[Fá-konferencia Kanadában 2021] Minden megváltozik, amint megváltoztatom a gondolkodásmódomat

(de.minghui.org) Tisztelt Mester, üdvözlöm Önt! Üdvözöllek benneteket, gyakorlótársak!

A Mester azt mondta:

„Azt is el akarom mondani neked, hogy a múltbéli természeted valójában az egoizmuson és az önzőségen alapult. Mától fogva, ha bármit teszel is, először másokra gondolj és műveld magad az önzetlenségig és emberbarátságig. Így mától kezdve bármit teszel vagy bármit mondasz, másokra kell gondolnod. Vigyáznotok kell, hogy a Dáfá örökké változatlan maradjon!” (A buddha-természetben nem hagyunk ki semmit, 1997.02.13., Esszenciák a további haladásra I. rész).

Minden alkalommal, amikor ezt a bekezdést olvasom, arra vágyom, hogy én is ilyen önzetlen és emberszerető lénnyé váljak, ahogyan a Mester leírta. A Minghui weboldalon a gyakorlók tapasztalat-beszámolóit olvasva észreveszem, hogy sokan szorgalmasan művelték magukat, és megszokták, hogy először másokra gondoljanak, amikor tesznek valamit. Bár a három dolgot minden nap megteszem, még nem jutottam el odáig, hogy minden egyes gondolatot ellenőrizzek. Néha találtam egy ragaszkodást, de nem igazán távolítottam el, nem is ástam elég mélyre, hogy megtaláljam a gyökereket. Általában még mindig magamra gondolok először, és azt kérdezem magamtól: Hogyan tanulhatom jól a Fát? Hogyan menthetek meg több embert?

A minap, amikor a csoportban a Fát mondtuk fel, az egyik gyakorló mindig túl későn kapcsolódott be, amikor ő volt soron. Nem is tudott jól koncentrálni, és nem tudta, mi következik. Aztán azt is megkérdezte, milyen gyakran kell felmondanunk ezt a részt. Az első reakcióm az volt, hogy tényleg nem értem őt, szemben a többi gyakorlóval. Habár visszafogtam magam, és semmit sem mondtam, magamban mégis panaszkodtam. Véleményem szerint túl lassú volt, és elszalasztotta a belépését. Mivel nem tudott koncentrálni, ez az egész csoportra kihatással volt. Akkor nem értettem meg, hogy ez lehetőség a számomra, hogy először másokra gondoljak, és őt helyezzem előtérbe.

A jól művelt oldalam el akarta érni az áttörést, de én nem vettem figyelembe. Amikor a minap egy Fá-konferencián hallgattam az előadásokat, sok gyakorló arról számolt be, hogy minden gondolatuknál feltétel nélkül befelé néznek. Valóban hajlandóak voltak az önzésük gyökeréig eljutni. Amikor ezt hallottam, ez sokat segített nekem. Felfogtam, hogy még messze vagyok az „önzetlenség és altruizmus” szintjétől, amit a Fá elvár tőlünk.

Megkérdeztem magamtól: „Segíthetek-e így a Mesternek, ha nem sikerül minden egyes gondolatomat a Fához igazítanom, és ha nem távolítom el a mélyen gyökerező ragaszkodásaimat és önzésemet? Azon vagyok, hogy segítsek a Mesternek, de ha nem tudom elérni az új világegyetem önzetlenségének és altruizmusának a mércéjét, és ha ezeknek az élőlényeknek, akik megtudták a valódi körülményeket a Dáfáról, és kiléptek a KKP szervezeteiből, nincs hová menniük a jövőben? Segítek-e így akkor még a Mesternek megmenteni ezeket az élőlényeket? Ha az ember nem műveli magát igazán, az nagyon komoly dolog! A KKP-vírus világjárványa a pusztítás nyomait hagyja maga után az egész világon. Ezért nagyon sürgős, hogy megmentsük az embereket [a Mester segítségével]. Számomra ugyanilyen fontos, hogy minden alkalmat kihasználjak a befelé nézéshez, és hogy alaposan megvizsgáljak minden egyes gondolatot.

Tényleg nézz magadba

A Mester azt mondta:

„Remélem, hogy miután hazamentek, mindenki a lehető legjobban kihasználja majd az időt az igaz művelésre.” (Zhuán Fálun 2016, 417. o.)

Ez a mondat ezekben a napokban megkongatta nálam a vészharangokat. Utólag visszatekintve, a megvilágosodási képességem valóban rossz volt. Csak nemrég értettem meg, hogy tévedtem: az egoizmus, amit el kellett volna távolítanom, mélyen el volt rejtve. Azok a ragaszkodások, amelyeknek nem voltam tudatában, mint az önfejűség, a harciasság, a rámenősség és a pártkultúra egyéb nemkívánatos viselkedési formái, sokféleképpen megmutatkoztak! Úgy bántottam meg gyakorlótársakat, hogy észre sem vettem.

Néhány dolog úgy megmaradt az emlékezetemben, mint egy film. Most már értem, hogy mindig úgy van, ahogy a Mester leírta:

„… Neki van igaza / nekem nincs igazam…” (Kinek van igaza, kinek nincs igaza, Hong Yin III).

Egyszer egy gyakorlónő egészen izgatottan érkezett a Shen Yun-jegyek eladópultjához. Nem úgy tűnt, hogy teljesen rendben van. Amikor a múltban hasonló helyzetet éltem át, a Mester Lunyu-jének felmondásával nyugtattam meg magam. Ha akkor még mindig nem tudtam koncentrálni, háromszor vagy ötször mondtam fel, és hamarosan visszanyertem a nyugalmamat. Ezért felajánlottam neki, hogy felmondom vele együtt a Lunyu-t. Miután egyszer felmondtuk, azt mondtam, hogy jobb lenne, ha háromszor mondanánk fel. Akkoriban azt hittem, hogy ezzel segítek neki. Tényleg csak jót akartam. Azután újra a pulthoz mentem jegyeket árulni.

Egy kis idővel később, egy tapasztalatcsere során ez a gyakorló elmesélte a Shen Yun-eladópultnál szerzett tapasztalatait. Mivel a férje nem volt gyakorló, a gyermeke pedig még kicsi volt, sok nehézséget kellett leküzdenie, hogy részt vehessen a jegyeladásban. Az egyik gyakorló azonban csak a következő tanácsot adta neki: „Háromszor kellene felmondanom a Lunyu-t, miután egyszer már megtettem” – mondta. Annyi akadályt küzdött le, hogy eljusson az eladó pulthoz, de amikor megérkezett, ez a gyakorló még további nehézségeket okozott neki.

Visszaemlékezve, úgy találom, hogy ez a gyakorló nagyon kedves volt. Csak mellékesen mesélte el az esetet, neveket nem említett. Amikor meghallottam mit mondott, elpirultam. Azt hittem, hogy segítek neki, de pont az ellenkezője történt. Ha nem hallottam volna, egyáltalán nem tudtam volna, hogy ilyen gondot okoztam neki. Annyira szégyelltem magam, hogy még bocsánatot sem tudtam kérni tőle.

Még abban is reménykedtem, hogy senki sem fogja észrevenni, hogy én voltam az, aki ilyen nehézséget okozott neki – milyen erkölcstelen ragaszkodások: önzés és félelem a szégyentől! Tehát megsértettem egy gyakorlótársamat, és csak arra tudtam gondolni, hogy megvédjem magam! A jól művelt oldalam is tisztában volt azzal, hogy befelé kellett volna néznem. De mivel akkoriban azt hittem, hogy igazam van, és ezzel csak segítek neki, a befelé nézés csak felszínes maradt, és nem ástam magamban mélyebbre.

Ha az ő szemszögéből nézem a dolgot, azonnal feltűnt volna, hogy van egy problémám. Ha a helyébe képzeltem volna magam, kedvesen megkérdezhettem volna, hogyan segíthetnék neki. De én a magam módján akartam neki segíteni, és nem vettem figyelembe, hogy valójában milyen segítségre van vagy lehet szüksége. Az nem volt hibás, hogy együtt mondtuk fel a Lunyu-t, de mivel nem vettem figyelembe az érzéseit, tiszteletlen, elbizakodott és erőszakos tanácsom parancsnak hangzott!

Egy gyakorló természetesen cselekedhet úgy, ahogyan azt a Fából felismerte. De másoknak előírni azt, amit az ember saját maga ismert fel a Fából, az nem áll összhangban a Fával. Nem csak tévedtem, hanem rettenetesen tévedtem. Annyira rosszul éreztem magam, amiért kellemetlenséget okoztam neki. Könnybe lábadt a szemem, ha csak rágondoltam.

Egy másik alkalommal egy jegy elővásárlási [Shen Yun] pultnál segítettem. A jegyek eladásánál főként a hotline-t felhívó emberekre voltunk utalva. Többen akartak személyesen is jegyet vásárolni, és sokáig tartott, amíg a telefonért felelős gyakorló az itt befutó megrendelés feldolgozását befejezte. Azt éreztem, hogy az emberek fokozatosan türelmetlenek lettek, és attól tartottam, hogy elmennek. Így nem tehettem mást, mint hogy panaszkodtam a hotline-ért felelős személyek eredménytelenségére. Egyszerűen túl lassúnak találtam őket. Végül nem tudtam uralkodni a xinxingemen, és azt mondtam, hogy akkor valaki másnak kellene foglalkoznia a telefonhívásokkal, aki jobban kiismeri magát a jegyértékesítési rendszerben.

Valamivel később hallottam, ahogy ez a gyakorló azt mondta, hogy ez az eladópulttól érkező hívás problémákat okozott neki. Habár észrevettem, hogy befelé kellett volna néznem, nem láttam, hogy velem van a probléma, és továbbra is azt hittem, hogy annak, aki a Shen Yun hotline-t kezeli, hozzáértőbbnek kell lennie, hogy megoldja ezt a feladatot. Makacsul ragaszkodtam a saját meggyőződésemhez, hogy másokat irányítsak.

Amikor később átgondoltam a dolgot, világossá vált számomra, hogy nagy hibát követtem el. A gyakorló, aki a hívásokat fogadta, megtette a tőle telhető legjobbat. Nem tudtam, hogy milyen nehézségeken ment keresztül. Művelőként nem kellene legalább az Őszinteség, Jóság és Türelem elveihez tartanom magam? A szavaim és a szándékom nem voltak barátságosak. Ebben a tekintetben természetesen nálam volt a hiba.

Az a félelem, hogy az emberek esetleg elmennek a pulttól, és elveszíthetnék az esélyt, hogy jegyeket vásároljanak, szintén helytelen volt, és el kellett volna távolítani. E félelem mögött önzés állt. Saját magamat akartam igazolni, és több jegyet eladni a helyszínen. Ennek során nem voltam sem barátságos, sem a szavaimra nem figyeltem. Inkább félelmet mutattam, és saját magamat akartam igazolni. Nem csak egyszer, hanem háromszor tévedtem.

Valószínűleg látta a Mester, hogy őszintén be akarom ismerni a tévedéseimet. Amikor emlékeztetett egy esetre, elsírtam magam; és amikor egy másik történést juttatott az eszembe, megint elsírtam magam. Idő- és helyhiány miatt itt nem tudom felsorolni az összes példát. Szeretném kihasználni ezt az alkalmat, hogy őszintén bocsánatot kérjek minden gyakorlótársamtól, akit az évek során megbántottam: Igazán sajnálom, hogy ilyen rossz a felismerési képességem és önző vagyok! Kérem, fogadjátok el a megkésett bocsánatkérésemet! Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak is, akik az évek során eltűrtek és támogattak engem. Őszintén bevallottam a Mester képe előtt, hogy tévedtem, és remélem, hogy a jövőben képes leszek elengedni az egómat.

Megváltoztattam a gondolkodásmódom, és elengedtem az önzést

A Mester azt mondta:

„Mondok nektek egy példát. A buddhizmusban úgy tartják, hogy az emberi társadalom jelenségei mind illúziók, és nem valódiak. Miért illúziók? Reális, konkrét fizikai tárgyakról beszélünk, így ki állíthatja, hogy ezek hamisak? Egy tárgy létezési formája ilyennek néz ki, de a valódi megjelenési formája nem ez. (Zhuán Fálun 2016, 53. o.)

Megértésem szerint az „az emberi társadalom jelenségei mind”, beleértve a környezetünkben lévő embereket és dolgokat, legyenek azok gyakorlótársak, kollégák, családtagok, barátok, vagy olyan élőlények, akikkel az igaz körülmények tisztázásánál találkozunk, és minden viselkedésük „illúziók” és „nem valódiak”. Ezek csak a saját problémáimat tükrözik vissza, és segítenek nekem, hogy magamba nézzek, és emeljem a xinxingemet. Azok is, akik segítőkészek, és azok is, akik bosszúságot okoznak, valójában mind segítenek nekem a művelésben. Hálásnak kellene lennem nekik. Saját magam csak későn kezdtem el figyelni a gondolataimat, de a könyörületes Mesterünk újra és újra bátorított, és megtapasztalhattam a gondolkodásmód megváltoztatásának és az önzés megszüntetésének könnyű és csodálatos érzését.

Az ego elengedése a Fá memorizálása közben

Különösen a Fá felmondásakor vettem észre, hogy minden alkalommal, amikor egy szót rosszul mondtam, kihagytam, vagy hozzáfűztem, gyakran zavart voltam, vagy az emberi nézeteim és a gondolati karmám hatott. Amikor kijavítottam a rossz szavakat, az írásjeleket és a hangnemet, és nem hagytam ki és nem adtam hozzá szavakat, összhangba hoztam a saját kis világegyetememet a Fával, és egyre inkább hasonultam a Fához, száz százalékig bízva a Mesterben. A legtöbb gyakorló mély megértésre tett szert, miután hosszú időn keresztül mondta fel a Fát. Amikor csak a Fá hangzik el, és nem hallható más hang, a hatás gyakran nagyon erős. A Fá felmondása után úgy érzem, hogy a testem tiszta és átlátszó egy másik dimenzióban.

Régebben mindig panaszkodtam, ha egy gyakorlótárs kimaradt a Fá szavalásából, vagy nem tudta, hogy hol tartunk. Most a főtudatom gyakran képes megszakítani a panaszkodás folyamatát, és mélyebbre nézni, hogy kiderüljön, hogy [a ragaszkodásom] az önzésem miatt van: ezáltal biztosítom magam vagy a csoportunk számára a Fa-recitálás előrehaladását és minőségét. Végső soron magam és a csapatunk érdekeinek védelméről van szó.

A sérelem a felszínen nyilvánul meg, míg a gyökere ennek az önző ragaszkodásnak az érdekeim védelme. Amikor ezúttal találkoztam vele, megerősítettem a főtudatomat, hogy eltávolítsam az önzést. Amikor világossá vált számomra, hogy az önérdekem miatt panaszkodom, megpróbáltam eltávolítani a ragaszkodást. Nem panaszkodtam, abbahagytam, és miután megfogalmazódott bennem ez a pozitív gondolat, a gondolataim alapvetően megváltoztak.

Ennek a gyakorlónak a viselkedése valóban az én tükröm. Amikor nem koncentrál, vagy elvonják a figyelmét, ez tulajdonképpen az én térmezőmben tükrözi vissza a problémát: A Fát mondom fel, de közben még mindig azon jár az eszem, hogyan kellene válaszolnom egy bizonyos e-mailre. Lehet, hogy a felszínen ez másmilyen, és a zavarás is máshogyan néz ki, de a lényegen nem változtat. A gyakorlónak fel kellett mutatnia nekem, hogy a Fá felmondása közben nekem is elvonták a figyelmemet. Emlékeztetnie kellett arra, hogy koncentráljak! Segített nekem felismerni a saját problémáimat, nem kellene akkor megköszönnöm neki? Miért panaszkodhatnék? Amikor megváltoztattam a hozzáállásomat, azonnal a Fá elmondására koncentráltam. Nem tudtam megállni, hogy ne tegyek egy heshi gesztust a gyakorlótársaim felé, és ne köszönjem meg nekik, hogy segítettek nekem fejlődni. Azonkívül nagyra értékeltem a lehetőséget, hogy együtt mondhattuk fel a Fát.

Az egoizmus eltávolítása az igazság tisztázásának a folyamatában

A világjárvány kitörése után telefonon és a közösségi médián keresztül is tisztáztam a valódi körülményeket a szárazföldi kínaiaknak. Először szereztem némi tapasztalatot, azután tudtam segíteni néhány embernek, akinek előítéletei voltak, hogy kilépjen a KKP szervezeteiből.

Nem sokkal később azonban sok barátomat a közösségi médiában törölték, vagy nem válaszoltak a hívásaimra. Néha senki sem vette fel a telefont, amikor már két órája telefonáltam. Először nem értettem, hogy miért, és amikor elmondtam a gyakorlótársaknak, azt mondtam: „Úgy érzem, mintha tizennyolc harcművészetet uralnék, de nincs esélyem használni őket. Miután ezt kimondtam, éreztem, hogy valami nem stimmel, de nem tudtam, hogy mi.

Amikor magamba néztem, megállapítottam, hogy fokozatosan kezdtem azt hinni, hogy én oszlatom el az emberek tévhitét a felvilágosításnál tett erőfeszítéseimmel. Lassanként jobban hittem a saját képességeimben, mint a Fá erejében. Felfedeztem ezt a rejtett egoizmust, hogy saját magamat igazoljam. Ezért azonnal eltávolítottam! Bármilyen gondolat, hogy a Dáfá-művelés érdemeit a sajátjainkként állítsuk be és hencegjünk velük, tiszteletlenség a Fával szemben, és sérti egy Dáfá-tanítvány címét, akinek szent küldetése az, hogy igazolja a Dáfát.

Egy nap bejelentkeztem egy közösségi médiaszerverre. Beszéltem a valós eseményekről, és több embert meggyőztem, hogy lépjen ki a KKP-hoz kötődő szervezetekből. Úgy éreztem, hogy a valós tényeket jól fogadták, ezért másnap ugyanazt a szervert akartam használni, hogy újra telefonáljak. Másnap reggel, miközben a Fát mondtam fel, arra gondoltam, hogy csatlakoznom kellene az előző napi szerverhez, hogy a Fá felmondása után azonnal tudjak telefonálni, hogy több emberrel beszéljek a pártból való kilépésről. Amikor jobban belegondoltam, még mindig a Fát mondtam fel? Le akartam foglalni a szervert, hogy mások ne tudják használni. Milyen önző gondolat! Ez a ragaszkodás felszínre került, és nekem el kellett utasítanom.

A Mester azt mondta:

„… de a valódi emelkedés nem a nyereség, hanem a veszteség által történik.”

(Fá-magyarázat a 2002-es Fá-konferencián Philadelphiában az USA-ban, 2002.11.30-án)

Amikor befejeztem a Fá felmondását, és bejelentkeztem a szerverre, láttam, hogy egy gyakorlótársam már ott van. Rossz érzésem volt. A vicces az volt, hogy azonnal közölte velem, hogy valaki lefoglalta a szervert, és megkérdezte, mit lehet tenni. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek, amikor ezt hallottam. Természetesen a szerveren lévő gyakorlótársamnak nem volt semmilyen problémája, de a Mester rajta keresztül mutatta meg nekem, hogy ragaszkodom a kényelemhez. Olyan embereket akartam kiválasztani, akikről úgy gondoltam, hogy könnyebben lehetne megmenteni őket. Irigy is voltam, mert azt gondoltam, hogy a gyakorlótársam több embert mentene meg, mint én. Nem kellene megdicsérnem, ha több embert ment meg? Nem azt kellene mondanom, ami a Zhuán Fálun „Irigység” fejezetében áll?

„Na, Tomi, jó gyerek.” (Zhuán Fálun 2016, 304. o.)

Nem kellene örülnöm? Nem az igazi énem volt az, aki rosszul érezte magát. Ez az én emberi nézetem volt. Amikor felismertem a kényelemhez és az irigységhez való ragaszkodásomat, őszinte gondolatokat küldtem, hogy megtisztítsam a térmezőmet.

Miután őszinte gondolatokat küldtem, bejelentkeztem a rendelkezésre álló szerverre. Szilárdan hittem abban, hogyha tiszta érzülettel cselekszem, a Mester sorskapcsolattal rendelkező embereket küld, hogy tudomást szerezzenek az igaz tényekről. Aznap egy buddhistával beszélgettem. Amikor elmagyaráztam neki a KKP valódi hátterét, megértette, és egyetértett azzal, hogy kilépjen a pártból. Azt mondta, hogy emlékezni fog ezekre a mondatokra: „A Fálun Dáfá jó; az Őszinteség, Jóság és Türelem jó.”

Miután elbúcsúztunk, mély megértést nyertem arról, hogy a Mester Fája ébresztette fel a buddha-természetét, és hogy a Mester az, aki embereket ment meg. Mi tanítványok csupán „kinyitjuk a szánkat”, és még csak ki sem kell „lépnünk az ajtón” az RTC telefonos platformján. Az nincs úgy, hogy különösen rátermettek lennénk. Amikor a gyakorlók megemelik a xinxingjüket és teljesítik egy bizonyos szint követelményeit, a Fá ereje megerősít minket az igaz tények tisztázásában. A Mester és a Dáfá gondoskodik minden érző lény valódi megmentéséről.

Egy nap, amikor felmentem az internetre, észrevettem, hogy a szerver, amit korábban használni akartam, szabad volt. Bejelentkeztem, és láttam, hogy a gyakorlótársak minden barátot felhívtak a közösségi médiában, és néhány hívás több mint egy hónappal ezelőtt történt. Azt gondoltam magamban: „Ha már egyszer itt vagyok, azonnal telefonálhatok még egyszer.” Felhívtam valakit, aki korábban fogadta a hívást, de nem lépett ki a KKP-hoz kötődő szervezetekből. Miután több mint tíz percig beszélgettünk, kész volt kilépni a KKP-ból. Hosszasan beszélgettünk. Amikor például felhoztam a megrendezett önégetést, azt mondtam neki: „Ez a benzinnel töltött műanyag Sprite-palack nem deformálódott el, nem égett el és nem robbant fel, pedig elég erős hőnek lett kitéve. Ez ismét egy példa arra, hogy a kormány becsapja az embereket. Ez tényleg egy klasszikus példa.” Erre hangosan felnevetett, és egyetértett velem. Megkért, hogy küldjem el neki a linket, és azonnal válaszolt, hogy megköszönje.

Aznap megismertem egy történelemtanárt is. Azt mondta, hogy valóban csodálja a gyakorlók bátorságát, akik kitartóan tisztázzák az igaz tényeket. Szilárdan meg volt győződve arról, hogy egyre több ember fog felébredni. Aztán azt mondta, hogy ő maga nem ért a tűzfal áttöréséhez, de több olyan embertől akart információt szerezni, aki képes rá, és feltétlenül többet akart megtudni erről, hogy aztán továbbadja az információkat a diákjainak. Minden nap a csoportban közzétett csatornákon keresztül hallgatja az igaz eseményeket, mert nagyon tetszenek neki a Dáfá-tanítványok független médiaprogramjai, amelyek elmondása szerint erőt és önbizalmat adnak neki. Ezért megkért, hogy segítsek neki eljuttatni szívből jövő üzenetét a független médiacsatornákhoz, és örül annak, hogy további adásokat lát tőlünk.

A Kínába történő telefonhívásaimból a következőt tanultam meg: Amikor olyan emberekkel kerültem kapcsolatba, akik elkezdtek velem vitatkozni, nem panaszkodtam többé, hogy nehéz őket megmenteni. A magamba nézés során megállapítottam, hogy amikor emberek veszekednek velem, az azért van, mert nálam van valami, ami nem felel meg az Őszinteség, Jóság és Türelem elveinek.

A hétköznapi munkám során voltak különleges feladataim, így nehéz volt számomra, hogy aktívan részt vegyek a Dáfá-projektben. A lehető leggyorsabban el akartam intézni a szokásos munkát, de minél nyugtalanabb voltam, annál lassabban haladtam vele. Vagy nem találtam meg a dokumentumokat, vagy az ügyvéd volt elfoglalva egy másik esettel. Rájöttem, hogy ez a türelmetlenség végső soron intolerancia, így a dolgok már nem mentek simán. Amikor elengedtem ezt a félelmet és a türelmetlenséget, egyszerűen megpróbáltam nyugodtan elvégezni a munkámat. A türelmetlenség nélkül ez gyorsan ment. A következő napokban az ügyfelek már nem vitatkoztak velem a telefonban. Az emberek viselkedése valóban a saját térmezőmet tükrözte vissza, és segített nekem felismerni a problémámat, hogy javíthassak rajta.

Amikor alázatos és őszinte hálával a szívemben a Dáfá iránt telefonáltam, egy férfi vette fel a telefont, aki nagyon tisztelte Li Hongzhi mestert és a Fálun Dáfát. Nagyon jól érti, hogy mit csinálunk, és azt mondta: „Éljen a megértés!”

A Mester azt mondja:

„Ha egy faforgács egy olvasztott acéllal teli olvasztótégelybe esik, egy szempillantás alatt már nyoma sem marad. Hogy egy ilyen nagy Fá téged – egy embert felvegyen, hogy eltávolítsa a testeden levő karmát, eltávolítsa a rossz érzületeidet és és és, nagyon könnyen véghez lehet vinni.” (Fá-magyarázat Észak-Amerika első Fá-konferenciáján, 1998.03.29-30.)

Én egy kis faforgács vagyok a Dáfá olvasztótégelyében, és minden nap a Dáfához hasonulok. Amikor erőfeszítést teszek, hogy eltávolítok egy darabot az önzésemből, a könyörületes Mesterünk egy nagy lépést tol előre.

***

A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.

Angol változat: Everything Changed When I Changed My Mindset and Eliminated Selfishness

Forrás: [Fa-Konferenz in Kanada 2021] Alles ändert sich, sobald ich meine Denkweise ändere