Frusztrált és gyámoltalan voltam mielőtt elkezdtem a Fálun Dáfá-t gyakorolni
Vidéki vagyok és csak az általános iskolát végeztem el. Három évvel az után, hogy megházasodtam huszonöt éves voltam és két gyermek édesanyja.
A lányomnak csecsemőkorában gennyezett a füle és a fél arcán zúzódások voltak. Amíg más hasonló korú gyermekek tudtak beszélni, ő csendben maradt. Mikor elérkezett az idő, hogy iskolába menjen nagyon aggódtam érte.
A testem-lelkem kimerült volt és éjjelente ébren voltam, nem tudtam elaludni. Nagyon gyengévé váltam és rendszerint fáztam. Még nem voltam harminc éves, de a fizikai állapotom nagyon rossz volt. 1998 tavaszán mikor az orvos azt mondta, hogy a lányomnak a dobhártyája beszakadt, a világ szürkévé vált számomra.
A Dáfá gyakorlása után
1998 nyarán szereztem tudomást a Fálun Gongról. Elmentem a gyakorló helyre és megláttam, hogy milyen békésen ülnek ott. Miután leültem közéjük, egy gyakorló segített feltenni a lábaimat. Amint hallottam, hogy olvassák a Fá-t (a Fálun Dáfá tanítása), ráébredtem, hogy ezelőtt soha nem hallottam semmit, ami ehhez fogható lenne, és aminek ilyen mély értelme lett volna.
A Fá tanulásán keresztül megértettem, hogy ez a nagyszerű Fá a Buddha művelése. Megköveteli tőlünk, hogy jó emberek legyünk az Igazságosság-Jószívűség-Tolerancia elvei szerint, amik az univerzum jellemzői. Nem kellene harcolni az ellen, aki megüt vagy megsért. El kellene engedni a hétköznapi emberek mindenféle érzéseit és ragaszkodásait, mint a szeretetet vagy a gyűlöletet, annak érdekében, hogy sikeresen műveljük magunkat istenséggé. A Fálun Gong egy tiszta föld. Nincs intrika a gyakorlók között és mindenki nagyon békés.
Igyekeztem magam az Igazságosság-Jószívűség-Tolerancia elveihez tartani. A Mester megtisztította a testem, és az összes betegségem eltűnt. Megszabadultam valamennyi betegségemtől és éreztem, hogy a testem könnyűvé vált. Befejeztem az aggódást a lányomért. A Fából megértettem, hogy semmi sem véletlen, és minden okkal történik. Nyugodtabbá és békésebbé váltam. A Mester azt mondja: „Azt mondom, hogy ha nem tudod szeretni az ellenséged, nem válhatsz Buddhává.” (Fá-Konferencia,Houston) Kijavítottam a gondolkodásmódomat, és ráébredtem, hogy nem kellene semmiféle haragot táplálnom az anyósom és apósom iránt, vitatkozni a férjemmel vagy megütni a fiam. Azóta élvezem a harmonikus és a meleg családi fészket.
Később a sógornőm égészségi állapota romlani kezdet. Igazán igyekeztem gondját viselni, és mikor nagyon vékony lett a férjem hozzánk költöztette. Napközben ételeket készítettem neki, és fogadtam a szomszédokat, akik látogatóba jöttek. Esténként mellé ültem, és meséltem neki a Dáfá szépségéről, megtanítottam, hogy recitálja a „Fálun Dáfá jó!”-t és az „Igazságosság- Jószívűség- Tolerancia jó!”-t. Az elmúlt években fekvőbeteg volt. Etettem és itattam minden nap. Mikor a fehérneműjébe székelt, segítettem kimosni és elvittem a hátamon a zuhanyhoz. A Fálun Dáfá átváltoztatott, egy mindenkivel veszekedő emberből egy megértő feleséggé változtam.
Miután ezeket a csodákat megtapasztalta a családom, úgy döntöttem, hogy szembenézek a valósággal. Vásároltam a lányomnak hallókészüléket és elvittem egy különleges iskolába, ahova hónapokon át járt. (Ez az iskola általában több évig tart más gyerekeknek.) Ez idő tájt sokat szenvedtem. De a Dáfá vezetésének és a Mester védelmének hála, a szívem nem volt fáradt, és örömöt leltem a nehézségekben. Így a lányom befejezte az általános iskolát, és szerzett egy középiskolai technikusi képesítést is.
A múlt évben, amikor a lányomat elvittem hallás vizsgálatra, az orvos azt találta, hogy sokat visszanyert a hallásából. Az orvos azt mondta, hogy ez rendkívül szokatlan. A legtöbb embernek az is nagyszerű lenne, ha nem romlana a hallásuk. Tudom, hogy ezt az áldást a lányom azért kaphatta, mert minden nap recitálta, hogy a Fálun Dáfá jó, és hogy az Őszinteség- Jószívűség- Tolerancia jó. A Tanár azt mondta „Még ha egy hétköznapi ember ma csak egy ,,A Fálun Dáfá jó”-t is kiáltott, a Mester már meg fogja védeni őt, mert ő ezt a mondatot kiáltotta és a gonoszban található. Az nem megy, hogy én ne védjem meg őt”. (Fá-magyarázat a Fá-konferencián a New York-i Metropolitanben) A lányom nagyon csinos és tehetséges, a munkahelye is nagyon jó. Ezeket az áldásokat a Dáfá-tól kapta.
Miután a sógornőm elhunyt elmeséltem a gyermekeimnek, hogy hogyan változtam meg, azt követően, hogy gyakorlóvá váltam. Mindketten sírtak. Elmondtam, hogy a szívünket teljesen meg kell telítenünk könyörületességgel. Ez egy rövid történet a művelési utamról és szeretném megosztani veletek.
* * *
tovább ...