A Fálun Dáfá művelési gyakorlat kezdetekor jelentős javulást tapasztaltam a fizikai és a mentális egészségem terén is, illetve a morális karakterem is szintén folyamatosan fejlődik. A Dáfá minden jóságával felszerelkezve megosztom a Dáfá értékeit a munkahelyemmel, a családommal, és mindenki mással is a mindennapi életem során.
Jószívűnek lenni
Általános iskolában tanítok. Miután elkezdtem a Fálun Dáfát gyakorolni, igyekeztem a Dáfá őszinteség, jószívűség, tolerancia elvei szerint viselkedni. Nem törekedtem hírnévre és nyereségre. Önkéntesen jelentkeztem a diákoknak magánórákat adni teljesen ingyen, és iskolaszereket is vásároltam nekik. Gyakran beszéltem arról a diákjaimnak, hogy legyenek jó emberek és ezáltal boldogan és egészségesen nőhetnek fel.
Egyik évben öt tanulót irányítottak át az iskolánkba egy hegyvidéki erdei farmról. Nagyon gyenge tanulmányi teljesítőképességgel rendelkeztek, és szét akarták osztani őket a különböző osztályok között, de egyik tanár sem akarta őket. Az egyik vezető odajött hozzám és megkérdezte, „Mit tehetnénk ezekkel a gyerekekkel? A családi helyzetük elég nehéz. Nem teljesítenek jól az iskolában, és egyik tanár sem szeretné őket megkapni.” Gondolkodott egy ideig, majd azt mondta nekem: „Zavarban vagyok, hogy ezt mondom neked, de a gyerekeket hozzád osztjuk be. Azért tesszük ezt, mert az évek során mindenféle kihívást jelentő tanulót rád bíztunk már, és te mindig megoldottál számos problémát az iskola számára. Alapos megfontolás után, úgy éreztük, neked megvannak a képességeid, hogy kezeld őket.”
A főnököm és a kollégáim tudták, hogy Fálun Dáfá gyakorló vagyok. Művelő vagyok és másokra kell gondolnom először. Azt mondtam a főnökömnek, hogy örömmel látom ezeket a tanulókat az osztályomban.
Az oktatás során a diákjaimat az erkölcsi értékekre tanítottam, és átadtam nekik az őszinteség, jószívűség, tolerancia elvek lényegét. Ez az öt tanuló számos területen jól teljesített.
A kínai újév alatt összefutottam egy volt diák apjával, aki édességeket árult a piacon. Örült, amikor meglátott, megfogta a kezem, és adni akart nekem a cukorkákból, de addigra már vásároltam eleget. Azután megkért, hogy segítsek neki a fiával kapcsolatban, aki túl sok időt tölt egy internet kávézóban a játékokkal játszva. Tudta, hogy a fia hallgatni fog rám. Emlékeztem, hogy a fiú általános iskolás korában engedelmes volt, fegyelmezett és szorgalmasan tanult. Most középiskolába jár és egy ideje nem tanítottam már. De mivel Fálun Dáfá gyakorló vagyok, nem tehettem meg, hogy nem teszek semmit, amikor látom, hogy egy gyereknek segítségre van szüksége. Azt mondtam az apjának, hogy teszek egy próbát.
Elmentük megnézni a fiát, aki annyira megörült, hogy meglátott, hogy azonnal finom édességekkel kínált. Miután beszélgettünk egy kicsit, a fiú lehajtotta a fejét és azt mondta, „Tanárnő, nem szeretek többé már iskolába járni. Az iskola és a tanulás teljesen kitölti a napjaimat. Nincs semmi időm magamra.” Meséltem neki a Fálun Dáfáról, és arról, hogyan üldözi a Kínai Kommunista Párt (KKP) ezt a jóságos gyakorlatot. Később belegyezett, hogy kilépjen az Ifjú Úttörők szervezetéből, amely a Kínai Kommunista Párthoz tartozik. Mondtam neki, hogy gondolatban ismételgesse „A Fálun Dáfá jó. Az őszinteség, jószívűség, tolerancia jó” szavakat. Elmondtam, hogy ezek a mondatok segítenek neki eltávolítani a rossz szokásait, és így cserébe egy jobb jövő vár majd rá. Később megtudtam, hogy ezt a fiút átvették egy jó középiskolába.
Harmónia a családban
Miután a férjemmel összeházasodtunk, az ő szüleinél laktunk és én csináltam minden házimunkát. Amikor apósom meghalt, az anyósom továbbra is nálunk maradt, több mint harminc évig. Öt gyereke volt, akik mind jómódúak voltak. Ezenkívül saját fizetéssel is rendelkezett. Fálun Dáfá művelőként mindenkit jószívűen kezeltem, mindig a saját érdekeim elé helyeztem másokét, és nem foglalkoztatott a személyes nyereség és veszteség. Ennyi év alatt egyetlen vitánk sem volt a többi gyerekével, akik soha nem támogatták őt anyagilag. Összehívtam a családot és legtöbbször vacsorával kedveskedtem nekik, amikor csak valamilyen ünnep volt. Időnként elmondtam nekik az igaz tényeket, amikor összegyűltünk a vacsoraasztalnál. A férjem összes rokona felmondta a tagságát azokban a Kínai Kommunista Párthoz kapcsolódó szervezetekben, amelyekhez korábban csatlakoztak.
Sógornőm gyakran mondogatta a családjának, hogy örömmel látja, milyen jól bánok az anyjával. Javasolta, hogy minél gyakrabban látogassanak el az anyjukhoz; elvégre most már 85 éves. Többen megjegyezték, milyen boldog, harmonikus családunk van.
Egyik este a vacsoraasztalnál a kollégákkal az idősek ellátásáról beszélgettünk. Egyikük azt mondta, „Anyámnak nehéz a kedvére tenni. Sok minden nem tetszik neki.” Egy másik azt válaszolta, „Az apám ugyan ilyen. Panaszkodik, hogy ez az étel nem elég ízletes, az az étel nem elég puha.” Erre egy másik, „Mi nem fogunk a gyerekeinkkel együtt élni, ha megöregszünk.” Egy másik kolléga megjegyezte, hogy ők inkább felvennének valakit, hogy viselje gondját az időseknek, sem hogy ők maguk csinálják. Odafordultak felém, és azt mondták, „Nagyon tisztelünk téged. Mi úgy törődünk a szüleinkkel, hogy még csak velünk sem élnek. De te ennyi éve át együtt éltél a férjed szüleivel! Hogy csinálod? Még mindig olyan fiatalos és optimista vagy. Sosem láttunk szomorúnak.” „Ez azért van, mert az őszinteséget, jószívűséget és a toleranciát gyakorlom” válaszoltam.
Néhány kolléga azt mondta, „Úgy tűnik meg kell tanulnom tőled a Fálun Dáfát. A Fálun Dáfá nagyszerű.”
Megváltozott a férjem sorsa
A házasságunkat követően a férjem munkát váltott. Az új állása megkövetelte tőle, hogy sokat járjon el az ügyfelekkel enni és inni. Végül alkohol függővé vált. Ha nem volt alkohol is felszolgálva az ételhez, akkor egyszerűen inkább nem evett. Úgy itta az alkoholt, mint a vizet, és már magában is eljárt inni. Így állandóan részeg volt. Amikor ittas állapotban volt, mindenféle dolgokat csinált, szóban bántalmazta vagy megverte az embereket. Gyakran azt kiabálta, hogy „Megöllek!” Amikor a munkahelyén volt, a munkatársai kerülték, hogy egy helységben tartózkodjanak vele.
A családunk szintén félt tőle. Egyedül maradt. Természetesen velem is rosszul bánt, olyan rosszul, hogy arról nem is tudok beszélni. Mindenki azt tanácsolta a családban, hogy váljak el tőle. Mivel a gyerekeink még kicsik voltak, nem adtam fel a házasságunkat. Az életet nehéz volt elviselni, de kitartottam és mindennap elmentem dolgozni is.
Amikor a férjem berúgott és problémázott az éjszaka közepén, gyakran elmentem otthonról az utcákat járni, és nem mertem hazamenni, mert attól féltem, hogy megöl.
Olyan sokat mentem, hogy lábam kisebesedett és gyakran vérzett is. Télen egy gyakorlónál kaptam menedéket. Akár otthon voltam, vagy elmentem, akár éjjel vagy nappal, nem volt nyugalom.
A férjem olyan sokat ivott, hogy az egészsége leromlott. Nagyon lesoványodott, tántorgott és számtalanszor elesett. Kegyetlenül összeégette a saját testét cigarettacsikkekkel. Majdnem elvesztette az állását, a munkahelye ki akarta rúgni. De csak nem akartam őt otthagyni. Végül a főnöke azt mondta, hogy kap még egy utolsó esélyt. Ám ez az „utolsó esély” még sokszor megismétlődött.
A férjem számos alkalommal majdnem belehalt az ivásba. Egyszer a kórházban mentették meg. Egy másik alkalommal, amikor éjjeli műszakban volt, kiment inni a szünetben. Hideg, havas, téli éjjel volt. Olyan sokat ivott, hogy elvesztette az eszméletét és elterült a földön. Következő nap, amikor az emberek kinyitották az ajtót, hogy hazamenjenek, ott találták a férjemet a hóban fekve, átfagyva. Felismerték és gyorsan értesítettek engem. Felébresztettem a fiam és elhívtam egy szomszédot, hogy segítsenek.
Amikor megtaláltuk a férjem, a szeme fel volt akadva és a teste vizeletben ázott. A teste meg volt merevedve, és teljesen eszméletlenül feküdt. Beraktuk az autóba, hogy hazamenjünk. Hazafele úton többször kértem a Mestert, hogy mentse meg a férjem. Nem hagyhattuk meghalni.
Amikor hazaértünk nem raktam be a téglákkal befűtött ágyba, mert sem a karjait sem a lábait nem tudtam behajlítani. Egy ollóval levágtam róla a ruháit. A cipője ráfagyott a lábára, ezért hideg vízzel locsolgattam. Hosszú idő elteltével tudtam végül levenni róla. Hideg vízzel dörzsöltem a testét és a lábait is abban áztattam. A kezeim jéggé fagytak. A férjem fokozatosan eszméletéhez tért. Ki tudta nyitni a szemeit és mozgatta az ujjait. Ez a helyzet egy egész napig tartott. Aztán végül éjjel felébredt. Ha kórházba vitték volna, vagy takaróval betakarják a meleg ágyban, akkor szerintem meghalt volna. Ám ő nem mutatta semmilyen jelét maradandó sérülésnek ezt a módszert alkalmazva. Később mindenki azt mondta, hogy megmentettem az életét. Valójában a Dáfá volt az, ami megmentette a férjem életét. Tanúi voltunk a Dáfá csodájának!
Amióta elkezdtem a Fálun Dáfát gyakorolni, az őszinteség, jószívűség, tolerancia alapelveket követtem, jól bántam a férjemmel és gondját viseltem, annak ellenére, hogy ő hogyan szidalmazott engem. Nem mondtam le róla. Amikor tiszta volt a feje, beszéltem neki a Fálun Dáfá szépségéről. Később elmondtam neki, hogy ha hinni fog abban, hogy a Fálun Dáfá jó, akkor a sorsa megváltozik. Sajnáltam őt, ahelyett, hogy lemondtam volna róla. Továbbra is kérleltem a Mestert, hogy mentse meg őt és segítsen neki abbahagyni az ivást. Fokozatosan egyre kevesebbet és kevesebbet ivott.
Amikor tiszta volt a feje azt mondta, „Nem akarok többé inni. Amikor túl sokat iszom szenvedek és a családom is szenved. Sokkal tartozom neked. Nem mondtál le rólam ennyi év alatt sem. Amikor majdnem elvesztettem az életem, mindig te voltál az, aki megmentett. Ha nem lettél volna ott, már halott lennék.” Elmondtam neki, hogy a Fálun Dáfá és a Mester volt az, aki megmentette őt.
Így bíztattam, „Legközelebb, amikor italt vennél magadhoz, magadban kérd a Mestert, hogy segítsen neked. Ismételgesd, hogy a Fálun Dáfá jó. Az őszinteség, jószívűség, tolerancia jó. Csak ha hiszel a Dáfában, akkor változhat meg a sorsod , és akkor abba tudod hagyni az ivást.” Fokozatosan abbahagyta az ivást, és az egészsége elkezdett javulni. 2017 végére sikeresen felhagyott az alkohol fogyasztásával.
A Fálun Dáfá megváltoztatta a férjem sorsát. Nem csak az ivást hagyta abba, de az egészsége is helyreállt. A jelleme teljes mértékben megváltozott. Korábban forrófejű volt, de most nyugodt, megfontolt, törődő és kedves másokhoz. Most már a családom valóban harmóniában él.
Forrás: A Primary School Teacher Witnesses the Beauty of Falun Dafa
* * *
tovább ...