Nem emlékszem pontosan, de úgy három vagy négy éves lehettem, amikor a szüleimet letartóztatták.
A Fálun Gong üldözésének kezdetén a kínai sajtó ontotta magából a Kínai Kommunista Párt (KKP) propagandáját. Ezért a szüleim kapcsolatba léptek nyugati újságírókkal, akik Kínába jöttek, hogy interjút készítsenek a letartóztatott Fálun Gong gyakorlókkal. A kínai kormány valóban gyűlölte ezt, ezért mindkét szülőmet bebörtönözte.
Tizennégy éves koromban kezdtem el gyakorolni a Fálun Dáfát (más néven Fálun Gong). Ekkor jöttek ki a szüleim a börtönből. Még mindig hittek a Fálun Gongban, még ha 10 évre be is börtönözték őket a gyakorlás miatt. Az anyukám mutatta be nekem a Fálun Gongot, és a saját tapasztalataival mutatott példát a nehézségek legyűrésében. Tíz évig börtönben volt, de egy pillanatra sem tudták megtörni, és feltett szándéka volt, hogy visszatér a társadalomba. Elsőként munkát keresett. Azt gondoltam: ó, én is megtehetném. Az apukám is sokat segített nekem. Megtanította, hogyan gondolkodjak logikusan.
Úgy gondolom, a legfontosabb dolog, amit a Fálun Gong tanított meg az, hogy önazonos legyek. Mert korábban Kínában ezt tanultam meg: értékes vagy, mert magas az iskolai végzettséged, ebbe a klubba jársz, vagy ebben a tevékenységben veszel részt. A megítélésed a társadalmi státuszodon alapszik. Abban az időben én nem voltam senki. Most már tudom, hogy nem jól közelítettem meg a kérdést. Jobb ember lettem. Egy jobb emberré lenni nem azt jelenti, hogy magasabb társadalmi státuszt kell szerezned, hanem hogy másokkal kedvesen viselkedsz. Mentálisan erősebbnek kellett lennem. És mikor megértettem azokat a dolgokat, akkor felhagytam, hogy a külsőségekre összpontosítsak.
Az üldözés hatása a családtagokra
Mielőtt a szüleimet kiengedték a börtönből, még nem tudtam, mi is az a Fálun Gong. Mivel a nagyszüleim látták, mennyire rossz, hogy üldözik a szüleimet, féltek. Először is attól, hogy engem is üldözni fognak, másodszor pedig féltek a rendőrségtől, hogy elkapnak és megkínoznak, hogy fenyegessék a szüleimet.
Grady abban az időben, mikor a szüleit bebörtönözték. (Minghui.org jóvoltából)
Mikor igazán fiatal voltam nem gondoltam sokat arra, hogy a szüleim börtönben vannak. Mivel abban az időben, mikor első vagy második osztályos voltam, volt néhány jó tanárom. Nem kezeltek rosszul, mert a szüleim börtönben voltak. És nem hagyták, hogy más diákok megtudják, hogy a szüleim börtönben vannak. Így fiatalon nem közösítettek ki. Nem bélyegeztek meg a szüleim sorsa miatt.
De mikor középiskolába mentem, a dolgok elkezdtek megváltozni. Az osztályzataim sokat estek. És ugyanakkor nem voltak szüleim, mint más diákoknak. Nem voltak szüleim, akikkel beszélgetni tudtam volna, és nem voltak szüleim, akik segíthettek volna.
Úgy gondolom, az egész iskolai környezet rossz volt minden családnak, akiket üldözött a kommunista kormány. Miért? Mert, amikor iskolában vagy, a jegyeid alapján értékelnek, ezért jó tanulónak kell lenned. És ezt hogyan érheted el? Nemcsak az iskolai osztályban kell részt venni, hanem részt kell venni néhány iskola utáni foglalkozáson is. Mindezek a foglalkozások fizetősek. Nagyon sok pénzbe kerülnek. Mivel a szüleim börtönben voltak, így nem volt jövedelmük. Ezért ez hátrány volt számomra. Szintén hátrány volt számomra, mikor bajban voltam, senkivel nem tudtam megbeszélni. Senki sem tudott nekem segíteni.
Mikor zaklattak, nem mertem elmondani a nagypapámnak ezeket a dolgokat, amíg a zaklatás valóban rosszra nem fordult. Az osztálytársaim belenyomtak a női WC-be, és a tanárom figyelmen kívül hagyta ezeket a helyzeteket. Nem azért, mert gyűlölt vagy nem kedvelt, hanem a kínai kormány propagandája miatt. A propaganda azt mondja, hogy a Fálun Gong rossz, és habár abban az időben nem voltam Fálun Gong gyakorló, de gyakorlók rokonai voltam. Vagyis mivel a szüleim Fálun Gong gyakorlók, engem is üldöztek.
Új kezdet az Egyesült Államokban
Miután 2012-ben szabadon engedték a szüleimet a börtönből, útlevélért folyamodtak. A családom és én 2013 májusában érkeztünk az USA-ba.
Most az USA-ban egyetemista.
Ha még mindig Kínában lennék, nem élvezhetném a szabadságot, amit itt Amerikában magától értetődő. Talán még egyetemre se mentem volna, ahogy itt. Szóval alacsony jövedelmű munkám lenne, és kemény fizikai munkát végeznék, hogy keressek egy kis pénzt azért, hogy Kínában túléljek. Ez az üldözés valóban kegyetlen. Nemcsak fizikailag van jelen, hanem mentálisan is. És nemcsak a Fálun Gong gyakorlókat üldözik, hanem a családtagjaikat is. Valóban gonosz és igazán kegyetlen.
A Fálun Gong gyakorlók gyerekeinek hangot adni
A jobb oldali zászló a gyerekek mellett szólal fel. (Minghui.org jóvoltából)
A szüleim és én menedékjogot kaptunk az USA-ban, és most Minnesotában élünk.
Még több figyelmet szeretnék a Fálun Gong gyakorlók gyerekeinek, és a kis Fálun Gong gyakorlóknak is Kínában. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert habár megtapasztaltam az üldözést, végül kijutottam Kínából, és idejöttem Amerikába, a szabad földre. Mikor idejöttem, észrevettem, hogy valaki a Fálun Gong felvonuláson visz egy bannert az én fényképemmel. És még ha nem is tudtam semmit erről, mikor Kínában voltam, mégis valaki a világban hangot adott nekem. Most nagyon szerencsés vagyok, kiállhatok Amerikában és beszélhetek hozzátok. Azokért, akik nem ilyen szerencsések, más kis Fálun Gong gyakorlókért és a Fálun Gong gyakorlók gyerekeiért, akik még mindig Kínában vannak, és talán a még szigorúbb üldözést tapasztalnak. Úgy gondolom, még nagyobb figyelmet igényelnek.
Forrás: Grady’s Story: ‘Because my parents practice Falun Gong, I was persecuted too’
* * *
tovább ...