Mozi: A nagyszerű kínai gondolkodó a békéről és a szeretetről

Mozi (kb. Kr.e. 470-391) Lao-ce és Konfucius (Kr.e. 571-479) után született, a Tavasz és Ősz időszaka alatt (Kr. e.770-476), és a hadviselő államok időszakában (Kr.e. 476-221) élt. Ez a zűrzavar és a nagy kegyetlenség időszaka volt.

A káosznak ebben a pillanatában mindenki – beleértve a királyt is – kíváncsi volt arra, hogy milyen ember képes megfelelő módszert találni, arra , hogy véget érjen a káosz. Ennek fényében sok filozófiai tant tanítottak, hogy ezáltal megoldást találjanak a társadalmi problémákra, beleértve az emberi viselkedést és erkölcsöt is.

Mozi igazi neve Mo Di volt, aki lelkes humanista volt, és a Mohismus megalapítója. Ez az elmélet az „egyetemes szeretetet és a küzdelemmentességet” tanította. Úgy ismerték Kínában mint az egyik nagy gondolkodót.

Mozi nézőpontjából az emberi önzőség és a haszon utáni vágy a fő okai annak, hogy a világ válságba jutott. Ezek a vágyak megakadályozzák az embereket, hogy könyörületesebbek legyenek és jobban szeressék egymást.

Ha az emberek úgy szeretnének másokat, mint saját magukat, úgy bánnának másokkal, mint a saját rokonaikkal, jobban megbecsülnék mások véleményét, mint a sajátjukat, és teljesen elhagynák az önző gondolataikat, akkor a világ nem lenne többé háborúban, és megvalósulna az igazi béke.

A „nem-harcolás” elméletének bemutatása: Mozi hitte, hogy a háború igazságtalan és ez az emberiség tragédiája. Minden háború számtalan tulajdont, életet és családot semmisít meg. Ezért Mozi a háborúk ellen volt, és sürgette azok befejezését.

E mellett az „egyetemes szeretet és küzdelemmentesség” elméletében Mozi bemutatta az ötletét a „meritokrácia” /teljesítményelvű társadalmi rendszer/ általi kormányzásról. Bölcs és arra alkalmas embereket kellene kiválasztani, hogy elfoglalják a hivatali tisztségeket és az államért dolgozzanak, tekintet nélkül a családi hátterükre és a társadalmi helyzetükre. Bármelyik korrupt hivatalnokot azonnal el kellene távolítani.

Mozi a nagyszabású temetések ellen volt, és ellenezte a zenélést, mint szabadidős tevékenységet. Úgy gondolta, hogy ezek elvesztegetett eszközök és elvesztegetett idő. Ezek az elképzelések ellentmondanak Konfuciusnak és ezért nehéz volt a kínai népnek is elfogadni.

Mozi buzgó lelkét a csodálatos világbékének szentelte. Az ötlete az „egyetemes szeretet és küzdelemmentesség”-ről kb. Kr.e. 350-ből még ma is érvényben van.