Kína teljes és hosszas történelmében a spirituális tanító tisztelete mindig is egy csodálatos és erényes hagyomány volt. A régi Kínában odafigyeltek az emberek arra, hogy kifejezzék a tiszteletüket a spirituális tanító felé, megbecsülték a művelést és az erényt. Kiváló példát mutattak az elkövetkező generációknak.
Yan Hui a Kínai császárság egy részében lakott, mely Lu nemzetségeként volt ismert a tavasz és az ősz időszakában (Kr.e. 8. század második fele – Kr.e. 5. század első fele.). Konfucius egy tanítványa volt, aki egész életét Konfucius tanításainak tanulmányozásával töltötte, és híres volt az erényéről.
Yan Hui alázatos tanítványként kezdte, aki sóvárgott a tanulás után. Nagyon hamar felismerte Konfucius tanainak mélyrehatóságát. Azt mondta: „Minél többet tanulok, annál jobban feltárul előttem a mélysége. Minél többet tanulok, annál jobban megértem az ő tapasztaltságát és kifinomultságát. Noha ő mélyreható és mély értelmű, a tanár minket mindig a legkülönfélébb irodalmakkal vezet, hogy gazdagítsuk a tudásunkat, és így emelkedhessünk. A tanár visszafogott abban, amit elmesél nekünk, így egyszerűen lehetetlen felhagynunk a tanulással. Az az érzésem, hogy az igyekezetem által egy s mást megértettem belőle. De ha tovább akarom csinálni, ha előrelépést akarok tenni, továbbra is tanulnom és gyakorolnom kell.”
Ebben az időben Lu birodalmában tanított egy másik spirituális mester is, aki vetekedett Konfuciusszal. Ő alattomos tanokat pártolt, és ezzel igen sok tanítványt becsapott. Sokan összezavarodtak, sokakat eltérített és így volt idő, mikor Konfucius tanfolyamai három napig zsúfolásig teltek hallgatóval, a következő három napban pedig egy fia ember sem volt ott. Egyedül Yan Hui volt, aki megmaradt, és soha nem ment el. Egyszer valaki ezt kérdezte tőle: „Miért nem tanulsz semmit a másik tanártól?” Yan Hui így válaszolt: „Ha ő egyetlen napig az én tanárom, akkor ő az atyám egész életemen át. Ezen kívül Konfucius tiszteli az ég útmutatásait és az erényt támogatja. Ő az igaz utat tanítja. Ez pontosan az, amit én tanulni akarok. Miért kellene akkor elhagynom őt?”
Yan Hui szorgalmasan tanult. Annak ellenére, hogy szegényesen élt, elégedett volt. Szorgalmas volt, újra és újra tanulmányozta a mester tanításait, így el tudta érni azt, hogy „Egy dolgot tanulj, tíz dolgot érts meg.”. Konfucius megdicsérte, és így szólt: „Yan Hui tényleg különleges. Minden étkezésnél csak egyetlen csésze rizst eszik és egyetlen csésze levest, egy egyszerű szobában lakik, olyan nehézségeket visel el, melyeket mások nem képesek elviselni. Mindig tudatos marad és kitartóan tanul. Ő valóban nagyszerű!” Yan Hui megértette a „könyörületességet”, melyet Konfucius támogatott, és alkalmazta is. Szerény volt, azt gondolta, hogy az ember „soha nem szabad, hogy másokon vezesse le a haragját, és soha sem szabad megemlítse mások hibáit”. Mikor Konfucius arról kérdezte, hogyan kell az emberekkel bánni, így válaszolt: „Amikor mások jók hozzám, jó leszek hozzájuk. Amikor mások nem jók hozzám, én mégis jó leszek hozzájuk.”
Konfucius síkra szállt azért, hogy könyörületességgel és erkölcsösen kormányozzanak. Yan Hui ezt a szívére vette és egész életében alkalmazta. Követte Konfuciust sok országba, hogy támogassa az igaz utat. Yan Hui harmonikus társadalomról álmodott, melyben „Erény van mindenki szívében, az uralkodó és népe harmóniában él. Mindenki követi a törvényeket, nincs szükség falakra, még kevésbé háborúkra.” Úgy gondolta, hogy a harmonikus társadalomhoz vezető út csakis az erkölcs tanai szerint lehetséges. Eltökélten és szilárdan támogatta ezt. Mindegy, milyen nehéz és rideg volt a környezet, ő mindig arra törekedett, hogy ezt elérje.
Amikor Konfucius a Chen és Cai területek közt hajótörést szenvedett, és élelem nélkül maradt, egyes tanítványok megzavarodtak. Csak Yan Hui maradt nyugodt és békés. Vitt egy keveset enni Konfuciusnak, így mutatta ki iránta tiszteletét és elkötelezettségét. Azt mondta: „Konfucius egy nagyon magas szintet ért el. Ez az oka annak, hogy némely emberek képtelenek őt elfogadni. Ő éppen így megtett minden tőle telhetőt, hogy a könyörületességével támogassa, és megmentse az embereket a szükségben. Némely emberek irigyek és féltékenyek, de mi jelentősége van ennek egy igaz út számára? Egyedül egy nemes ember képes állhatatosan, minden körülmények között arra, hogy megőrizze az őszinteséget. A mi szégyenünk, ha ezt nem tesszük meg. Ez az igazi oka annak, amiért ez olyan értékes. Ha mi ezeket a dolgokat így kezeljük és egyes emberek ezt nem tudják elfogadni, akkor az az ő hiányosságuk.” Konfucius nagyon boldog volt, hogy ezt hallotta, és megdicsérte őt.
Yan Hui Konfucius tanai szerint művelte magát. Ő saját magát művelte, visszafogta minden kívánságát, és igyekezett könyörületesnek lenni. A szelleme, amely az igazság keresésén volt, a kínai népet ez idő óta ösztönözte és bátorította.
* * *
tovább ...