Fény a sötétségben

Néhány évvel ezelőtt, miután befejeztem egy gyakorlótársam hosszú cikkének szerkesztését a Fálun Dáfá világnapról, megkönnyebbültem, de aztán furcsa gondolatom támadt: „Most letartóztathatnak!”

 

Másnap valóban le is tartóztattak. Ennek a felelőtlen gondolatnak a negatív hatása pusztítóan hatott rám, a családomra, a gyakorlótársaimra és az üldözést leleplező projektekre, amelyekért felelős voltam.

 

Ma otthon, ahogy a Minghui weboldalról olvasom a cikkeket, felidézi azokat a napokat, amikor börtönbe zártak, és a Dáfá megannyi csodáját megtapasztaltam. Az emberek, akiket jól ismertem, és az hogyan változtak meg, és hogyan támogattak engem és más Fálun Dáfá gyakorlókat, bizakodóvá tesz, és arra ösztönöz, hogy folytassam a Fálun Dáfá művelését.

 

Szeretnék veletek megosztani néhányat ezekből a tapasztalatokból.

 

Áldásban részesült rabtársak, akik jók voltak a gyakorlókhoz

Mióta 1999-ben elkezdődött az üldözés, a gyakorlók hullámokban érkeztek a börtönbe, és segítettek a bentlévőknek megérteni a Fálun Dáfát és az üldözést. Így amikor engem bezártak, a cellatársak úgy kezeltek, mint valakit, akiben megbízhatnak, amint megtudták, hogy gyakorló vagyok. Nagyon barátságosak voltak, szívesen tartózkodtak a közelemben, hallgatták a történeteinket, és szerettek volna még többet hallani a Dáfáról.

 

Néhányat közülük hosszú időre elítéltek a bűneikért. Kétségbe voltak esve és reménytelennek érezték a helyzetüket. Szerettek volna erről beszélgetni velem, így segítettem nekik megérteni a helyzetüket különböző szempontokból, és az üldözés igaz arcáról is meséltem nekik.

 

Néhányuk ítéletét csökkentették miután megismerték a Dáfáról az igazságot, egyeseket korábban kiengedtek, másoknak pedig megengedték, hogy találkozzanak a családjukkal, akikkel már hosszú ideje nem beszéltek. Amikor észrevették, hogy a pozitív hozzáállásuk a gyakorlókhoz jobb életet hoz nekik, még jobban tisztelték a Dáfát.

 

Amikor először börtönbe zártak, a cellában a fő rab éppen akkor nyújtott be a fellebbezését. A bíróságok Kínában szinte mindig jóváhagyják az eredeti ítéletet, így tisztában volt vele, hogy a beadványnak valószínűleg nem lesz hatása. Nagyon le volt törve, mert azt gondolta, hogy nem kellett volna őt hét évre elítélni.

 

Hallott már azelőtt a Dáfával kapcsolatos igaz tényekről, de nem győzték meg teljes mértékben. Elmondtam neki, hogy először hinnie kell valamiben mielőtt az csodát idézhetne elő. Biztattam, hogy higgyen a Dáfában, bánjon jól és tisztelettel a Dáfával és a gyakorlóival, akkor csodák fognak történni. Elmeséltem neki a személyes élményeimet is a Dáfával kapcsolatban. Ezután elkezdett segíteni nekünk abban, hogy titokban Dáfá cikkeket és üzeneteket továbbítsunk a gyakorlók között.

 

Amikor megkapta a döntést a fellebbviteli bíróságtól, azt kiáltotta: „A büntetésemet csökkentették! A büntetésemet csökkentették!” Könnyek között ölelt át. Nagyon örültem, és megkérdeztem tőle: „Na, most már hiszel nekem?” Bólogatva válaszolta: „Igen!, igen!”

 

Különös meglepetések

Az egyik rab hallott a Fálun Dáfáról egy gyakorlótól, aki egy cellában volt vele. Ő volt a vezető rab abban a cellában, és biztosította, hogy senki se zaklassa azt a gyakorlót, és senki se tegyen negatív megjegyzéseket a Dáfával kapcsolatban. Hat hónap után kiengedték, de egy másik üggyel kapcsolatban újra letartóztatták. Amikor a Dáfáról beszéltem neki, nagyon támogató volt, és elmondta, hogy a másik gyakorló nagyon mély benyomást tett rá.

 

Később Menier-kórral diagnosztizálták, a belső fül megbetegedésével, több alkalommal elájult. Úgy érezte minden forog körülötte, hányingere volt és nem tudott éjszaka aludni. Kétségbe volt esve, de ugyanakkor aggódott is, hogy ezúttal mekkora büntetést fog kapni. Ezzel a betegséggel nem tudta elképzelni, milyen jövő várhat rá. Meg akart halni, hogy vége legyen a gyötrelmeknek.

 

Azt mondtam neki, hogy ismételje, amíg minden másról meg nem feledkezik, hogy „A Fálun Dáfá jó; az őszinteség, jószívűség, tolerancia (Zhen, Shan, Ren) jó”, és akkor nem fogja többé azt érezni, hogy forog vele a világ.

 

Ő pedig pontosan úgy tett, ahogy mondtam neki, és végig aludta az éjszakát. Másnap azt mesélte: „Miután elismételtem a két sort, madarakat hallottam csicseregni. A fejem most már teljesen tiszta.”

 

Még mindig emlékszem, milyen izgatottan ragyogott a szeme, amikor ezt az élményt elmondta nekem.

 

A cellatárs Dáfá dalokat énekel

Az egyik cellatársam nem akart a Dáfáról hallani és azt mondta a többieknek, hogy tartózkodjanak tőlem. Magamba néztem, és közben reméltem, hogy összerakják a Yin nevű gyakorlóval egy cellába, mert tudtam, hogy Yin tudna neki segíteni.

 

Néhány nappal később csakugyan átrakták abba a cellába. Egy idő után hallottam, hogy Dáfá dalokat énekelnek együtt.

 

Egyszer a szünetben odahívott és elmesélte, hogy Yin megtanított neki sok dalt. Kérdezte, hogy hallottam-e, hogy együtt énekelnek. Mondtam neki, hogy igen, és bátorítottam, hogy folytassa.

 

A cellatársaim bátorítottak, hogy jelentsem fel Csiáng Cö-mint

Úgy döntöttem feljelentést teszek a Kínai Kommunista Párt (KKP) korábbi vezetője Csiáng Cö-min ellen az üldözés elindításáért, ami Fálun Dáfá gyakorlók ezreinek haláláért felelős. Volt papírom, tollam, jogi ismereteim, így elvállaltam, hogy más gyakorlók nevében is megírom a feljelentést.

 

A cellatársaim bátorítottak, hogy kezdjek hozzá minél hamarabb, és azt mondták, hogy a gyakorlókat mind kiengedhetik, ha a Legfelsőbb Népbíróság Csiángot bűnösnek találja. Azt is mondták, hogy nagyon fogok nekik hiányozni, mert nemsokára megyek haza.

 

Szokásom volt halogatni. Egy cellatársam, aki jó barátom lett, azt mondta nekem: „Ha tíz napon belül megírod a keresetet, kapsz tőlem egy ajándékot. Ha nem, akkor megbüntetlek!” Szóval azonnal neki kezdtem. Egy fapadon ülve a fallal szemben, napokig tartott, mire megírtam a több mint tíz oldalas keresetet. Miután extra postadíjat tettem a borítékra, odaadtam a levelet az őrnek, aki később továbbította a feletteseinek.

 

Amikor átszállítottak egy börtönbe, a cellatársak nem akartak elengedni, néhányuk még azt is alig várta, hogy ugyanabba a börtönbe küldjék a jövőben, ahová engem.

 

A gyakorlókat védő rabok

Az egyik rabnak, akinek az volt a feladata, hogy kövessen engem a fogolytáborban, félreértései voltak a Dáfával kapcsolatban. Amikor áthelyeztek a börtönbe, őt egy olyan gyakorlóval rakták egy cellába akinek a helyes cselekedetei végül meggyőzték őt, és megváltoztatták a Dáfához való hozzáállását.

 

A börtönben egy cellába került velem, és annyit segített amennyit csak lehetséges. Azt mondta: „Áldás, ha valakinek van hite. Meg kell védened magad, és én mindent megteszek, hogy segítsek neked.”

 

Az egyik rab, aki már régóta ült, együttműködött az őrökkel a gyakorlók „átnevelésére” tett erőfeszítéseikben. Azonban, ahogyan egyre több gyakorlóval került kapcsolatba, és egyre többet tudott meg a Dáfáról, egyre inkább hallgatott ránk. Az ő szavaival: „A múltban a kormány oldalán álltam, és azt gondoltam, hogy engedetlenek vagytok. De most már a Dáfá oldalán állok. A Dáfá áldásában lesz részem, amikor a kormány elismeri a tévedését és tisztázza a neveteket a jövőben!”

 

Az őrök többsége tudja, hogy a gyakorlókat nem lehet „átnevelni”

A börtönőrök teljesítményének értékelése közvetlen kapcsolatban van a gyakorlók „átnevelésével”. Általában agymosással, fenyegetésekkel, és kínzásokkal próbálják a gyakorlókat rákényszeríteni, hogy adják fel a hitüket a Dáfában.

 

A gyakorlók szavaikban és tetteikben őszintén követik az őszinteség, jószívűség, tűrőképesség (Zhen, Shan, Ren) alapelveket, így a legtöbb őr és rab tudja, hogy egy gyakorló sem fogja önként feladni a Dáfát. A gyakorlók „átnevelésre” kijelölt őrök egy része nem akarja ezt tenni, de a körülményeik nagyon megnehezítik nekik, hogy nyilvánosan megvédjék a gyakorlókat. Ezenkívül nem szeretnék elveszíteni az állásukat.

 

Miután megtudják, hogy a gyakorlók jó emberek, néhány őr igyekszik annyit segíteni amennyit csak lehet, és néhányuk még személyes kockázatot is vállal, hogy csökkentsék a mentális és fizikai szenvedésünket.

 

Egy őr elmondta négyszemközt, hogy látta az agóniáját és a kétségbeesését azoknak a gyakorlóknak, akik belegyeztek az „átnevelésükbe” . Néhány őr mondta nekem, hogy soha nem vártak előléptetést a gyakorlók üldözéséért, és azok a nyilatkozatok, amiket az „átnevelt” gyakorlók írtak alá nem az a „teljesítmény”, amit szerettek volna.

 

A család bizalma és támogatása

Hálás vagyok a családomnak és minden rokonomnak. Néhányuk olvasta a Zhuán Fálunt, néhányuk nem, de egyikük sem gondolja, hogy bármi rosszat tettem volna, és azt sem gondolják, hogy a Dáfá rossz lenne. Dühösek a KKP-ra, amiért üldözi a Dáfá gyakorlókat.

 

A családom elutasította a kormánnyal való együttműködést, amikor a bűnüldöző szervek megpróbáltak nyomást gyakorolni a családra az „átnevelésem” érdekében. Ehelyett a családom azt kérte a hatóságoktól, hogy javítsanak a körülményeimen a börtönben. Hisznek benne, hogy jó ember vagyok, akit nem kellene börtönbe zárni.

 

A Dáfá jóságában való hit képes megváltoztatni a környezetünket

A tapasztalataim igazolták, hogy amíg észben tartom, hogy a Fálun Dáfá jó; az őszinteség, jószívűség, tolerancia (Zhen, Shan, Ren) jó,” addig képes vagyok pozitív körülményeket teremteni magam körül, bárhol is vagyok.

 

Amint felébredtem, elkezdtem a Mester verseit szavalni minden reggel. A versek segítettek nekem megfeledkezni róla hol vagyok.

 

A Dáfá egészséges testet és tiszta szívet adott nekem. Nagyon szerencsés vagyok, hogy Dáfá gyakorló lehettem.

 

Köszönöm, Mester! Köszönöm a Dáfának!

 

Forrás: A Light in the Darkness