Nem inogtam meg az érzőlények megmentésének küldetésében, annak ellenére, hogy a Kínai Kommunista Párt széttörte a családomat, hajléktalanná tett, és súlyosan bántalmazott fizikailag a gyakorlásba vetett hitemért.
Döntenem kellett
2002 szeptemberében illegálisan fogolytáborba vittek a Fálun Dáfá gyakorlásáért. Amint megérkeztem azt mondták, hogy két választásom van: az egyik, hogy szabadon engednek, ha megígérem, hogy lemondok a hitemről, és a másik ha nem adom fel a hitem börtönbüntetésre ítélnek. Azt mondtam, hogy egyik megoldás sem felel meg nekem, és bejelentettem, hogy éhségsztrájkba kezdek. Válaszul a „halálos ágyhoz” kötöztek és elrendelték, hogy öt vagy hat nagydarab ember üljön rajtam. Ezután kényszerrel megetettek egy hosszú tölcsér segítségével, ami a gyomromig ért.
Tizenöt nappal később már olyan gyenge voltam, hogy nem tudtam ellátni magamat. Két fogoly a cellában önként segített nekem. Megmosták a testem alsó részét, masszírozták az eldeformálódott izmaimat, és visszatolták az aranyeremet. Az egyik rabot „Harcos Királynak” hívták, akinek egy nagy sebhely volt az arcán - azt mondta: „azért segítek, mert csodálom, hogy Dáfá tanítvány vagy, és eltökélten nem adod fel a hitedet. Ha valaki más fizetett volna nekem 10.000 yuan-t, hogy mossam meg a nemi szervét, nem csináltam volna meg!”
A környezetem átalakulása
A fogva tartó központ elrendelte két rabnak, hogy megfigyeljenek a cellában éjjel-nappal. Gyakorlóként kedvesen viselkedtem és megosztottam az ennivalómat, a teámat és minden mást is velük. A türelmem felolvasztotta jég szívüket és felébresztette a lelkiismeretüket és tudatosságukat.
Az egyik megfigyelő azt mondta nekem, hogy azóta a pár hónap óta, mióta velem él könnyebb neki, hogy kontrolálja a forró vérmérsékletét.
Elmagyaráztam, hogy a Fá a szívemben van. Ahogy a Mesterünk mondja a Zhuán Fálunban: „Buddha fénye messze elér, illem és igazságosság, harmonikus és tiszta.” Ez az, amiért így hatott a jelenlétem a személyiségére.
Azt válaszolta, hogy „Most már értem. A kiszabadulásom után meg akarom tanulni a Fálun Dáfát tőled. Mivel holnap elmész, csinálunk egy búcsú bulit ma este.” Ezen az estén hoztak forró vizet, amit igazán nehéz szerezni a börtönben, drága cukorkákkal, sárgadinnye maggal, teával, cigarettával és olajos magvakkal együtt. Azt mondtam: „Miért költöttetek rám ilyen sok pénzt? Dáfá gyakorló vagyok, ezért igazán nem szükséges így kezelnetek.” Azt válaszolta: „Kérlek ne aggódj. Nagyon jól kezeltél minket az elmúlt hónapok alatt. A róka is megöregedhet és megszürkülhet, de soha nem lesz jó. Azonban mert körülötted lehettem, megszűnt a rosszindulatúságom. Ezért rendeztem neked egy búcsú-bulit, még akkor is, ha kölcsön kellett kérnem, hogy pénzhez jussak.”
„Azt szeretném, hogy minden cellában tölts el egy hetet”
2009 decemberében, az igaz tények tisztázásáért letartóztattak, és ugyanabba a fogva tartó központba vittek. Bár az arcom szinte a felismerhetetlenségig eltorzult attól, ahogy megvert a három rendőr, de egy dolgozó a központból felismert és azt mondta: „Oh! Mi történt veled?” Mielőtt válaszolhattam volna azt mondta, hogy kérlek tegyél meg nekem egy szívességet! Ezúttal ne kezdj éhségsztrájkba. Azt mondtam, hogy megígérem, hogy nem kezdek éhségsztrájkba, ha tiszteletben tartja a hitemet. Ezután kiáltott a körülötte álló őröknek, hogy „Ne érjetek ehhez az emberhez különben velem gyűlik meg a bajotok.” Minden lehetőséget megragadtam, hogy tisztázzam az igaz tényeket az őröknek, és ösztönöztem őket, hogy lépjenek ki a KKP-ből, és annak szervezeteiből.
Az egyik nap a fogva tartó központ vezetője észrevett és megkönnyebbülten sóhajtott egyet: ” Áh! Fálun Gong gyakorlóként jó vagy az emberek meggyőzésében és hallgatnak rád” - magyarázta. „Azt akarom, hogy mindegyik cellában tölts el egy hetet. Így megtanítod a raboknak, hogy hogyan váljanak jó emberré!” Azt válaszoltam, hogy „Miután kiszabadulnak innen már tudni fogják az igazságot. Csak azt remélem, hogy minden rendőr és káder is megérti az igazságot. Ez a kívánságom!”
Mikor a kiszabadulásom után meglátogattam a „Harcos Királyt”, szerényen azt mondta, hogy „Memorizáltam minden szót, amit mondtál a Fálun Dáfáról. Mikor kiszabadulok nem fogok többé törvénytelen dolgot tenni. Azt tervezem, hogy nyitok egy autószerelő műhelyet, és egy normál életet fogok élni. Köszönöm, hogy idejöttél olyan messziről, csak azért, hogy láss engem!” Azt válaszoltam: „Meg fogod kapni a jutalmadat, amiért segítettél nekem a szükségben. Kérlek, köszönd meg Li Mesternek és a Fá-nak!”
Angol verzió: http://en.minghui.org/html/articles/2013/2/4/137341p.html
* * *
tovább ...