(de.minghui.org)
Az I. rész folytatása
Kétszer tartottak fogva kényszermunkatáborokban
Nem sokkal azután, hogy Wang hazaért, a rendőrség betört a lakásába.
„Mielőtt még időm lett volna beszélni a családommal, bevittek a Lize-i rendőrőrsre” – meséli Wang. „Aztán 2001. január 23-án délután, a kínai újév estéjén elvittek a binzhoui vizsgálati börtönbe.”
Másnap a Tiananmen téren a (Mennyei béke terén) megrendezett önégetést közvetítették, ami az egész országot sokkolta. A rendőrség azonnal arra kényszerítette Wangot, hogy nézze meg a híreket a TV-ben, és elintézte, hogy a Közbiztonsági Hivatal riporterei interjút készítsenek vele, akik az „önégetéssel” kapcsolatos gondolatairól kérdezték.
„Ez nem lehet igaz” – mondta Wang az újságíróknak akkoriban – „mert az ölés és az öngyilkosság teljesen tilos a Fálun Dáfá művelésében, a Mesterünk ezt nagyon világosan elmagyarázta nekünk. Ha ezek az emberek valódi Fálun Dáfá-gyakorlók lennének, akkor sohasem »gyújtották volna fel önmagukat«. Ez biztosan egy szándékos megtévesztés.”
A rendőrségi riporterek azt akarták, hogy Wang rágalmazza a Fálun Dáfát, hogy elősegítse a propagandájukat. De ő visszautasította. Végül a riporterek dolguk végezetlenül távoztak.
Amikor Wang megtagadta a letartóztatási parancs aláírását, 2001. március 1-jén a Wangcun kényszermunkatáborba helyezték át, ahol folyamatos kínzásnak és intenzív kényszermunkának volt kitéve.
„Az étel borzalmas volt, és több ember munkáját kellett elvégeznem. Gyakran szédültem és ideges voltam az órákon át tartó feszült munka miatt” – emlékezett vissza Wang.
Végül 2003. szeptember 1-jén engedték szabadon, két év és hat hónap embertelen bánásmód után, amely súlyos testi és lelki károkat okozott neki.
A Minghui.org honlapon található jelentések szerint Kínában 300 kényszermunkatábor és 700 börtön volt. 2019. július 10-ig 86.050 Fálun Dáfá-gyakorlót tartóztattak le jogellenesen, és 28.143-an kényszermunkatáborokban voltak fogva tartva; 17.963-at börtönbüntetésre ítéltek és 18.838-at agymosó intézetekbe zártak; 809-et pszichiátriai kórházakba utaltak; és összesen 518.940 gyakorlót vetettek alá a kínzás különböző formáinak. Az üldözés elmúlt két évtizede alatt emellett számtalan esetben fordult elő diszkrimináció: a munkaviszony önkényes megszüntetése, jövedelemkiesés, lelki trauma, családok széthullása, sérülés, rokkantság és haláleset.
Egy kényszermunkatábor igazgatóhelyettese felfedte, hogy csak 2001-ben Kína-szerte 210.000 Fálun Dáfá-gyakorlót tartottak fogva kényszermunkatáborokban.
Több mint két évtizeden keresztül Shandong volt az egyik olyan tartomány, ahol a Fálun Dáfá üldözése a leghevesebben tombolt, mind az üldözési esetek számát, mind az elnyomás kegyetlenségét tekintve. A Minghui a Fálun Dáfá-gyakorlók brutális üldözésének számos esetét is feltárta a Wangcun kényszermunkatáborban. Számos Fálun Dáfá-gyakorló vesztette életét vagy vált rokkanttá az ebben a táborban történt bántalmazások következtében. Zou Songtao, a Qingdao Tengeri Egyetem tengerbiológus szakának mesterfokozatú hallgatója volt az egyik áldozat. Mindössze 28 éves volt, amikor a kínzások következtében meghalt.
A Minghui oldalon közzétett üldözési statisztikák szerint a három tartomány, Liaoning (2165 eset), Heilongjiang (1746 eset) és Shandong (1545 eset) volt az éllovas az 1999 júliusa óta jogtalanul börtönbüntetésre ítélt Fálun Dáfá-gyakorlók számát tekintve. Az 1999 és 2013 között jogellenesen kényszermunkatáborokba zárt gyakorlók számát tekintve Liaoning (3223 eset), Shandong (2963 eset) és Hebei (2877 eset) tartományokban volt a legtöbb eset.
2019-ben Shandongban volt a legtöbb üldözési eset a kínai tartományok közül, összesen 1392 esetet regisztráltak. Shandong a leghírhedtebb tartomány a Fálun Dáfá-gyakorlók üldözésének olyan szempontjából is, hogy idegkárosító gyógyszereket adtak be nekik a pszichiátriai kórházakban. A Wangcun kényszermunkatábor is ezt a kegyetlen módszert alkalmazta a Fálun Dáfá-gyakorlók üldözésére.
Legalább 413 Fálun Dáfá-gyakorló halt meg az üldözés következtében Shandong tartományban 1999 és 2019 között. További három haláleset történt 2020-ban.
Embertelen bánásmód a Wangcun kényszermunkatáborban
2004. április 1-jén Wangot ismét önkényesen tartóztatta le a rendőrség, miután valódi nevét használva kilépett a Kínai Kommunista Pártból. Második alkalommal helyezték át három évre a Wangcun kényszermunkatáborba, és mint korábban, a 8-as részlegben tartották fogva, ahol a gyakorlókat napi több órás, nagyon intenzív munkára kényszerítették. Legtöbbjüknek gyakran hajnali kettőig vagy háromig kellett túlórázniuk.
Hogy tiltakozzon a kegyetlen üldözés ellen, Wang írt egy hatoldalas jelentést, amely összhangban van a „Munka általi átnevelésről szóló törvényekkel és rendeletekkel”, valamint a „Munkaügyi törvénnyel”, amiket az Igazságügyi Minisztérium fogalmazott meg, hogy leleplezze a rendőrségi őrök törvénytelen viselkedését. Sok Fálun Dáfá-gyakorló támogatta és aláírta a jelentést. Wang elvitte a jelentést a részleg irodájába, és felolvasta a részlegvezetőnek és a többi csoportvezetőnek.
„Egy ideig mindannyian teljesen meg voltak döbbenve, és időbe telt, mire rájöttek, mi történik. A részlegvezető rám kiabált, hogy elhallgattasson. Aztán egy másik szobába hurcoltak, hogy szigorúan megbüntessenek, és egy hónapra elkülönítő fogságba zártak” – emlékezett vissza Wang.
Az elkülönítés alatt egy kis helyiségbe zárták, amely nyirkos és sötét volt. Éjjel-nappal rendőrök őrizték. Napközben egy „shang da gua” (felakasztás a csuklójánál fogva) nevű vasállványra akasztották, éjszaka pedig a „si ren chuang” (halálos ágy) kínzáson esett át.
A „shang da gua” kínzás során az áldozat mindkét kezét egy emeletes vaságy korlátjához vagy egy ablakkerethez bilincselik, aminél a lábujjak alig érintik a talajt. Néha arra kényszerítik az áldozatot, hogy az emeletes ágy egyik végére álljon, és a kezét a felső emeletes ágy korlátjához bilincselik a másik végén, így az áldozat egész testét egy nagyon fájdalmas helyzetbe feszítik. Néha az elkövetők az áldozat mindkét kezét a háta mögé kötözik, és így függesztik fel őket, ami rendkívüli és elviselhetetlen fájdalmat okoz.
Kínzás-ábrázolás: csuklónál fogva felakasztva
A „halálos ágy” kínzási módszer során az áldozat négy végtagját kinyújtják és széttárják, majd egy hideg fémágy négy sarkához kötözik. Egy hosszú időn át tartó, ilyen módon történő kikötés súlyos fizikai sérülésekhez, szélsőséges esetben pedig maradandó fogyatékossághoz vagy halálhoz vezet.
Annak érdekében, hogy a Fálun Dáfá-gyakorlókat arra kényszerítse, hogy megtagadják az „Őszinteségbe, Együttérzésbe és Türelembe” vetett hitüket, a Kínai Kommunista Párt akkori elnöke, Jiang Zemin arra utasította a tisztviselőket, hogy „rombolják le a hírnevüket, pénzügyileg juttassák őket csődbe, és fizikailag semmisítsék meg őket”. Jiang Zemin utasításai alapján a kínzás több mint száz formáját alkalmazták a Fálun Dáfá-gyakorlókkal szemben. A Minghui honlap által összegyűjtött üldözési esetek szerint több mint 4.600 Fálun Dáfá-gyakorló halt meg közvetlenül a kínzás következtében.
2006. február 28-án a munkatábor kilenc kegyetlenségéről elhíresült rabot osztott be a 8-as részleghez, hogy segítsenek az őröknek egy „szigorúan ellenőrzött csoportot” létrehozni a Fálun Dáfá-gyakorlók kínzására. Wangot az elkülönítő fogság utolsó napján tették be ebbe a „szigorúan ellenőrzött csoportba”, hogy további üldözésnek vessék alá.
„Röviddel azután, hogy bevittek a szigorúan ellenőrzött csoportba, hat másik Fálun Dáfá-gyakorlót is behoztak.” – számolt be Wang. „Arra kényszerítettek minket, hogy minden nap órák hosszán át egy kis székeken üljünk mozdulatlanul. Ha bármelyikünk csak egy kicsit is megmozdult, az elítéltek hevesen ütöttek és rúgtak bennünket. Gyakran addig verték a gyakorlókat, amíg vérzett a fejük.
Nyáron különösen rossz volt a helyzet. Mivel sokáig ültünk a kis zsámolyokon, néhány gyakorló ülepe elgennyesedett. A rothadó hús és a nadrágjuk összetapadt, és elviselhetetlen fájdalmat okozott nekik minden alkalommal, amikor arra kényszerültek, hogy leüljenek azokra a székekre.”
A gyakorlók nem beszélhettek egymással, és ha mégis beszéltek, brutálisan megverték őket, és nap mint nap megsérültek az ilyen verések miatt. Csak este 11 óra után feküdhettek le, és hajnali 4-kor fel kellett kelniük, hogy a zaklatás egy újabb napját kezdjék el. A „szigorúan ellenőrzött csoport” volt a munkatábor legkegyetlenebb helye, ahol a gyakorlók végtelen kínzásoknak és szenvedéseknek voltak kitéve.
„Volt egy Yin Zijing nevű Fálun Dáfá-gyakorló, aki három hónapig éhségsztrájkban volt, hogy tiltakozzon az üldözés ellen. Hosszú ideig tartották elkülönítve. Sokszor erőszakkal vetették alá kényszeretetésnek, amíg az élete egy hajszálon függött” – emlékezett vissza Wang. „A munkatábornak értesítenie kellett a családját, hogy elvitessék. Később megtudtam, hogy Yin Zijing továbbra is olvasta a Fálun Dáfá-könyveket és végezte a gyakorlatokat, amikor újra otthon volt. Egy hónap múlva meggyógyult.”
Mivel Wang nem működött együtt az elkövetőkkel, és határozottan elutasította, hogy feladja a hitét, a rendőrség gyakran megbilincselte és felfüggesztette [a csuklójánál fogva]. Három nappal a szabadulása előtt az utolsó pillanatig elkülönítő fogságban tartották.
A családja szenvedése
Wang családja is sokat szenvedett, különösen a felesége. A munkatáborban való fogva tartása alatt a rendőrség gyakran járt a család otthonában, hogy zaklassa és megfélemlítse őket.
A felesége korábban tanárnő volt, de fel kellett hagynia a munkával a férjének a Fálun Dáfába vetett hite miatt. Ez az elkövetkező években súlyosan megterhelte az egészségét, és az elviselhetetlen lelki gyötrelem miatt súlyos szívbetegségben szenvedett. Aztán annyira megbetegedett, hogy majdnem egy évig ágyban kellett maradnia.
A lánya akkoriban iskolás volt, és addig elég jó tanulmányi eredményei voltak. A túlzott lelki megterhelés miatt azonban már nem tudott a tanulására koncentrálni, és a vizsgákon sem teljesített úgy, mint korábban. Ennek következtében elvesztette a lehetőséget, hogy egyetemre járjon. Az igazgató nagyon sajnálta őt, mivel korábban nagyon ígéretes tanuló volt.
Wang kifejtette: „Az elmúlt 21 évben a Kínai Kommunista Párt sohasem hagyta abba az üldözést. A Fálun Dáfá-gyakorlók és a családjaik rendkívül véres elnyomást szenvedtek el, amilyen még sohasem létezett az emberiség történelmében.
Művészi munkámhoz egy nyugodt környezettel kellett volna rendelkeznem, de mivel nem voltam hajlandó megtagadni az Őszinteségbe, Együttérzésbe és Türelembe vetett hitemet, ez a gonosz rezsim brutálisan üldözött. Egy időre fel kellett adnom a kalligráfiai és festői pályafutásomat.”
Miután Wang 2007-ben visszanyerte a szabadságát, újra elkezdett festeni és kalligráfiát készíteni. Művészete ismét nagyon népszerűvé vált. Barátai támogatásával a 2000-ben alapított műtermét Binzhou város központjába költöztette. Sok magas társadalmi státuszú ember tudta meg Wangtól, hogy milyen brutálisan üldözték a Fálun Dáfá-gyakorlókat. Sokan közülük még a Kínai Kommunista Pártból és a hozzá kapcsolódó szervezetekből is kiléptek, amikor megtudták tőle az igazságot.
Külföldön is folytatja az üldözés feltárását
Miután Wang 2012 novemberében részt vett egy kínai-amerikai kulturális csereprogramon az Egyesült Államokban, úgy döntött, hogy az Egyesült Államokban marad, és politikai menedékjogot kért. Folytatta a Fálun Dáfá-gyakorlók brutális üldözésének a leleplezését a személyes tapasztalatai segítségével.
Wang az üldözés feltárásáról beszél 2019. július 20-án, a San Franciscó-i öbölvidéken
„Egy szempillantásnak tűnik, de már kilenc éve annak, hogy az Egyesült Államokban élek. Az elmúlt kilenc évben sok időt töltöttem a Fálun Dáfá-gyakorlatok végzésével és az emberek felvilágosításával a valódi körülményekről a San Franciscó-i Kínai Konzulátus előtt. Egy kulturális központban másoknak is megtanítottam a Fálun Dáfát gyakorlatokat. Fokozatosan kialakítottunk egy gyakorlóhelyet, ahol több mint tíz rendszeres résztvevő van” – mondta Wang. „Amint javult a művelésem, újra elkezdtem érdeklődni a kalligráfia és a festészet iránt, és mostanra már néhány hagyományos kalligráfiát és festményt is készítettem.”
Wang Jianzhong festménye: Követni a Mestert az embervilágba, hogy megmentsük az élőlényeket (kínai festészet)
Wang kalligráfiája: A Mester mérhetetlen kegyelme (pecsétírással)
Wang kalligráfiája: Boldog új évet a Mesternek (hivatalos írásmóddal)
Wang kalligráfiája: Harc az igazság és a gonosz, istenek és démonok között (pecsétírással)
Wang festménye: Lao-ce egy ökrön lovagol egy hágón át (kínai festmény)
Wang szoborterve: A Kilenc kommentár kardja megöli a vörös sárkányt
Wang festménye: Az Ég elpusztítja a Kínai Kommunista Pártot (Gouache)
Wang azt mondja, hogy három hónapot töltött el azzal, hogy megfesse „Az Ég elpusztítja a Kínai Kommunista Pártot” és „A vörös sárkány darabokra zúzása” című képeket. Őszintén reméli, hogy egyre többen fogják felismerni a Kínai Kommunista Párt embertelenségét és a közelgő összeomlását, és a lehető leghamarabb eltávolodnak tőle.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Geschichte eines renommierten chinesischen Kalligraphen und Künstlers – Teil II
* * *
tovább ...