Egy nyári naplemente közben épp olvastam otthon az ablakban. Hirtelen zivatar keletkezett és egy ember menekült a házam eresze alá, hogy menedékre leljen a zivatar elől. A házam ablaka előtt rám mosolygott és köszönt. Illemből én is rámosolyogtam. Aztán észrevettem, hogy a nyakán egy nagy seb van, amit csak egy kés okozhatott. Valószínűleg nem volt helyesen bevarrva és ezért a nyakán egy szabálytalan nyomot hagyott, ami egy százlábúra emlékeztetett. Hátborzongató látvány volt.
Körülbelül harminc éves lehetett. Egy rövidujjú trikó volt rajta, ami tele volt zsíros foltokkal. Kilátszottak a bicepszei. Egy délceg embernek tűnt. A kinézete és szörnyű sebe miatt, egy verekedésekbe gyakran keveredő egyénnek ítéltem meg.
Illedelmesen megkért, hogy kölcsönözzek neki egy esernyőt es kért egy pohár vizet is. Haboztam. "Visszaadja nekem azt az esernyőt? Ő egy semmirekellő, vagy nem? Biztonságban leszek, ha kinyitom neki az ablakot és szívből segítek neki?" Ezeket gondoltam. Végül kihorgáztam egy hibás esernyőt, amit még évekkel ezelőtt tettem el, és kiadtam neki az ablakon keresztül. Vizet azonban nem adtam neki. "Elfogyott a vizem", mondtam mogorván. Semmit sem mondott erre. Fogta az esernyőt és elment. Csak egy pár lépést tett, mikor megbotlott és elesett. Csak akkor vettem észre, hogy fogyatékos. Azonnal lelkiismeret-furdalásom lett. Sajnáltam, hogy nem adtam neki inni. Borzasztó nyomasztó érzés volt, hogy ennyire nem voltam segítőkész és hogy ennyire féltettem magamat.
Következő reggel az idegen arra jött, hogy beadja nekem az esernyőt. Kellemesen meg voltam lepődve, amikor megláttam. Amikor átvettem tőle az esernyőt, valami mintha más lett volna rajta. Kinyitottam, hogy megnézzem és nemcsak hogy meg volt javítva, de megint működőképes volt. Annyira meg voltam lepődve, hogy nem tudtam szóhoz jutni.
Behívtam magamhoz és megkínáltam egy pohár tejjel. Megtudtam, hogy nem is az aminek hittem, hanem csak egy egyszerű gyári munkás. Évekkel ezelőtt egy munkahelyi baleset miatt kidobták a gyárból. Azt a sebet egy autóbuszban szerezte, mikor egy bűncselekményt akart megakadályozni. A bűnösség érzése felerősödött bennem.
Az életünkben történnek hasonló események, másokat előítéleteink alapján ítéljük meg és csak későn vesszük észre, hogy vakok voltunk és nem láttuk mi az igazság. Hasonlóan, mint mikor az esernyő mögül nézünk, az előítéleteink elfedik előlünk az igazságot. Ahhoz, hogy az esernyő mögé láthassuk, elfogulatlanul és pártatlanul kell szemlélnünk a világot. Ha így cselekszünk, sok jót tehetünk másokkal és magunkkal is.
Forrás: www.pureinsight.org/pi/articles/2005/10/31/3455p.html
* * *
tovább ...