A lengyelországi Gdanskban élek. Egy barátom mesélt nekem a Fálun Dáfáról, amikor arra tett javaslatokat, hogyan javíthatnám a szellemi koncentrációmat és az egészségemet. Több művelési gyakorlatot is említett - az egyik a Fálun Dáfá volt. Meglepődtem. Hallottam már az összes többi gyakorlatról, de a Fálun Dáfáról még soha nem hallottam. Elhatároztam, hogy kiderítem, mi is ez.
Amikor megnyitottam a Fálun Dáfá hivatalos honlapját, nagyon tetszettek a színek és az egyszerű elrendezés. Elolvastam a bevezetőt és megnéztem az oktatóvideót a Mester által bemutatott gyakorlatokkal. A mozdulatok egyszerűek voltak, és a gyakorlatok nem voltak túl hosszúak. Úgy gondoltam, hogy ez nekem való. Aznap este elvégeztem a gyakorlatokat minden elvárás nélkül. A gyakorlatokat végezve nagyon jól és könnyűnek éreztem magam, ezért elkezdtem rendszeresen végezni őket.
Egy este, amikor meditációban ültem, hirtelen erős nyomást éreztem a fejemen, majd különböző energiával kapcsolatos érzeteket tapasztaltam a kezemben és az egész testemben. Már korábban is voltak tapasztalataim az energiával, kipróbáltam más módszereket, és ismertem olyan embereket, akik szívesen beszéltek erről - talán ezért nem ijedtem meg. Nem voltam biztos benne, hogy mi történt, és sok kérdésem volt. Akkoriban még nem olvastam a Zhuán Fálun című könyvet vagy a Mester más előadásait, de rájöttem, hogy valami különlegeset tapasztaltam.
Egy nap elmentem a Gdansk melletti kisvárosba, Sopotba. A parkon keresztül egy kávézó felé sétálva észrevettem egy férfit, aki egy fa alatt ült, és szórólapokat rendezgetett egy sárga asztalon. Láttam a szórólapokon és a pólóján a "Fálun Dáfá" feliratot, és úgy gondoltam, beszélnem kell vele. Később megtudtam, hogy ő volt a gdanski gyakorlóhely koordinátora.
Elmeséltem neki, hogy mit tapasztaltam a gyakorlatok során. Érdekes beszélgetésbe kezdtünk az életről és az univerzumról. Meghívott a gyakorlóhelyre, és elmondta, hogy a Fálun Dáfá gyakorlatokat ingyen tanítják. Az eddigi életem azt mutatta, hogy semmi sincs ingyen ebben az emberi világban, ezért nagyon meglepődtem a szavain. Mivel azonban éreztem a belőle áradó pozitív energiát, úgy döntöttem, hogy megpróbálom, és tartózkodtam a felesleges gyanakvástól. Megígértem, hogy eljövök a gyakorlóhelyre.
Amikor a szabadban gyakoroltunk, nehezebbnek találtam a gyakorlatokat, mint amikor online csináltam őket. A gyakorlatokat zajos beszélgetések közepette végezve, miközben a közeli éttermekből áradó illatok versengtek egymással, egyszerűen nem tudtam megnyugodni vagy abbahagyni a gondolkodást. Úgy tűnt, hogy egyik gondolat jött a másik után, és nem tudtam irányítani őket. Emlékszem, hogy fel akartam adni. Különösen, amikor a második gyakorlatot csináltam, amit eleinte fájdalmas kihívásnak találtam. Amikor azonban ránéztem a koordinátorra, aki úgy állt a fűben, mint egy szobor, felemelt karral, a legkisebb mozdulat nélkül, úgy döntöttem, hogy folytatom a gyakorlást. Azt hiszem, nagy hatással volt rám. Összeszorítottam a fogaimat, és nem törődtem a hátamon végigfutó hideg verejtékkel. Elhatároztam, hogy folytatom. Valamiért úgy éreztem, hogy ez nagyon fontos.
Elkezdtem rendszeresen járni a gyakorlás helyszínére. A fájdalom és a kezdeti zavaró tényezők ellenére, amikor a gyakorlatokat végeztem, úgy éreztem, hogy ha ilyen nehéz környezetben tudok koncentrálni a gondolataimra, talán gyorsabb lesz a fejlődés. Ősszel megkérdeztem a koordinátort, hogy télen is kint végezzük-e a gyakorlatokat. Ő mosolygott, és azt mondta: "Persze, hogy itt csináljuk!" Látva rendíthetetlen elszántságát a gyakorlatok végzése közben, a válasza nem lepett meg.
Vegyes érzéseim voltak a téli gyakorlással kapcsolatban. Nem tudtam elképzelni, hogy fagypont alatti hőmérsékleten csináljam őket. Amint a kétségeim kezdtek felszínre törni, úgy döntöttem, hogy "kiszorítom" őket a tudatomból. Azt gondoltam: "Ha a koordinátor azt mondja, hogy lehetséges, miért vitatkoznék vele?"
Megérkezett a tél. A hőmérséklet nulla fok alá süllyedt. A koordinátor a hidegben levette a cipőjét, és leült teljes lótuszülésben meditálni. Mivel nem tudtam jobbat, úgy éreztem, hogy nekem is ezt kellene tennem. Amint levettem a cipőmet, azonnal éreztem a fagyos hideget a lábamon. Mivel vékony vagyok, intenzíven érzem a hideget. Meglepetésemre azonban, amikor a csend állapotába kerültem, a dermesztő hideg már nem számított. Mintha úgy döntött volna, hogy nem zaklat tovább. Még a lábam is meleg lett. Sajnos, amikor ezt felfedeztem, a hideg újra támadni kezdte a lábamat. Úgy gondoltam, jobb, ha nem foglalkozom vele.
Amikor úgy döntöttem, hogy a hidegben meditálok, és tudatosan elviselem a nehézségeket, biztos voltam benne, hogy megtaláltam a számomra megfelelő gyakorlatot.
Egy napon a gyakorlóhelyen a koordinátor mesélt nekem a Zhuán Fálun című könyvről. Addig azt hittem, hogy a Fálun Dáfá csak a gyakorlatok elvégzéséről szól, de hamarosan megtudtam, hogy valójában a xinxing javításáról és a jobb emberré válásról szól. Ezért elkezdtem olvasni a Zhuán Fálun-t és a Mester más előadásait.
Szerettem könyveket olvasni és gyűjteni. Amikor elhaladtam egy antikvárium mellett, nem tudtam megállni, hogy be ne ugorjak, hátha van valami árengedmény. Mivel árengedmények általában voltak, gyakran jöttem haza néhány könyvvel, és az ágyam alatt tároltam őket.
Nem mindig a tartalom miatt vettem meg őket, hanem azért, mert szép volt a borítójuk. Volt azonban egy szabályom: egy könyvet csak egyszer olvastam el. Aztán szívesebben olvastam egy másik könyvet, amely ugyanazt vagy egy hasonló témát más szemszögből írt le.
De a Zhuán Fálun esetében ez másként volt. Ez nem egy közönséges könyv. Amikor először elolvastam, sokáig tartott, mert nem értettem mindent, és nagyon lassan olvastam. Amint befejeztem, elhatároztam, hogy újra elolvasom, hogy jobban megértsem. Csak később jöttem rá, hogy ez volt az első könyv az életemben, amit többször is elolvastam, és még mindig rendszeresen olvasom, amikor csak tehetem.
Most már, amikor választhatok egy vadonatúj könyv vagy a Zhuán Fálun újraolvasása között, általában a Zhuán Fálun mellett döntök. Más könyveket is szeretnék olvasni, beleértve regényeket, krimiket és hasonlókat, de már kezdem úgy érezni, hogy elmúlt az a pillanat, hogy olvassam őket.
A Zhuán Fálun azon része, amelyet a legfontosabbnak tartok a művelésemben, a könyv végén található szavak: „Az elviselhetetlen elviselhető, a lehetetlen pedig lehetséges.” (Zhuán Fálun, 9. előadás)
Megértésem szerint a Mester ebben az egyetlen mondatban közvetíti számunkra a művelés és a benti átalakulásához tartozó folyamat lényegét. Fájdalmas lesz, nehéz lesz, de nem szabad feladnunk. A káprázat közepette műveljük magunkat. Ami előttünk van – az igazi énünk valóságos, az illúzión túli világ valóságos - ezért érdemes elviselni minden nehézséget és türelmesnek lenni a folyamat során, hogy végül elhagyjuk az illúziót.
Már három éve gyakorlok. Ezek alatt az évek alatt az életem drámaian megváltozott. Rájöttem, hogy ahhoz, hogy az ember jól művelje magát, fel kell hagynia a kihívásoktól való félelemmel, és el kell fogadnia azokat az átalakulási folyamat szerves részeként. Valahányszor egy kihívás kerül az utamba, emlékeztetem magam a Mester szavaira, amikor azt mondta, hogy mindaddig vizsgákon fogunk keresztülmenni, amíg a művelésünk be nem fejeződik.
Még ha sikerül is átmennünk a vizsgákon, ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek még további próbák. Ezért elkezdtem minden kihívást próbatételként kezelni - inkább a személyes fejlődés lehetőségének tekintem őket. Rájöttem, hogy ha az ilyen próbatételek a művelés végéig velem lesznek, akkor el kell kezdenem az életem részeként kezelni őket, nem pedig olyasvalamiként, ami egyszer-egyszer megtörténik.
A Shen Yun visszatérése Lengyelországba művelési lehetőségeket kínált számomra
Egyik nap, miután elvégeztük a gyakorlatokat, a koordinátor megemlített egy olyan előadást, amelyet Lengyelországban már régóta nem láthattunk, de ami hullámokat vert szerte a világon. Érdeklődtem a részletekről. Elmondta, hogy a Shen Yunról, egy közismert és nagyra értékelt kínai klasszikus táncegyüttesről van szó. Szerettem volna életemben legalább egyszer élőben látni ezt az előadást, de mivel Lengyelországban jelenleg nem volt tervezett fellépésük, úgy gondoltam, hogy sokba kerülne egy idegen országba utazni.
Néhány hónappal később azonban megtudtuk, hogy a Shen Yun esetleg ismét felléphet Lengyelországban. Egy idő után megerősítést nyert, hogy a csoport házigazdája Torun városa lesz. Nagyon izgatott voltam, amikor ezt hallottam.
A Shen Yun hét év után először érkezett Lengyelországba. Az előadás lenyűgöző volt. Csupa szín, kecsesség és precizitás, olykor vicces, meglepő és elgondolkodtató.
Miután megnéztem a Shen Yun előadást, lehetőségem nyílt arra, hogy segítsek a médiának, az NTD-nek és a The Epoch Timesnak a közönség tagjaival készített interjúkban. Ez értékes tapasztalat volt, amely nélkül nem tudtam volna megbirkózni a kihívással, amely, mint kiderült, hamarosan bekövetkezett.
A következő város Lublin volt, amely vendégül látta a Shen Yun-t a lengyel színpadra történő sikeres visszatérése során. Lublinban azt a feladatot kaptam, hogy önállóan készítsek interjúkat a közönség tagjaival, mind a szünetben, mind az előadás után. Ez abból állt, hogy megkérdeztem a nézőket az előadás utáni első benyomásaikról, hogy mi tetszett nekik a legjobban, vagy mi volt különösen emlékezetes. Ezt követően az interjúkból cikkeket készítettünk.
A lublini előadás kezdete előtt úgy izgultam, mint még soha. Figyeltem a hivatásos újságírókat, amint interjúkat készítettek, vagy fordítottam a nyilatkozatokat, de saját magam még nem készítettem interjút senkivel. Szerencsére az egyik gyakorló, aki tapasztalt újságíró, értékes tanácsokkal látott el. Kaptam egy diktafont, és vártam az első interjúalanyra.
A Fán gondolkodtam, és azon, hogy a fóbiák leküzdése nem a harc egyik formája lenne? Ahelyett, hogy megpróbáltam volna legyőzni, inkább arra próbáltam gondolni, amit még egy másik gyakorlótól hallottam. Azt mondta, hogy jó, ha nem sokkal az interjúk készítése előtt újra megnézzük az előadást, mert akkor pozitív energiájával töltődünk fel, és a beszélgetés magától fog menni. Akkoriban már többször láttam az előadást, és nem láttam szükségét, hogy újra megnézzem. A tanácsot hallva azonban úgy döntöttem, hogy még egyszer megnézem. Ez sokat segített, amikor interjúkat készítettem, mert azok így két néző közötti párbeszéddé alakultak, egy érdekes eszmecserévé, amelyből végül egy felejthetetlen este körvonalazódott.
Tudom, hogy más gyakorlók támogatása és a Shen Yun előtti gyakori meditáció nélkül nem tudtam volna megbirkózni ezzel a kihívással. Úgy érzem, hogy minden azért sikerült, mert úgy döntöttem, hogy olyan Shen Yun nézővé válok, aki először egyszerűen csak beszélget a közönség többi tagjával, és csak másodsorban újságíró.
Észrevettem, hogy az ötödik gyakorlatnak köszönhetően egy ideje már jobban figyelek arra, amit mások mondanak. A Fálun Dáfá gyakorlása előtt is, figyeltem arra, amit mások mondanak, de nehezen tudtam összpontosítani a figyelmemet. A gondolataim elkalandoztak, és amikor visszatértem a beszélgetéshez, rájöttem, hogy kihagytam egy részét. Nem éreztem jól magam emiatt.
Manapság, a Zhen-t (Őszinteséget) követve, az ilyen viselkedést tiszteletlen viselkedésnek tartom az interjúalanyommal szemben, valamint ez nem őszinte. Ha véletlenül félreértek valamit, vagy nem értek valamit, megkérem az illetőt, hogy ismételje meg vagy fogalmazza újra. Értelmezésem szerint legalábbis a „beszéd művelésének” szintjén a Fá is így korrigálja a gyakorlót.
A közelmúltban más változások is történtek. Néhány ismerősöm, főként a családtagjaim, de olyan barátok is, akik korábban szívesen fogyasztottak alkoholt (túl sokat is), hirtelen azt tapasztalták, hogy különböző okokból felhagytak az ivással. Mindegyikük más-más okot talált arra, hogy miért hagyja abba. Ők nem gyakorlók, bár említettem nekik a Fálun Dáfát. Nem arról van szó, hogy most egy kicsit kevesebbet isznak. Teljesen felhagytak az ivással, és igyekeznek egészségesebben és tudatosabban élni. Talán ez összefügg a művelésemmel, mert közülük néhányan nagyon ragaszkodtak a korábbi életmódjukhoz, és most hirtelen rájöttek, hogy az ilyen élet nem szolgálja a javukat.
Szeretném, ha a jövőben az első gondolatom, amikor felébredek, a Fával kapcsolatos gondolat lenne. Sajnos ez még nem így van. Jelenleg életemnek azon a pontján vagyok, hogy csak amikor elkezdődik a napom, az első kihívásoknál állok meg röviddel a döntés előtt, teszek néhány lépést hátra, és a Fá alapján átértékelem a helyzetet. Az így meghozott döntések eredménye gyakran nemcsak pozitív, hanem maga a cselekvés is hatékonyabbnak bizonyul.
A Fálun Dáfá egy nagyon erőteljes gyakorlat, amely jobbá teszi az embereket. Ezt érzem a mindennapi életemben és minden alkalommal, amikor a tanításokat olvasom, vagy a gyakorlatokat végzem. Minden egyes Fával való találkozás után úgy érzem, hogy a világról alkotott felfogásom egy kicsit megváltozott, és közelebb kerültem az igazsághoz. Amikor majd néhány korábbi érdeklődési köröm nem számít már annyira, csak a Fá marad. Amikor munkába megyek és beszélgetek az emberekkel, észreveszem az érdeklődésükben, a törekvéseikben, a céljaikban és az álmaikban, és mindabban, amit tanultak és amiről beszélnek, a sorok között, azt látom, ők is ezt a Fát keresik. Minden a Fá kereséséről szól. Amikor felidézem, hogy ki voltam három évvel ezelőtt és ki vagyok most, még inkább értékelem, hogy képes voltam megtalálni a művelés útját.
Ha valamit nehezemre esik megcsinálni vagy átmenni egy vizsgán, tudom, hogy át tudok menni rajta. Emlékeztetem magam arra, amit a Mester mondott: "Az elviselhetetlen elviselhető, a lehetetlen pedig lehetséges." (Zhuán Fálun, 9. előadás)
Senki sem tudja megmondani, hogy mit hoz a jövő, és milyen nehézségekre számíthatunk még, de engem mindig bátorít a Mestertől ez a néhány szó: "Az elviselhetetlen elviselhető, a lehetetlen pedig lehetséges.” Ez azt mutatja meg számomra, hogy a művelésünk, amit kaptunk az egyetlen esély, ezért nagyon komolyan kell vennünk. Valamilyen oknál fogva megadatott nekünk ez az esély, ezért mindig reménykedni kell, és bátran haladni a beteljesülés felé.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
* * *
tovább ...