A kínai karakter, a 眞 (Zhen) két ideogramma, a 十 (shi) és a 目 (mu) összekapcsolása. A 十 karakter a tízes számot jelöli, de egyúttal az univerzum tíz égtájat is. A 目 pedig szemet jelent. Így a két jel együttesen 十 目 isteni szemet, vagy a mindent látó szemet szimbolizálja. E karakteregyüttes egy kínai népi hiedelmen alapszik, miszerint csak emberfeletti lények, istenségek képesek arra, hogy felismerjek az igazságot, az igazat. Ugyanis az istenségek szabadok és nincsenek korlátaik. Ezzel szemben az ember saját szubjektív nézőpontja által behatárolt és csak fizikai testének érzékeléseire hagyatkozhat.
A Zhen, 眞a taoista tanok között központi szerepet játszik. A taoizmusban az ember saját művelésére törekszik, arra, hogy visszatérhessen az igazhoz, vissza a saját eredetéhez az univerzumban. A taoisták célja, hogy elérjek a 眞 人, a Zhen-t és Ren-t, egy igazi beteljesedett ember állapotát. A 眞 人-nek el kell érnie az igazhoz és végül egységben kell lennie az univerzummal. A megvilágosodás állapotának fogalma a buddhizmusban is hasonló. Az igaz ember mentes minden elgondolástól, elképzeléstől és korlátozottságtól, mert – ahogy a taoizmusban mondják– már felismerte az abszolút szabadságot és megvalósította az üresség állapotát.
Ezzel szemben a Zhen, 眞 karaktert a 假 és 伪 jelek is kiegészítik. Jelentésük: hamis, helytelen, vagy hamisított. Mindkét karakter bal oldalán a következő ideogramma található: 亻, mely az embert magát, illetve az emberit jelképezi. Az igazságosság karakterében, a Zhen-ben is megtalálható ez a jel, mégpedig ugyanúgy bal oldalt, így az általános jelentessél ellentétben az emberit jelképező szimbólum itt a rosszat, a hamisat jelenti. A kínai hagyomány szerint ugyanis a hazugság és a hamisság már az eredetétől fogva megtalálható az emberben.
* * *