(de.minghui.org) Mindannyian megdöbbentünk, amikor a Fá-tanulócsoportunkból hirtelen elhunyt egy gyakorlótársnőnk. Utólag visszatekintve, sok oka lehet a halálának. Véleményem szerint a nehezteléshez való ragaszkodás volt az egyik ok.
Az anyósa már sok évvel azelőtt elhunyt, de még mindig neheztelt rá. Gyakran beszélt arról, hogy milyen rosszul bánt vele az anyósa. Ez a neheztelés csomóvá fejlődött a szívében. Egy nap, amikor együtt olvastuk a Fát, köhögni kezdett, és ivott egy kis vizet, hogy enyhítse a köhögést. Mielőtt külföldre utazott volna családlátogatásra, orvosi vizsgálaton esett át. Megállapították, hogy csomók vannak a tüdejében. Ahogy az állapota romlott, emlékeztettük arra, hogy nem kellene több haragot táplálnia. Belátta, de továbbra sem tudta feloldani.
A Mester azt mondja az egyik utolsó cikkében:
„Miért olyan durvák a régi erők a Dáfá-tanítványokkal szemben? Egyrészt irigységből teszik; másrészt lenéznek bizonyos Dáfá-tanítványokat, akiknek túl sok és túl erős emberi ragaszkodásuk van, akik nem a Fá szerint kezelik a dolgokat, amikor helyzetekkel találkoznak, és akik az emberi ragaszkodásuk szemszögéből nézik meg a problémákat. Így azoknak, akik nem csinálják jól, nagy megpróbáltatásaik vannak, és ha ez sokáig így folytatódik, az nagyon veszélyes!” (A Dáfában való művelés komoly, 2023. 09. 01.)
Elmélkedések a neheztelés okozta károkról
Ha visszatekintek az elmúlt néhány évre, azt látom, hogy a neheztelés nagy kárt okozott a gyakorlóknak. Némelyekben neheztelés alakult ki, mert a férjüknek viszonya volt; mások úgy érezték, hogy az anyósuk igazságtalanul bánt velük, és megint mások a testvéreikre, rokonaikra vagy barátaikra nehezteltek érdekellentétek vagy sértő megjegyzések miatt.
Az évek során néhány, a környékünkön élő gyakorlótárs vagy elhunyt, vagy abbahagyta a gyakorlást. Ennek egyik fő oka a nehezteléshez való ragaszkodásuk volt. Amikor bizonyos problémákba ütköztek, nem a Fá alapján, hanem egy hétköznapi ember mentalitásával kezelték azokat. Következésképpen ezek a problémák megoldhatatlan csomókká váltak a szívükben, amiket a gonosz kihasznált, és súlyos szerencsétlenségekhez vezettek. A Kínai Kommunista Párt (KKP) kihasználta ezt, hogy rágalmazza a Fálun Dáfát, és akadályozza az élőlények megmentésére irányuló erőfeszítéseinket.
Tudom, hogy a művelés egy hosszú folyamat, amely során az ember megszabadul a ragaszkodásoktól, és az éretlenségtől az érettségig fejlődik. A párton keresztül a régi erők azzal az ürüggyel üldözik a Fálun Dáfá-tanítványokat, hogy „levizsgáztatják” őket. Ha nem tekintjük magunkat igazi gyakorlóknak, és nem a Fá alapján irányítjuk a főtudatunkat, akkor a régi, makacs emberi nézeteink lesznek úrrá rajtunk, és uralkodni fognak. Így váratlan nehézségekbe juthatunk.
Azért írtam ezt a tapasztalat-beszámolót, hogy emlékeztessem magam arra, hogy tanuljak más gyakorlók fájdalmas leckéiből, hogy folyamatosan a Dáfá mércéihez mérjem magam, hogy eközben eltávolítsam a hétköznapi emberek nézeteit és ragaszkodásait, hogy világosan megértsem a művelés komolyságát, és hogy a tőlem telhető legjobbat tegyem meg azért, hogy egy művelő mércéje szerint cselekedjek.
Elgondolkodva a neheztelésemen
Régebben azt hittem, hogy én nem táplálnék haragot. De, amikor elgondolkodtam azon, hogy mi történt más gyakorlókkal, világossá vált számomra, hogy saját magamon kellene elgondolkodnom. Amikor alaposan átgondoltam a dolgot, felismertem, hogy a másokkal való kapcsolataimban léteztek a neheztelés elemei.
Egy nap például a férjemmel elmentünk egy utcai piacra, hogy ott tisztázzuk az igaz körülményeket. Miközben a buszra vártunk, hogy hazamenjünk, nem úgy csinált valamit, ahogy én javasoltam. Ezért egy kicsit bosszúsnak éreztem magam.
Egy másik alkalommal a férjem megkérte a lányunkat, hogy segítsen neki rizsgombócokat készíteni. Miközben a gombócokat készítette, nagyon hangos zenét hallgatott, ami nekem nem tetszett, és emiatt haragudtam a férjemre. Miután elment, panaszkodtam a közönyére, és szemrehányást tettem neki, amiért nem intette meg a lányunkat a zene miatt.
2020-ban a COVID gyorsan terjedt, ezért vettem három extra zsák rizst, hogy felkészüljek a zárlatra. Egy nap 2023 telén a férjem azt kiabálta: „Patkányok vannak a házban – átrágták magukat a rizses zsákokon! Gyere és nézd meg a rizst, amit vettél!”
Láttam, hogy a három zsákból kettőn nagy lyukak vannak. A férjem úgy vélte, hogy nem kellett volna ennyi rizst tárolnom, és panaszkodott. Én azzal érveltem, hogy helyesen cselekedtem, és hogy igazságtalan volt tőle, hogy engem hibáztatott, amiért a patkányok megették a rizst. Ezt rossz néven vettem tőle.
A KKP által végrehajtott számos reform közül az egyik a „földreform” volt, amelynek célja a „földbirtokos osztály” felszámolása volt. Mivel a családomnak volt néhány hektár földje, és embereket alkalmazott, akik segítettek a földeken való munkában, a családomat majdnem „osztályellenségnek” bélyegezték meg, mert „gazdag parasztok” voltak. Később a párt elkobozta az összes földünket. A rokonaim csak úgy tudtak megélni, hogy más gazdaságokban dolgoztak. A családom temetőjét egy másik falu gazdáinak adták, hogy ott termelhessenek gabonát. Őseink sírjait lerombolták. Így a családunk nem tudta tovább gondozni a sírokat és tisztelni az őseinket. Ha nem gyakoroltam volna a Fálun Dáfát, lehetetlen lett volna számomra, hogy ne tápláljak haragot és mély gyűlöletet a Párt iránt.
Rájöttem, hogy a mindennapi életemben haragot tápláltam, ami szokásommá vált. Haragot éreztem, amikor nem kaptam elismerést az erőfeszítéseimért. Haragot éreztem, amikor mások olyan dolgokat mondtak vagy tettek, amelyek az én érdekeim ellen voltak, akár anyagi tekintetben, akár a hírnevemet illetően. Akkor is nehezteltem, ha valami nem felelt meg a kívánságaimnak és elképzeléseimnek.
A neheztelés mélyebb megértése
Megértettem, hogy az irigység és a neheztelés azért gonosz, mert ellentéte a kedvességnek, ami erényes. Az irigység akkor keletkezik, amikor az ember nem akarja, hogy mások felülmúlják. A neheztelés akkor keletkezik, amikor veszteséget szenvedünk. Mind az irigységnek, mind a neheztelésnek az önzéshez van köze. Ha az, amit mások mondanak vagy tesznek, nem felel meg az elképzeléseinknek, kényelmetlenül, kiegyensúlyozatlanul érezzük magunkat, és nem vagyunk hajlandóak elfogadni.
Hogy levezessük a gyűlöletünket és a haragunkat, hogy eltávolítsuk a sérelmeinket, vagy elkerüljük, hogy kihasználjanak bennünket, kifogásokat keresünk, hogy igazoljuk a nem megfelelő viselkedésünket. Néha másokkal vitatkozunk; néha külsőleg elviseljük, hogy megőrizzük a látszatot, vagy magunkban tartjuk, és semmit sem mondunk, de belsőleg elégedetlennek vagy dühösnek érezzük magunkat. Ha a konfliktusok és a sértések felgyülemlenek, ahhoz vezethetnek, hogy robbanunk. Némely emberek nem tudják elviselni, ha igazságtalanul bánnak velük. Ha nem tudják visszafogni magukat, másokon töltik ki a haragjukat, gyűlöletet szítanak, konfliktusokat teremtenek, és így növelik a karmájukat.
Amikor neheztelés jön fel, azt gyakran irigység, harci szellem, érvényesülési vágy vagy hencegő mentalitás kíséri. Ez sok emberi ragaszkodással függ össze. Fálun Dáfá-tanítványokként a művelés révén el kell távolítanunk mindezeket az emberi ragaszkodásokat, és teljesítenünk kell a Fá követelményeit.
A neheztelés egy erős ragaszkodás és egy emberi érzelem, amely az önzésen és az egón alapul, és a régi világegyetem önző tulajdonsága. Nemcsak egyetlenegy eseményből keletkezik, hanem számtalan reinkarnáció eredménye, és újra és újra megerősíthető. Egy nagyon makacs nézet alakul ki, amely teljes mértékben megnyilvánulhat a pártkultúrában.
Néha nehezemre esett, hogy nyugalomba jussak a gyakorlatok során. Állandóan más dolgokra kellett gondolnom, amelyekkel el voltam foglalva. Mi történik, ha a gyakorlatok alatt neheztelést táplálok? A Mester nem tudja a neheztelést gonggá változtatni. Ez rosszabb lehet, mint egy hamis iskola gyakorlása, amiről a Mester a Zhuán Fálunban beszél. A következmények valóban katasztrofálisak lehetnek.
A neheztelés olyan, mint minden más ragaszkodás, amit a gyakorlóknak el kell távolítaniuk. A neheztelés és a gyűlölet az Őszinteség, Jószívűség és Türelem ellentéte.
Amikor emberekkel vagy gyakorlótársakkal lépünk kapcsolatba, természetes, hogy különböző nézeteink lehetnek a dolgokról. A tapasztalatcserén keresztül kölcsönösen segíthetünk egymásnak, és közösen emelkedhetünk meg. Az ilyen kölcsönhatások mentesek mindenféle nehezteléstől.
Megszabadulás a nehezteléstől
A neheztelés egy erős ragaszkodás és egy makacs gondolat. Egy ilyen emberi ragaszkodás és szemlélet eltávolításához jól kell csinálnunk azt a három dolgot, amit a Mester megkövetel tőlünk, és emlékeznünk kell a magunkba nézés mágikus eszközére a művelésnél.
Beszéljünk egyszer az őszinte gondolatok küldéséről. A neheztelés egy makacs gondolat, amely sok év alatt halmozódott fel. Mivel ez egy anyag és egy élőlény, szükségszerű, hogy eltávolítsuk magunkból ezt a rossz elemet.
Amikor őszinte gondolatokat küldünk, akkor el kell távolítanunk a Párt gonosz kísértetét, a fekete kezeket, a romlott démonokat és minden olyan gonosz elemet is, amely aláássa a Fálun Dáfát. Mivel ezek a rossz dolgok hosszú idő alatt, rétegről rétegre alakultak ki, sokszor kell őszinte gondolatokat küldenünk, hogy teljesen eltávolítsuk őket. Ha nem távolítjuk el őket teljesen, akkor a régi erők továbbra is találnak majd alkalmakat arra, hogy üldözzenek minket.
Természetesen a neheztelés nem az egyetlen ragaszkodás, amit a Fálun Dáfá-tanítványoknak el kell távolítaniuk a művelés során. Én itt csak erről az egy káros ragaszkodásról való megértésemről beszélek. Sok másfajta ragaszkodás létezik, amitől meg kell szabadulnunk a művelés során. Figyelnünk kell minden gondolatunkra, amikor problémákkal szembesülünk, és meg kell vizsgálnunk, hogy az emberi gondolat-e vagy a valódi énünk. Összhangban van-e a Fá-alapelvekkel? Ha emberi gondolat, akkor azonnal el kell távolítanunk.
Minden Fálun Dáfá-gyakorlónak tisztáznia kell az igaz körülményeket, hogy megmentse az élőlényeket. Csak akkor menthetjük meg igazán az élőlényeket, ha a Fá követelményeihez tartjuk magunkat, és azt a nagy együttérzést mutatjuk, amely a művelés révén keletkezett. Megmenthet-e élőlényeket egy olyan ember, aki haragot, gyűlöletet és rossz gondolatokat táplál? Ez teljességgel lehetetlen!
Egy környékbeli gyakorlónőt jogtalanul tartottak fogva egy vizsgálati fogdában, és az őrök brutálisan megverték. Az egyik őr azt kiabálta és parancsolta: „Vegyétek le a ruháit és verjétek agyon!” Abban a pillanatban arra gondolt: „Már magam mögött hagytam az életet és a halált. Miért akar a gonosz még mindig megölni engem? Ha már halott vagyok, hogyan menthetnék meg még mindig élőlényeket?” Amint ez a gondolata támadt, az őrök meggondolták magukat, és visszavitték a cellájába. Mivel a döntő pillanatban ez az őszinte gondolata volt, hogy élőlényeket mentsen meg, megmenekült a haláltól.
Egy másik gyakorlónőnek a környékemen egy nap erős fogfájása volt. Arra gondolt: „A fogaimnak is fontos szerepük van az élőlények megmentésében.” Ezért mondta a szerencsehozó szavakat a fájó fognak: „A Fálun Dáfá jó; az Őszinteség, Jószívűség és Türelem jó.” Szinte egy pillanat alatt megszűnt a fogfájása.
Ez csak néhány példa, ami felmutatja, hogy milyen fontos a döntő pillanatban a Fára gondolni. Ezért jól kell tanulnunk a Fát, és a Fá alapelvei szerint kell cselekednünk. Ha csapásokkal és megpróbáltatásokkal szembesülünk, vagy ha a dolgok nem úgy mennek, ahogyan szeretnénk, akkor minden olyan emberi ragaszkodás, mint a neheztelés, a gyűlölet és az irigység gyorsan eltűnik, amíg emlékszünk a Mester által tanított Fá-alapelvekre. Mert a Fá mindenható.
Az a néhány helyi gyakorlótárs, aki elhunyt, nem tudta elengedni a neheztelését. Mivel Fálun Dáfá-gyakorlók voltak, tudatában kellett lenniük a ragaszkodásuknak. De a hétköznapi emberi nézeteik és gondolkodásmódjuk talán olyan erős volt, hogy nem tudták legyőzni az akadályokat. Végül az emberi érzületeik kerekedtek felül és uralkodtak. A főtudatuk nem tudott uralkodni magán. Így a gonosz kihasználta ezeket a hiányosságokat, hogy fokozza üldözését.
Azt is felismerem, hogy a művelési szint, a Fába vetett hit mértéke, az állhatatosság és a nehézségek nagysága, amelyekkel találkozik az ember, mind összefügg a Mesterbe és a Fába vetett hittel, valamint azzal, hogy milyen erősen hasonult a Dáfához, és tette magáévá azt.
Ha az ember nem hisz a Mesterben és a Fában, vagy a legkisebb kétsége is van, akkor már nem Fálun Dáfá-tanítvány. Az nem megy, ha nem teljesítjük azokat a fogadalmainkat, amelyeket eónokkal ezelőtt tettünk a Mester előtt.
Ezért a Fá-tanulás nagyon fontos. Jól kell csinálnunk, és meg kell emelkednünk. Csak akkor tudjuk jól tanulni a Fát, ha 100 százalékig hiszünk a Fálun Dáfában. Ha az ember nem tanulja a Fát, nem érti meg a Fát, és természetesen tanácstalan a problémák felmerülésénél.
Minden gyakorlótárs olvassa és tanulja a Fát, így ismeri a Fá-alapelveket. Ha azonban problémákba ütköznek, és nem emlékeznek a Fára, vagy nem tudnak a Fá-alapelvek szerint cselekedni, az azt jelenti, hogy még nem igazán tették magukévá a Fát.
Csak akkor tudunk valóban hasonulni a Dáfához, ha mélyrehatóan értjük meg a Fát, és a Fá-alapelveket alkalmazzuk mindenben, amit mondunk és teszünk. A Mester újra és újra emlékeztetett minket arra, hogy olvassuk többet és tanuljuk jól a Fát. A Fá útmutatása nélkül egyáltalán nem tudjuk művelni magunkat.
A Mester gondoskodik mindenről, aminek a művelésünkhöz van köze. Ezért minden nehézség és kellemetlen dolog, amit az életben megtapasztalunk, arra szolgál, hogy megemelkedjünk. Sohasem fogjuk tudni, hogy mennyi áldozatot és szenvedést vállalt magára a Mester, hogy segítsen nekünk megemelkedni és elérni a beteljesülést. Ezért végtelenül hálásnak kell lennünk a tisztelt Mesternek.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: My Understanding About Resentment
Forrás: Reflektionen über den Schaden, den Groll anrichtet
* * *
tovább ...