Feltétel nélküli hit a Mesterben – alapvető a műveléshez

Édesanyám 2001-ben kezdte meg a Fálun Gong gyakorlását. Az elmúlt években rengeteg bánat érte. 2008 márciusában hirtelen mellkasi fájdalmai lettek, vért köpött és az orra is erősen vérzett. Emellett nagyon gyakran kellett vizelnie és fájt a hólyagja. Az egész család nagyon komolyan aggódott érte, és a kórházba akartuk vinni, de az édesanyám nem engedte.

Ezért beszélt egy orvossal a munkahelyéről, aki később beadott neki egy intravénás folyadékot, mely némileg csillapította a fájdalmait. Mindig mikor elfogyott a folyadék előjöttek az elviselhetetlen fájdalmai. Mint gyakorló tisztában voltam vele, hogy a betegség egy vizsgájáról van szó. Neki magának kell felismernie ezt a helyzetet és saját maga tudja csak leküzdeni is.

Két nappal később elment egy kórházba, mert már elviselhetetlenek voltak a fájdalmai. Az orvos tüdőgyulladást, diabéteszt és epekövet állapított meg nála. Nagyon meglepődött, amikor ezt meghallotta. Úgy gondolta, hogy az egyetlen, amit még tehet, hogy az orvos utasításait követi, beveszi a gyógyszereket, és hagyja, hogy beadják neki az injekciókat. De nem változott semmi. Végül már nem tudták belészúrni a tűt, mert annyira megduzzadt a csuklója. Már nem tudta magát Fálun Dáfá gyakorlónak tekinteni. A Mester azonban még mindig figyelemmel kísérte őt, és újra és újra jelzéseket küldött neki.

Szerencsétlen módon nem tudta megérteni ezt a szituációt. A szenvedés túl nagy volt a számára, ahhoz, hogy legyűrje. A félelem, mint ragaszkodás felszínre jött nála, és egyszerűen nem tudta elengedni. Csak sírt és arra gondolt, hogy most meg kell halnia. Nekem sem jutott semmi eszembe, hogy hogyan tudnék segíteni neki, így elindultam és felkerestem egy másik gyakorlót, akinek elmeséltem az anyám helyzetét.

A gyakorló azonnal nekiindult, hogy felkeresse édesanyámat a kórházban. Beszélgetett vele az őszinte gondolatok jelentőségéről, és segített neki, hogy a problémát képes legyen a Fá szemszögéből meglátni. Felhívta a figyelmét arra, hogy a Mesterben való hit a kulcs ahhoz, hogy a nyomorúságot legyűrje. Ez a tapasztalatcsere a gyakorlóval nagyon sokat segített édesanyámnak, aki ezután képes volt elengedni a ragaszkodását az élethez és a halálhoz. Az ezt követő napon elhagyta a kórházat.

Mikor újra otthon volt, a fájdalmai ellenére újra elkezdte a gyakorlatokat csinálni, és a Fá-t tanulni. Csoda történt. Amikor az ülő meditációt végezte két hatalmas kezet látott, melyek egy óriási sötétzöld színű szikladarabot távolítottak el a hátáról. Ezt követően meggyógyult. Most elmondhatom, hogy az édesanyám újra egészséges. A munkatársai csodálkozva mondták neki: „A betegsége olyan hirtelen jött, de ugyanolyan gyorsan el is múlt.” Ennek a tapasztalatnak köszönhetően az édesanyám már feltétel nélkül hisz a Mesterben és új értelmet nyert számára a Fá.

Az édesanyám betegség miatti szenvedése láttán felismertem, hogy a Mesterben való hit a művelési gyakorlat legalapvetőbb része. Ez nem egy olyan valami, amiről az ember egyszerűen csak beszél. Nekünk valóban feltétel nélkül kell hinnünk a Mesterben és a Fá-ban. Az igaz hit a Fá-ban a Xinxing szintjén és a Fá megértésének fokán múlik. Ha az édesanyám a problémáját az elejétől fogva a Fá szemszögéből tudta volna nézni és az élethez és halálhoz való ragaszkodását el tudta volna engedni, akkor valószínűleg nem kellett volna ekkora szenvedéseket elviselnie.