Tajvan: Egy rendőr Fálun Dáfát gyakorol

(Minghui.org) Nemrég Wu Shize, a 28 éve veterán rendőr Tajvanból nyugodt és őszinte hangon azt mondta nekem: „Nem volt egy könnyű út számomra. Nem mindig voltam olyan nyugodt és szabad szellemű, mint amilyen mostanában vagyok.”

Beiratkozás a rendőr akadémiára
Mikor Wu fiatalember volt, úgy hitte, hogy nincsenek szürke területek a helyes és a rossz, vagy a jó és a gonosz között. Gyakran mondta: „Vagy jó vagy rossz, nincs min vitatkozni.” Abban az időben mindenki úgy gondolta, hogy egy rendőr munkája veszélyt rejt magában, így kevés ember választotta a bűnüldözést, mint karrierlehetőséget. Wu kifejtette: „Csak amikor kifogytam a munkalehetőségekből, akkor fontoltam meg, hogy csatlakozom a rendőrséghez. Miután elvégeztem a rendőrtiszti főiskolát, egy magáncég alkalmazásába kerültem. Igazán azt hittem a szívemben, hogy egy jó dolgot teszek.”

Wu szerint egy rendőr munkája fárasztó, nehéz és veszélyes. A rendőröknek lopással, rablással, gyilkossággal és közlekedési balesetekkel kell foglalkozniuk, valamint vállalkozásokkal és ügyfelek problémáival is. Néha még a béketeremtő szerepét is el kell játszani két harcban álló fél között.

„Mindig csapdában vagyunk az állami törvények, a munkaköri követelmények és az általános lakossági elvárások között. Mindig hatalmas nyomás alatt vagyunk. Nem rendes munkaidőben dolgozunk, és tervezett szabadságunk sincs, szóval nehéz nekünk, hogy úgy kapcsolódjunk ki és pihenjünk, ahogy mások. Ez lehet az oka annak, hogy a legtöbb tiszt idősebbnek tűnik, mint amennyi valójában” – mondta Wu.

Mindennapos rosszullét
1997-ben, mint az egyik rendőrállomás felügyelője, Wu felettesei nagyon sokat követeltek tőle, és egyfolytában nagy stressz alatt volt. Az egészsége hamarosan romlani kezdett. „Az arcszínem elsötétült, egy kemény dudort éreztem a májam területén, hepatitiszem lett, a testsúlyomból legalább 14 kg-ot veszítettem viszonylag rövid idő alatt, a bőröm úgy nézett ki, mintha súlyosan megégett volna, és nem tudtam rendesen izzadni, bármilyen meleg is volt. Még tovább rontott a helyzeten, hogy légmentesen lezárt golyóálló mellényt kellett viselnem, amíg szolgálatban voltam. Nehéz volt számomra ez egész napot elviselni, és mindig nagyon fáradtnak éreztem magam!”

Ebben az időben Wu gyermekei még nagyon fiatalok voltak, így a felesége nagyon aggódott az egészségéért, és emiatt álmatlanságtól szenvedett. Wu visszaemlékezett: „Minden este a feleségem halálosan fáradt volt munka után, mivel előző éjjel nem aludt. Szóval haza kellett rohannom a munkából – vacsoraidő alatt – venni valami ennivalót, összeszedni a gyerekeket és megfürdetni őket. Aztán vissza kellett rohannom, dolgozni!” Majd hozzátette: „Minél többet látta a feleségem, hogy rohangálok, annál jobban aggódott miattam, és egyre betegebbnek érezte magát – ami még nagyobb stresszt jelentett nekem. Ez egy ördögi kör volt.”

1998-ban Wu-t előléptették, de az új pozíciójához kapcsolódó emelkedett érzés ellenére aggódott a romló egészségi állapota miatt, és a fiatal gyermekei jövőjéért. „Vonszoltam magam minden nap, tudva, hogy bármelyik pillanatban összeomolhatok.”

Az alagút végén lévő fény megtalálása
2000-ben az egyik munkatársa – miután Wu észrevette egészségtelen arcszínét – mesélt neki a Fálun Dáfá csodálatos gyógyító erejéről. Wu emlékezett, hogy már hallott a Fálun Dáfáról a tv-ben, és hogy Kínában sok ember gyakorolja az elképesztő ereje miatt. „Miután a munkatársam emlékeztetett a Fálun Dáfára, úgy éreztem, hogy egy mentőmellényt dobott nekem” – kiáltott fel Wu.

Wu elolvasta a Zhuán Fálunt és megtanulta a gyakorlatokat. „Nem volt könnyű ez nekem. Az elején a testem nagyon merev volt, így mikor az ülő meditációt végeztem, hatalmas fájdalmaim voltak” – emlékezik vissza. De a lábait teljes lótuszban tartotta egy órán át. Wu elmondta, hogy nem engedhette meg magának, hogy letegye a lábát, mert akkor minden erőfeszítése hiábavaló lett volna. Mikor elkezdett bőségesen izzadni – azután, hogy hosszú ideig nem tudott egyáltalán izzadni – tudta, hogy ez a kemény munka és a kitartás jutalma volt.

Egy vadonatúj élet
Röviddel az után, hogy Wu elkezdte gyakorolni a Dáfát, megfázott, hányt, és hasmenése volt hét napon keresztül. Ez a kínai újév ideje alatt történt, mikor egy csomó járőrözési feladata volt. Hogy melegen tartsa magát, felvett egy sálat, és több réteg ruhát viselt az egyenruhája alatt. Miután egy hétig szánalmasan érezte magát, Wu olyan szintű kényelmet érzett, amit sosem tapasztalt még azelőtt. Az arcszíne rózsaszínű lett, a kemény csomó eltűnt a mája területéről, és a bőre újra normálissá vált.

Wu határtalan energiát tapasztalt, így tudta, hogy letelt a nyomorúsága. Látva ezt a drámai javulást, a felesége is elkezdte gyakorolni a Fálun Dáfát. Egyik nap Wu felfedezte, hogy a felesége a kanapén aludt – ülő helyzetben! Csodálkozott: „Miután olyan sok éven keresztül álmatlanságban szenvedett, most képes mélyen aludni ülőhelyzetben. Ez csodálatos!”

A szív változása
Mielőtt Wu gyakorolta a Fálun Dáfát, gyakran elveszítette a türelmét. Nagyon könnyen dühös lett, és gyakran pusztán csalódottsága miatt megütötte a gyermekeit. Néha olyan dühös volt a feleségére, hogy az ajtót rúgta. Egyszer egy lány, aki egy robogót vezetett véletlenül meglökte őt. Olyan hangosan kiabált vele, hogy a lány elveszítette az uralmát a járműve felett. Mikor szolgálatban volt, gyakran kiabált azzal, aki megsértette a törvényt.

Wu most sokkal racionálisabb és nyugodtabb. Elmondta: „A Fálun Dáfá gyakorlásával egészen biztosan megváltozik az ember rossz természete.”

Közalkalmazottá válni
Mint egy közalkalmazott, Wu követte a törvény betűjét és szellemét. Hitte, hogy nincs semmilyen jó ok arra, hogy valaki megszegje a törvényt, és szorgalmasan dolgozott, hogy javítsa a munkahelyi teljesítményét. Miután gyakorolta a Fálun Dáfát, másképp nézte a dolgokat, és sokkal figyelmesebb lett másokkal szemben.

Miután gyakorolta a Dáfát, a beosztottjaival jobban bánt, és megpróbálta ösztönözni őket ahelyett, hogy parancsolgatott volna nekik. Mikor kénytelen volt megbüntetni egyes utcai árusokat a városi rend megsértése miatt, először a pénzügyi helyzetükre gondolt. Ahelyett, hogy egy olyan büntetőcédulát adott volna nekik, mint azelőtt, figyelmeztetést adott nekik. Ha kellett, a legolcsóbb büntetőcédulát írta, amit csak tudott. Mielőtt gyakorolta a Fálun Dáfát, mindig a legdrágább cédulákat írta az árusoknak, amit csak lehetett, remélve, hogy ez visszatartja őket attól, hogy megismételjék a hibájukat.

Wu beszélt a kísértésekről, amikkel, mint rendőr szembesült: „Néhány illegális vállalkozó megpróbált megvesztegetni az ünnepek alatt, azt remélve, hogy félrenézek addig, amíg megsértik a törvényt. Most, mióta gyakorolom a Dáfát, senki sem próbált megvesztegetni. Az emberek gyakran mondják, hogy a Fálun Dáfá egy Tiszta Föld. Valóban az!”

Könnyen beépíthető a Fálun Dáfá a mindennapokba
Wu elmondta: „24 órás műszakban vagyunk, és mindig nagy nyomás nehezedik ránk a számos bűneset miatt. A Fálun Dáfá segít nekem kezelni a munkámból adódó nyomást és a stresszt. Többet tudok gyakorolni, ha van szabadidőm, és kevesebbet, mikor elfoglalt vagyok. Ha nem tudok elaludni, a Zhuán Fálunt olvasom, és a gyakorlatokat végzem. A könyv elmondja nekem, hogyan legyek jó ember, és egészséges testet ad nekem. A családi életem és a munkakörnyezetem jelentősen javult, mivel most a magatartásomat a Fálun Dáfá alapelveihez igazítom.”

A tajvani és a kínai rendőrség közötti különbségek
Wu beszélt arról, hogyan kezeli a kínai rendőrség a Fálun Dáfát: „Egy rendőr egyszer azt mondta egy gyakorlónak: ’Ha abbahagyod a Fálun Dáfá gyakorlását, egy tolvaj vagy egy bűnöző leszel, és én békén hagylak.’”

„A kínai hatóságok nagy nyomást gyakorolnak a rendőrségre, hogy elnyomják a Fálun Dáfát. A rendőröket ösztönzik, hogy tartóztassák le a gyakorlókat, mivel akkor igen nagy bónuszokat kapnak. Így egy csomó rendőr üldözi a gyakorlókat, tudva azt, hogy rossz dolgot tesznek.”
„Van egy Fálun Dáfá klubunk a Keelung város rendőrségi hivatalában. Hihetetlennek találom, hogy a tajvani rendőrök gyakorolják a Fálun Dáfát, míg a kínai rendőrök üldözik a gyakorlókat. Milyen bizarr kontraszt!”