Elérni az igazi belső nyugalmat

Elkezdtek rajtam az öregedés jelei mutatkozni, öregségi foltok az arcomon és a kezemen, homályos látás; egy hosszabb táv után megfájdult az oldalam, és fájtak a térdeim lépcsőzés után. Képtelen voltam lenyugodni a Fá tanulásakor is. Rájöttem, hogy a művelési állapotom nincs rendben.

 

Pár évvel ezelőtt kezdett gondot okozni, hogy nem láttam tisztán a kínai karaktereket, mikor Dáfá könyveket korrigáltam. Olvasó szemüveget kellett vennem, és gyakran viseltem a Fá tanulásakor is. Azonban láttam, hogy többen, akik idősebbek nálam, szemüveg nélkül olvassák a Fát, így tudtam ez azt jelenti, hogy a személyes művelésem egy kicsit megtorpant.

 

Abban az időben az otthoni változások olyan körülményeket hoztak, amik nem voltak ideálisak. A TV állandóan be volt kapcsolva, és nehéz volt elkerülni a képeket és hangokat, amíg otthon tartózkodtam. Nem mehettem ki többé, amikor csak szerettem volna, és ha nem kértem a férjem engedélyét, hogy látogatókat fogadhassak, akkor csúnya pillantásokat kaptam, és dühösen beszélt velem.

 

Kicsit elveszettnek éreztem magam. Időnként nehéz volt uralkodni magamon. Azonban, amikor arra gondoltam, hogy Li Mester mennyit szenvedett értünk, képes voltam elviselni, bár magamban nagyon dühös voltam. Néha nagyon nehezemre esett, hogy ne harcoljak a férjemmel, és később el is szerettem volna hagyni. Azonban miután átgondoltam a dolgokat rájöttem, hogy nem leszek képes megmenteni a családtagjaimat, ha arra alapozom a döntéseimet, hogy egy boldog életre törekedjek a hétköznapi társadalomban. Ez nincs összhangban azzal, amit Li Mester elvár tőlünk. Ők szintén a Mester családtagjai kellett, hogy legyenek egy korábbi életük során. Annak érdekében, hogy megkaphassák ezt a Dáfát, sokat feláldoztak életről életre, még akár az életüket is adták érte.

 

Művelőként tudtam, hogy magamban kell keresnem, és jól kell művelnem magam. Amikor a gondolataimat a Fánál tartottam, akkor képes voltam magamba nézni minden szituációban. Ha nem így volt, akkor fizikailag rosszul lettem. Aztán a negatív gondolatok elkezdtek dolgozni az elmémben és rávettek, hogy kilazítsak a gyakorlatok végzésében és a Fá szorgalmas tanulásában. Elkezdtem TV programokat is nézni, bár utána bántam. Nagyon aggódtam a művelési állapotom miatt, és a tudatos részem folyamatosan kérlelte Li Mestert, hogy segítsen nekem szorgalmasan művelni magam.

 

Amikor a gyerek vakációra ment, egy másik gyakorlóval éjjelente tanultuk a Fát. Minden reggel együtt végeztük a gyakorlatokat és együtt küldtünk őszinte gondolatokat is.

 

Egyik éjjel, miután őszinte gondolatokat küldtünk egy órán keresztül, azt javasolta, hogy olvassunk el együtt egy fejezetet a Zhuán Fálunból mielőtt lefekszünk aludni. Miközben a Fát olvastuk észrevettem, hogy nem hoztam el otthonról az olvasó szemüvegemet. A könyvnek az a példánya tradicionális kínai karakterekkel íródott, nem az egyszerűsített karakterekkel, amit kényelmesebben tudtam olvasni. Időről időre megakadtam néhány karakternél, és a balról jobbra haladás helyetti fentről lefelé olvasással is problémáim voltak.

 

Folyamatosan hunyorogtam, hogy jobban lássak, és a szavak helyes kiejtésével is nehézségeim voltak. Amikor egy karaktert nem ismertem fel, a másik gyakorló kijavított . Próbáltam volna arra a karakterre összpontosítani, hogy legközelebb felismerjem, de erre a másik gyakorló azt hitte, hogy nem tudom a következő szót sem, és ismét kijavított. Ideges lettem és belezavarodtam, hogy hol tartok az oldalon. Tényleg el szerettem volna magyarázni neki, hogy mi történik, de attól féltem, hogy ha megbántom, akkor nem olvas tovább együtt velem.

 

Csak azt tudtam csinálni, hogy teljes szívből a könyvben lévő szavakra összpontosítottam. Úgy éreztem, mintha az egész elmémet arra használnám, hogy felismerjem és kimondjam a szavakat. Tudtam, hogy nem szabad idegesnek lennem, különben az hatássál lesz a hangomra. Ezért lelassítottam, és elkezdtem nagyon lassan olvasni. Amikor lassan olvastam a hangom nagyon nyugodt volt, és a szavakat, amiket kezdetben nem ismertem fel, vissza tudtam idézni a fejezet korábbi részéből.

 

Ezen a módon olvasva minden egyes szó beleolvadt az elmémbe. Ahogy az egyes mondatokat olvastam, megjelent egy olyan terület a fejemben, ami nem teljes mértékben felelt meg a Fának. Minél többet olvastam, annál többet akartam olvasni és annál békésebb lettem. Miután befejeztük annak a fejezetnek az olvasását, a másik gyakorló azt mondta: „A hangod nagyon lágy és békés volt, mentes volt az agresszivitástól, ami a Kommunista Párt kultúrájából adódik.”

 

Megértettem, hogy a Fát teljes szívből tanulva elértem azt, amit a Mester elvár tőlünk a Fá olvasásakor. Miután a Fából egy fejezetet ezen a módon tanultam, úgy éreztem, hogy elmerültem a Fában a nap mind a 24 órájában. Nem számított mit csináltam, helyes hozzáállással néztem a dolgokat.

 

Következő nap, a csoportos Fá tanulás után, egy másik városból való gyakorló azt javasolta, hogy mondjak pár szót. Első alkalommal utasítottam ezt vissza, mert úgy éreztem, hogy a művelésem nem elég jó. Korábban, még ha nem kértek is fel, hogy beszéljek, felálltam volna és beszéltem volna folyamatosan, megállás nélkül. Amikor valaki félbeszakított, ugyanazt csináltam vele én is, és folytattam tovább. Függetlenül attól, hogy megfeleltem-e a Fá alapelveinek vagy nem, csak beszéltem tovább. Visszagondolva sajnálom, hogy gondot okoztam a többi gyakorlónak.

 

Miután befejeztem a Fá tanulást elmentem meglátogatni egy gyakorlótársamat. Amikor meglátott elkezdett szarkasztikusan beszélni hozzám. Semmit sem mondtam. Egy kicsit meg volt lepődve, mivel normális esetben visszabeszéltem. Egy idő után elkezdett más gyakorlók közötti konfliktusról beszélni. Úgy éreztem, hogy mások háta mögött kibeszéli őket, ezért azt mondtam neki: „Kérlek, ne beszélj így. Minden gyakorlónak vannak ragaszkodásai, amin dolgoznia kell, ezt meg lehet érteni.” Ám ő folytatta tovább, ami elkezdett irányába neheztelést ébreszteni bennem. De felismertem ezt a ragaszkodást, és visszafogtam magam.

 

A Mester azt mondja:

„Ha két ember közt egy konfliktus jön létre és ez látva van egy harmadiktól, a harmadik is utána kellene gondoljon egyszer, hogy nála nincs-e rendben valami: Miért láttatják ezt velem? Ha ez így van, mindkettő, akinél a konfliktusok létrejöttek, igazából magánál kellene utánanézzen, hiszen befelé (belsőleg) kellene művelje magát az ember.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián az USA keleti partján)

 

Úgy tűnt, mintha a tükörben nézném saját magamat; amit benne láttam, pontosan az volt, ahogyan korábban viselkedtem. Amikor látta, hogy nem válaszolok, elkezdte felhozni egy csomó hiányosságomat. Őszintén elfogadtam őket minden vita nélkül, és azután megköszöntem neki. Úgy gondolta, ez a változás bennem bámulatra méltó. Mondtam neki, hogy mennem kell, de még mielőtt távoztam, azt mondta ez volt az első alkalom, hogy ilyen alázatos voltam. Ezt hallva sajnálatot éreztem, hogy a múltban megbántottam másokat.

 

Aznap délután két gyakorlóval elmentem meglátogatni egy másik gyakorlót, akinél éppen akkor merült fel egy betegség karmával kapcsolatos probléma. Együtt küldtünk őszinte gondolatokat, és úgy éreztem mintha energia vett volna körül. Ahová csak elért az energiám, úgy éreztem, hogy minden gonosz megsemmisült. Úgy terveztük, hogy fél órán keresztül küldjük az őszinte gondolatokat, de aztán több mint egy órán át csináltuk anélkül, hogy fáradtnak éreztük volna magunkat. Azelőtt amikor őszinte gondolatokat küldtem, nem voltam képes lenyugodni, összeráncoltam a szemöldököm és minden energiámat felhasználtam. Nagyon fáradtnak éreztem magam utána anélkül, hogy úgy éreztem volna, az őszinte gondolataim igazán hatékonyak lennének.

 

Együtt küldtük a helyes gondolatokat több mint egy órán keresztül, és tanultuk a Fát. Nagyon koncentráltnak éreztem magam utána, és a gyakorló tekintete, akinek a betegség karmája volt teljesen világossá vált. Nagyon méltányoltuk a Mester segítségét.

 

Az egyik gyakorló szeretett volna megosztani valamit, de nagyon agresszíven beszélt. A másik gyakorló, aki ott volt barátságtalan arccal elkezdte szidni őt a karját lengetve, miközben a másik beszélt. Mindannyiunkat megdöbbentette a viselkedése.

 

Azonnal megértettem, hogy régebben így viselkedtem. Azzal a jelszóval, hogy „segítek a többi gyakorlónak,” valójában úgy viselkedtem, amit a Kínai Kommunista Párt kultúra táplált belém. Egy rendkívül agresszív stílusban beszéltem, az ujjammal másokra mutatva közben. Másokkal hadakozva annyira reménytelen volt számomra, hogy elengedjem a gyűlölködést. Ennek eredményeképpen úgy bántottam meg másokat, hogy azt észre sem vettem.

 

Nagyon nagy előnyöm származott abból, hogy nyugodtan tanultam egy leckét a Zhuán Fálunból. Köszönöm, Mester!

 

Forrás: Studying the Fa with a Calm Mind