70 éves vagyok, és 20 éve gyakorlom a Fálun Dáfát más néven Fálun Gongot. Annak ellenére, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) üldözi a Fálun Dáfát, a családom továbbra is bátorít és támogat.
Nagyon büszke vagyok rájuk, és áldom őket. Itt szeretném megosztani történetüket.
Nehéz időkön jutottunk túl a férjem segítségével
Miután a KKP elkezdte üldözni a Fálun Dáfá gyakotlókat 1999-ben, a gyakorlók otthonait random átkutatták, és a Dáfá könyveket elkobozták.
Azt mondtam a férjemnek: „ A Dáfá könyvek az életem. Egyszerűen nem adhatom át nekik.” A férjem nem gyakorolta a Fálun Dáfát, de tudatában volt, hogy a Dáfá jó.
Egy nap több munkatársam is eljött a hozzánk, és kényszerítettek, hogy adjam át nekik a Dáfá könyveimet. A férjem felállt, és higgadtan közölte: „A könyvek el lettek égetve.”
Egy kupac hamura mutatott a konyhában a sütőben, és azt mondta: ”Gyertek és nézzétek meg. Itt vannak a hamvai.”
Megnézték és látták a hamut. Nem tudtak mit mondani, elmentek.
Amint elmentek, a férjemnek estem: „Hogy tudtad elégetni a könyveimet!”
Mosolyogva mondta: „Ne aggódj. Csak valami mást égettem el. A Dáfá könyveid biztonságban vannak!”
Mélyen meghatódtam – soha nem vártam volna egy ilyen tisztességes embertől, hogy ilyen cseles trükköt vessen be, hogy védje a könyveket. Hálával tartozom neki a szívem mélyéből.
Az elmúlt 18 év alatt 9 alkalommal voltam letartóztatva, és a férjem erős nyomás alatt ált. Gyakran érezte magát egyedül, és meg volt ijedve.
Minden alkalommal, amikor őrizetbe vettek aggódott, hogy meg fognak kínozni, börtönbe zárnak, vagy munkatáborba küldenek.
1999 végén, amikor Pekingbe mentem fellebbezni a Fálun Dáfá igazságáért a felsőbb hatóságokhoz, illegális őrizetben tartottak a helyi rendőrségen és fogdában összesen 100 napig.
Ez alatt a férjem egyedül viselte gondját a lányunokánknak. Azt sem tudta, hogyan kell főzni, nemhogy egy babának gondját viselni.
Ő és a baba is sokat szenvedett ez alatt az idő alatt. Mindketten lefogytak.
Ilyen nehéz körülmények között, mégis gondolt rám továbbra is, és gyakran hozott nekem ételt. Még azoknak a gyakorlóknak is hozott, akiknek nem volt senkijük, aki ételt vitt volna nekik.
A fesztivál szezon idején, vett nekem egy nagy sült csirkét. Írt nekem egy üzenetet és belerakta a csirkébe.
Az üzenet néhány szóval bátorított és megvigasztalt. Azt szerette volna, ha mielőbb hazatérek.
Nagyon szomorú lettem ettől a néhány sortól, és erősen próbáltam ellenállni a sírásnak.
2001-ben őrizetbe vettek a rendőrségen egy gyakorlót, akit ismertem. Az ő családja ellene volt a Fálun Dáfá gyakorlásának, és megtagadták, hogy bármilyen ételt hozzanak neki.
Amikor hallottam erről, már elengedtek a rendőrségről. De továbbra is azt terveztem, hogy enni viszek neki.
A férjem azt gondolta, hogy ez túl veszélyes lenne számomra, ezért ő hordott neki ennivalót naponta háromszor egy héten keresztül.
A rendőrségen megfenyegették és nem engedték neki, hogy odaadja az ételt a gyakorlónak. De a férjem nem mondta el nekem, és nem is panaszkodott.
Csak miután a gyakorlót elengedték a rendőrségről, mesélte el nekem, hogy mi történt.
Mivel számos alkalommal voltam illegálisan őrizetbe véve Fálun Dáfá gyakorlás miatt, a férjem hatalmas nyomás alatt állt. De sohasem panaszkodott, vagy gondolt rosszat rólam.
Időnként, amikor összefutottunk az ismerősével vagy barátaival, arra biztattam őket, hogy lépjenek ki a KKP-ből és annak kapcsolódó szervezeteiből.
A férjem mindig segít nekem rábírni az embereket, mondván: „Lépj ki, csak lépj ki. Ez lesz a legjobb döntésed!”
Mivel mindannyian tudják, hogy a férjem egy rendes és becsületes ember, beleegyeznek, hogy kilépjenek a KKP-ből. Az unokaöccseit is rávette, hogy lépjenek ki.
Amikor csak látja, hogy igaz tényeket tisztázó anyagokat viszek haza, gyakran visz magával belőlük osztogatni.
2016-ban a falunkban épült egy ingatlan, és bejelentettek egy új szabályt: ha egy háztartásban két lány volt, a falu egyiküknek felajánlott egy lakást kedvezményes áron, hogy így gondját tudja viselni a szüleinek.
Ezen felül, az a lány részesülhetett a falu által nyújtott támogatásokból, mint liszt, olaj és gáz juttatás.
Nekem két lányom volt. Az idősebb haza akart jönni a faluba, hogy gondoskodjon rólam. Már az eljárás nagy részén túl voltunk, az utolsó, hogy jóváhagyást kapjunk a fejlesztési részlegtől.
De amikor a fejlesztési részleg munkatársai megtudták, hogy Fálun Dáfát gyakorolok, a juttatásra való jogosultságot nem adták meg.
A férjem közbenjárt a falusi titkárságon, akik ígéretet tettek. A titkár azt mondta: „Mi úgy döntöttünk, hogy felajánlunk egy lakást a kedvezményes áron. A kormányzat utasította el a kérelmet magasabb szinteken. Beszélni fogok velük.”
A férjem nagyon aggódott, de nem hibáztatott. Ehelyett azt mondta: „Semmi köze hozzád. Nem a te hibád. A KKP-t okolom. Nem jogosultak szintén visszavonulni (hasonló a magyar nyugdíj folyósításhoz, a szerk.), a Falun Gong gyakorolók?”
A férjemnek is hasznára vált a Fálun Dáfának nyújtott támogatás. Korábban nagyon súlyos aranyere volt. A három hónap alatt, amíg őrizetben voltam gyakran meglátogatott és étellel kínált panaszkodás nélkül.
Azóta az aranyere spontán megszűnt.
A lányok támogatása
Mindkét lányom és a férjeik is tudják, hogy a Fálun Dáfá jó, és számos alkalommal segítettek nekem az információs anyagokat kézbesíteni.
Egyszer új év este előtt, egy csomó információs anyagot hoztam haza. Az idősebb vejem azt mondta: „Mama, adj néhányat, kérlek. Odaadom a barátoknak mikor meglátogatom őket a szünetben.”
Az idősebb lányom gyakran beszélt a kollégáinak a Dáfáról, segített nekik kilépni a pártból, és átadta nekem a nevüket.
Amikor csak látott engem vitatkozni a férjemmel, vagy valami mást csinálni ami nem volt a Dáfának megfelelő, emlékeztetett: „Az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia alapelveket műveled. Elérheted a beteljesülést, ha így viselkedsz?”
Tudatában voltam, hogy a lányom segít nekem, amit nagyon méltányoltam.
A fiatalabbik lányom és a férje mindketten tanárok, és komoly támogatói a Dáfának. Egyszer a lányom felajánlotta, hogy elvisz a szülővárosomba.
Kértem, hogy álljunk meg útközben, hogy fel tudjak venni néhány információs plakátot. Azt mondta: „Túl hideg van odakint és túl csúszós neked. Engedd meg, hogy én csináljam.”
A lányom amikor csak lehet mindenkit megpróbál megállítani, aki el akarja távolítani a Fálun Dáfá plakátot az iskolában.
Néhány évvel ezelőtt, egy falusi iskolában dolgozott, és én vigyáztam a gyerekre. Mindig amikor esténként információs anyagokat akartam osztogatni, ragaszkodott hozzá, hogy velem jöjjön.
Egyszer belebotlottunk két férfibe, akik egy sikátorban járőröztek. A lányom közreműködésével kerültem el a bajt!
Az Oktatási Hivatal sokszor gyakorolt nyomást a tanulókra és a tanárokra az iskolán keresztül, hogy írják alá a fogadalmat a Dáfá ellen. Még a diákok szüleit is arra kérték, hogy írják alá a nevüket.
A lányom, tanárként mindig távol tartotta ezeket a dolgokat a diákoktól. Bármikor, ha az iskola arra utasította az osztályfőnököket, hogy beszéljék rá a tanulókat, hogy tegyenek valamit a Dáfá ellen, soha nem hozta fel ezeket.
Áldás a Dáfá támogatásáért
Mindkét lányom családja támogatja a Dáfát, ami áldást hozott nekik ezekben az években.
Megtanítottam a nagyobbik lányom kislányát meditálni még nagyon kicsi korában. Amint tudott beszélni, megtanítottam neki, hogy „A Fálun Dáfá jó”.
Adtam neki egy amulettet is, amit nagyon megbecsül és soha nem engedi levenni.
Általánostól középiskoláig mindig a legjobb tanulók között volt az osztályában, elismerve a diákok és a tanárok által is, mint egy nagyon jó jellemmel rendelkező egyént.
A kisebbik lányom kislánya általános iskola 5. osztályába jár. Nagyon okos és értelmes, úgy tartják az iskolában, hogy egy csodagyerek.
A jegyei mindig a legmagasabbak, a hangszeres játéka és a festményei kiemelkedőek, mindig elsők lesznek a versenyeken.
Múlt évben elindult a megyei robotika versenyen és elnyerte az első helyet. Később a nemzeti versenyen újra első lett!
Mindkét lány egészséges, okos és csinos. Örömteljes környezetben nőnek fel a Fálun Dáfá fényében.
Szívből hálás vagyok a nagyszerű Mesterünk jóságáért, amit sohasem fogok elfelejteni!
Forrás: A Happy Family Through Thick and Thin
* * *
tovább ...