Az irigység eltávolítása

Az irigységről olvastam ma, amikor tanultam a Fát. A Mester azt mondja, hogy „Egy hétköznapi ember nem tudja ezt belátni és mindig azt hiszi, hogy azt kell tennie, ami a képességeinek megfelelő.„ (Zhuán Fálun) Hirtelen megértettem ezeket a szavakat: „mindig azt hiszi, hogy azt kell tennie, ami a képességeinek megfelelő” és rádöbbentem, hogy ez volt az irigységem gyökere. Azt gondoltam, hogy nincs ragaszkodásom az irigységhez, mert nem voltam irigy azokra, akik műveltebbek vagy tehetségesebbek voltak nálam. Szimpátiát éreztem azokkal szemben, akik szegények vagy rosszabbak a körülményeik, de azt gondoltam, hogy azt kell kapnom, amit megérdemlek. Így csak azokra vagyok féltékeny, akik hozzám hasonlóak.

Valamennyi egyetemi csoporttársamnak stabil állása van, de én elvesztettem az enyémet, mert üldözik a Fálun Dáfát Kínában. Az egyik legjobb tanuló voltam az egyetemen, ezért mindig rosszul éreztem magam, amikor erre gondoltam. Mindig azt gondoltam, hogy ha az üldözés nem kezdődött volna el, már mindenkinél előrébb járnék. Amikor láttam, hogy a csoporttársnőimnek harmonikus családi életben van részük, azt mondtam magamban, hogy szebb vagyok mint ők, és hogy bármelyik korábbi udvarlóm … Amikor láttam, hogy néhány gyakorló milyen gazdag, azt gondoltam, hogy többre vagyok képes mint ők, ez csak azért van, mert az üldözés miatt elvesztettem mindenem.

Azt gondoltam, hogy a tanulmányaim és megjelenésem miatt nekem jár a stabil jövedelem, egy ház és mások tisztelete. Nem voltam irigy azokra, akiknek nagy vagyonuk, több lakásuk vagy magas társadalmi rangjuk volt, mert azt gondoltam, hogy ezeket nem kaphatnám meg a képességeimmel. Valójában csak azt akartam megkapni, amit „megérdemlek” az életem során. Azt kaptam, amit elérhettem, és elégedett vagyok vele. Azt gondoltam, hogy racionális voltam és amit kaptam az az, amit megérdemeltem.

Most vissza nézve a régi erők rendezték így az életemet és nagyon makaccsá tették ezt a nézetet. Már majdnem azt hittem, hogy ezek az élet elvei. Így sértettséget éreztem, miután mindent elvesztettem az üldözés miatt. Úgy éreztem még rosszabb, amikor a barátaim és a rokonaim kinevettek vagy nem értettek meg. Ez az irigység ragaszkodása. Megjött az megértésem, hogy csak azt kapjuk, ami el van rendezve a számunkra. Azt a nézetet, hogy azt kellene kapnunk, amit megérdemlünk el kell távolítani. Az irigység a teljes egyenlőségre törekvésből származik. Az ókorban az első császár nagyra értékelte az Istenek áldását, de manapság az emberek nagyra tartják magukat amint egy kis előnyhöz jutnak. Azt gondolják, hogy megérdemlik azokat a dolgokat, amikhez hozzájutnak, és elfelejtik hogy mindent De-ért (erény) cserélnek be más dimenziókban.

Kérlek javítsatok ki ha hiányosságokat találtok.