A többi élőlényre gondolva valóban önzetlen gyakorlónak lenni

Meglehetősen jó karriert futottam be, egy irigylésre méltó jövedelemmel, melyet sok ember csodálatra méltónak tart. Ugyanakkor a gyakorlótársaim közül kevesen tudják ennek az okait.

Egy pár évvel ez előtt, a pályám elején nagyon fáradságosan éltem, mert kevés pénzt kerestem. Akkoriban komoly nehézségeink voltak a környékünkön az információs anyagok előállításánál. Nem volt sok lehetőségünk az anyagok előállítására, és sokkal több anyagra volt igény, mint amennyit elő tudtunk állítani. Annak érdekében, hogy a gyakorlókra nehezedő nyomást enyhítsem, és megfeleljek a Minghui weboldal (a Clearwisdom kínai változata) kívánalmainak: „mindenhol felvirágoznak az információs anyagokat előállító eszközkészletek” a kevés megspórolt pénzem egy részén vettem néhány új nyomtatót.

Amikor azzal az egyetlen gondolattal a fejünkben áldozzuk fel magunkat, hogy megmentsük az élőlényeket, létezhet ott még valami, amit nem lehet megváltoztatni? Egyes emberek azt mondták, hogy arra vagyok predesztinálva, hogy gazdag legyek, mert sok erényem van, de nem ez a leglényegesebb ok. Mielőtt Dáfá gyakorló lettem nem volt hol laknom, és egyik napról a másikra éltem. Amim most van, azt mind a Mester és a Dáfá kölcsönözte nekem. A pénzt, amit az élőlények megmentésére költöttem újra visszakaptam. Ez pontosan olyan, mint Fálun Gongot gyakorolni. Mindennek a helyére amit elveszítünk kerül valami új.

A Dáfá tanítványoknak nem kellene szegénységben élniük. A szegénység oka vagy abban áll, hogy a régi hatalmak üldöznek minket vagy valamit nem csinálunk helyesen a művelésnél. Egyes gyakorlók gyakran beszélnek arról, hogy mennyi pénzzel tartoznak másoknak, megint mások pedig ragaszkodnak a pénzkereséshez. Úgy gondolják, minél több pénzük lenne, annál jobban élnének. Ez a komoly ragaszkodás annyira kemény, mint a gránit. Képtelenek kilátni az emberi nézetek kavalkádjából, és képtelenek önzetlenül az élőlények megmentésén dolgozni. Ki fogja akkor az ő életkörülményeiket megváltoztatni?

Egy Dáfá tanítványnak az a szent küldetése, hogy ebben az emberi világban megmentse az élőlényeket. Hogyha ő nehéz helyzetben van, hogyan tudná akkor teljesíteni a küldetését? Ez nem a zavarás és az üldözés következménye?

Ha jól emlékszem a „Minghui heti újságban” van egy cikk két gyakorlóról, akik létrehoztak egy külön helyet az információs anyagok előállítására, annak ellenére, hogy mind a ketten nehéz anyagi körülmények közepette éltek. Fálun Dáfá információs anyagokat nyomtattak abból a pénzből, mely a szűkös megélhetésüket biztosította volna. Más gyakorlók szerettek volna pénzt adni nekik, hogy hozzájáruljanak a költségekhez, de mind a ketten elutasították. Miért nem fogadták el? A más gyakorlók által felajánlott segítség is arra szolgált, hogy élőlényeket mentsenek meg, és a Dáfá-t igazolják. Gyakorlók az információs anyagok készítésénél, hogyan tudtátok ezt a könyörületes ajánlatot visszautasítani? A Dáfá-t igazoljuk, vagy önmagunkat? Nem mi magunk okozzuk a nehéz helyzetet, miután a támogatásukat visszautasítottuk?

Mikor létrehozunk egy irodát az információs anyagok előállítására, felétlenül jól kell irányítanunk az anyagiakat. Nem kellene más gyakorlóktól pénzt kérnünk, de amikor adományokat utasítunk vissza, az egy más helyzet. Nagyon is indokolt elfogadni, hogy egy rendes könyvvitelünk legyen, jól kezeljük a pénzt, és valóban jól használjuk fel azt. Hogyha nem fogadja el valaki a pénzt, akkor, amikor tönkre mennek a gépek nincsen megfelelő forrás a javításra és a cserére. Ez időpocsékolás és az élőlények megmentésének veszélyeztetése. Mindent a Dáfá szerint kellene megítélnünk és az élőlények megmentésének hatékonyabbá tételét kellene szem előtt tartanunk. Hogyha ezen a módon cselekszünk, akkor még a legkomolyabb problémák is természetes módon meg fognak oldódni.

Nem kellene annyira azt szem előtt tartanunk, hogy mit gondolnak rólunk mások, még kevésbé kellene hagynunk, hogy megzavarjanak a szavaik. Járjuk a Dáfá igazolásának útját őszinte gondolatokkal.