(de.minghui.org) Üdvözlet, tisztelt Mester! Üdvözlet, gyakorló társaim!
Fálun Dáfá-gyakorló vagyok, aki 2005-ben Spanyolországban kapta meg a Fát. 2014 óta segítek a Shen Yun spanyolországi turnéin.
A Shen Yun turné során a mosodai feladatokért felelős személyként kötelességemnek érzem, hogy ezt a munkát a lehető legprofibb módon végezzem. Éppen ezért mindig nagyon szigorú voltam a társulat jelmezeivel és ruháival kapcsolatban. Néha azonban ez a szigor és merevség kényelmetlenséget okozott számomra, és rájöttem, hogy a gyakorló társaim is érzékelték ezt a hajthatatlanságot, és elégedetlenek voltak velem. Erős ragaszkodásom miatt azt hittem, hogy csak én tudom ezt a munkát jól elvégezni.
Hamarosan megértettem, hogy a gyakorló társaim is fogadalmat tettek erre a feladatra; ők is rendelkeznek képességekkel, és részesei ennek a küldetésnek. Megtanultam, hogyan legyek egy közülük, és elengedni azt a gondolatot, hogy ebben a feladatban jobb lennék másoknál. Felismertem a gyakorló társaim nagyszerűségét, ami révén a merevségem fokozatosan feloldódott. Megtanultam, hogyan legyek irgalmasabb.
A több mint egy hónapig tartó turné során számos próbatétel adódott, amelyek azokról a ragaszkodásokról szóltak, amelyektől nem tudtam megszabadulni: a parancsok kiadásához, a hatalomgyakorláshoz, az elismerés és a dicsőség utáni vágyhoz, valamint ahhoz, hogy a legjobb akarjak lenni. Úgy érzem, ez egy nagyon meghatározó turné volt, olyan tapasztalatokkal, amelyek felnyitották a szememet. Minden pillanat egy próbatétel volt; minden másodperc, minden szó, minden gesztus, minden élmény felmutatott nekem valamit, amit meg kellett tanulnom ahhoz, hogy a testi és a lelki egészségemet megőrizzem.
Legyőzni a merevséget
A turné egyik városában különösen nyilvánvalóvá vált a tökéletesség iránti ragaszkodásom. Rájöttem, hogy túlzottan magas elvárásokat támasztottam a gyakorló társaimmal szemben, és úgy éreztem, hogy sok mindent rosszul csinálnak. Azt gondoltam: „A Shen Yun tökéletes, így mindennek tökéletesen kell történnie.” Nagyon türelmetlen voltam, és megpróbáltam mindent magam elintézni, mert azt hittem, hogy ez a legjobb megoldás, mivel jobbnak tartottam magam másoknál. Rájöttem arra is, hogy erős hajlamom van a kérkedésre.
Ez a felismerés segített abban, hogy beleéljem magam a gyakorló társaim helyzetébe. Éreztem, hogy a szélsőséges maximalizmusommal túlterheltem őket, és rájöttem, hogy jobban kell bíznom bennük.
Jelenleg a szokásos munkám keretében egy mosodában dolgozom, és meglepetésemre olyan helyzetekkel találkozom ott, amelyek emlékeztetnek arra, hogy milyen szerepet töltenek be a velem együtt gyakorlók a Shen Yun számára végzett mosodai munkában. Ez segít abban, hogy megszabaduljak a ragaszkodásomtól, és ne gondoljam többé, hogy jobb vagyok másoknál, hiszen ők is betöltik a szerepüket azzal, hogy támogatják a Shen Yun-t, és ezáltal hatalmas erényre tesznek szert.
A hétköznapi munkám abban is segít, hogy megértsem: senki sem jobb másoknál. Ott mindenki mindenre képes, és ha valamit nem tudunk, megtanuljuk. Hálás vagyok a Mesternek ezért a csodálatos lehetőségért, amit adott nekem, hogy megszabaduljak ettől a ragaszkodástól, és alázatosabbá váljak.
Ez a felismerés nem egy hirtelen megvilágosodás eredménye volt. Inkább fokozatosan vált számomra világossá, ahogy minden városban a munka után, majd a turné vége felé egyre gyakrabban befelé kerestem, és önvizsgálatot végeztem. Mostantól kezdve az a célom, hogy minden próbatétel során befelé nézzek, és figyeljek minden gondolatomra, hogy gyorsabban fejlődhessek, és a Shen Yun turné során még jobban tudjak segíteni.
A kényelem nem a megoldás
Az idei turné során megtanultam tolerálni másokat, annak ellenére, hogy nagyon szigorú voltam. Korábban mindig úgy viselkedtem, mintha egy bot lenne a kezemben, amellyel megbüntethetem a gyakorló társaimat, ha valamit nem csináltak jól. Most azonban megtanultam elfogadni őket, és meglátni bennük a jót, elismerni az erősségeiket, és lehetővé tenni számukra, hogy kifejezzék isteni kegyelmüket mindenben, amit tesznek.
A mosodában végzett munkánk során a mentális próbák a legmeghatározóbbak. Meg kell próbálnunk nem gondolni semmire, illetve csak pozitív gondolatokat táplálni. A munkára kell koncentrálnunk anélkül, hogy bárkiről is rosszat gondolnánk. Ez döntő fontosságú, mivel így nem marad hely a hanyagságnak. Szigorúnak kell lennem a gondolataimmal szemben. Nem szabad elveszítenem az éberségemet, és nem szabad a negatív gondolatokon merengeni. Ha rosszat gondolok valamiről vagy valakiről, a dolgok elkezdnek rosszul alakulni: a gépek nem működnek tovább, a mosás elmarad, az áramgenerátor leáll, és így tovább. Nyugodtnak, békésnek és bizakodónak kell maradnom, és ezt a bizakodást át kell adnom a gyakorló társaimnak is.
Ha azt várom, hogy minden zökkenőmentesen menjen, de aztán mégis valami rosszul sül el, az ismét próbatétel a szívem számára: például, ha egy gyakorló társam olyasmit mond, ami nem tetszik nekem, vagy ha kellemetlen helyzetbe kerülök. Számomra minden rendben van, amíg összhangban vagyok a Fával. A legjobb, ami történhet velem az, hogy kényelmetlenül érzem magam, még akkor is, ha az emberi elmém a kényelmet keresi. De rájöttem, hogy a kényelem a rossz út.
A kényelmetlenség az út. A nehézségek az út. A kemény próbák az út. De az emberi elmém csak a kényelmet akarja, és mindig a legegyszerűbb utat keresi. A ragaszkodás olyan erős! Ezt a leckét még nem tanultam meg teljesen; a sejtjeim még mindig a kényelmet keresik.
A ragaszkodásaim nem akartak feloldódni. Az elmém továbbra is kritikus szemmel nézett másokra. De az út a kellemetlenség volt – elviselni a kellemetlenséget panasz nélkül, nyugodt maradni és türelmet gyakorolni. Ez az igazi út: kitartani jósággal. Minél kellemetlenebbé váltak a dolgok, annál több ragaszkodást tudtam felismerni. Egyetlen szó vagy gesztus is kibillenthetett az egyensúlyomból. Ez a kényelem iránti mély ragaszkodásom volt és az, hogy nem voltam hajlandó szembenézni a ragaszkodásaimmal. Olyan nyilvánvalóak voltak, hogy akár egy tükörben is láthattam volna őket, de nehéz felismerni ezeket, ha az ember azt hiszi, hogy mások felett áll.
A gyakorló társaim segítenek nekem a művelésemben
A csapatom egyik tagja gyakran felhívta a figyelmemet a gyengeségeimre és a ragaszkodásaimra. Ez nagyon nem tetszett nekem, mivel felsőbbrendűnek tartottam magam, és úgy éreztem a szavai az egómba döfnek. Valójában azonban ez egy nagyszerű lehetőség volt.
Az irigység, a harag és a versengő hozzáállás minden alkalommal felerősödött, amikor ő valamire rámutatott. Ekkor az a ragaszkodásom, hogy magamat a legjobbnak tekintsem, mélyen megsérült.
Rájöttem, hogy több jóságra van szükségem. Az őszinte jóságnak köszönhetően minden zökkenőmentesen zajlott, és annyira fel tudtam oldani az egómhoz való ragaszkodásomat, hogy alaposabban szemügyre vehettem a gyengeségeimet. Az egóm volt az, ami megakadályozott abban, hogy megemelkedjek.
A Mester azt mondja:
„A korábbi művelőknél egyik ragaszkodást a másik után távolították el. Nálatok azonban úgy van, hogy szinte az összes ragaszkodás még ott van, miközben ezeket rétegről rétegre gyengítik és eltávolítják; egyre gyengébbek lesznek, és egyre jobban eltávolítják őket. Így csinálom ezt számotokra, hogy garantáljam, hogy Dáfá-tanítványokként normális módon élhessetek a hétköznapi emberek között a beteljesülés előtt, és egyidejűleg megmenthessétek az embereket. Pontosan azért tudod művelni magad az emberi érzületek által okozott zavarások során, mert még vannak olyan emberi érzületeid, amelyeket még nem távolítottak el teljesen. Ha mindenkor éber maradsz és műveled magad, ha eleget tudsz tenni a Dáfá-tanítványként rád háruló felelősségnek, akkor ez a hatalmas erény, és egyszerűen rendkívüli. Pontosan ez az az út, amelyet jártok.” (Fá-magyarázat az USA nyugati partján megrendezett 2015-ös Fá-konferencián )
Most már megértem ezt, és szeretnék megemelkedni. Az egóm olyan volt, mint egy kupola, amely már régóta lebegett a fejem felett. E kupola alatt sok érzelem és érzés rejtőzött: szégyen, félelem, aggodalom amiatt, hogy mások mit mondanak vagy gondolnak rólam, panaszok és még több panasz. De most már világossá válik számomra, hogy ez nem az igazi énem. Ez csak az a rész, amit le kell vetnem – az emberi rész.
Az irigység leküzdése a turné során
Az az érzésem, hogy egy napon megnyílnak előttem a mennyek kapui, ha őszintén örülni tudok mások boldogságának – amikor jól érzik magukat, esznek vagy nevetnek –, anélkül, hogy irigységet éreznék. De gyakran elgondolkodom azon, hogyan tudnám megváltoztatni ezt az érzést.
A turné során az irigység mindenben megmutatkozott: az ébredéstől a lefekvésig. Úgy tűnt, hogy minden, amit láttam és hallottam, át volt itatva irigységgel.
Például ami az étel iránti ragaszkodásomat illeti: amikor bementünk az étkezőbe, és megláttam az ételt a tálcákon, siettem, hogy magamhoz vegyem, nehogy valaki elvegye előlem a kedvenc ételemet. És irigyeltem azokat, akik olyan finomságokat ehettek, amiket én nem ehettem meg.
Ha egy gyakorló társam egyik nap különösen szépnek tűnt, irigyeltem a szépségét.
Irigyeltem azokat a gyakorlókat is, akik egy órán át békésen, keresztbe tett lábakkal tudtak meditálni, mert a kényelem iránti ragaszkodásom miatt még soha nem voltam képes egy egész órán át keresztbe tartani a lábaimat.
Most azonban boldog vagyok, mert megtaláltam a megoldást az irigységre: abbahagyom, hogy csak magamra gondoljak, és elkezdek inkább másokra gondolni; abbahagyom, hogy olyan dolgokra vágyakozzak, amiket nem kaphatok meg, és ehelyett örülök annak, ami másoknak van. Ezzel a hozzáállással úgy érzem, megtaláltam a kulcsot az irigység legyőzéséhez, és mások iránti együttérzésem is erősebb lett.
Őszinteség a Shen Yun-nál végzett munka során
Amint a Shen Yun elhagyja Spanyolországot, elkezdek gondolkodni azon, mire lesz szükség a mosodában. Megpróbálom magam a táncosok és zenészek helyébe képzelni, hogy minden pillanatban előre láthassam az igényeiket. Ehhez teljes őszinteségre és szellemi tisztaságra van szükségem.
Bár a mosodában végzett munka során sok váratlan helyzet adódik, néha az az érzésem, hogy az istenségek segítenek nekem abban, hogy tiszta fejjel gondolkodjak, és tudjam, mit kell tennem. Sosem tudjuk, milyen ruhadarabok érkeznek hozzánk, különösen a folyamatban lévő előadás idején. Egy elszakadt ruhadarab, egy foltos szoknya vagy számos egyéb probléma merülhet fel hirtelen, és ez azonnali figyelmet igényel.
Éppen ezért meg kell őriznünk a nyugodt és tiszta lelkiállapotot. Ez egy varázslatos környezet, de ez a varázslat eltűnhet, ha a ragaszkodások, az emberi elképzelések vagy az irigység miatt negatív gondolatok merülnek fel.
Fontos, hogy őszinte gondolatokat és cselekedeteket tartsunk fenn, hogy ne kerüljön sor zavarásokra, mert különben bármi megtörténhet. Például egyik nap, amikor a színház előtt mostam a jelmezeket, az egyik gép több pénzt nyelt le, mint kellett volna. Azt hiszem, ez azért történt, mert negatív gondolatok foglalkoztattak egy gyakorlóval kapcsolatban, akinek valójában segítenie kellett volna nekünk a mosógépeknél, de végül nem jött el. Egy másik napon a mosási folyamat befejezése után nem lehetett kinyitni a mosógép ajtaját. Tíz perc hiábavaló próbálkozás után hívnom kellett a gondnokot, hogy oldja meg a problémát.
Mindkét helyzetben arra jöttem rá, hogy a valódi ok vagy az volt, hogy féltem attól, hogy nem tudom, hogyan kezeljem a helyzetet, vagy pedig a másokról alkotott negatív gondolataim. Megértettem, hogy a Mester azért állít elénk próbákat, hogy azokat úgy oldjuk meg, hogy befelé, nem pedig kifelé tekintünk.
Engedd el az aggodalmakat és a félelmeket
Folyamatosan attól tartottam, hogy akár csak egyetlen zokni is elveszhet a táncosokéi közül, amit mára a félelemhez való ragaszkodásként ismertem fel. Tudtam, hogy nem volt idejük vásárolni, a turné végéig viselték a zoknijaikat, és arra voltak utalva, hogy mi foltozzuk be a lyukakat, és tartsuk egyben a párokat.
Minden ruhadarabot fel kellett címkézni a tulajdonos nevével, hogy mosás közben ne vesszen el semmi. Ezt rendkívül fontosnak tartottam.
Minden táncos zokniját egy hálós zsákba tettük mosás céljából, hogy ne vesszenek el és ne keveredjenek össze. Ezután a szárítógépbe kerültek, és ha még nem száradtak meg teljesen, akkor egy szárítószekrénybe akasztották be őket.
Egy nap egy táncos jött, hogy elvigye a zoknijait, de nem találtuk őket. Mindenhol kerestük – a szárítóban, a szekrényben, a mosógépben –, de nyoma sem volt. Háromszor is átnéztük a szárítószekrényt, de nem voltak ott. Az egyik gyakorló társam még egyszer utánanézett, de ő sem látott semmit. A szekrény üres volt. Nem tudtuk, mit mondjunk a táncosnak.
A gyakorló társammal nagyon izgatottak és csüggedtek voltunk. Arra gondoltunk, hogy talán egy másik táncos véletlenül magával vitte őket. Később a gyakorló társam még egyszer benézett a szekrénybe, és nagy meglepetésére észrevette, hogy a zoknik ott lógtak. Megmagyarázhatatlan volt. Nem volt más ruha a szekrényben. Hogyan lehetett, hogy nem vettük észre őket? Tényleg teljesen megdöbbentünk.
Magamba néztem, és rájöttem, hogy valószínűleg az a félelmem, hogy elveszítem az egyik zoknit, az okozta ezt a helyzetet. A félelem egy erős ragaszkodás, amely elhomályosíthatja a látásunkat. Ha valóban őszinte gondolataink vannak, és hiszünk az isteni lényekben, akkor miért kellene félnünk?
Idén egy erősebb csapat vagyunk
A mosodai csapatunk immár öt főből áll, és mindegyikük egy-egy konkrét feladatra specializálódott: az egyik a varrással foglalkozik, a másik az ingeket vasalja, a harmadik a kényes öltönyöket javítja és vasalja, a negyedik a mosást és a szárítást végzi, az ötödik pedig a sportruházatot válogatja és címkézi. Mindannyian szakértőkké váltak a saját feladatukban. Ez igazán csodálatos.
Az az érzésem, hogy ez bevált. Erős csapatot építettünk fel, amelyben mindenki annak szenteli az időt és az energiáját, amiben a legjobb. Így megszűnt a félelmem, hogy a dolgok nem lesznek rendben elintézve. Fokozatosan megszabadultam a túlzott elvárásoktól, a merevségtől és a maximalizmustól. Megtanultam bízni a gyakorló társaimban. Ennek köszönhetően ez a turné nyugodtabban zajlott, mint az előzőek.
Mielőtt befejezném, szeretném még hozzátenni, hogy ezeknek a tapasztalatoknak a leírása segített abban, hogy tisztábban felismerjem a legmélyebb ragaszkodásaimat. Remélem, hogy ez más gyakorlóknak is segítségére lesz a művelési útjukon.
Hálás lennék, ha rámutatnátok bármire, ami nem helyénvaló a kijelentéseimben.
Köszönöm, Mester!
Köszönöm, gyakorló társaim!
Forrás: [Europäische Fa-Konferenz 2026] Als Verantwortliche für die Shen-Yun-Wäsche das Ego loslassen
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
* * *
tovább ...