Egy történelmi kérdés: Miért fárasztják az ősi zenék az embereket?

Az erkölcs és a zene ősi idők óta összekötődik. A kínai történelem egyik történetében Wen márki Wei-ből – aki ismert volt nagyhatású kormányzati reformjairól – feltett egy kérdést a zenéről Konfuciusz tanítványának, a híres pedagógusnak, Zi Xia-nak, aki Kr.e. 507 és 420 között élt.

Wen márki megkérdezte: „Mikor az udvari ruhámat viselem és hallgatom az ősi zenét, hamar lefekszem és elalszom. De mikor Zheng vagy Wei királyság zenéjét hallgatom, nem érzem magam fáradtnak. Kérlek, mondd el, hogy az ősi zene miért fárasztja az embereket, és az új zene miért varázsolja el őket?”

Zi Xia ezt válaszolta: „Mikor előadják, az ősi zene tisztán szólal meg és érthetően, békésen hangzik. A vonós és fúvós hangszerek mind követik a dob ritmusát. A zene mindig dobbal kezdődik, és cintányérral végződik. A xiang-ot (egy ősi hangszer) arra használják, hogy befejezze a darabot, és a ya-t (egy fajta dalszerkezet) pedig arra, hogy szabályozza a zene sebességét. Az emberek nemes jellemzőkkel fejezik ki a mély felismeréseket vagy dicsérik az ősi szentséges császárok kiemelkedő teljesítményét a zenén és a táncon keresztül. Mindez arra ösztönzi az embereket, hogy műveljék magukat, irányítsák a családi életüket, és békét hozzanak a világnak, ezek az alanyai az ősi zenének.”

Zi Xia folytatta: „Mikor modern zenét adnak elő, kaotikusnak és egyenetlennek hangzik. A zene hangja meg van töltve becstelen és gonosz elemekkel, amelybe ha valaki túlságosan belemerül, túl mélyre száll vele ahhoz, hogy visszataláljon. Néha az előadásokba keverednek törpék, énekesek és színészek, ahol a férfiak és a nők összekeverednek egymással és az emberek nem tesznek különbséget apák és fiúk között. Mikor a zene véget ér, nem magyarázott el semmiféle igazságot és nem is méltatják az ősi szentséges császárok elért eredményeit. Ez az új zene jellemzője. A zenéről beszélsz, de amit szeretsz, az valójában a hang. A zene és a hang hasonlítanak egymáshoz, de mégis mások.”

Wen márki Wei-ből udvariasan megkérte: „Kérlek, mondd el a különbséget.”

Zi Xia válaszolt: „Az ősi időkben a mennyország és a föld harmóniában voltak, a négy évszak a helyén volt, és az emberek az önfegyelmet művelték és fejlesztették az együttérzést és az erényt. Ezért rekordtermésük volt évről évre. Ez egy békés világ volt: nem jelentek meg betegségek, démonok és a gonosz sem növekedett. Később a Szent (ez Konfuciusra utal) kialakított és irányadó szabályokat alkotott a császárok és az udvari hivatalnokok, valamint az apák és a fiúk közötti megfelelő magatartásról. Miután ezeket a szabályokat létrehozták, a világ stabil lett. Aztán megfelelő zenei ritmusokat hoztak létre, az öt hangzást összekeverték és hangszerek játszottak együtt, hogy kísérjék a versek éneklését. Ezt hívták az erkölcs hangjainak. Csak az erkölcs hangját lehet zenének nevezni. Amit most te szeretsz, az talán az engedékenység hangja.”

Wen márki Wei-ből azonnal megkérte: „Kérlek, mondd el, honnan jönnek a kényeztető hangok?”

Zi Xia ezt váloszolta: „A Zheng királyság zenéje könnyelmű és kacér. Felkelti a szertelenséget és az erkölcstelenséget. A Song királyság zenéje érzelmes és gyenge, lenyomja az akaratot. A Wei királyság zenéje gyors ritmusú, amely fárasztja az elmét. A Qi királyság zenéje arrogáns és gonosz. Hatalmaskodóvá teszi az embereket. Ez a négy fajtája a zenének elkényeztet bárkit a dalokban és az asszonyokban, megsérti az erkölcsi tisztességet és ezért nem alkalmas az áldozati szertartásokhoz.”

Zi Xia folytatta: „A versek könyve azt mondja: ’Az elődeink csak akkor voltak hajlandóak meghallgatni egy darabot, ha az szigorú és harmonikus volt’. Mivel szigorú, bárki tiszteletet mutat, mivel harmonikus, barátságossá tesz bárkit. Mikor valaki tiszteletteljes és udvarias, mi az, amit nem lehet megtenni? Egy ország uralkodójának óvatosnak kell lennie az ízlésében. A tisztségviselők azt követik, amit az uralkodó kedvel. A köznép utánozni fogja, ami a felsőbb rétegben népszerű. Ez a jelentése A Versek könyvében leírtaknak: ’Nagyon könnyű a lakosságot félrevezetni.’” Így magyarázta el Zi Xia Wen márkinak Wei-ből, mi idézte elő napjaikban a modern zene elfajulását.