(de.minghui.org) Most 67 éves vagyok, és több mint 20 éve gyakorlom a Fálun Dáfát. Hálás vagyok Li mesternek, amiért sok kihíváson keresztül vezetett. Remélem, hogy ezzel a cikkel segíthetek más gyakorlóknak azzal, hogy leírom a betegségekből való felépüléssel kapcsolatos tapasztalataimat.
A Mester megtisztította a testemet
Több mint tíz évvel ezelőtt egy erdei farmon éltem a hegyekben, és gombatermesztésből éltem. Amikor sok tennivalóm volt, minden nap csak egy leckét tudtam elolvasni a Zhuán Fálunból, és néha még csak az öt gyakorlatot sem tudtam mind elvégezni. Mivel lazítottam a művelésnél, olyan betegségek léptek fel, mint a porckorongsérv, fáradtság és fejfájás, így ágyhoz kötött lettem.
A férjem sürgetett, hogy menjek kórházba kezelésre, ahol masszázsgépekkel kezeltek. De minél többet masszíroztak, annál erősebb lett a fájdalom. Megkérdeztem az orvost: „Mit csinál ez a masszázs?” Az orvos azt válaszolta: „Megnyitja az összes energiacsatornát.” Az orvos szavai emlékeztettek arra, hogy van egy Mesterem, és hogy csak a gyakorlatok végzése tudja igazán megnyitni a csatornáimat. Így hát úgy döntöttem, hogy haza megyek a kórházból.
A férjem nyaggatott, hogy vegyek be gyógyszereket, de én azt gondoltam: „Dáfá-gyakorló vagyok, mindent a Mesterre bízok!”
A fájdalom éjszakánként ébren tartott, így három napon és éjszakán át az ágyban ültem. Amikor a Mester látta az elszántságomat, megerősített, és a negyedik reggelen újra tudtam járni. Ezután egy sétapálcát használtam, hogy esténként részt vehessek a Fá-tanuláson. Több gyakorló ült körülöttem, miközben a Fát tanultuk, és őszinte gondolatokat küldtünk. Kilenc nappal később, az egyik ilyen ülés közben úgy éreztem, mintha rókákat, menyéteket és más gonosz szellemeket űztek volna ki a fejemből.
Azt mondtam a gyakorlóknak: „Most megint jól vagyok. A Mester más dimenziókban eltávolította a gonosz szellemeket a testemből.”
Egy másik alkalommal mellkasi fájdalom, köhögés és vérköpés formájában tapasztaltam meg betegségkarmát. Ismét több gyakorló gyűlt körém, együtt tanultuk a Fát, és őszinte gondolatokat küldtünk. Három nappal később éreztem, ahogy az egész testem remeg, amikor három disznópofát láttam megjelenni a mellkasomon, amelyek lecsúsztak a lábaimon. Azonnal éreztem, hogy meggyógyultam: a mellkasom már nem fájt, és nem köhögtem többé. A Mester ismét megtisztította a testemet!
Megköszöntem a Mesternek, hogy magára vette ezt a karmát.
Végre képes voltam 1,5 órán át lótuszülésben ülni
Amikor a házunkat felújították, olyan területre költöztem, ahol csak kevés gyakorló volt. Így eleinte egyedül kellett gyakorolnom. Mivel az ágyéki gerincemben csontsarkantyúk alakultak ki, úgy éreztem, mintha dőlnék, amikor ülök. A térdeimben is erős fájdalmaim voltak, úgy, hogy nem tudtam már behajlítani a lábaimat. Az orvos gyulladást állapított meg.
Akkoriban egy Ling nevű gyakorlónővel tanultam együtt a Fát. Eközben ki kellett nyújtanom a lábaimat, és nagyon szégyelltem magam. Már több mint 20 éve műveltem a Fát, és még mindig nem tudtam lótuszülésben ülni.
Amikor Ling is még betegség-karmától szenvedett, nem tudta velem tanulni a Fát, úgyhogy teljesen tehetetlennek éreztem magam.
Egy nap felhívtam Linget, és megkérdeztem tőle, hogy továbbra is tanulja-e a Fát. Elmondta nekem, hogy Ding asszony és a nővére vele tanulnak. Akkor belsőleg el voltam keseredve. Lingnek volt valakije, akivel együtt tanulhatott, de ki volt ott nekem? Ezután meglátogattam Linget az otthonában, és ott találkoztam Dinggel. Amikor megkérdezte, hogy eljöhetne-e hozzám, hogy velem tanulja a Fát, nagyon boldog voltam. Végre valaki velem tanulná a Fát!
A Fá tanulása közben Ding lótuszülésben ült, és a könyvet mindkét kezével a mellkasa előtt tartotta. Együtt olvastunk egy leckét, ami több mint egy órán át tartott. Ding egész idő alatt ugyanabban a pózban ült, anélkül, hogy megmozdult volna. A Fá tanulása után együtt küldtünk őszinte gondolatokat. Utána panaszkodtam neki a többi gyakorlóról. Ding egy szót sem szólt.
Három egymást követő napon keresztül csak hallgatott engem. Amikor ismét panaszkodtam, Ding azt tanácsolta, hogy nézzek magamba, és kérdezzem meg magamtól, hogy milyen ragaszkodások bosszantottak fel annyira. Emlékeztetett arra, hogy éppen ezeknek a helyzeteknek a kezelésében kell művelnem magam, hogy megemelkedjem. Így fokozatosan megtanultam magamba nézni.
A magamba nézés által a testem jelentősen megváltozott. Valahányszor valami stresszes dolgot éltem át, kézbe vettem a Zhuán Fálunt, és abból olvastam. Utána azonnal sokkal könnyebbnek éreztem magam. Miután több mint tíz napig tanultam Dinggel, az egészségem annyira javult, hogy újra visszamentem a hegyre dolgozni. De aztán a hátfájásom megint visszatért.
Felhívtam Dinget. Amikor megjött, jajgattam: „Nem tudok felállni. Annyira fáj a hátam, hogy még enni sem tudok.” Azt válaszolta: „Ne beszélj így róla, én nem ismerem el! Hamarosan fel tudsz majd ülni.” Nem sokkal később valóban fel tudtam ülni. Teljesen meglepődtem, mert nem sokkal korábban még a férjem sem volt képes felhúzni. A Mester támogatásának és Ding őszinte gondolatainak köszönhettem, hogy fel tudtam ülni. Tényleg megéltem a Dáfá csodálatos erejét!
Amikor Ding távozni készült, megkért, hogy kísérjem ki. Tényleg képes voltam felállni az ágyból, még ha ingadozva is valamelyest. Azt mondta nekem: „Holnap reggel egyedül olvasod el a hatodik leckét, délután pedig együtt olvassuk el a hetedik leckét.”
Miután másnap együtt olvastuk a Fát, azt mondta: „Ma ki tudtad nyitni nekem az ajtót, következésképpen meg kellett emelned a xinxingedet és művelned magad.” Azt válaszoltam: „Ma reggel, amikor a hatodik leckét akartam olvasni, az álmosság démonának a zavaró hatása olyan erős volt, hogy nem tudtam nyitva tartani a szemem. Arra gondoltam: „Álmosság, nem akarod, hogy tanuljak, de én szilárdan eltökélt vagyok, hogy tanuljak.” Tehát tágra nyitottam a szemem, és arra koncentráltam, hogy befejezzem a leckét.”
Miután Ding látta a testi javulásaimat, megkérdezte: „Nem kellene talán minden nap két leckét olvasnunk?” Beleegyeztem, és elkezdtünk minden nap két leckét olvasni. Ding eközben mindig lótuszülésben ült, és a könyvet a mellkasa előtt tartotta. Mélyen megérintett a Mester és a Fá iránti tisztelete.
Én is teljes lótuszülésben akartam ülni tanulás közben, de nem tudtam. A lábaim annyira feldagadtak, hogy még a fél lótuszülés is elviselhetetlen fájdalmat okozott, így nem tudtam sokáig tartani. Csak több mint egy hónap elteltével tudtam végre teljes lótuszülésben ülni, aminél azonban a lábaim egyre újra lefelé csúsztak. Erre egy kendővel kötöttem össze őket, úgy, hogy több mint 40 percig tudtam tartani ezt a pozíciót.
Amikor a férjem elment meglátogatni a gyerekeinket egy másik városba, Ding és én elhatároztuk, hogy reggel három leckét olvasunk el, délután kettőt, valamint óránként 20 percig őszinte gondolatokat küldünk. Összesen három órán keresztül küldtünk őszinte gondolatokat és öt leckét olvastunk el.
Ding egész nap teljes lótuszülésben maradt, és a könyvet a mellkasa előtt tartotta, egyenes testtel. Én megpróbáltam elviselni az erős fájdalmat, és legalább egy ideig teljes lótuszülésben ültem. Amikor a fájdalom elviselhetetlenné vált, levettem a lábaim, pihentem egy kicsit, majd újra felvettem a pózt.
Az arcom és a mellényem verejtékben úszott a fájdalomtól. Amikor délután az ötödik leckét olvastuk, a lábaim annyira feldagadtak és olyan nagyon fájtak, hogy könnyek folytak végig az arcomon. De továbbra is mindkét kezemmel a mellkasom előtt tartottam a könyvet, annak ellenére, hogy a karjaim fájtak, elzsibbadtak és feldagadtak.
Mindig, amikor már nem bírtam tovább tartani, Dingre néztem, aki ugyanabban a helyzetben maradt, és kitartott. Amikor a derekam és a lábaim rendkívül fájtak, éreztem, ahogy az első csigolya recseg, és a fájdalom eltűnt. Aztán a többi csigolya recsegett – egyik a másik után –, és a derékfájásom elmúlt.
Mind a porckorongsérvem, mind a krónikus fáradtságom meggyógyult! Aznap éjjel nagyon jól aludtam. Másnap nyugodtnak és pihentnek éreztem magam. Ettől kezdve képes voltam másfél órán keresztül teljes lótuszülésben ülni.
Az egyik lábam évek óta zsibbadt és érzéketlen volt. Egy nap, miután több mint egy órán át ültem teljes lótuszülésben a Fá-tanulás közben, a lábaim és a lábfejeim elviselhetetlenül fájtak.
Már csak egy olvasni való szó volt, amikor hirtelen éles reccsenést éreztem a zsibbadt lábamban. Attól a pillanattól kezdve a zsibbadtságérzés eltűnt, és a lábam meggyógyult. A Mester kinyomta a karmát a lábamból. Valóban éreztem a Mester együttérzését és a Dáfá rendkívüli erejét!
Fogyás a tiszteletteljes Fá-tanulás után
Egy hónappal ezelőtt egy gyakorlónő elmondta nekem, hogy este letérdel, miközben egy leckét olvas a Zhuán Fálunból. Azt gondoltam magamban: „Nem kell térdelnem, ülhetek lótuszülésben is.” De aztán másképp gondoltam át a dolgot, és arra gondoltam, hogy a térdelés a Fá-tanulás közben egy módja annak, hogy tiszteletet mutassunk a Mester iránt, ugyanúgy, mint leborulni az istenek és Buddhák előtt a mennyben. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Kezeimmel megtámaszkodtam az ágyon, és alig térdeltem egy másodpercig, amikor egy reccsenést éreztem a térdemben. A fájdalom olyan erős volt, hogy azonnal újra leültem.
A második alkalommal elviseltem a térdemben érzett erős fájdalmat, és sikerült öt percig térdelnem. Utána éreztem, hogy az egész testem könnyűvé vált, és a lábaim is kényelmesen érezték magukat. Aznap este 40 percig térdeltem, és ismételten felmondtam a Lunyu-t. Habár a térdeim fájtak, valami olyasmit éreztem, mint az öröm.
A térdelő pozícióban való Fá-tanulás harmadik napjára az egykor túlsúlyos testem jelentősen lefogyott, mindenekelőtt a felpuffadt hasam területén. További két nap térdelő pozícióban való tanulás után észrevettem, hogy a csípőm és a derekam is sokkal karcsúbb lett. A ruhám, amely korábban szűk volt, hirtelen túl bő lett, annyira, hogy már nem tudtam hordani.
Az ötödik este egy óra tíz percig térdeltem és olvastam a Fát. A fájdalom a térdeimben már elérte a csúcspontját, amikor még négy oldalt kellett olvasnom. Azt gondoltam magamban: „Mindegy, hogy milyen nagyon fáj, végig kell olvasnom.” További két oldal után csoda történt. Éreztem, ahogy valaki számtalanszor megszúrta a jobb térdemet egy tűvel, majd azt az érzést, hogy valaki a jobb combom tövétől a térdemig összevarrja a lábamat.
Felismertem, hogy az együttérző Mester rendbe hozta a testemet. A szinovitisz (ízületi hártya gyulladása) tünetei, amelyek évek óta gyötörtek, eltűntek. Korábban a járásnál a térdem mindig recsegő hangot adott ki magából, és a térdemben lévő csontok úgy érződtek, mintha lerögzítették volna őket, ami korlátozta a mozgásszabadságomat. Mindig pihennem kellett egy ideig, mielőtt tovább tudtam menni.
Amikor régebben a negyedik gyakorlatot végeztem, a térdeim inogtak, és nem tudtak megtámasztani a lehajlásnál. De most normálisan tudom végezni a negyedik gyakorlatot. A felső combjaim meg tudnak hajolni, és normálisan tudok járni. A Mester eltávolította a karmát a lábaimtól. Már több mint egy hónapja térdelek a Fá-tanulásnál, és testileg és szellemileg is hasznot húztam belőle, miközben megéltem a Dáfá rendkívüli és csodálatos természetét.
A férjem hozzáállása is változik
Amikor a férjem látta a változásokat az egészségi állapotomban, elkezdte tisztelni a Dáfát, és támogatta a művelésemet. Kezdetben, amikor Ding eljött hozzánk, a férjem figyelmen kívül hagyta őt. Amikor Ding észrevette, hogy valami nincs a helyén a szobában, csendben rendet rakott, a papucsokat a cipőtartóra tette, és a szemetet levitte a lépcsőn – mindezt hiba nélkül. Tetteivel megmutatta, milyen egy igazi művelőnő.
A férjemre mély benyomást tett Ding jelleme. Ezért elkezdte felszolgálni a teát és gyümölcsöt kínálni neki. Ding mosolygott, és azt mondta: „Köszönöm!”, anélkül, hogy a gyümölcshöz hozzáért volna. Ding őszintesége és kedvessége megérintette a férjemet. Idén április közepén a férjem külön felment a hegyre, hogy hozzon két nagy zsák vadzöldséget, hogy kifejezze a háláját.
Ding azt mondta: „Azért jöttem ide, hogy a Fát tanuljam és műveljem magam, ami segített nekem, hogy sok ragaszkodástól megszabaduljak. Szent kötelék köt össze bennünket, és segítenünk kell egymást!”
Ding és én már több mint nyolc hónapja tanuljuk együtt a Fát. Az intenzív Fá-tanulás révén a Mester egy teljesen új testet adott nekem, és megtisztította az összes szervemet. Örökké hálás vagyok neki a védelméért, vezetéséért és megerősítéséért ezen az úton!
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: My Illnesses Disappeared After I Began to Diligently Study the Fa
Forrás: Krankheiten durch sorgfältiges Fa-Lernen verschwunden
* * *
tovább ...