Abban a szerencsében volt részem, hogy kétszer részt vehettem a Mester Fa előadás sorozatán Kínában. Ezek olyan csodálatos élmények voltak, amelyeket soha sem fogok elfelejteni.
Sok betegségem volt azelőtt, beleértve a fejfájást, vérszegénységet, asztmát, nyaki problémákat, ideggyengeséget, makacs álmatlanságot, és egyéb kórságokat. Megtanultam többféle csikungot is annak a reményében, hogy meggyógyulok, de egyik sem működött.
Egy nap olvastam egy magazinban megjelent cikket a Fálun Dáfáról. Különösnek találtam, hogyan tud a Mester minden egyes tanulónak adni egy Fálunt. Néhány nappal később egy hölgy, aki egy másik csikungot gyakorolt velem, elhívott, hogy menjek Changchunba, Jilin tartományba részt venni a Mester Fa tanításán. De a munkám miatt otthon maradtam.
Amikor visszajött adott nekem egy Zhuán Fálunt, a Fálun Dáfá alap könyvét. A könyv felnyitotta a szemem és éreztem, hogy a Fálun Dáfá az, amit régóta kerestem.
Fá tanítás Jinanban
Azt is elmondta, hogy a Mester Fa előadása Jinanban 1994 június 20 –án kezdődik.
Jinanba mentünk, Shandong tartományba. A regisztrációs személyzet meglepődött, amikor meghallották, hogy északkeletről jöttünk, és még nem vettünk részt a Mester egyik előadásán sem azelőtt, mivel a Mester északkeleten kezdte el elsőként a Fá tanítását.
Néhány ember, aki a tanfolyamon vett részt, már kilenc alkalommal részt vett a Mester tanításán. Még Tajvanból és Japánból is láttunk résztvevőket.
Az első napon, amikor a Mester jött nagyon izgatott voltam. Magas volt, jóvágású és kedves. Amikor elkezdte az előadást még izgatottabb lettem: „A hangja olyan ismerősnek tűnt!”
Erősen próbáltam visszaemlékezni, hol hallottam a hangját azelőtt. Később, a többi gyakorló mondta: „Nem szükséges ezen törni a fejem. Sok gyakorlónak volt ugyanez az érzése első alkalommal. A Mester sorskapcsolatokat kötött velünk számos életekkel ezelőtt.”
Sok ember jött az egész családjával vagy barátokkal, kollégákkal, ahogy a Mester mondja:
„Azok, akik igazán erre hivatottak és akiknek megvilágosodási képességük van, majd eljönnek egymás után, belépnek a taoba és megkapják a Fát.”
(Esszenciák a további haladásra, Megvilágosodás című rész)
Viharos taps volt minden nap, amikor a Mester az előadóterembe lépett. Azután olyan csend lett, hogy mindenki lélegzetét hallhattad. Sajnos elaludtam néhány alkalommal, és ezt nagyon fájlaltam. Miután a Mester elmagyarázta, hogy néhány ember álomba fog merülni, amikor a fejében lévő betegségek lesznek gyógyítva, megnyugodtam.
Soha nem volt fejfájásom azóta.
Az előadás után hasmenésem is volt, ahogy a Mester említi is, amikor arról beszél, hogy mit történik miközben a tanítványok teste meg lesz tisztítva.
Minden nap, előadás után a tanítványok összegyűltek, hogy kicseréljék a tapasztalataikat, és történeteket meséljenek azon csodálatos dolgokról, amik a Mester Fa tanításán történtek.
Milyen emlékezetes időszak volt ez!
Amikor az előadásoknak vége volt, csináltunk csoportképeket a Mesterrel régiónként. A Mester mondta: „Az emberek ebből a tartományból készüljenek!” A tanítványok gyorsan összeálltak abból a tartományból. Csatlakozott hozzájuk a Mester a fotóhoz, majd ment a következő tartomány csoportjához. Lenyűgöző volt látni, hogy sok ezer ember gyorsan néhány tucat csoportba rendeződött rövid időn belül.
Sok tanítvány akarta Dalianba követni a Mestert, Liaoning tartományba, ahol a Mester a következő előadás sorozatát tartotta. A Mester arra kérte őket, hogy ne kövessék, inkább térjenek haza, és kezdjék el a valódi művelést. Sokan közülük haza mentek.
Előadások Yanjiban
A Mester 1994 augusztus 20-án tanitotta a Fá –t Yanjiban, Jilin tartományban. Néhány gyakorlóval együtt mentem a környékünkről.
A Mester elmagyarázta, hogy időnként az igaz Fá tanítása alatt démoni zavarások fognak jelentkezni. Ez történt ez alkalommal. Volt egy hangszóró az előadóterem közelében és szakadt az eső.
Egy gyakorló, akinek nem volt túl sok pénze, ezért házi sütésű kenyeret hozott enni egész időre. A kenyér penészes lett a nedvesség miatt, de ő továbbra is azt ette. Mi szerettük volna jó étellel ellátni. Elutasított minket, mert nem akart elvenni semmit, ami nem volt az övé.
A víz elárasztotta az utakat, a mi hotelünk előtt lévőt is beleértve. De ez nem zavart bennünket. Egy alkalommal 40 percet futottunk az előadásra.
A sógornőm is velem volt. Nehézségei voltak, és nem bírt sokat gyalogolni. Ott kellett hagynia a munkáját, hogy otthon maradjon annak ellenére, hogy még csak a harmincas éveiben járt.
„Sógornőm” - mondta nekem izgatottan, „Teljesen rendben vagyok már! Tudok futni 40 percig! Mit kellene tennem a hamis istenekkel, akiket otthon imádtam?”
„Dobd őket a kukába. A Mester megtisztította a tested és a környezeted.”
Megtette. És visszanyerte az egészségét.
Az előadások végén, a különböző etnikai csoportok virággal ajándékozták meg a mestert. A koreai gyakorlók a díszruhájukat viselték. Ez aztán egy igazán különleges esemény volt.
Több ezer ember ment a vonat állomásra, hogy haza jusson. Drága jegyeket vettünk elővételben, amik garantálták az ülőhelyünket.
A gyakorló a házi kenyérrel normál jegyet vett (helyjegy nélkül) azt mondta: „Én vagyok a legszerencsésebb ember, hogy meghallgathattam a Mester Fá előadásait. Nincs szükségem ülőhelyre.”
A vonat állomáson egy idegen, aki utána szállt fel adott neki egy jegyet helyjeggyel kiegészítve. Mindannyian le voltunk nyűgözve. Hihetetlen volt, hogy több ezer ember volt az állomáson, az idegen mégis őt választotta! Megértettük, hogy meg lett jutalmazva, amiért nem törődött a személyes kényelmével.
Mivel olyan sok ember volt az állomáson, csak mentünk az áradattal, és sokszor csak toltak minket előre. Egyszer csak leesett az órám. De akkora zsúfoltság volt, hogy nem tudtam lehajolni, hogy felvegyem.
Azt mondtam magamnak: „Rendben van. Újra halottam a Mester tanítását. Ez a legnagyobb dolog amit kaphatok. Egy óra elvesztése apróság.”
De később, meglepetésemre, megtaláltam az órámat a csomagomban! Egyszerűen hihetetlen!
Egy Pekingi asszony mesélte nekünk, hogy a nyakával voltak problémái. A yanji-i előadáson hatalmasat roppant a nyaka. És utána rendben volt! Megosztotta a helyét velünk.
Mivel a Mester megtisztította a testem, aggódtam, hogyan jutok el a mellékhelyiségre a tömött vonaton.
Egy idősebb mérnök gyakorló az mondta: „Te biztosan egy új tanítvány vagy. A Mester ügyel ránk egész idő alatt. Nem kell aggódnod.”
Elmesélte nekem, hogy 6 alkalommal vett részt a Mester előadásain. Egyszer 40 fokos láza volt, de mégis bement dolgozni, és a testhőmérséklete hamarosan visszatért a normális értékhez. Azt mondta nekünk, addig amíg nyugodtak maradunk és nem aggódunk, minden megpróbáltatáson könnyedén át tudunk jutni.
Meglepően, nem éreztem szükségét a mellékhelyiség használatának az első hat óra alatt. Miután szinte mindenki leszállt a vonatról, elmentem a mosdóba.
A Dáfá gyakorlása
Miután hazatértünk, elindítottunk egy Fá tanuló csoportot, és elmentünk a közeli városokba, hogy beszéljünk az embereknek a Fálun Dáfáról. Sok ember csatlakozott hozzánk, beleértve kormány hivatalnokok, rendőrtiszteket, tanárokat, diákokat, orvosokat, laboránsokat, és földműveseket.
Most a hetvenes éveimben járok, de olyan energiával telten érzem magam, mint fiatalon.
Amikor csak felelevenítem azokat a napokat, amikor részt vettem a Mester Fá tanításain, a túláradó hálám a Mester felé könnyeket csal a szemembe.
Forrás: My Most Precious Memories
* * *
tovább ...