Egy híres kínai kalligráfus és művész története – I. rész

(de.minghui.org) A most 62 éves Wang Jianzhong híres kínai kalligráfus és festő. Kalligráfiáit és festményeit a Kínai Nemzeti Múzeumban, hongkongi és tokiói múzeumokban, valamint a Louvre-ban állították ki. 2010-ben egyik művével aranyérmet nyert Párizsban a 10. művészeti és kulturális cserekapcsolatok Kínával című kiállításon. Interjúi és munkái számos művészeti folyóiratban szerepeltek.


Wang 2000 októberében alapította meg a Longdu festészeti és kalligráfiai stúdiót Binzhou városában, és ő lett az ügyvezető igazgatója. A megnyitó ünnepségen számos hivatalos személyiség – mint a városi pártbizottság propagandaminisztere, a kulturális iroda igazgatója és az irodalmi és művészeti szövetség elnöke – vett részt.


Wang művei hőn áhított gyűjteménydarabokká váltak üzletemberek, politikusok és hírességek körében.

null

Wang Jianzhong látogatása a Louvre-ban 2008-ban


Pályafutása csúcsán, egy 2012-es kínai-amerikai kulturális és művészeti csereprogram során Wang úgy döntött, hogy elhagyja hazáját, és az Egyesült Államokban marad, hogy politikai menedékjogot kérjen.


Ez az ő története.


Egy baleset, amely megváltoztatta Wang életét

Az 1990-es évek elejére Wang számos nemzeti és nemzetközi díjat nyert művészetéért. Művei gyakran díszítettek országos kiadványokat. Híresség volt a területén, és gyakran volt a helyi kormányzati képviselők tiszteletbeli vendége. Aztán egy közlekedési baleset mindent megváltoztatott.


„Ez 1998 márciusában történt” – emlékszik vissza Wang. „Éppen át akartam menni az úton, amikor egy fiatal motoros elütött. Majdnem tíz métert repültem. Az egész olyan hirtelen történt, hogy még azt sem tudtam, mi történt, amikor magamhoz tértem. Később azt mondták, hogy a motoros részeg volt.”


Wangot kórházba szállították, és hat öltéssel kellett összevarrni. Az orvos azt mondta neki, hogy súlyos agyrázkódása van, és legalább egy hónapig kórházban kell maradnia.


Egy barátja hallott a balesetről, és meglátogatta a kórházban. Azt ajánlotta Wangnak, hogy próbálja ki a Fálun Dáfát [1]. Miután meghallotta a barátja tapasztalatait a Fálun Dáfában való műveléséről, Wang úgy döntött, hogy elkezdi. Elhagyta a kórházat és elkezdte olvasni a Zhuán Fálunt, a Fálun Dáfá fő művét.

null

Wang Jianzhong olvassa a Zhuán Fálunt


Wang még mindig vissza tud emlékezni az érzéseire, amikor először olvasta a könyvet.


„Nem tudtam többé letenni a könyvet, amint elkezdtem olvasni. Minél többet olvastam, annál inkább akartam olvasni. Az az érzésem volt, hogy teljesen belemerültem a könyvben leírt elvekbe. Annak ellenére, hogy a baleset következtében agysérüléseim voltak, olvasás közben teljesen megfeledkeztem a tüneteimről.”


Wang két nap alatt végig olvasta a könyvet. Ezután úgy döntött, hogy még egyszer elolvassa. Ennek során teljesen felépült a sérüléseiből – egy héten belül. A barátai és a családja ezt csodának tartották.


Amikor megkérdezték tőle, miért olvasta el újra és újra a könyvet, így válaszolt: „A Kínai Kommunista Párt (KKP) propagandája miatt korábban nem hittem az istenségekben vagy a spiritualitásban. A Zhuán Fálun könyv teljesen megváltoztatta a véleményemet. Nehéz leírni az elragadtatottságot, amivel rendelkeztem – úgy érződött, mintha hirtelen sok mindent megértettem volna. A Fálun Dáfá olyan mélyenszántó és titokzatos. Mélységesen lenyűgözött.”


Wang nagyon szerencsésnek érezte magát, hogy találkozott a Fálun Dáfával, és meg akarta osztani a gyakorlatot másokkal. Elkezdte továbbadni az erről szóló információkat, és hamarosan több gyakorlóhely asszisztense lett Binzhou városában.


A Fálun Dáfáért való kiállás Pekingben

Amikor a KKP 1999 júliusában elkezdte üldözni a Fálun Dáfát, a hatóságok Wangot kulcsfigurának tekintették, és azonnal letartóztatták. Egy kéthetes agymosás során Wangot arra kényszerítették, hogy Fálun Dáfát rágalmazó propagandavideókat nézzen.


Miután kiszabadult az agymosó intézetből, Wang folytatta a Fálun Dáfá gyakorlását. Amikor látta az üldözés fokozódását, úgy döntött, hogy fellebbez a Fálun Dáfáért Pekingben, és 2000. december 31-én három másik Fálun Dáfá-gyakorlóval együtt odautazott.


Hogy elkerüljék, hogy a rendőrség megállítsa őket, először egy másik megyébe utaztak, majd onnan busszal mentek Pekingbe. Wang: „Amint felszálltam a buszra, az az érzésem volt, hogy minden zavaró gondolat eltűnt a fejemből. Azelőtt még sohasem volt egy ilyen tiszta, nyugodt és szentséges érzésem.”


Wang és a három másik gyakorló 2001. január 1-jén reggel érkezett meg a Tiananmen térre. Miután Wang átlépte a tér bejáratát, a három másik gyakorlót a rendőrség megszólította és elvezette. Wang most magára maradt. Csak néhány szórólap volt nála, mivel a transzparens, amit készítettek, a többieknél volt.


Wang így emlékszik vissza: „Egy zászlórúd mellett álltam. Az égboltot sötét felhők borították. A nap elsötétedett, és csak egy halvány fénykorongot láthattam.”


Látta, hogy sok gyakorló a téren transzparenseket emelt fel, szórólapokat osztogatott, és azt kiáltotta: „A Fálun Dáfá jó!”. Azt is látta, hogy a tér tele van rendőrökkel, civil ruhás és egyenruhás fegyveres rendőrökkel.


„Láttam, ahogy a rendőrök megverték a gyakorlókat” – meséli tovább Wang. „Volt egy női gyakorló, akit eszméletlenre vertek. Azt hittem, talán meghalhatott. Egy másik, 50 év körüli gyakorlót két rendőr, aki a karjait fogta le, egy rendőrautóhoz lökdösött. Még mindig azt kiabálta: »A Fálun Dáfá jó! Az Őszinteség, Jóság és Türelem jó!«”


A „Fálun Dáfá jó” kiáltások folytatódtak, egyik a másik után hangzott fel. Wang úgy döntött, hogy nem várhat tovább. A nála lévő szórólapokat a tömeg felé dobálta, és szintén azt kiabálta: „A Fálun Dáfá jó! Az Őszinteség, Jóság és Türelem jó!"


„Mentálisan nagyon világos és tiszta voltam. Csodálatos érzés volt!” – emlékezik vissza. Nem sokkal később négy vagy öt fegyveres rendőr elfogta.


2001 első hónapjaiban sok Fálun Dáfá-gyakorló, a gyerekektől az idősekig Pekingbe ment, hogy fellebbezzen. Minden társadalmi rétegből érkeztek, köztük kormánytisztviselők, katonatisztek, értelmiségiek, diákok és üzletemberek. Még egy vidéki gyakorló is csatlakozott a felhíváshoz, aki még sohasem hagyta el a szülővárosát. Még a Pekingtől több ezer kilométerre fekvő Szecsuán, Jünnan vagy Hszincsiang tartományokból is utaztak oda gyakorlók, hogy kiálljanak a hitük mellett.


A Közbiztonsági Hivatal információi szerint úgy becsülték, hogy a csúcsidőszakban több mint 1.000.000 gyakorló tartózkodott Pekingben, hogy fellebbezzen. 2001 áprilisában több mint 830.000 gyakorlót tartóztattak le. Sokan nem mondták meg a nevüket, mert féltek, hogy a családjukat is belekeverik. Wang volt az egyikük.


Kínzás a fogvatartás során

Wangot felültették egy buszra, és Jiujingzhuangba vitték, egy olyan helyre, amelyet kifejezetten a Fálun Dáfá-gyakorlók fogvatartására használnak. Több mint 200 Fálun Dáfá-gyakorlót zsúfoltak be két olyan terembe, ahol általában 50-60 ember fér el. „Együtt szavaltuk Li Mester (a Fálun Dáfá alapítója) verseit. Bár nem beszéltünk hangosan, úgy éreztem, hogy a hangunk erőteljes volt” – emlékszik vissza Wang.


Később Wangot a pekingi 1-es börtön 7-es részlegébe vitték, amely a politikai foglyok fogvatartásáról ismert. Miután a Fálun Dáfá üldözése elkezdődött, a Fálun Dáfá számos úgynevezett „kulcsfiguráját” is itt helyezték el. Sokakat súlyos büntetésre ítéltek.


Az első napon, amelyen Wangot letartóztatták, egy szobába zárták más férfi gyakorlókkal. A rendőrök arra kényszerítették őket, hogy vetkőzzenek le alsóneműre. Eközben a szoba ablakai nyitva voltak. A kinti hőmérséklet mínusz 10ºC volt. A gyakorlók szorosan egymásnak támaszkodtak, hogy melegen tartsák magukat. „Egy napon és egy éjszakán át szavaltuk a mester verseit és írásait” – meséli Wang.


Másnap Wangot egy másik cellába osztották be, ahol ő volt az egyetlen Fálun Dáfá-gyakorló. A rendőrség utasította a többi rabot, hogy szedjenek ki Wangból személyes adatokat. Azonban ahelyett, hogy magáról beszélt volna, Wang a Fálun Dáfáról mesélt a raboknak. Másnap átvitték egy másik cellába, ahol a cellatársai olyan közveszélyes bűnözők voltak, akik gyilkosságokat vagy más erőszakos bűncselekményeket követtek el.


A rendőrség ösztönzésére cellatársai felváltva addig verték, amíg már mozdulni sem tudott. Wang éhségsztrájkba kezdett, hogy tiltakozzon a kínzások ellen. Éhségsztrájkjának tizenkettedik napján álmot látott.


„Azt álmodtam, hogy egy régi csatatéren vagyok. Sok ellenség vett körül. De karddal a kezemben áttörtem az ellenségek falát” – emlékszik vissza Wang. „Az ébredés után azt gondoltam magamban, hogy talán ez egy utalás arra, hogy megszökhetek a börtönből.”


Amikor a rendőrség két nappal később Wangot a szülővárosáról kérdezte, azt mondta, hogy Jinin városában él. A fogvatartási központ ezután értesítette a pekingi Jinin összekötő irodát, hogy vigyék el. Amikor megérkezett a Jinin összekötő irodába, megengedték Wangnak, hogy használja a mosdót. Egy kis négyzet alakú ablakot látott, amely fél méter széles és magas volt. Wang kimászott az ablakon, és egy másik épület belső udvarán landolt. Miután átmászott egy másik falon egy másik belső udvarra, meglátott egy forgalmas utcát, és ott azonnal taxiba szállt.


Csak 100 jüan volt nála, de nem találta. Mivel emberek vártak a beszállásra, a sofőr azt mondta neki, hogy nem szükséges fizetnie.


„Megtaláltam a pénzt, miután kiszálltam a járműből. Csodálkoztam, hogy miért nem akarta a díjat” – emlékezett vissza Wang. „De hirtelen megértettem, hogy Li mester segíteni akart nekem. Ha kifizettem volna a taxit, nem lett volna elég pénzem, hogy hazajussak.” Mert a buszjegy hazafelé 98 jüanba került.


A szülővárosába, Binzhou-ba való visszatérte után, Wang nem tért haza azonnal, hanem először néhány napot egy másik kerületben élő gyakorlóknál töltött. Amikor közeledett a kínai újév, úgy döntött, hogy hazamegy, jól tudván, hogy azt szemmel tartották.


(folytatás)



[1] A Fálun Dáfá, más néven Fálun Gong, egy buddhista önművelési módszer. Li Hongzhi mester 1992-ben hozta nyilvánosságra Kínában, ami gyorsan elterjedt. Sokan képesek voltak javítani erkölcsükön és egészségükön azáltal, hogy e gyakorlat tanításaihoz - az őszinteség, jószívűség és türelem alapelveihez – igazodtak. A művelési út gyakorlóit 1999. július 20-a óta az akkori KKP-vezető Jiang Zemin parancsára üldözik Kínában. Ő a legfőbb felelőse a Fálun Dáfá-gyakorlók ellen elkövetett emberiesség elleni bűncselekményeknek.


***

A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Forrás: Geschichte eines renommierten chinesischen Kalligraphen und Künstlers – Teil I