2011. Bécs
Ez év január végén a bátyám halálos autóbalesetet szenvedett. Amikor meghallottam a lesúlytó hírt, azt hittem, a szívem szétszakad. Ez idáig New York-ban éltem. Amióta Fálun Dáfá-t gyakorlók, folyamatosan javult a viszonyom a bátyámmal és egy mély kapcsolat alakult ki köztünk. Erős szeretet fűzött hozzá. Amikor megkaptam a hírt, csak zokogtam. Megpróbáltam Őszinte (Igaz) gondolatokat küldeni, de ez nem sokat segített.
Mester mondja a Zhuán Fálun 6. fejezetében “A saját szín démonokat idéz elő” bekezdésben:
„A reinkarnáció hat útjának körforgásában az édesanyáid emberek is voltak meg nem is, megszámlálhatatlan. Hogy hány gyermeked volt életeid során, megszámlálhatatlan. Ki az édesanyád és kik a gyermekeid? A halál után senki nem ismer fel senkit; a karmádat ki kell egyenlítened. A ködben az emberek ilyesmit egyszerűen nem tudnak elengedni. Többen nem tudják elengedni gyermeküket, azt mondják, olyan jók voltak és hogy meghaltak. Valaki arról beszél, hogy milyen jó volt az édesanyja, de ő is meghalt. Annyira le van törve, hogy már nem is akar élni. Nem gondolkodtál el azon, hogy ez csak azért van, hogy gyötörjenek téged? Ilyen módon nem hagynak téged jól élni.“
Mester írja a manhatten-i Fá-magyarázatban (2006. március 26. New York):
“Egy embernek nem csak egy élete van. Ebben az életben veled egy család, a következő életben más emberekkel lesz egy család és az azután következő életben, ki tudja, hol fog újraszületni. Pusztán az egyik életben levő sorskapcsolatról van szó. Hogyan hozhatod meg hát neki a végérvényes döntést az ő élete számára? Csak ha valóban megvan a kívánságod, hogy megmentsd őt és egy megmentendő élőlénynek tekinted, úgy meg fogod látni, hogy ez másképpen fog kinézni. Ez tehát azt jelenteni, hogy sok dolognál egy másik megközelítési mód egy másik hatáshoz fog vezetni.”
Ebben a folyamatban végig kellett gondolnom, ki is vagyok valójában, mi a küldetésem, és hogy csak Mesterhez szabad igazítanom magamat.
Amikor már valamelyest megnyugodtam, elkezdtem gyakorolni. A gyakorlatok alatt hirtelen az jutott eszembe, írnom kell a bátyámnak és a jelenlévőknek egy beszédet a temetésre. Ki kell használnom a sorszerű lehetőséget, hogy beszélhessek nekik a Fálun Gongról. Változó érzések öntöttek el, a legnehezebb ebben a szituációban az volt számomra, hogy mindig egy Fálun Gong gyakorlónak tartsam magam, akinek egy feladatot kell beteljesítenie és a bátyám halála is egy alkalom erre, amit meg kell ragadnom, hogy az igaz tényeket tisztázzam.
Amikor elkezdtem a beszédemet írni, szinte teljesen magától ment, egyáltalán nem volt szükségem hosszasan gondolkodni rajta és egyszer csak készen volt.
Majd hazarepültem Ausztriába. Amikor megérkeztem a családomhoz, mindenki végtelenül szomorú volt. Elöntöttek az érzelmek. Ennek ellenére újra arra gondoltam, hogy az embereknek a temetésen biztosan egy sorskapcsolatuk van a Dáfával és hogy talán ez az egyetlen esélyük arra, hogy megismerjék a Fálun Dáfát. Korábban már sokat beszéltem a bátyámnak a Dáfáról és ő valóban igyekezett megérteni engem. Segített is különböző szituációknál, amiket az ő segítségével, pl. egyes rendezvények szervezésénél egyszerűbben meg tudtam oldani.
A temetés helyszínén, amikor a bátyám koporsólyát láttam, a szüleimet és a bátyám összes barátját, számomra itt volt a legnehezebb az Igaz gondolatok megtartani. Folyamatosan a Mesterre gondolni és magamat nem teljesen a szeretett bátyám elvesztésének a szomorúságában elveszíteni. Mindig próbáltam Igaz gondolatokat küldeni.
Amikor a plébános befejezte a beszédét én következtem. Tele voltam érzelmekkel, gyásszal és félelemmel, hogy az emberek nem fogják majd megérteni a mondanivalómat és hogy ez talán nem ide illő, de aztán azt gondoltam, hogy én egy Fálun Dáfá gyakorló vagyok és a Mester segíteni fog nekem…
Magam elé állítottam a mikrofont, mindannyian ott ültek és engem néztek, küzdöttem a gyászommal, kértem a Mesterünket, hogy segítsen, majd elkezdtem beszélni. Beszéltem a bátyámról, az életéről, majd beszéltem röviden magamról is és hogy korábban mondhatni igencsak rossz kapcsolatom volt vele, de ahogy ez is, minden más az életemben a Fálun Dáfával egy csapásra megváltozott. Meséltem röviden arról, hogy mi a Fálun Dáfá és hogy Kínában üldözik. Ezután szóltam még néhány szót, majd felolvastam a Lünyüt.
Ez valóban egy nagyon nagy vizsga volt a számomra, egy ilyen szituációban a Fára gondolni és az élőlények megmentésére. De örültem, hogy képes voltam megragadni a lehetőséget és ez nagyon megerősített a művelésben.
A legtöbb emberrel a temetés után már nem találkoztam, nem tudom, hogy mit gondoltak a beszédemről. Mindenesetre a bátyám egy régi barátja később jelentkezett nálam, nagyon érdeklődött a Fálun Gong iránt és nagyon jónak tartotta a beszédet.
A Shen Yun Promóció
Két, három héttel a bátyám halálát követően elkezdtem aktívan részt venni a Shen Yun promócióban Ausztriában.
Megpróbáltam az első jegyárusító helyeket különböző vásárokon megszervezni. A munka elején azt gondoltam, hogy semmi probléma nem lehet ennél, mert eddig az előző években is mindig jól működött.
De most nem így volt, éppen az ellenkezője. Egymás után kaptam a visszautasításokat. Csodálkoztam a sikertelenségemen, majd felismertem magamban, hogy ez az érvényesüléshez való ragaszkodásomból ered, és hogy leginkább magamat akartam igazolni.
Mester mondja a Zhuán Fálun 2. fejezetében, A törekvésről c. fejezetben:
„Dicsekedni valamivel már önmagában is egy nagyon erős ragaszkodás és egy nagyon rossz ragaszkodás, amit egy művelőnek le kell vetkőznie“
Amikor ezt felismertem, megpróbáltam a sikertelenségem gondolatát eltolni magamtól, megpróbáltam jobban a másokra gondolni és csak ezek után felvenni újra a kapcsolatokat. A promóció koordinátora felhívott és emlékeztetett egy vásárra – ami ugyan már elkezdődött, de úgy tűnt pontosan a mi közönségünket célozta meg – és megkérdezte tőlem, hogy fel tudtam-e venni a kapcsolatot velük. Helyeseltem, majd felhívtam újra a művészeti és a régiségvásár szervezőjét. Azzal utasított vissza, hogy ő nem hiszi azt, hogy a Shen Yun passzolna az vásárok promóciójához. Ezután újra elmagyaráztam neki, hogy a Shen Yun miről szól, hogy a régi, tradicionális kínai kultúrát eleveníti fel. Felajánlottam neki egy személyes találkozást, amibe bele is egyezett. Egy csereüzlet alapján, amit kialkudtunk, mindkét vásáron reklámozni tudtuk a Shen Yun-t.
Az első vásár tényleg nagyon jól ment. Éppen a mi célközönségünk volt jelen és az embereket is nagyon érdekelte a Shen Yun. Ezzel a szervezővel a reklámkampány alatt egy nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki. Legalábbis azt gondoltam. Amit viszont tudtam is, az az volt, hogy személyesen érdeklődött irántam… Sajnos nem voltam teljesen tisztában azzal, hogyan kellene vele kezelnem a kapcsolatot. Most azt gondolom, akkor kevésbé szigorúan ítéltem a dolgokat a Fá alapján. Például soha nem beszéltem neki valójában a Fálun Dáfáról. Ugyan megemlítettem, hogy Fálun Dáfá gyakorló vagyok, de egy mélyreható magyarázatot nem adtam neki róla. Így utólag azt gondolom, hogy túl felszínes voltam és nem gondoltam eléggé az élőlények megmentésére.
Ha ma ezt újra végiggondolom, Mester ezen szavai jutnak eszembe a „Legyetek szorgalmasabbak“ c. előadásból (2010. július 24. Washington):
„Amint azt tudjátok, ha nem cselekedtek jól, a kezdeményezések, amikért olyan keményen dolgoztatok, hogy elkezdődjenek, tönkre lesznek téve a gonosz által, minden erőfeszítéseteket visszacsinálva.“
A felszínen jó volt a kapcsolatunk, tehát nem is gondolkodtam ezen tovább. A kialkudott csereüzlet abból állt többek között, hogy a vásár vezetője, az Osztrák Antikvitás szervezet egy küldöttje a műkereskedés elnöke és a felesége - aki ugyancsak érdeklődött - meg legyenek hívva a premierre. Az előadás után kaptam egy SMS-t, amiben az állt, hogy szeretné megköszönni az érdekes estét, de a hosszas beszélgetés után az elnökkel és annak feleségével, mindegyik velünk folytatott reklámkampányt leállítják. Ahogy olvastam az SMS-t, belül nagyon megérintett, azonnal elkezdtem a történteket analizálni. Másnap beszéltünk egymással telefonon és azt mondta, hogy ő egy Fálun Gong népszerűsítő előadást látott és hogy az előadás politikai hangvételű volt és hogy én mindezeket eltitkoltam előle, stb.
Viszonylag hosszan beszéltünk, mindeközben folyamatosan befelé tekintettem. Azt kérdeztem magamtól, tényleg mindig az emberek megmentésére gondoltam? A Xinxing*-em tényleg száz százalékosan őszinte volt? Megfeleltem-e ezzel a Shen Yun-nel szemben felállított elvárásoknak?
Mit jelent a Shen Yun reklámozásának helyes állapota? Száz százalékban őszintének lenni, száz százalékban a Fában lenni, szakadatlan másokra és az élőlények megmentésére gondolni. Pontosan láttam, hogy én nem értem el ezt az állapotot és láttam azt is, hogy ennek következtében milyen veszteségek értek bennünket.
A Fá-magyarázatban az NTDTV pódiumi megbeszélésén Mester ezt mondta:
„Ha nem figyeltek a szavaitokra és a cselekedeteitekre, akkor a hétköznapi emberek nem tudják őket megérteni, vagy az a félreértés keletkezik bennük, hogy politizáltok, vagy azt gondolják a hétköznapi emberek, hogy ti ezt egy meghatározott célért teszitek. Így a Dáfá-tanítványok a nagyszerű küldetésüket a Fá-igazolásáért és minden élőlény megmentéséért emberi tényezők miatt nem teljesítették jól. Valójában a Dáfá-tanítványok ezzel nagyon tisztában vannak, ha az ember erről beszél. Azonban a konkrét cselekedeteknél az ember könnyen összezavarodik. Erre mindenképpen figyelmet kell szentelnetek. Semmi esetre se okozzatok saját magatoknak problémákat.“
Biztosan tudtam, hogy még vissza kell menjek a művészeti egyesület vezetőjéhez és annak feleségéhez, hogy újra eléjük kell állnom. Kellemetlen érzésem volt. Egy olyan érzés, ami elől a legszívesebben elfutottam volna. De egyúttal azt is tudtam, hogy ez a Fálun Dáfá és a Shen Yun jó hírét közvetlenül érinti. Egy gyakorlótársam felajánlotta, hogy elkísér a találkozóra, így együtt mentünk. Az elnök felessége magán kívül volt. Azt mondta, hogy kihasználtam őt, hogy a Fálun Dáfát reklámozzam és hogy a Fálun Dáfá egy szekta, stb. Megpróbáltam nyugodt maradni. Elnézését kértem, hogy nem magyaráztam el neki közelebbről is az előadás mondanivalóját. Ezt követően beszéltünk a férjével is, aki nyitottabb volt a helyzettel szemben, de összességében neki is egy negatív benyomása volt. Körülbelül húsz percet beszélgettünk egymással. Viszont nem tudtuk a helyzetet tisztázni és a Fálun Dáfát jó színben feltüntetni.
Mester mondja a Közép-Amerikában tartott előadáson, 2009.09.28-án:
„Hogy jól tanulják a Fá-t, hogy jól végezzék az igaz körülmények tisztázásának a dolgát, és hogy megmentsenek minden lényt, az első helyen állnak. Ha a helyes gondolatok erősek, a Dáfá-tanítványok jól csinálhatják azt, amit csinálniuk kell.“
Magamba néztem. Olyan sok megértésem volt. A ragaszkodásaim játszották a negatív szerepet a kialakult helyzetben.
A 2009-es „Fá-magyarázat az NTDTV pódiumi megbeszélésén“ mondja Mester:
„Ti mindannyian arról beszéltek újra és újra, hogy „a Mesternek segíteni a Fá-t helyreigazítani”, „a Mesternek segíteni a Fá-t helyreigazítani”. Mindegy, hogyan is van, úgy találom, hogy ennek a mondatnak nagyon nagy súlya van. Én is remélem, hogy ti ezt meg tudjátok csinálni, hogy lehetőleg meg tudjátok csinálni. Tudom, hogy ez nehéz. Annak ellenére, hogy ezt mondtátok, nem egyszerű ezt minden tekintetben jól csinálni. Annak ellenére, hogy ti azon vagytok, hogy minden élőlényt megmentsetek és, hogy ezt a történelmi küldetést teljesítsétek, ti egyidejűleg művelitek saját magatokat is. Néha egyes konkrét ügyeket nem tudtok jól kezelni, vagy annál nem tudtok jól koordinálni. Azt mondom, hogy ez a történelmi színpad a Dáfá-tanítványoknak lett hátrahagyva, akik a Fá-t igazolják és megmentenek minden élőlényt. Mindennek, amivel előhozakodtatok dicsőséges jövője van, mindegy, mi történik. Azt remélem csak, hogy ti ezt valóban még jobban tudjátok csinálni és még jobban tudtok együttműködni.“
Látom, hogy nem elegendő a dolgokat a felszínen jól csinálni. Ha én nem művelem jól magam és nem a Fához, az Őszinteség, Jóságosság, Tolerancia elveihez igazítóm magma, ha nem fáradozom állandóan azon, hogy a ragaszkodásaimat és vizsgáimat legyűrjem, akkor minden, amit csinálok, az egy hétköznapi ember cselekedete. Így a célt, Mesternek segíteni a Fá-helyreigazításban és az érző lények megmentésében nem tudom elérni.
Ez a felismerés nagyon megérintett, egyúttal magamat és a művelésemet tekintve is aggasztott. Azonban ekkor Mester szavaira gondoltam és arra, hogy még van lehetőségem jobban csinálni:
Mester mondja a Zhuán Fálun 4. fejezetében “A karma átváltozása” bekezdésben:
„Rá leszel kényszerítve, hogy engedd el azokat a ragaszkodásokat, amiket nem tudsz elengedni a hétköznapi emberek között. Minden ragaszkodásod, amíg még meg vannak, el lesz távolítva különböző helyzetekben. Botladozni fogsz és így éred el majd a Tao-t. Így fogod majd magad művelni.“
Ez egy valóban fájdalmas tapasztalat volt számomra, ami után megbizonyosodtam arról, hogy a jövőben erősebben fogok az élőlények megmentésére gondolni és arra koncentrálni, hogy az Igazságot olyan tisztán és jól magyarázzam el, ahogy csak lehet, hogy az emberek valóban megértsék miről van szó.
Köszönet a nagyra becsült Mesternek, köszönet a gyakorlótársaknak!
--------------------------------------------------------------------------------------------
* * *
tovább ...