(de.minghui.org) 2000. december 31-én este 10 órakor érkeztem meg vonattal Pekingbe. 2001. január 1-jén reggel 6 órakor nyolcan – vidéki Fálun Gong-gyakorlók Fucsien tartományból – busszal és vonattal megérkeztünk a pekingi Tienanmen térre. Már majdnem 9 óra volt, és gyönyörű idő. A tér zsúfolásig tele volt emberekkel, sok egyenruhás és civil ruhás rendőr is jelen volt. A térre az ország minden részéről érkeztek gyakorlók, akik egymás után bontották ki transzparenseiket, miközben hangosan kiáltották: „A Fálun Dáfá jó!” A rendőrök azonnal üldözni kezdték őket, bántalmazták, majd rendőrautókba tuszkolták és elszállították őket.
Ahogy előre megbeszéltük, kisebb csoportokban szétváltunk, és úgy viselkedtünk, mintha turisták lennénk. A tér déli oldaláról a nyugati részre sétáltunk, majd végül a középen lévő zászlórúdnál gyűltünk össze. Két gyakorló vezette a csoportunkat. Ők két héttel korábban több mint húsz gyakorlóval együtt transzparenseket bontottak ki, ami után börtönbe kerültek. Nem voltak hajlandók elárulni a nevüket vagy a lakcímüket, és hogy tiltakozzanak a börtönben elszenvedett kínzások ellen, éhségsztrájkba kezdtek. Mivel a rendőrség semmilyen információt nem tudott kihúzni belőlük, végül kénytelenek voltak szabadon engedni őket.
A transzparens, amit vittünk, piros volt, kb. 15–16 méter hosszú és egy méter magas. Sárga betűkkel ez állt rajta: „A Fálun Dáfá igazságos.” A nagy transzparenst az egyik gyakorlótársunk a ruhája alatt rejtette el, úgy, hogy úgy nézett ki, mintha terhes lenne.
Amikor elértük a kijelölt helyet, ő gyorsan elővette a transzparenst, és ahogy elterveztük, közösen kifeszítettük. Két gyakorlótárs – egy negyvenes és egy ötvenes éveiben járó nő – közben szórólapokat osztogatott a Fálun Gongról, hogy elvonják a rendőrség figyelmét. A transzparenst gond nélkül kibontottuk, majd együtt kiáltottuk:
„A Fálun Dáfá jó! A Fálun Dáfá igazságos! Állítsák vissza Mesterünk jó hírnevét! Állítsák vissza a Dáfá jó hírnevét!”
Körülbelül két perc elteltével a rendőrök észrevették, mi történik. Több mint egy tucat rendőr és egy nagy csoport turista közeledett felénk – köztük sokan más tartományokból jöttek. A rendőrök megpróbálták kitépni a kezünkből a transzparenst, és ütlegelni kezdtek minket, miközben más gyakorlók is csatlakoztak hozzánk, hogy továbbra is tartani tudjuk a transzparenst. Végül több mint 40 gyakorló fogta közre a transzparenst. Akik nem fértek hozzá, azok kiabálták: „A Fálun Dáfá jó!”
Hatalmas tömeg gyűlt körénk, sok gyakorló titokban fényképezett. A mellettem álló gyakorlótársamat olyan súlyosan megverték, hogy mindenhol vérzett. Egy másik idős női gyakorlót a földre tepertek, de ő még mindig a kezében tartotta a transzparenst, és kiáltotta: „A Fálun Dáfá jó!” Egy rendőr bőrcsizmával a nyakára lépett. Én a tömeg közepén voltam, így nem tudtak elkapni. Erősen tartottam a transzparenst, és kiáltottam: „A Fálun Dáfá jó!” Csak egy gondolat járt a fejemben: maradni és megvédeni a transzparenst. Később a rendőrök elragadták tőlünk a transzparenst, és rendőrautóba tuszkoltak minket. Az egész esemény körülbelül 15–16 percig tartott.
A rendőrautóban az egyik gyakorlótársamat elektromos sokkolóval ütötték. A testemmel próbáltam védeni őt, és kiáltottam: „Miért bántják őt?” Erre engem is fejbe vágtak az elektromos bottal, és vérezni kezdtem. A rendőr, mivel nem akart felelősséget vállalni, kiszállt az autóból, becsapta az ajtót, és elment.
Ezután a Mennyei Béke tér biztonsági irodájába vittek minket. Már több száz gyakorló volt ott az ország különböző részeiből. Nemek szerint szétválasztottak minket, és rengeteg rendőr őrzött. Együtt kiáltottuk: „A Fálun Dáfá jó! Zhen Shan Ren (Őszinteség, Jószívűség, Türelem) jó! Állítsák vissza a Dáfá jó hírnevét!”
Néhányan kis transzparenseket bontottak ki, mások pedig elmagyarázták a rendőröknek az igazságot a Fálun Gongról. A délelőtt folyamán egyik csoport a másik után érkezett a Tienanmen térről, akiket később a biztonsági hivatalba vagy a városhoz illetve a tartományokhoz közeli fogdákba küldtek.
A rendőrök megverték azokat a gyakorlókat, akik a Fálun Gong melletti skandálásokat vezették. A mellettem lévő gyakorlót leterítették a földre, majd négy másik rendőr a rendőrautóhoz vonszolta. Az egyik rendőr azt kiabálta: „Meg kell leckéztetnünk!“ Én továbbra is kiabáltam. Egy másik rendőr rám mutatott és ordított: „Hogy merészelsz még mindig kiabálni?!“ Azt gondoltam: „A legrosszabb dolog, ami történhet velem, az az, hogy elveszítem az életemet.“ A fejem még mindig vérzett, az arcom, a nyakam és a ruhám csupa vér volt. Nagyon ijesztően nézhettem ki. Minden gyakorló a rendőrre meredt. Egy másik rendőr azt mondta: „Hagyjátok békén”. Aztán másra terelődött a figyelmük. Délelőtt 11 órakor a dongchengi kerületi biztonsági hivatalba vittek. Amikor látták, hogy túl sok vért vesztettem, a rendőrök elküldtek a kórházba, és elengedtek.
Egy gyakorlótársam otthonába mentem. Nagyon meghatódott, amikor megtudta, mi történt. Később más gyakorlók is elmesélték, hogy nagyon bátorítónak találták, amikor a tévében látták ezt a csodálatra méltó jelenetet. Amikor azokra a gyakorlótársaimra gondolok, akiket még mindig kínoznak, nem tudom visszatartani a könnyeimet. Ez az eset valóban egyike volt azoknak a pillanatoknak, amikor a gyakorlók az életükkel védték a Fát – bátran kiálltak az igazságért. Ezt az emléket örökre megőrzöm a szívemben.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
* * *
tovább ...