Megtanulni tisztelni azt, ami igazán nemes

Sok Fá tanuló csoportban jártam az elmúlt években. Azonban néhányuk nem biztosít megfelelő környezetet, így nem mentem oda többet.

 

Miért mondom ezt? Például, miután elolvastak egy leckét a Fá tanításokból, a résztvevők elkezdenek a hétköznapi emberek dolgairól beszélgetni. Olyanokról beszélgetnek, hogy mi történt valakinek a családjában, hogy egy másik gyakorló elhalálozott, valakinek a fia bejutott egy jó egyetemre, egy másik összeházasodott valakivel, és így tovább.

 

Beszélgetnek a Kína és az Egyesült Államok közti kereskedelmi háborúról is, a sertés láz járványról, korrupt hivatalnokok lecsukásáról, és a városi vezetés és a civil lakosság közötti összeütközésekről.

 

Azonban, ha valaki felvet egy műveléssel kapcsolatos témát, a csoportnak nincs semmi mondanivalója, mintha semmi sem lenne, amit meg szeretnének osztani.

 

Valakinek akadhat néhány műveléssel kapcsolatos tapasztalata, amit megoszt a csoporttal, de egy idő után, senki sem hozza fel a művelés kérdését.

 

Azt gondolom, hogy ez egy nem megfelelő közeg egy Fá tanuló csoport számára, mert ez olyan mintha egy társasági klub lenne. Az emberek minden féléről csevegnek, de ez nem segít a résztvevőknek, hogy előbbre jussanak a művelésükben.

 

A Mester hátrahagyta nekünk a Fá tanuló csoport által biztosított környezetet. Ha mi ezt a Fá tanuló csoportot a normál emberek társasági klubjává alakítjuk át. Ezért inkább tanulom otthon a Fát.

 

A csoportos Fá tanulás arra való, hogy a gyakorlók megértése a Fával kapcsolatban fejlődjön, és a tapasztalat cserén keresztül egy magasabb szintre jussanak.

 

Az emberi ragaszkodások helytelen környezet kialakulásához vezetnek

A Mester azt mondja,

„Akadtak olyanok is, akik egy bandát vezetve jól érezték magukat. Ez egy klub? Pontosan ezek az emberi gondolatok. Az összes emberi gondolat napvilágra kerül a művelés alatt.” (Fá tanítás a Fálun Dáfá Világnapon)

 

A Mestertől a fentiekben idézett Fának hosszú ideig nem volt sok értelme számomra. Úgy éreztem az másokra vonatkozik. Most, amikor újra olvastam ezt a tanítást, megértettem, hogy a Mester minden gyakorlóhoz szól.

 

Néhány gyakorló egyedül érzi magát otthon, így csatlakoznak egy csoporthoz, hogy a hétköznapi emberek dolgairól beszélgessenek. Néhányan szeretnek hivalkodni, és gyakran félbeszakítanak másokat.

 

Nem azt mondom, hogy én jobban műveltem magam, és nem akarom őket hibáztatni. Csak emlékeztetni szeretném a gyakorlótársaimat, hogy a Mester adta nekünk a csoportos Fá tanulás környezetét.

 

A gyakorlóknak, a koordinátoroktól minden egyes résztvevőig, méltó hozzáállást kell tanúsítaniuk, amikor a csoportos Fá tanuláson vesznek részt. Nem kellene olyan témákról beszélgetni, amelyek nincsenek kapcsolatban a műveléssel, és meg kell becsülnünk az időt. Emlékeztetnünk kell egymást és nem kell attól félnünk, hogy megbántunk valakit.

 

Tiszta föld

Emlékszem egy élményemre, amikor Changchun városában csatlakoztam egy Fá tanuló csoporthoz, még az üldözés kezdete előtt.

 

Egy üzleti úton jártam a városban, így részt vettem a helyi csoportos Fá tanuláson. Több mint 50 ember jött össze egy kis házban. A koordinátor megmondta a fejezet számát, és megkérdezte, hogy jelentkezik-e valaki önként a Fá recitálására. Többen felemelték a kezüket.

 

Az egyik gyakorlót kiválasztották, hogy recitálja a Fát, és az csaknem szó szerint megfelelt a könyvnek. Azután a koordinátor megkérdezte, hogy valakinek van-e a Fával kapcsolatos megértése, vagy valaki beleütközött-e olyan vizsgába, amit szeretne a csoporttal megosztani.

 

Bár a ház tömve volt, mégis békés és ünnepélyes volt a légkör. Erős energia mezőt lehetett érezni és az emberek buzgón osztották meg a megértéseiket a Fáról. Ez bizony egy darabka „tiszta föld” volt.

 

Emlékszem, hogy egy gyakorló említette, hogy problémái vannak a testi vágy elengedésével. Valaki megosztotta a Fán alapuló megértését a testi vággyal kapcsolatban. Egy másik pedig megosztott egy módszert a testi vágy elengedésére. A koordinátor szintén megosztotta a saját megértését a témával kapcsolatban. Nagyon le voltam nyűgözve.

 

Induláskor megkérdeztem az egyik gyakorlót, hogy milyen messziről jött. Azt mondta az út több mint 16 kilométer volt. Meg voltam lepődve, hogy ilyen messziről jött, de azt mondta, hogy néhány gyakorló több mint 32 kilométerre él a csoportos találkozó helyszínétől.

 

„A távolság nem számít,” - mondta. „Ebben a Fá tanuló csoportban nagyon jó a környezet. Könnyen felfedezheted a hibákat magadban, és aztán fejlődni tudsz azokban.”

 

A Fá tanuló csoportnak rendelkeznie kell azzal az erővel, ami vonzza a gyakorlókat. Ez az erő egy olyan környezetből származik, ahol a gyakorlók meg tudják osztani a fejlődésüket, melyet a művelésük útján értek el. Különben a gyakorlók egy része nem fog járni a csoportba és azoknak, akik továbbra is járnak, kevesebb kedvük lesz részt venni rajta.

 

Forrás: A Fa Study Group Is Not a Social Club