Egyetlen gondolat teszi az összes különbséget

A gyakorlókkal való tapasztalatcsere nevében az őszinte gondolatokról és az őszinte cselekedetekről szeretném veletek egy pár tapasztalatomat és megértésemet megosztani.

Egy éjjel, mikor a Fá-t tanultam hirtelen valami elkezdte a bal szememet piszkálni, mint ha egy homokszem esett volna bele. Félretettem a könyvet, és belenéztem a tükörbe, megpróbáltam egy szempillát vagy bármit a szememben keresni, de semmit sem találtam. Azt mondtam magamnak, ez biztosan a karmám átváltozásához tartozik, egy szemirritáció formájában. (Pontosan ez a gondolat nem felelt meg a Fá-nak.) Így tovább olvastam a könyvet. Az irritáció egyre erősebb lett, és mikor legközelebb a tükörbe néztem ijedten fedeztem fel a szemhéjamon egy kisebb kelést, ami akkora volt, mint egy rizsszem.

Arra gondoltam, hogy ha egy vírus megtámadta a szememet, akkor körülbelül 10 óra múltán meg is vakulhatok. Annak tudatában, hogy ez egy vizsga pánikba estem. Még mindig nem tudtam teljesen elengedni a ragaszkodásaimat, hogyha egy olyan vizsga elé kerültem, ami a betegségkarmával volt összefüggésben. Megnyugodtam és magamba néztem, hogy tettem-e ma valami rosszat a Xinxingemmel. Felidéztem a nap történéseit, de nem találtam semmit. Ezen kívül eszembe jutott, hogy éppen úton voltam egész nap és folyamatos őszinte gondolatok kíséretében szórólapokat osztogattam a tények tisztázása érdekében.

Amikor már megbizonyosodtam róla, hogy nincsenek komolyabb Xinxing problémáim, fokozatosan egyre nyugodtabb lettem és emlékeztettem magam arra, hogy a Dáfá tanítványoknak a Fá helyreigazítás idején nem kellene olyan vizsgákkal találkoznia, mint betegségkarma. Hirtelen világossá vált számomra, hogy ezt nem szabad passzívan vagy aktívan elismernem, és hogy bizonyosan a régi erők zavarásai okozták mindezt. Miután a gondolataim őszinték lettek, nagyon békés lettem. Már közeledett az éjfél és így leültem, őszinte gondolatokat bocsátottam ki. Ezek után a szemem már nem irritálódott annyira, mint előtte. Végig olvastam a fejezetet és lefeküdtem aludni. Tudtam, hogy a kelés eltűnt.

Egy másik tapasztalat, amit egy internetkávézóban szereztem, mikor emaileket küldtem el egy két barátomnak az igaz tények tisztázása érdekében. Pár nappal az előtt találkoztam velük az interneten, és azt javasoltam nekik, hogy lépjenek ki a Kínai Kommunista Pártból (KKP). Miután elküldtem az emaileket egy ideig még játszottam a computeren egy két játékkal, és amikor elmenetem ott felejtettem az USB-Stick-emet (elektronikus adathordozó).

Két nappal később jutott eszembe, azt gondoltam: „Oh! Az USB-Stick mindenféle adatokat tartalmaz az igaz tényekkel kapcsolatban és az én személyemről is sok minden van rajta. Ha valaki elviszi magával, akkor feljelenthet engem.” Azon gondolkodtam, hogy vissza kellene mennem az internet kávézóba az USB-Stickért; egy kicsit visszariadtam a dologtól: „Már két nap is eltelt, ha egy vendég elvitte magával már úgysem találhatom meg, akkor sem ha odamegyek. Hogyha pedig az internet üzemeltető kezében van, és ez megvizsgálta, hogy mi van rajta, akkor tálcán kínálnám fel magamat nekik, ha odamennék?”

Félni kezdtem és szégyelltem is magamat, utáltam magam azért, mert számítógépes játékokat játszottam, miközben az igaz tényeket tisztázó munkámat őszinte gondolatok s cselekedetek nélkül végeztem. E nélkül az elveszett USB- Stick nélkül folyamatosan rosszul éreztem magam és nem tudtam rendesen koncentrálni a teendőimre. Aztán egyszer csak jött egy gondolat: „Mit teszek én most? Elismerem a régi hatalmak elrendezéseit? Nem embereket mentettem meg, nem a legfontosabb dolgot tettem a világegyetemben? Nehéz helyzetbe hozhatnak engem a régi erők, csak mert nem voltam tökéletes? Természetesen nem!”

Aztán nyugodtabb lettem és kijavítottam a helytelen gondolkodásmódomat. Mikor ezt a fájdalmas tapasztalatot megint felidéztem magamban elhatároztam, hogy visszamegyek az internet kávézóba és utána kérdezek az USb-Sticknek. Őszintén kellett visszamennem az utón, melyet korábban nem helyesen jártam. Őszinte gondolatokat bocsátottam ki mielőtt elindultam és útközben is egész végig megőriztem őket. Beszéltem az internet üzemeltetőjével az USB-Stickről, elmeséltem neki részletesen, hogy hogyan nézett ki. Rám nézett, meghallgatott, majd elővette az asztal alól és visszaadta anélkül, hogy egyetlen szót is szólt volna.

Tudtam, hogy a Mester megint megvédett engem. Később összefoglaltam magamban az eseményeket és megértettem, hogy ha egy nem gyakorló félelmeivel mentem volna oda az internet kávézóba, akkor nagy valószínűséggel elveszett volna az USB-Stick, vagy más veszélyes dolog történt volna. Ebből az esetből megtanultam, hogy nem szabad óvatlannak lennünk, amikor a teendőinket végezzük, különösen a Dáfá munkánál.

A harmadik tapasztalatnál egy buszállomásra mentem, hogy buszjegyet vegyek. Rengeteg holmim volt, így béreltem egy triciklit. A tricikliben egészen bizalmasan el tudtam mesélni az igazságot a vezetőnek. Miután beszálltam rögtön elkezdtem beszélgetni vele és a témáink a hétköznapi dolgoktól a legfrissebb katasztrófákig terjedtek. Majdnem befejeztem már, amit mondani akartam neki, mikor megérkeztünk a megadott helyre.

A buszmegálló tele volt emberekkel, és mindenki jól hallotta a hangomat. Nem gondolkodtam sokat, csak azt kívántam, hogy a vezető tudja meg az igazságot és meneküljön meg. Így elővettem egy amulettet és azt mondtam neki: „Jegyezze meg jól, hogy a Fálun Dáfá jó és tartsa meg ezeket a szavakat, amik az amuletten vannak az emlékezetében: ’A Fálun Dáfá jó! Az őszinteség, jólelkűség, tolerancia jó!’. Ez meg fogja menteni, és a jövője is jó lesz.” A vezető sokszor megköszönte és azonnal elvette az amulettet.

Kíváncsian közeledett egy másik vezető és megkérdezte, hogy mi történik itt. Felismertem, hogy ez egy jó alkalom, hogy megmentsek egy további embert is, ezért adtam neki is egy amulettet és azt mondtam neki, hogy mindig emlékezzen erre: „A Fálun Dáfá jó!” Amikor már menni akartak megfordultam és megláttam egy rendőrt, aki egészen közelről figyelt engem. Egy másodpercre a szemébe néztem. Erre megfordult és elment.

Később emlékeztettem magam erre és megértettem, hogy a gondolataim ebben a pillanatban mikor ránéztem nagyon őszinték voltak és a szellemi állapotom is teljesen zavartalan volt. Nem volt bennem egy szikrányi félelem sem, és az volt az egyetlen gondolatom, hogy embereket mentsek meg. Amikor a rendőr szemébe néztem a gonosz tényezők, melyek mögötte voltak egy szempillantás alatt feloszlottak és ezért ment el. Hogyha a helyzetet emberi gondolatokkal kezeltem volna és féltem volna, akkor ezek a dolgok valószínűleg egészen másképpen alakultak volna.

Mi a Fá helyreigazítás idejének Dáfá tanítványai vagyunk; így minden esetben őszinte gondolatainknak és őszinte cselekedeteinknek kell lenniük. Az őszinte gondolatok egy isteni lény gondolatai, így az emberi nézeteink nem téveszthetnek meg, nem akadályozhatnak meg, és nem marad egyetlen kis búvóhely sem a régi hatalmaknak, ahonnan üldözhetnének minket. A három dolgot csakis őszinte gondolatokkal tudjuk jobban csinálni.

Ezek az én korlátozott személyes felismeréseim. Kérlek, mutassatok rá minden helytelen meglátásomra.