„A megismerés nagyon jó. Tekintettel a karma gondolatának kinyilvánítására, a gonosz erők által bennünk okozott kárra, az igazság általunk való tisztázására az emberek felé, aktívan kiűzzük a démonokat, ahelyett, hogy passzívan tűrnénk, vagy hagynánk; de gondolataink és cselekedeteink legyenek mindig jóindulatúak.”
Li Hongzhi
2000. október 5.
__________________________
(Minghui.de) Korábban a következő volt a hozzáállásom: Egészen addig, amíg nem követtem a gonoszt, és lehetőségem volt arra, hogy elviseljem őt és a rossz befolyását, rendben volt. Egészen addig, amíg igaz maradtam, nem kellett aggódnom a gonosz miatt. Ez a korlátozott megértés visszatükröződött mind a saját művelésemben, mind a Fá helyreigazítás folyamatáról való megértésemben, ill. abban, hogyan tekintek a helyzetre Kínában. Úgy gondoltam, hogy mi a sötét erőket Kínában gonosznak tartjuk, tudjuk, hogy jóravalóak vagyunk, elmondjuk az igazságot, fényt derítünk a gonosz cselekedetekre és ez már elég. A gonosz létezését nyugodt szívvel elfogadtam és azt gondoltam, hogy ez az elnézés megtestesülése, de nem voltam képes meglátni, hogy valójában a saját passzív és helytelen magatartásom állt mind e mögött. Nem tudtam a szívemben nyugodtan meglépni, hogy egyszerűen kimondjam és elhiggyem, hogy a gonoszt meg kell semmisíteni (ki kell irtani), és hogy nem kell léteznie. Sok gondolati karmába is ütköztem - azt gondoltam, hogy mindez az állhatatosságom tesztelésére van, és hogy mindez lehetőséget ad nekem arra, hogy megerősítsem a főtudatomat. Elfogadtam a gondolati karma támadásait, amint felmerültek megpróbáltam megőrizni nyugalmas szívemet és elválasztani magamtól a gonosz gondolatokat, tudván, hogy azok nem azonosak velem. Hittem, hogy az már elég, ha elválasztottam magam tőlük, ennyi volt, és majd a Mester elveszi. De mindig újra és újra megjelent.
Valójában ugyanazt a passzív viselkedést vettem fel a gondolati karmával szemben, mint amilyen a Fá helyreigazítással kapcsolatos megértésem volt. Valahogy féltem, hogy a gonosz aktív megsemmisítése az "agresszió" egy megjelenése lenne, és nem könyörületes. Abból a felfogásból, hogy egyetlen élőlénynek sem akarok ártani, egy helytelen megértés maradt vissza, miszerint az aktív kívánság a Karma és a Gonosz megsemmisítésére nem könyörületes és nem elnéző, mert ezek maguk is az élet különböző formáihoz tartoznak.
Li Mester "A Fá részletes kifejtése" cikkben (Esszenciák 1. rész) ezt mondta: "Azzal is tisztában kell lenned, hogy természetesen nem létezik magától értetődőség és a szükségszerűnek is vannak okai. Valójában a magától értetődőséget a hétköznapi emberek meggondolatlanul használják, hogy mentsék saját magukat, ha nem képesek megmagyarázni az univerzum, az élet és az anyag fogalmát. Nem tudják elképzelni, hogy mi maga a magától értetődőség. A képzet ezen fajtájának hatása alatt azt gondolod, hogy az összes ilyen megpróbáltatás elkerülhetetlen, és hogy ez csak így lehet, ezáltal nő a szenvedő és pesszimista viselkedésed."
A tapasztalatcseréknek, a Minghui oldalon megjelent cikkek olvasásának és a Mester utolsó írásainak hatására megváltozott a megértésem. Megértettem a szívemben. Nem elegendő a gonoszt gonosznak, az igazat igaznak tekinteni. Nem elegendő felismerni, hogy mi magunk igazak vagyunk és elválasztani saját magunkat a gonosztól. Fel kell ismernünk, hogy a gonosznak nem volna szabad léteznie, és meg kell tennünk mindent, amire csak képesek vagyunk, hogy megsemmisítsük a gonoszt. Hogyha a gondolati karma most újra előkerül ahelyett, hogy elviselném, annak tudatában, hogy ez nem én vagyok, és mint korábban megvárnám, amíg a Mester eltávolítja; most összeszedem minden elszántságomat és teljes szívemből megsemmisítem. Tudom, hogy nem kellene tovább léteznie, és hogy az a saját démoni természetem megtestesülése, hogyha passzívan elnézem, hogy létezzen.
Korábban az elszántságomat arra, hogy megsemmisítsem a gonoszt különféle passzív és helytelen nézetek visszatartották. Most, hogy már nincs semmi, ami megakadályozná, meglep az a rendkívüli elszántság és erő, mely a mögött a kívánságom mögött rejlik, hogy kiirtsam a gonoszt.
Azáltal, hogy ez az elszántság növekszik az akaratom olyan szilárd lesz, mint egy gyémánt, és érzem, hogy egyetlen egy gondolatom ketté tudná hasítani a hegyeket is. Most már jobban meg tudom érteni a kifejezést: "az istenek haragja". Ez nem emberi indulat, kérlelhetetlenség, megtorlás, bosszú, stb., ez az igaz és nemes megsemmisítése mindannak, mely a világegyetem tulajdonságai, a Zhen, Shan, Ren ellen van, és nem érdemli meg, hogy tovább létezzen benne.
A megértésem változása ugyanilyen módon mutatkozik meg a Fá-helyreigazítás jelenlegi folyamata, és az abban játszott szerepünk megértése kapcsán. Nem szabad megengednünk a régi passzív viselkedésmintáknak, hogy hiányosságot hagyjanak a gondolatainkban, és hogy ebből a passzív beállítódásból kifolyólag megengedjük a gonosznak, hogy tovább létezzen. A gonoszt tétlenül nézni, egyenlő azzal, mintha helyeselnénk és támogatnánk. Ha az az elvárás van bennünk, hogy a gonosz szükségszerű és léteznie kell, mindegy milyen kifogással, létezni fog
mind a gondolatainkban, mind a világegyetemben. Mi nem csak a saját művelésünkért, a Buddha természetünk beteljesítéséért és a saját démoni természetünk megsemmisítéséért vagyunk felelősek, hanem éppen úgy felelősséggel tartozunk azért, hogy hozzájáruljunk a világegyetem démoni természetének a megsemmisítéséhez. Ez nem pontosan a Fá helyreigazítás
folyamata?
Minden démoni erőt aktívan meg kell semmisítenünk, melyek ellentétben állnak a Dáfával, függetlenül attól, hogy bennünk, vagy rajtunk kívül vannak, - nem a saját művelési folyamatunk miatt, hanem a minden élőlénnyel szembeni könyörületességből adódóan.
Egy nyugati gyakorló Angliából
2000.09.27
* * *
tovább ...