(en.Minghui.org) Nemrégiben írtam egy cikksorozatot "Párbeszédek a hegyek istenségeivel" címmel. Most a törvény őreivel való találkozásaimról szeretnék beszámolni.
A törvény őrei
Ezúttal két istenséget láttam, az egyikük egy fehér ruhás tündér volt. Szívélyes volt velem, és úgy éreztem, hogy talán a múltban eleve elrendelt kapcsolatunk volt.
Elmosolyodott, és a gondolata elért hozzám: "Te és én egyszer együtt kerestünk egy taoista mestert. Találtunk is egyet, és ő megtartott engem, de téged elengedett. Azt mondta, hogy neked van egy másik mestered, és nem tudott téged tanítványául fogadni.”
"Figyelemmel kísértem reinkarnációidat a világban, és úgy láttam, hogy egy nagyon fáradságos utat választottál. Először azt gondoltam, hogy nem érte meg, de idővel meggondoltam magam. Így amikor később bajba kerültél, még segítettem is neked. A művelési utam később megváltozott, és a világegyetem tulajdonságaihoz - az Őszinteséghez, a Könyörületességhez és a Türelemhez – igazítom magam. Így nem kell aggódnod miattam."
Ezután a Dáfá -tanítványok törvény őreiről beszélgettünk.
"A Dáfá-tanítványok törvény őrei valóban felelősségteljesen végzik a feladataikat" - mondta a két istenség egyike.
"Igen, igazad van. Végül is, néhányukat a Dáfá Mestere személyesen nevezte ki" - válaszoltam.
A Mesterünk azt mondta nekünk:
„Mihelyt túlmentetek a hétköznapi embereken és emberfölötti dolgokat hordoztok a testetekben, különösen ha ti a Fá-helyreigazítás közben művelitek magatokat, nemcsak általam lesztek védve, ti valóban rendelkeztek a nyolc részleg mennyei sárkányaival, amelyek megőrzik a Fá-t számotokra, csak ti saját magatok nem tudtok erről semmit.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián az USA nyugati partján)
Művelőként mindannyian tudjuk, hogy a Dáfá-tanítványok körül lévő törvény őreinek a feladata, hogy vigyázzanak a művelőkre és védelmezzék őket.
Egyszer láttam egy jelenetet a hatalmas univerzumban. A fenséges mennyei palotában számtalan magas szintű lény gyűlt össze a nagyrabecsült Mester körül. A Mester elrendezése alapján követték a mennyei lényeket, hogy lejöjjenek ebbe az emberi világba, hogy megvédjék őket. A Mester egyenként különböző lényeket bízott meg a különböző mennyei lények védelmével. Így ezek a lények lettek a mai Dáfá-tanítványok törvény őrei.
Valójában nem csak a Dáfá-tanítványoknak vannak törvény őrei, hanem néhány hétköznapi embernek is. Manapság ebben az emberi világban sokan különleges háttérrel rendelkeznek.
A törvény őrei komoly védelmi szerepet játszottak a Fá-helyreigazítás időszakában. Ám néha korlátozzák őket a Dáfá-tanítványok emberi nézetei.
A mester azt mondta:
„Nem megmondtam nektek korábban, [hogy] mindegyik Dáfá-tanítvány rendelkezik nyolc fajtából való mennyei sárkányokkal, amelyek körös-körül védelmezik őt. Mindez abból ered, hogy ti nem csináltátok elég jól, az istenségek korlátozva vannak a régi világegyetem Fá-alapelvei által, ők nagyon aggódnak és nem csinálhatnak semmit.” (Fá-magyarázat egy körúton Észak-Amerikában)
Figyelmeztetés a törvény őreitől
A törvény őrei időnként azt látták, hogy a Dáfá-tanítványok a számtalan reinkarnáció megtapasztalása után elvesztek az emberi világ káprázatában. A sok ragaszkodás és rossz szokás miatt ezek a gyakorlók sokszor nem feleltek meg a Dáfá-tanítványokkal szemben támasztott elvárásoknak, és lazítottak a művelésben, valamint a Mester és a Fá iránt tanúsított tiszteletben is. Az ilyen kiskapukat a régi erők észrevették, és a veszedelem bármikor beüthetett. A törvény őrei nagyon aggódtak, mert az volt a feladatuk, hogy megvédjék a Dáfá-tanítványokat.
Az egyik istenség azt mondta: "Néhány évvel ezelőtt az egyik törvény őre figyelmeztetett téged, hogy segíts egy Dáfá-tanítványnak. Te valóban segítettél neki elkerülni egy szerencsétlenséget."
„Igen, ez hat évvel ezelőtt volt” - válaszoltam.
Kérés a törvény őrétől
Hat évvel ezelőtt meglátogattam egy gyakorlótársamat, Guant. Beszélgetés közben láttam, hogy az egyik törvény őre néz minket. Az mondta, hogy ideje kitakarítani az emeleti Buddha-csarnokot. Továbbítottam az információt Guannak, és megkérdeztem, hogy mi van odafent.
"Ott van a Mester képe és néhány más, különféle dolog" - mondta.
"Ki kell takarítani a dolgokat. Segíthetek kitakarítani a szobát?" - kérdeztem.
"Nem, majd én megcsinálom egyedül" - mondta.
Néhány nap múlva ismét elmentem hozzá.
"Kitakarítottad a Buddha-csarnokot?" - kérdeztem.
"Még nem” - válaszolta.
"Miért nem?" - mondtam.
"Nem volt rá időm" - válaszolta.
"Holnap lesz egy kis időm. Eljövünk Jin gyakorlótársammal, és segíthetünk." Tudtam, hogy ennek sürgős ügynek kell lennie, mivel a törvény őre fedte fel ezt előttem.
A takarítás
Jin és én másnap elmentünk Guan otthonába, és láttuk, hogy a Buddha-csarnok kétharmada tele van műanyag zacskókkal. Az egyik zsák kinyílt, és egy sok cipő esett ki belőle. Jin és én fél napot dolgoztunk, és csak a dolgok felét tudtuk kitakarítani. Amikor másodszor mentem, egy zsák új Dáfá-könyvet húztunk ki az ágy alól. Nagyon helytelen volt oda tenni a Dáfá könyveket. Láttam, hogy egy nagy balta állt a buddhista oltár mellett. Ez is nagyon helytelen volt. Amíg én ott takarítottam a szobát, Guan odalent a Mester előadását hallgatta.
Kifelé menet azt mondtam Guannak: "Ne tegyél különféle dolgokat a Buddha-csarnokba. Azt javaslom, jobb lenne, ha olvasnád a Dáfá könyveket, mivel az elméd mindenfelé járt, amikor a Fá tanításokat hallgattad. Lenyűgözött, hogy a helyettes lelked ott térdelt és hallgatta a Fá tanításokat, sokkal figyelmesebb és jámborabb volt nálad."
Egyéb problémás területek
A Buddha-csarnokkal szemben volt egy szoba. Amint kinyitottam az ajtót, dohos szag áradt belőle. Sietve becsuktam az ajtót, és arra gondoltam: Ez egy másik szoba, tele szeméttel.
Jin gyakorló csendesen az kérdezte tőlem: "Biztos, hogy ki kéne takarítanunk ezt a szobát? Guan már annak sem örült, hogy kitakarítottuk a Buddha-csarnokát."
"Takarítsuk ki a szobát, amikor Guan nincs itthon. Ez a szoba tele van koszos és mocskos dolgokkal, és ez tiszteletlenség a Mesterrel szemben, mivel közvetlenül a Buddha-csarnok mellett van.”
Odamentünk újra, amikor Guan nem volt otthon. Sok penészes, megkeményedett, rothadt dolgot takarítottunk ki, sok ronda bogárral együtt.
Miután befejeztük a szobát, ismét megjelent a törvény őre. "A konyha! A konyha!" - mondta.
Segítettünk Guannak kitakarítani a konyhát. Amikor kivettem a szekrény alatti téglafelületről a vízzel áztatott és elrongyolódott Dáfá-írások lapjait, nagyon rosszul éreztem magam. Ezek voltak azok az írások, amelyeket a Mester 2003-ban írt. Guan több mint tíz évig rejtegette őket ott.
"Teljesen elfelejtettem, hogy oda rejtettem az írásokat - mondta Guan. - Jobb, ha beismered a hibáidat a Mesternek - javasoltam.
Amikor egy reggel felkeltem, újra megláttam Guan törvényőrét, aki azt mondta: "A fészer, még mindig probléma van a fészerben". Elgondolkodtam - ez azért volt nehéz, mert a fészer kulcsa Guan nyakában lógott. A törvény őre üdvözölt engem, és mögötte még több törvény őre köszöntött együtt. Azt mondtam: "Rendben, megpróbálom".
Sikerült rávennem Guant, hogy adja ide a kulcsot, és végül kinyitottam a fészert. Mindenféle dolgok voltak ott, köztük Dáfá könyvek is. A fészer teteje beázott, és a könyvek nagy része nedves volt. Kivittük a könyveket a fészerből. Találtunk lejárt telefonkártyákat, a Fálun Gonghoz kapcsolódó szavakkal nyomtatott készpénzt, valamint amulettek készítéséhez szükséges anyagokat is. Sóhajtottam: "Guan olyan feledékeny! Pazarolja a Dáfá erőforrásait". Sok régi jóskönyvre és qigong-könyvre is rábukkantunk, amelyeket kivettünk és megsemmisítettünk.
Jin és én rengeteg időt töltöttünk Guan házának takarításával, nem beszélve a fájdalomról és a kimerültségről, zúzódások voltak a karomon és a lábamon, és azt sem tudtam, hogyan szereztem őket. Amikor hazamentem, és erőteljesen kezet mostam, még mindig éreztem a bűzt a kezemen - a savanyúságos üveg és a serpenyő elviselhetetlen bűze még mindig ott maradt rajta. Amikor a Fálun Dáfá gyakorlatokat végeztem, láttam, hogy a testem söpri kifelé azt a piszkos, mikroszkopikus koszt.
Arra gondoltam, hogy a Föld a kozmosz szemétlerakója, és Guan otthona a szemétlerakó központja, ennyi hulladékkal.
Jin értetlenül állt: „Miért van ez így?”
"Guan gyakorló régen a világegyetemben a hulladékgyűjtés mennyei hivatalnoka volt, és az egyik előző élete során egyszer szemétgyűjtő volt a Földön. Az ő szemében semmit sem lehet kidobni. Olyan dolgokat is befogadott, amiket mások nem akartak. A gyakorlótársak neki adták a régi Dáfá könyveiket, mivel újakat szereztek. De ha valaki nem őrzi jól a Dáfá könyvet, az karmát fog generálni!"
Szenvedés és fejlődés
Számomra ez egy olyan folyamat volt, hogy magamba nézzek és fejlődjek. Nem sokkal később egy Hua nevű idősebb gyakorló hibáztatott azért, amit tettem: "Miért mész takarítani Guanhoz? Nem örült neki, mert most valami hiányzik neki.”
Azonnal dühbe gurultam, és azt mondtam: "Azt hiszed, nem volt más dolgom, mint Guan számára megkavarni a dolgokat? Felfogod, milyen veszélyes lett volna rá nézve, ha nem avatkozom közbe? Amikor Guan autóbalesetet szenvedett, és megsérült a keze és a lába, azt láttam, hogy a törvény őrének a kardja két darabra tört, amikor megpróbálta megvédeni őt. Hogy megvédje őt, a Mester is mély sérülést szenvedett a hátán. Sok mocskos dolgot kidobtunk, és a Dáfá könyvek, amelyeket kivettünk, mind tönkrementek. Ez nem a Dáfá elleni bűnök elkövetése?"
Hua sajnálatát fejezte ki, és nem szólt többet.
Amikor Hua újra meglátott, megint felvetette ugyanazt a kérdést: "Vajon miért kellett neked kitakarítanod a házat Guannál. Mérges, mert néhány holmija eltűnt".
Megint dühös lettem: „Azt hiszed, szórakozásból mentem oda, hogy összeszedjem a szemetet? Elmondta neked, hogy az értékes Dáfá könyvek mind tönkrementek? Elmondta?"
Hua megrázta a fejét: „Figyelj oda az indulataidra. Csupán egy kérdés is kiborított; ez nincs rendben."
"Mit veszített el Guan? Elmondta neked?"
"Azt mondta, hogy ez egy nászajándék volt, egy szőnyeg. Őrizgette, és soha nem használta, de most nincs meg."
"Vegyek neki egyet?"
"Ó, ne, mert akkor tudná, hogy én voltam az, aki elmondta neked."
Amikor Hua harmadszor is felhozta ugyanezt a sérelmet, még mindig nem kezeltem jól.
"Tudod, egy szőnyeg akkoriban értékes ajándéknak számított, és Guan annyira megbecsülte, hogy soha nem használta. Meg tudom érteni, hogy mit érez" - mondta Hua.
"Meg kellene mondanod Guannak, hogy engedje el a ragaszkodását. Ehelyett megérted és sajnálod őt. Magával tudja vinni a szőnyeget a mennybe?" - kérdeztem.
"Nézz magadra. Miért nem tudsz értelmesen beszélni? Mit gondolsz, ki vagy te? Túlságosan ragaszkodsz magadhoz!" - válaszolt Hua.
Utána tudtam, hogy nem csináltam jól, minden egyes alkalommal, amikor Hua-val beszélgettem. Túlságosan lefoglalt, hogy mások problémáival foglalkozzam, és nehezteltem rájuk, amiért nem magukban kerestek.
Később rájöttem, hogy ez a féltékenység egy formája volt. Túlságosan ragaszkodtam mások hibáihoz. Amikor folyton kifelé néztem, ingerültebb lettem, nem bocsátottam meg, az indulataim egyre hevesebbek lettek, és a démoni természetem felerősödött. Amikor folyton mások hiányosságaira összpontosítottam, az nem a régi kozmosz egy jellemzője volt? Mint művelő, hogyan tudnék fejlődni és emelkedni, ha csak mások hibáira koncentrálok? Ha nem változtatok magamon, hogyan lehetek felelős a saját művelésemért?
Amikor konfliktusaim voltak Hua-val, nem voltam alázatos, kedves vagy udvarias. Ehelyett durva és arrogáns voltam. Akkoriban nem vettem észre, hogy a Mester talán arra utal, hogy javítsak magamon, vegyek figyelembe másokat, és legyek előzékeny. Emlékeztettem magam arra, hogy bármi történjék is, befelé fogok nézni.
Így amikor Hua utoljára említette Guan szőnyegét, nyugodtan válaszoltam: "Tényleg nem vettünk észre semmilyen szőnyeget. Ha tényleg nem tudja elengedni, elmegyek és keresek neki egy szép szőnyeget. Azt is megmondhatnád neki, hogy tanulja meg elengedni. Shakyamuni azt mondta a tanítványainak, hogy ne ragaszkodjanak a kolduló táljukhoz, és hogy nem fognak tudni a mennybe jutni semmilyen ragaszkodással". Hua nagyon elégedett volt a válaszommal.
Megköszöntem a Mesternek, hogy megtanított művelni magamat. Köszönöm Mester, hogy gondoskodsz rólam. Visszatekintve a folyamatra, éreztem, milyen felelősségteljesek voltak a törvény őrei. Emlékeztettek arra, hogy segítsek Guannak, felsorakoztak, hogy üdvözöljenek és elbúcsúzzanak, és tiszteletüket fejezték ki a jól végzett munkáért.
Olyan szerencsés dolog Dáfá-tanítványnak lenni, hogy a Mester vigyáz ránk, a törvény őrei megvédenek minket, és a gyakorlótársak támogatnak és segítenek. Ha mi mégsem vagyunk képesek jól teljesíteni, akkor cserbenhagyjuk a Mestert, a törvény őreit, valamint az érző lényeket, akik számítanak ránk.
Bár írtam egy cikksorozatot az istenségekkel való beszélgetésekről, remélem, hogy az olvasók nem alakítottak ki ragaszkodást, nem lesznek kíváncsiak rájuk, és nem beszélnek róluk élvezettel. A művelés függ attól, hogy merre jár az elme. Az a legjobb, ha a cikkek hasznosak a gyakorlótársak műveléséhez, és ez az oka annak, hogy egyáltalán megírtam őket.
Mindenkor meg kell becsülnünk a Dáfát és tisztelnünk kell a Mestert. Életünk forrása a Fával kezdődött. Életünk végső célja nem választható el a Dáfától, a Mester útmutatásától és védelmétől.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: The Law Guardians
* * *
tovább ...