December 4-én este hat órakor, amíg küldtem az őszinte gondolatokat láttam a Mestert a világegyetemben. Nagyon magas és óriási volt. Egy harsogó hang bejelentette, hogy az idő letelt! A Mester megállt és a kezeit a lábaira rakta, hasonlóan ahhoz a pozícióhoz, mint a képen, amikor „Li Mester csendesen szemléli a világot miután elhagyta New York-ot 1999. július 20-át követően. (Publikálva 2000. január 19-én)”.
Érzékelhettem a Mester gondolatait. Szavakkal elmondhatatlan volt: szomorúság és hogy eljött a vég a hosszú időt és a sok erőfeszítést követően. Amint a Mester megállította a mozgást, a Fá-helyreigazítás előre nyomult a világegyetemből kiindulva a naprendszeren át, hasonlóan egy atombomba hullámaihoz, csak számtalanszor erősebben. A nagy kiselejtezés elkezdődött. Mikor a Fá-helyreigazítás belépett a naprendszerbe számtalan hatalmas kő csapódott a Földnek. Azonnal egy óriási tűzgömbbé vált a Föld. Bármikor visszaemlékszem erre a pillanatra, a szívem megtelik szomorúsággal.
Ezen a délutánon december 6-án az édesapám, aki szintén gyakorló, lázat és fogfájást kapott. Mikor őszinte gondolatokat küldtem, fekete karmát láttam, ahogy a hátára nehezedik. A teljes mező sötét karma volt. Láttam még mikroszkopikusabb szinteken, hogy a Mester forgatta a Fálunt, hogy csökkentse az édesapám karmáját. Továbbá kiszélesedett a látóköröm, és láttam, hogy a Mester forgatja a Fálunt, hogy csökkentse minden Dáfá tanítvány karmáját. A karma megtöltötte a mezőt.
A szívemben tudom, hogy végül a Mester olyan sok karmát távolít el a Dáfá tanítványoknak, amennyit csak lehetséges. Amint a karma eltávolodik, a Dáfá tanítványok felismerik a Fá egy magasabb szintjét. Vannak gyakorlók, akik lemaradtak, de megint szorgalmassá válnak. Vannak, akik folytatják a művelést…
Érzem, hogy a Mester felemel minket. Annak érdekében, hogy segítsen a tanítványoknak visszatérni az eredetükhöz és hogy a végén ne kelljen egyetlen tanítványt sem maga mögött hagynia. A Mester magára veszi és eltávolítja a karmánkat teljesen. A Mester védelmez minden Dáfá tanítványt a hatalmas könyörületességével, minden tanítványt felemel a lehető legmagasabb szintre és nem hagy maga mögött egyetlen tanítványt sem. A mély megértést a Buddhák mérhetetlen kegyelme által szereztem.
Remélem, hogy minden és minden Dáfá tanítvány elengedi az emberi ragaszkodásait a végső pillanathoz érve, kihasználja az időt, hogy jól csinálja a három dolgot, és könyörületesen megmentsen minden érző lényt a környezetében. Ne okozzunk csalódást a Mesternek, a könyörületes és fáradtságos megváltásánál!
A fentiek azok, amiket a jelenlegi szintemen láttam. Kérlek, könyörületesen mutassatok rá, ha valami a Fával nem összeegyeztethető.
* * *
tovább ...