2012-ben kezdtem el a Fálun Gong gyakorlását. Sosem jártam iskolába, így nem tudtam elolvasni a Fá tanításokat. Helyette rendszeresen néztem Li Mester előadás sorozatát, és hallgattam a hangfelvételeket.
Mérges voltam és egyben türelmetlen, hogy nem tudok olvasni, mint a többi gyakorlótársam, ezért megkérdeztem egy helyi gyakorlót, hogy tudnám-e vele tanulni a Fát. Vonakodva beleegyezett.
Egy alkalommal megkért, hogy segítsek neki a házimunkában. Annak ellenére, hogy mindent az általa adott instrukciók szerint csináltam, továbbra is nehéz helyzetbe hozott. Nem törődtem vele, mivel csak meg akartam tanulni olvasni a Fát. Tudtam, hogy nem áll szándékában, hogy eltántorítson a célomtól.
Azt gondolom, a viselkedése mögött a rosszindulatú tényezők álltak, amik el akartak engem üldözni. Azt mondtam magamnak: „Ne foglalkozz a felszínes dolgokkal.”
A gyermekemet is megkértem, hogy tanítson olvasni. Fokozatosan képes lettem követni a csoportos Fá tanulást halk olvasással. Mindenki látta a fejlődésem, és szívből biztattak. A családtagjaim mondták, hogy milyen nagy dolog, hogy megtanultam olvasni.
A Dáfá lehetővé tette egy olyan asszony számára, aki a 60-as éveiben jár, de sohasem járt iskolába, vagy olvasott akár egy szót, hogy végül képes legyen olvasni. Valóban nagyon méltányolom a Mestert és a gyakorlótársaimat!
A Mester mindig mellettem áll
Egy nap fel lettem jelentve a rendőrségen, az utca falára írt: „A Fálun Dáfá jó” felirat miatt. Egy rendőrtiszt az irodájába vitt és megkérdezte: „Miért írtad, hogy ’A Fálun Dáfá jó’?”
Ahogy felhúztam a nadrágszáram, mondtam neki, hogy „A lábam eltört egy autóbalesetben, így nem tudtam járni. Csak azután jöttem rendbe, amikor azt ismételgettem, hogy a ’A Fálun Dáfá jó’. Most felírtam a falra, hogy másoknak is segíthessen."
Ekkor megkérdezett: „Ki mondta neked, hogy ismételgesd ezeket a szavakat, és ki kért meg, hogy írd őket a falra?” Azt válaszoltam: „Azt én is szeretném tudni, hogy szívből meg tudjam neki köszönni!” Amikor a tiszt rájött, hogy nem tudja elérni, hogy kifecsegjek bármilyen információt, arra kért, hogy írjak alá egy darab papírt.
„Nem tudom aláírni, mert nem tudok olvasni és írni,” - válaszoltam. „Mindemellett az egyetlen, amit le tudok írni, hogy: A Fálun Dáfá jó!” A tiszt befejezte a kérdezgetésem, és magamra hagyott. Arra gondoltam: „Mester, nem tartozom ide. Haza kell mennem.” Később, de még aznap este elengedtek.
Ezután magamba néztem, és felidéztem egy gyakorló szavait, „Mindig nyomtatott matricákat kellene kiraknunk, ahelyett, hogy a saját kézírásunkkal írjuk az üzenetet, mivel úgy könnyebb elolvasni.” Gondoltam: „De amit írtam, nagyon olvasható volt.” Aztán rájöttem, hogy az elismeréshez fűződő mentalitásom került felszínre.
Azt gondoltam: „Mester, nem volt igazam. Korrigálom magam és csinálom tovább a három dolgot. Valamint nem fogom többé zavarni a többieket a Fá tanulása közben.”
Könnyekkel a szememben, azt gondoltam: „Mester, kérlek nyisd fel a bölcsességem. Nem tudok olvasni. De valóban szeretném tanulni a Fát!”
Azóta minden szót el tudok olvasni a Mester tanításaiból, beleértve a Zhuán Fálun című könyvet. Nagyon boldog vagyok, és úgy érzem bőségben élem az életem. Tudom, hogy a Mester az őszinte szívem miatt nyitotta fel a bölcsességem.
Betegség karma és őszinte gondolatok
A Mester azt tanította:
„Hogy a régi erők által okozott zavarás lenne? Ha a saját legfelszínesebb test változik, létezik még egy rész, amit ti saját magatok kell elviseljetek. De összehasonlításképpen ez a rész nem nagy, nem lesz nagy befolyással a Fá-igazolásra. Ha nagyon nagy nehézségek merülnek fel, akkor az bizonyosan a gonosz, amelyik zavar, akkor feltétlenül őszinte gondolatokat kell kibocsátani, hogy eltávolítsátok!" (Fá-magyarázat a Fá-konferencián a New York-i Metropolitanben, Fá-konferenciák magyarázatai III.)
Egy délután, hirtelen erős fájdalmat éreztem a hasam környékén, miközben egy bögrét mosogattam a konyhámban. Arra gondoltam: „Mester, kérlek, segíts!” Azonnal elkezdtem őszinte gondolatokat küldeni.
Biztattam magam: „Nincs semmi probléma a testemben. Amit tapasztalok pusztán a betegség illúziója. Velem van a Mester, így nektek, gonosz erőknek, távoznotok kell. Nem megengedett nektek tesztelni engem!” Nem sokkal ezután a fájdalom elmúlt.
Emlékszem egy másik incidensre, amikor a lábam fájt annyira, hogy nem tudtam felmenni a lépcsőn. Azt gondoltam: „Nem akarok semmit, amit a Mester nem rendezett el számomra. A lépcsőn akarok felmenni!” Ahogy felmásztam néhány lépcsőfokot, a fájdalom elmúlt.
Egy gyakorlótársam egyszer azt mondta nekem: „Szédülök, és úgy érzem, mintha valami lenne a fejem tetején.” Megosztottam vele néhány élményemet és biztattam, „Az érzés a fejtetődön, jó dolog. A ’Három virág a fej fölött’ élménye, és az energia oszlopunk hasonló érzést tud okozni.”
Így folytattam: „A Mester azt mondta, a gondolataink anyagi létezők. Amikor valamiről azt gondolod, hogy rossz, az valóban rosszá válhat.”
Legközelebb, mikor találkoztam vele, boldogan mondta: „Teljesen igazad volt! A különbség egy gondolatban meghatározza a kimenetelt. Másnap mikor szédültem, és az az érzésem volt, hogy valami van a fejem tetején. Azt gondoltam, hogy a ’Fálun forog a fejemen.’ Amint ez a gondolatom támadt, az egész testem hirtelen felfrissült és megnyugodott. Valóban nagyra becsülöm a Mestert!”
Ezután tapasztalatot cseréltünk. Megértettük, hogy el kell távolítanunk minden ragaszkodásunkat, és a helytelen gondolatainkat.
Ha hiszünk a Mesterben és a Fában, végezzük a gyakorlatokat, olvassuk a Mester írásait, és lelepezzük a Kínában zajló üldözést, akkor minden el fog rendeződni.
Forrás: I Never Attended School, But Can Now Read the Fa
* * *
tovább ...