Nem emberi szemmel nézni a hibákat

Én körülbelül három éve találkoztam először a Dáfával és a műveléssel. Azelőtt nem sokat tudtam ezekről a dolgokról, bár furcsa módon egyszer hittanon azt a feladatot kaptam, hogy válasszak ki egy világvallást és irjak róla beszámolót. Minden áron a buddhizmus volt bennem. Kicsit furcsának is tartottam, de amikor olvastam róla akkor azt gondoltam: ”Ez meg mifélét tanit már, hogy minden vágyat és érzelmet el kell dobni, hiszen ettől vagyunk emberek”. Egyáltalán nem értettem.

Később ahogy telt az idő és folytattam elveszett létemet, mindig bennem voltak azok a meg nem formált kérdések, amikre később kaptam választ. Egyik éjjel diszkóba mentünk a barátokkal. Úgy emlékszem jó kedvvel mentem de aztán minden megváltozott és miután az egyik legjobb barátom annyit ivott hogy rosszul volt és hányt, hirtelen megérett bennem a gondolat és a kivánság: ”Elegem van ebből, holnaptól új életet kezdek és jó leszek, jónak kell lennem, ez ami most van, nem jó.”

Másnap sokkal jobban ébredtem. Iskolába érve nagyon nyugodt voltam. Észre vettem, hogy az egyik osztálytársam körül nagy a forgolódás, mindenki nagyban faggatja, odamentem hogy megnézzem mi az. Gondolom kitaláljátok hogy Fálun Gong könyv volt a kezében és arról magyarázott. Rögtön tudtam hogy ez az ami most nekem kell az új életemhez. Rögtön kölcsön is kértem tőle a könyvet és amikor olvastam egyszerre világossá vált minden. Nagyon örültem és a gyakorlatokat is megtanultam. Elkezdtem gyakorolni.

De volt egy gond egy nagyon nagy gond amit nem vettem észre, azonnal kialakult nálam a buzgóság pont ahogy a Mester irja: ” Ahogy a Fálun Dáfá-nkat tanulják, hirtelen sok-sok kérdést megértenek amit mindig is meg akartak érteni, de soha nem találtak rá választ. Talán gondolataik felemelkednek és nagyon izgatottak lesznek, ez biztos. Tudom hogy egy igaz művelő megérti milyen jelentős is ez és becsülni is tudja. De gyakran előfordul egy probléma: izgatottságából szükségtelen buzgóság alakul ki, ez ahhoz vezet, hogy magaviselete a hétköznapi emberek társadalmában az emberekkel való érintkezésben, és a hétköznapi emberek társadalmában abnormális lesz." (Zhuán Fálun, 8. fejezet. A buzgóságról) Ez a probléma nálam is kialakult és ez a végén ahhoz vezetett, hogy leestem. Nem értettem még akkor meg, hogy sokat kell olvasni a könyvet, azt sem tudtam hogy vannak régi erők akik ezt kihasználhatják, és a sok tudatlanság vége az lett, hogy abbahagytam a művelést, sőt azt gondoltam hogy értelmetlenség az egész.

Hála a Mesternek, és óriási türelmének ez nem jelentette művelésem végét.
Nem sokkal később újabb nagy hibát követtem el: mivel továbbra is jó akartam lenni ezért elhatároztam hogy maradok a kereszténységnél, ebben nagy szerepet játszott nagyon sok ragaszkodásom is hiszen a mai keresztények egyáltalán nem úgy élnek, ahogy kell és nagyon kényelmesen élnek, meg szinte mindent szabad. Később külföldre utaztam, egyedül. Nagyon fiatal voltam és nagyon egyedül éreztem magam, később egyre komolyabban vettem a Bibliát és tanulgattam, igyekeztem mindent jól csinálni. Ezzel csak egy gond volt. Mivel én korábban már egy bizonyos szintű tudást és megvilágosodást nyertem a Zhuán Fálun által, nos az én megértéseim a Bibliából is egészen másmilyenek voltak. Azt hittem hogy mindent sokkal jobban tudok és hogy magasra tudom magam itt művelni és hogy jó lesz ez így.

Végülis ma már kicsit örülök is hogy elkövettem ezt a hibát mert igy tényleg meg tapasztaltam milyen veszélyes is az, hogy ha összekeverünk művelési iskolákat, és hogy sehová nem juthatunk.

Elmondom nektek őszintén hogy a sok Bibliafejtegetésnek, az lett a vége hogy belekeveredtem egy szektába, akikről ugy gondoltam, hogy tényleg a Biblia szerint élnek. Ezek után már egyáltalán nem tudtam hogy mi a helyes és mi nem. A történet vége hogy elmegyógyintézetbe kerültem és két hetembe telt amig rájöttem, hogy hibáztam. Ma már világosan látom hogy mi okozta ezt, ahogy a Mester írja: ”A nem őszinte szív miatt idéződött elő a futi, vagy az ún. Csigong állapotra való törekvés, dicsekvés stb.,különböző indulatok miatt.” (Zhuán Fálun, 6. fejezet. Művelési téboly) Nem csak hogy művelési iskolákat kevertem, hanem még ráadásul érvényesülési vággyal csináltam midezt hogy majd én elmondom az igazi jelentéseit a Bibliának stb.

A Mester mindezen idő alatt végig velem volt, bár én ezt akkor nem tudtam de ő nem hagyott el engem. Kijöttem a kórházból és úgy döntöttem, hogy felhagyok az egész hit dologgal és normális hétköznapi emberi életet fogok élni. Újra elkezdtem dohányozni és alkoholt is fogyasztottam. Aztán egy másik országba utaztam és újabb fejezetett nyittottam az életemben.

El akartam bujni a sorsom elől. Szerencsémre nem tudtam. A Mester írja a Nagyszerű erény c. versben: „ A Dáfá nem hagyja el a testet”. Nos úgy gondolom hogy ez nagyon igaz. Gyakran eszembe jutottak mondatok és gondolatoka Zhuán Fálunból, nem tudtam nem észrevenni hogy az emberek hogyan élnek és gondolkodnak. Amikor valami rossz történt velem első gondolatom az volt hogy ez karmaeltávolítás. Egyszerűen nem tudtam elfelejteni.

Újra elkezdtem magam művelni. Azóta még volt egy két kissebb bukkanó és leállás, de hála a Mesternek ezek már nem voltak olyan komolyak. Ma úgy látom hogy mindaz ami megtörtént velem, tulajdonképpen nem volt véletlen és pont így kellett lennie ahhoz, hogy ma itt jól tudjam végre csinálni a dolgokat. Úgy gondolom, hogy a művelés egy folyamat és én jól látom ezt a folyamatot a művelésemben. Hanyagságom, tudatlanságom és önfejűségem miatt sok hibát követtem el és ezért nagyon sokat kellett szenvednem, de nem volt hiába mert a szenvedés így is úgy is szenvedés, tehát eltávolodott egy nagy adag karmám is.

Minden bizonnyal a Mester vigyáz ránk és irgalmasan rendezi el az utunkat még akkor is, ha mi makacskodunk és hitetlenkedünk. Ha bízunk benne és tőle kérünk segítséget, akkor nem lesznek gondok. El kell egyszerűen csak hinni, hogy mindaz amit a Mester mond szóról szóra igaz és kész is.

Egy másik nagyon fontos dolog hogy bármilyen nagy hibát is követünk el, ne hagyjuk hogy ez megállítson, és ne emberi szemmel nézzük, talán nekünk ez megbocsáthatatlan hibának tűnik de az isteneknek és a Mesternek ez csak egy kis botlás. Meg kell nyugodni és tovább menni.

Remélem ezen a mostani szintemen és megértéseimmel segítettem néhány gyakorlónak. Amiket leirtam azok az én megértéseim, kérlek ne habozzatok kijavítani hiányosságaimat.