Meg szeretném osztani a művelés során szerzett tapasztalatomat, kiváltképpen azt a folyamatot, amin az elmúlt évben mentem keresztül. Ez megtanított arra, hogy valóban magamba tudjak nézni, és képes legyek eltávolítani a ragaszkodásaimat.
A bátyám és a sógornőm, szintén gyakorlók, vásároltak egy lakást 2015 végén. Engem kértek meg, hogy alakítsam át úgy, hogy tudjunk helyet biztosítani azoknak a gyakorlótársaknak, akiknek az üldözés miatt el kellett hagyniuk az otthonukat.
Hat hónapig tartott, amíg végeztem az átalakítással. Van egy Jing nevű unokatestvérem, akinek nem túl jók az életkörülményei és a környezete. Mindannyian egyet értettünk abban, hogy szüksége van egy helyre ahol nyugodtan tud művelődni. Mégis, amikor az erőfeszítéseim az unokatestvérem kritikáiba ütköztek, elismerés helyett. Ez egy nagy teszt volt számomra, és egy lehetőség arra, hogy valóban megemelkedjek.
Művelésem a kritikával szemben
Amikor Jing először jött megnézni a házat, sokat panaszkodott: a konyha nem volt helyesen elrendezve, kellett volna egy sziget a konyha és a nappali közé, a padlónak fehérnek kellett volna lennie, hiányolt egy jól méretezett beépített szekrényt…
Az átalakítást a saját elgondolásom alapján végeztem: nyitott, világos és egyszerű. Azt mondtam neki, hogy már kész van és nincs időm újra csinálni. Később mikor találkoztam vele, megint panaszkodott. Nem hagyta annyiban, így végül azt válaszoltam neki: „Értem amit mondasz, de ha tényleg szükséged van egy szigetre, meg kell bíznom egy asztalost.” Úgy tűnt megértette, hogy túl ment a határon, és azt mondta: „Ó, akkor nem fontos.”
Legközelebb, amikor újra javasolta az átalakítást, minden ragaszkodásom erőteljesen a felszínre tört: „Ez nem a te házad, így normális, hogy anélkül alakítottam át, hogy veled egyeztettem volna. Miért vagy ilyen szőrszálhasogató? Csak azt hajtogatod, hogy vannak a dolgok nálad. Túlságosan ragaszkodsz az otthonodhoz?” Nyomban rosszul éreztem magam. „Sajnálom, magamba kell, hogy nézzek.”
Annak ellenére, hogy azt mondtam én is magamba nézek, amikor egész végig arra gondoltam és azon dolgoztam, hogy rendbe hozzam a házat, az emberi ragaszkodásaim újra felébredtek. Azért, hogy pénzt takarítsak meg, saját magam végeztem a munkát. Ő pedig nem értékelte az erőfeszítéseimet és csak panaszkodott! Amikor a csalódottságomat feltártam egy másik gyakorlónak, azt mondta nekem, hogy itt az ideje, hogy magamban keressek.
A Mester azt mondja:
„Abban az esetben, ha ennek a dolognak abszolút semmi köze hozzád, és egy ragaszkodásod sincs, ami eltávolítható ezzel, ez csak egészen ritkán fog felbukkanni nálad.”
(Fá-magyarázat az európai Fá-konferencián)
Amikor lenyugodtam, gondosan magamba néztem: valóban volt egy ragaszkodásom, dicséretet akartam hallani. Nem fogadtam jól a kritikát, hajlamos voltam panaszkodni, és továbbra is erős versenyszellem volt rám jellemző. A személyes ragaszkodásaimat is belevittem a munkámba. Élveztem, hogy én hozok meg minden döntést, én választom ki a színeket és a bútort aszerint, ahogyan jónak láttam. Én voltam az, akinek ragaszkodása volt egy kényelmes otthonhoz.
1999-ben odaadtam a lakásomat a rokonoknak. Azóta mindig bérelnünk kellett, és sokszor kellett költözni. Az üldözés során bebörtönöztek, elvesztettük a munkánkat, rendőrségi razziák… Mennyire vágytunk egy békés és biztonságos környezetre! Az unokatestvérem viselkedése jó emlékeztető volt, hogy el kell távolítanom ezt a ragaszkodást.
Az önzés eltávolítása
2016 telén, Jing elutazott a városból meglátogatni a gyermekeit. Egyik nap hívott, és megkérdezte, nem tudná-e használni újra az apartmant, ezúttal a fia esküvőjéhez. Az apartman meg volt hirdetve eladásra. Ez járt a fejemben: hogyan tudnám eladni a házat, ha éppen használatban van. Mi lesz, ha felfordulást csinálnak? Minél hosszabban halogatjuk az eladást, annál több pénzt fogunk veszíteni… Hirtelen megértettem, mindezek a gondolatok ragaszkodás a személyes előnyökhöz. El kell őket távolítanom a műveléssel. Beleegyeztem, hogy kölcsön adom nekik a lakást.
Bár beleegyeztem, továbbra is küzdöttem vele. Egy gyakorlótársam említette, hogy az ő gyereke hotelt vett igénybe az esküvőre, ami adott nekem egy ötletet. Mondtam az unokatestvéremnek, hogy lefoglalnék nekik egy hotelt nászajándékként.
Nem örült az ötletnek annyira, mint én, és azt mondta meg kell kérdeznie a fiát. Amikor aznap éjszaka elmondta, hogy elvetették az ötletet, rájöttem, hogy még mindig van egy ragaszkodásom, mert nem voltam boldog. Továbbra is ragaszkodtam a személyes előnyökhöz, és nem voltam képes másokat figyelembe venni. Tudtam, hogy itt az idő számomra, hogy eltávolítsam az önzőségem a művelésen keresztül.
Pár nappal később, anyám mesélte, hogy Jing megkérte, adjon kölcsön több dolgot, mint ágy, matrac, paplanok, és konyhaeszközök. Az emberi ragaszkodásaim azonnal feltámadtak: „Milyen önző tud lenni! Nincs nekem felesleges. Mit kellene használnom, ha ezeket kölcsön adom neki?!”
Hosszú ideig tartott, mire lenyugodtam. Hirtelen eszembe jutott egy történet, amit láttam: Volt egy Pu-taj (Budai – Nevető Buddha) szerzetes a múltban. Szemtelen gyerekek csoportja vette körül. Elkérték a kolduló tálját, és odaadta nekik; elkérték az ingét, azt is odaadta nekik; amikor az egyetlen nadrágját akarták, abba is belegyezett. A vetkőzés folyamata közben elérte a beteljesülést! Művelőként mindent el kell engedni. Megértettem valamit: „Mester, az unokatestvérem segít nekem emelkedni. Nem kellene felidegesíteni magam. Még mindig megvan ez az önző szívem, amit el kell távolítanom.”
Azt gondoltam, elengedtem mindezeket a ragaszkodásokat. Miután megvolt az esküvő és kitakarították a helyet, megmutattam az apartmant, és továbbra is találtam koszt és piszkos részeket, amit a vevő szintén észrevett. Tényleg zavarba jöttem. Azonnal, ahogy elkezdtem panaszkodni magamban, leállítottam magam: Nem nagy ügy, akkor saját kezűleg fogom feltakarítani.
Később megosztottam a tapasztaltakat gyakorlótársakkal. Azt mondtam: „Nem tudtam, hogyan nézzek magamba, amikor ezek a dolgok felmerültek egy évvel ezelőtt. Most már megtanultam magamba nézni azonnal, ahogy a konfliktus kialakul.”
Végül szeretném megosztani a Mester tanítását:
„A művelés a szív műveléséről és saját magunk műveléséről szól. Ha problémák [merülnek fel], konfliktusok, nehézségek és igazságtalan bánásmód, az ember ekkor is képes saját magában keresni és magába nézni, és ez az igazi művelés, és [az ember] csak ekkor képes folyamatosan emelkedni, egyenesen járni a művelés útját és a Beteljesülés felé haladni!”
(Gratuláció a tajvani Fá konferenciához)
Köszönöm, Mester!
Köszönöm nektek, gyakorlótársak!
Forrás: Cultivating Away Attachments of Pride and Personal Gain
* * *
tovább ...