Mielőtt elkezdtem volna gyakorolni a Fálun Dáfá-t, úgy hittem, hogy az élet a létezésnek csak egy formája, aholis minden élőlény követi a születés, öregedés, betegség és a halál menetét. Azóta az életről alkotott elképzelésem alapvetően megváltozott. Most már megértettem, hogy minden életformának van egy saját forrása és iránya, és hogy az élet alapjában véve nem ér véget. Az alacsonyabb életformák a reinkarnáció körforgásában léteznek, amíg a magasabb életformák mindörökké élnek a világaikban.
A gyakorlók a művelés folyamatában vannak, a saját igaz valójukhoz való visszatérésben, ami nagyszerű és csodákkal teli. Mialatt mi még a világegyetem legalacsonyabb szintjein műveljük magunkat, a nehézségek bővelkednek, sok kérdést nem lehet megválaszolni, az isteni oldalunkat nem lehet megmutatni. De az, amit Mester már elmondott nekünk, segíhet abban, hogy Dáfá tanítványként érezzük a végtelen nagyszerűségét és istenségét az életünknek, lehetővé téve így számunkra, hogy még inkább becsüljük az életeinket.
Valahányszor szendvedésen és megpróbáltatáson megyek keresztül, három dolgot kérdezek magamtól. Honnan jövök én? Miért jöttem ide? Hová tartok? Ilyenkor azonnal őszinte gondolatokkal töltődöm fel, és erősen motivált leszek, hogy átjussak a vizsgán. Olyan élőlényként, amely egybeolvad a Fá-val, ezek a gondolatok, cselekedetek, egy teljesen új megértést teremthetnek az élet értelméről. Ez egy élet újjászületése a Dáfá-ban, vagy talán egy új élet hajnala.
A mai világot elnézvén—amely tele van erkölcsileg megromlott cselekedetekkel, nagyon sok élőlény már elveszett az érzelmekben, az emberi létben, nem tudják megtalálni az igazi énjüket. Egynéhány ember harcol másokkal hírnévért és pénzért; néhány ember bármit megtenne a saját személyes nyereségéért; némelyek az érzelmességbe és érzésekbe süllyedtek, másokat pedig a Kínai Kommunista Párt hazugságai és propagandája manipulál. Ők nem értik meg és nem is akarják meghallgatni az igazságot, visszautasítják, hogy meg legyenek mentve. Ők nem tudják, hogyan értékeljék az életetüket. De az ő hibájuk ez? Ilyen körülmények között a gyakorlók az egyetlen reményük a megváltásra. Nekünk irgalmasan kellene felébresztenünk a lelkiismeretünket, és meg kellene próbálnunk megmenteni őket.
A mi irgalmas Mesterünk sok égi titkot elmondott nekünk. A Mester elmondta nekünk, mennyire értékes minden egyes gyakorló élete. Mester elmondta nekünk, hogy honnan jöttünk, és hogy mit kellene tennünk. Elmondta a művelés jelentőségét és az érző lények megmentésének fontosságát. Sokkal jobban kellene magam értékelnem, mert az én életem nem tartozik hozzám. A hatalmas Mester az, aki az életet nekem adta, és én az érző lények megmentésének felelőssségét hordom a vállamon.
* * *
tovább ...