Zhou hercege, a gyermeki jámborság és irgalmasság mintája

Zhou hercege Wu király öccse volt. A kínai történelemben úgy volt ismert, mint a gyermeki jámborság és irgalmasság (tisztelet az ember szülei és elődei iránt) mintája.

Ezek az erények már fiatal korában megmutatkoztak. Olyan tehetséges volt, mint a testvérei gyermekkorukban, Zhou hercege a fegyelmén keresztül gyermeki jámborságával és irgalmasságával tűnt ki közülük.

Felnőttként segített bátyjának, Wu királynak, keletre menni a szekércsapataikkal, hogy meghódítsák a Shang-dinasztiát. Ekkor Shang uralkodója rendkívül népszerűtlen volt a maga háborúskodó természete miatt és mert saját népe rovására menő, pazarló életmódot folytatott.

Zhou herceg komoly támogatásával Wu király legyőzte a Shang-dinasztiát és hírhedt uralkodójukat, aki végül öngyilkos lett. Hogy vigasztalja a Shang-dinasztia támogatóit és nemeseit, Wu király elfogadta a Zhou hercege által javasolt nagylelkű és jóindulatú politikát, nevezetesen az " inkább megtartani az egyéneket a pozíciójukban, mint megölni őket".

Felszabadították Shang lakosait és nemességét, akiket fogva tartottak és megnyitották a magtárakat az éhínség enyhítésére. Eközben a befolyásos, de igaz lelkű nemeseket és a társadalom elitjét arra ösztönözték, hogy segítsenek létrehozni Shang utolsó uralkodójának a fiával egy behódoló államot.

Zhou hercege hitt benne, hogy a menny ruházza fel az uralkodás isteni jogával azokat az embereket, akik erkölcsileg méltók rá, más néven ez a "menny megbízása”. Ellentétben a korábbi Shang uralkodóval, aki uralma alatt több kemény törvényt hozott létre, amik nagy nyugtalanságot okoztak, Zhou hercege megformálta a humánus irányelvek egy sorozatát, hogy előmozdítsa az erényt és megszilárdítsák az újonnan alapított dinasztiát.

Bevezette a szertartásokat és a zenét. Arra is törekedett, hogy az "erény használatával világosítsa fel az embereket és a büntetést megfontoltan használja" és hogy "becsülje az erényt és gondoskodjon a népről". Ezek a rendelkezések magasan elismertek és követendők voltak az uralkodók későbbi generációi számára.

Azt a módot, ahogy Zhou hercege kezelt és toborzott tehetséges embereket, mintának tekintették a későbbi tisztviselők számára. Zhou hercege akármit csinált, abbahagyta annak érdekében, hogy találkozzon egy bölccsel. Például abbahagyta a hajmosást vagy az evést, így azonnal találkozni tudott tehetséges emberekkel, akik azért jöttek, hogy megosszák javaslataikat arról, hogy hogyan kell uralkodni a nemzeten.

Miután Wu király meghalt, a fia és trónörököse, Cheng király lépett a trónra a Zhou-dinasztiából. Mivel Cheng király túl fiatal volt még, több mint hat évig Zhou herceg járt el kormányzóként és soha sem akarta magához ragadni a trónt.

A herceg kormányzása alatt arra tanította a fiatal Cheng királyt, hogyan irányítsa erényesen a nemzetet, és azt tanácsolta neki, hogy ne kényeztesse magát érzéki vágyakkal, kényelemmel, játékkal és vadászattal. Amikor Cheng király elég idős lett az uralkodáshoz, Zhou herceg önként lemondott a megerősített terület hatalmáról Cheng király javára.

Későbbi éveiben Zhou hercege kemény munkát végzett a szertartások és a zene bevezetésében és továbbfejlesztett különféle intézményeket és szabályozásokat. Kifejlesztette az átfogó Zhou szertartások egy sorozatát, amiben felállította a részletes igényeket azokra a vámokra és törvényekre, amik a nemzeti politikától az egyénig terjedtek a mindennapos viselkedésben.

A Zhou szertartásokban szerepelt sok törvényes intézmény, mint például egy patriarchális rendszer (fenntartani az örökletes nemesség szabályát, beleértve, hogy a hitves legidősebb fia örökölné a trónt és másik fiúk a hitvestől, ágyasoktól, és szeretőktől címeket kapnának), egy feudális rendszer (megjelölni és felosztani a földet a királyi családtagok között), és szertartásos rendszer (szertartások és eljárások, amiket a fontos nemzeti ügyek intézésében alkalmaztak).

A szertartások a mindennapi élet olyan ügyeit is tartalmazták, mint esküvők és temetések, az átmeneti ritusok, áldozatok, és így tovább.

Később konfucianista tudósok különleges könyveket állítottak össze a Zhou szertartásokról. A mintegy kétezer éves Zhou szertartások központi erényei, a jószívűség, igazságosság, illendőség, bölcsesség és bizalom, voltak a kínai emberek erkölcsi magatartásának normái.

A Zhou hercege által bevezetett Zhou-szertartások, generációról generációra öröklődtek és a kínai kultúra egy kincseként tartották számon. A szertartások, amik meghatározzák a házasságot, még mindig jelentősen befolyásolják a mai kínai embereket.

A kínai történészek szerint a Zhou-dinasztia (i.e. 1122 - i.e. 221) volt a leghosszabb dinasztia a kínai történelemben és 900 évig tartott, mielőtt felváltotta volna a Qin-dinasztia.

A kínai történészek két részre osztják a Zhou-dinasztiát i.e. 770, azaz nyugati Zhou-ra i.e. 1122-től i.e. 770-ig, és a keleti Zhou-ra i.e. 771-től i.e. 221-ig. Azonban Wen király, Wu király, Jiang Ziya és Zhou hercege a nyugati Zhou dinasztiábóll voltak a legismertebbek, mivel nagy hozzájárulásokat tettek a kínai történelemben.

A Zhou- dinasztiát tartják a hagyományos kínai kultúra csúcspontjának. A kínai etikai és filozófiai rendszerek a konfucianizmus és a taoizmus ebben az időszakban fejlődtek ki, mélyen hatva a jövő generációira Kínában.