Üdvözlet a Mesternek! Üdvözlet minden gyakorlótársnak!
A nevem Félix és Hollandiában élek. A Fát 2000-ben kaptam meg.
A Fá megmutatta nekem, hogyan hagyjam el az önző énemet
Egy olyan családban nőttem fel, ahol a zene ott volt mindenütt, és én is elkezdtem klarinéton játszani a szülővárosomban. Átváltottam szaxofonra és a zeneiskolai leckék után a konzervatóriumban tanultam néhány évig. Ebben az időszakban sok emberi szándék felszínre tört nálam, amely ragaszkodásokat eredményezett. Az egóm nagy volt és miután klasszikus zenét játszottam, elkezdtem jazz zenét tanulni és játszani. Mikor elkezdtem a Fálun Dáfát gyakorolni, rögtön megértettem, hogy egyáltalán nem az volt a célom, hogy szépen vagy gyönyörűen játsszak a hangszeren, csak érvényesítsem magam. Hiányzott a tiszta szívem és nagyon erős ragaszkodásaim voltak.
Évek alatt, amíg zenéltem, kifelé néztem és igazoltam magam. Kifejlesztettem a ragaszkodásaimat, mint az önelégültség, törekvés és irigység. A végén nem akartam többé játszani a szaxofonomon.
A Fálun Gong gyakorlásának első éveiben nem zenéltem, mert nem tudtam mit játszani és nem tudtam, hogyan játsszak. Megértettem, hogy belefáradtam abba, ahogy zenéltem. Aztán, miután elolvastam a „Fá tanítás a zeneszerzésről szóló találkozón” című leckét (2003. július) több alkalommal, megértettem, hogyan kellene ezt tennem.
Elkezdtem újra játszani a szaxofonomon és észrevettem a változást. Ahogy játszottam néhány ismert Fálun Dáfá dalt, észrevettem, hogy nagyon békésen játszottam, a dalok nagyon gyönyörűek voltak. Egyik délután megtanultam a Tianguo Band dalait kívülről és egy hatalmas erőt éreztem, valamit, amit az életem során soha nem éreztem azelőtt. A zene átment a testemen és éreztem, hogy kitisztít fizikailag és szellemileg. Mikor befejeztem a dalok tanulását, olyan volt, mintha a zene új világa nyílt volna meg előttem. A dalok nagyon egyszerűek voltak, de nagyon tiszták is.
Az első években, mikor a Marching Band zenekar tagja lettem, a Mester sok esélyt adott, hogy műveljem magam. A Marching Bandben sok ragaszkodásom megmutatkozott. Nehéznek találtam, hogy beszéljek róla másoknak, és még kritizáltam is a zenekar többi tagját. A koordinátorok lecserélése után elkezdtem több felelősséget vállalni. Ennek során tudtam, hogy emelnem kell a belső énemet és többet és többet tanultam a Fát. Megpróbáltam még szorgalmasabb lenni és megszüntetni a ragaszkodásaimat. Ahogy egyre több dolgot akartam csinálni a Dáfáért, és különösen a Marching Bandért, figyelnem kellett a jó egyensúly megtartására a munkám, a családom és a Dáfá tevékenységek között. Ez idő alatt több problémával találkoztam a munkában és otthon, és ennek az egyensúlynak a megtartása még nehezebbé vált.
A feleségem – aki szintén gyakorló – rámutatott, hogy túl sok időt töltök a számítógépem előtt. Néha viccelt velem és néha mérges volt. Minden nap és minden pillanatban, mikor ilyen zűrzavar van, magamba nézek, az önzőségemet a második helyre rakom és megpróbálok először mások helyzetéből gondolkodni. Nem mindig sikerül, de minden alkalommal, mikor ezt teszem, érzem, hogy az önzőségem egy picit kisebbé válik.
Néha úgy gondoltam, hogy az én ötletem jobb volt, mint a másik zenekari tagé. De minél többet tanultam a Fát, annál inkább el tudtam engedni ezeket a gondolataimat és követtem a másikét. Úgy éreztem, hogy amilyen módon könnyebb leszek, azon a módon emelkedek. A zenekarban megtanultam sok dolgot a gyakorlóktól. Megértettem, hogy a ragaszkodásaim az önzőségemben gyökereznek.
Feladni a ragaszkodásokat a munkában, mint koordinátor és felelősséget vállalni.
A 2009. évben megkértek, hogy legyek a Marching Band egyik koordinátora, valójában a főkoordinátora. Szereztem már tapasztalatot, mint zenei koordinátor, de főkoordinátorként még nem volt tapasztalatom. Elgondolkodtam magamon az önzőségem szempontjából újra, és arra jutottam, hogy vannak mások, akik jobban tudják csinálni,és hiányzik nálam a minőségre való törekvés. De egy pillanat alatt összeszedtem magam, és azt mondtam: rendben van, meg fogom csinálni, ha ez az, amit szükséges tennem, megcsinálom és a legjobb tudásom szerint teszem azt.
Miután beszéltünk a többi Tianguo koordinátorral New Yorkban és Taiwanon, mi, mint európai koordinátorok megértettük, hogy teljesen más helyzetben vagyunk Európában, mint ők New Yorkban vagy Taiwanon. A legnagyobb különbség a kultúrák között van, és Európa nyelvi sokszínűségében. A zenekar tagjai sok európai országból valók, a zenészek különböző helyeken élnek, ez azt is jelenti, hogy nagy távolságokat kell megtenniük, hogy csatlakozzanak a zenei felvonulásokhoz vagy tevékenységekhez. New Yorkban és Taiwanon a zenekari tagok gyakran találkoznak – egyszer egy héten vagy kétszer egy hónapban –, ami Európában nem lehetséges. A tapasztalatcserén elmondtuk, hogy a Fá tanulása és a zenei szintünk emelése fontos, hogy felépítsünk egy erős testet és hogy megértsük egymást. Együtt is zenéltünk, és nem otthon, egyedül, ez fontos, hogy emelkedjen a zenei szintünk.
Kezdetben volt egy ötletem, hogy hasonló módon szervezzük meg a Tianguo Marching Bandet, ahogy a hétköznapi emberek teszi ezt. Tehát javasoltam, hogy hozzunk létre egy struktúrát, ahol több zenekari tag kapna felelősséget. Területi gyakorló helyszíneket, ahol az ugyanabban a régióban élő zenekari tagok együtt tudnának gyakorolni és ezeket a területi koordinátorok vezethetnék. A területi koordinátoroknak az is a feladata, hogy a tagokkal kommunikáljanak, tehát a Marching Band gyorsabban mozog, mikor egy eseményt vagy felvonulást tervezünk. A kezdetben nem volt meg a tudásom, egy nagy Dáfá projekt koordinálásához, és az elején bíztam a tudásomban, amely a hétköznapi emberek projektjének koordinálásból eredt.
Az elején sok részesedést vállaltam más főkoordinátorral és más koordinátorok csapatával is. Beszélgettünk a művelésünkről és a lehetőségről, hogy nekünk kell koordinálni ezt a projektet. Ahogy a területi gyakorlóhelyek biztosak lettek, más tekintetben nem mentek simán a dolgok. Órákat töltöttünk megbeszélésekkel és megosztottuk [a véleményünket] a felvonulásokról, szervezésről, irányelvekről, hogyan növeljük a zenei szintet és sok más témáról. A két megbeszélés között kerestem az interneten kulturális felvonulásokat, és kapcsolatokat szervezetekkel, stb. Bizonyos kérdésekben és helyzetekben nem tudtuk a válaszokat azonnal és szükségünk volt időre, hogy megosszuk egymással. Abban az időben nehéz volt nekem, mert szeretem, ha vannak válaszok és a tervek mennek előre, ez egy lecke volt újra számomra az elengedésről. És akkor újra ahogy többet elengedtem a saját ötleteimből, többet feltétel nélkül fogadtam el mások javaslataiból. Ebben az időben együtt voltunk a zenekarral, volt sok váratlan helyzet, szabályok változtak meg, de mindeközben a gyakorlók nyugodtak és racionálisak maradtak.
Ahogy az első hónapban a szervezéssel és a dolgok megbeszélésével voltunk elfoglalva, nem fordítottunk elég figyelmet a személyes művelésünkre és nem beszélgettünk eleget. Tehát félreértések és ragaszkodások adódtak. Találkoztunk sok zavarással: például az egyik eseményre megtagadták az engedélyt, a másik eseményre megadták, de nem arra a területre és nem azokra az utcákra, ahova akartuk. Néhány felvonulást megzavart a rossz idő. Mikor megpróbáltam megosztani a feladatokat a koordinátorok között, furcsa módon egyre több feladat nehezedett a vállaimra. Néhány esetben előfordult, hogy egyedül éreztem magam; a régi ragaszkodások – a félelem és a habozás – előkerültek. Otthon a családi helyzetem nehézzé vált, mivel több időt töltöttem a Marching Banddel.
A Mester mondta a „További megértés”- ben az Esszenciák a további haladáshoz című könyvben: „Tudjátok ezt? Amíg művelő vagy, bármilyen környezetben vagy bármilyen körülmények között is vagy, minden bajt és kellemetlen dolgot, amin keresztül kell menned – még ha ezek a Dáfáért való munkát is magukban hordozzák, és bármennyire is jónak és szentnek tartod őket – arra használom fel, hogy eltávolítsd magadból a ragaszkodásokat, hogy felszínre hozd a démoni természetet, hogy eltávolítható legyen az emelkedésben, ami a legfontosabb.”
Megnyugodtam, magamba néztem és több időt töltöttem a Fá tanulásával. A Mesterünk mondta a „Fálun Gong” című könyvben: „ Kínában létezik egy mondás:,, Egy lépés vissza, a tenger széles, az ég végtelen.“ Ha problémák adódnak és ilyenkor egy lépést visszalépsz, egy más képet fogsz látni.” Sok megbeszélni valónk volt ezekkel az ügyekkel és zavarásokkal kapcsolatban. Egyik koordinátor megosztotta, hogy a félelemhez való ragaszkodás rendkívüli módon megmutatkozott, mikor a felelősségvállalásra volt szükség, másik koordinátor beszélt önmaga előtérbe helyezéséről. Eljutottunk ahhoz a végkövetkeztetéshez, hogy rendkívül fontos többet tanulni a Fát és több személyes művelést megosztani egymással. Elhatároztuk, hogy a következő tapasztalatcserénken csak a személyes művelésünkről beszélünk és a Xinxing problémáinkról. A minden zenekari taggal közös Sonant megbeszélésen ösztönöztük a többieket, hogy osszák meg a személyes művelésüket. Ezek a megosztások számomra nagyon erőteljesek voltak és segítettek nekünk, hogy javítsunk a személyes művelésünkön, segítettek, hogy jobban csináljuk a jövőben a dolgokat.
2010. évben kihangsúlyoznánk a Fá tanulást és a személyes tapasztalatcserét, és a szakmai megbeszéléseken javítanánk a zenei szinten. Habár még sok dolgunk van, melyeken javítanunk kellene, sokkal érettebbek vagyunk, a területi gyakorló helyek elkezdtek működni és voltak események amiken részt vettünk Wiesbadenben, Brüsszelben, Magyarországon és Párizsban – mind 2010-ben –, ahol nyugodt volt az elménk, és így tisztáztuk az igazságot és megmentettük az érző lényeket.
Magyarország
2010.áprilisában kezdődtek az előkészületek a magyarországi eseményre. Ez a tevékenység Magyarországon az első nagy rendezvény volt a magyar gyakorlók szervezésében, ahol a csoport legtöbb tagja viszonylag új gyakorló. Az elkövetkező hetekben egy kulturális virágkarnevált találtak Debrecen városában kb. 250 km-re Budapesttől. Beszéltünk erről az eseményről és belenéztünk sok részletébe. A végén úgy gondoltuk, hogy ez jó rendezvény lenne a Marching Band számára, a magyar gyakorlók részéről, és megosztottuk velük ennek a jelentőségét.
Mikor a gyakorlók Magyarországról először kapcsolatba léptek a debreceni virágkarnevál szervezőivel, a szervezők feltettek néhány kérdést arról, milyen módon akarjuk az igaz tényeket tisztázni. Egy találkozót szerveztek és az elején a magyar gyakorlók nem voltak biztosak abban, hogyan közelítsék meg ezt a találkozót. Azonban a megbeszélésünk után megértették, mit kellene tenniük. Mutattak képeket a Marching Bandről, megmutatták a weboldalt, elmagyarázták a Dáfát és kihangsúlyozták, hogy erre a kulturális virágkarneválra azért jönnénk, hogy megmutassuk a Dáfá szépségét. Emlékszem, hogy a zenekar tagjai támogatták a magyar gyakorlókat erős őszinte gondolatokkal a találkozó napján. Kiderült, hogy a találkozó sikeres volt, ahogy a másik is a budapesti hatóságokkal.
Augusztus 19-én, csütörtökön megérkeztünk Budapestre és buszokkal továbbutaztunk Debrecenbe. Pénteken reggel hét órakor a zenekar felállt Debrecen utcáján és nyolc órakor a zenekar elkezdett menetelni. Elcsodálkoztam az emberek ezrein, akik már az utcákon voltak, hogy lássák a felvonulást. Lassú iramban meneteltünk nyolc órától egy óráig, és csak néhányszor álltunk meg percekre. Ezrek és ezrek tapsoltak és boldogok voltak, ahogy elhaladtunk előttük. 13:30-kor bemeneteltünk a stadionba, ahol a zenekart bemutatta egy szónok a közönségnek. Egy rövid pihenő után volt még egy felvonulásunk este, ahol néhány gyakorló interjút adott. Debrecenben sok ember kért szórólapot és a magyar gyakorlók -akiket támogatott sok gyakorló más balkáni országból-, szétosztottak ötvenezer tájékoztatót. Szombaton volt egy felvonulásunk Budapesten és a gyakorlók beszédeket tartottak és játszottuk a Fálun Dáfá Hao-t a Kínai Nagykövetség előtt.
Most van egy felelősségteljes feladatom a Marching Bandben. Egy koordinátornak lenni a Tiangou Marching Bandnél, a Mester segített nekem, hogy eleget tegyek ennek a feladatnak, mint tanítvány. Mesterünk mondta a Legyetek szorgalmasabbak című Jingwenben: „Az kritikus, hogy egy projekt általános koordinátora jól művelje magát. Ha nem műveli jól magát, az az egész projektre hatással lesz, megrekeszti azt és sok nehézség lesz. Tehát ez kritikus.”
Most úgy teszem a dolgokat, ahogy évekkel ezelőtt nem tudtam volna tenni, vagy nem gondoltam volna, hogy meg tudnám tenni. Tisztában vagyok azzal, hogy koordinátornak lenni egy nagyon felelősségteljes feladat, megértem, hogy nagyon sok figyelmet kell fordítanom a művelésre, ha leesek, befelé kell néznem és emelni a Xinxingemet, és megnézni, hol tudnám jobban csinálni. Továbbra is keményen fogok dolgozni azon: hogy műveljem magam, még több érző lényt mentsek meg és segítsek a Mesternek a Fá- helyreigazításban.
Kérem, mutassatok rá, ha valami nem megfelelő.
Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm a gyakorlótársaknak.
Köszönöm a Mesternek.
(Rómából, a 2010. évi európai Fá- konferenciáról)
* * *
tovább ...