Főmérnök vagyok egy építész tervező cégnél Kínában. 1997-ben kezdtem a Fálun Dáfá gyakorlását, és az elmúlt 20 évben az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia alapelvek szerint éltem. Röviden így jellemezhető a változás: egy önző emberből egy tapintatos művelővé lettem, aki könnyedén veszi a személyes érdekek kérdését.
A munkaadóm nem tudott fizetni
A néhány évvel ezelőtt bekövetkezett gazdasági válság következtében a cég számos partnere szüneteltette a befektetést. Nem volt több tőkénk, és a főnök nem tudott nekünk fizetni.
Egy ingatlanfejlesztő megígérte, hogy kifizeti a tervezési díjat, amikor befejezzük a munkát a projektjén, de sok alkalmazott elhagyta már azóta a céget.
Két fiatal lány, akik állapotosak voltak, folyamatosan kérték a főnöktől a fizetésüket és az egészségbiztosításukat. Mondta nekik, hogy nem tud addig fizetni, amíg az ingatlanfejlesztő nem fizetett neki. A lányok megpróbálták beperelni, de az ügyvédjük azt mondta, még ha nyernek is, nem kapnának semmit, mert a cégnek nincs semmi a számláján. Így ők is elmentek a cégtől.
Egy másik építész törölte a tervrajzait miután nem tudta kifizettetni. Mikor a főnök kérte, hogy állítsa vissza a terveket, azt mondta: „megteszem, ha fizetsz nekem.” A főnök bizonygatta, hogy az a cég tulajdona, de az építész nem engedett. Végül a főnök feladta és keresett mást aki csinált egy újat.
Csak néhány alkalmazott maradt, mert a főnök ígéretet tett nekik. Én voltam az egyetlen, aki sosem beszélt vele a fizetésről.
Amit tudtam az az, hogy Fálun Dáfá gyakorlóként, a Mester megmondta, hogy legyünk tekintettel másokra, így nem harcoltam a pénzért vagy fenyegettem a főnökömet. Bár nem értettem mindenben egyet vele, de jól akartam kezelni ezt a krízist.
Próbáltam az ő szemszögéből nézni: A cégnek nehézségei voltak. Ha kilépek, nagy nyomás alá kerülne, hogy találjon egy másik építészt. Még ha talál is valakit, aki hajlandó előre dolgozni és csak később megkapni a fizetést, sok időbe telt volna az illetőnek, hogy áttanulmányozza azt, amit már megcsináltam. Ebben a projektben, mindenki nekem számolt be, és én illesztettem össze minden modult, tehát elég nehéz lett volna egy új embernek még csak belekezdeni is.
Próbáltam az ingatlanfejlesztő nézőpontját is figyelembe venni: A projekt már majdnem kész volt. Amint befejeződik, elkezdheti értékesíteni a lakásokat, és akkor tudna fizetni a cégünknek. Így a főnök is tudna fizetni az alkalmazottainak.
A Fálun Dáfá művelésén keresztül megértettem, hogy valakinek mekkora vagyona van az élete során, az szoros összefüggésben van az erényességével, és a karmájával. A gazdagságért folytatott küzdelem nem garancia arra, hogy valaki egyszer meg is kapja azt, míg azok, akik könnyedén veszik a pénzt úgy tűnik nekik mindig van elég.
Aki ezt megérti, annak nem kell aggódnia amiatt, hogy kihasználják. Ha valaki kihasznál, akkor gyűlni fog az erényed, és karmát fogsz veszíteni, míg annak az embernek a karmája fog nőni, és erényt fog veszíteni. Az erény, mindazonáltal a gazdagság alapja.
Így tehát nyugodt maradtam, és soha nem kértem a főnököt, hogy fizessen. Folytattam a munkát a szokásos módon.
Időnként saját magamnak fizettem az utazást, amikor üzleti útra mentem. Mindenki tudta a cégnél, hogy Fálun Dáfá gyakorló vagyok, és mindannyian támogatták azt.
A projekt végén az ingatlanfejlesztő talált egy súlyos hibát a tervben. Gondosan leellenőriztünk minden lépést és rájöttünk, hogy az éppen a fejlesztő saját építészének a hibája volt.
Ez az építész nem volt egy kellemes ember. Amikor a főnöke kiválasztott minket a tervezésre, azzal a céggel szemben, amit ő javasolt, negatívan állt hozzánk. Igazából már az elején felhívtam figyelmét a hibára, de semmibe vette.
A többi alkalmazottal is aljas módon viselkedett, ahol dolgozott. Amikor a titkárnője megtudta, hogy hibázott, örült, mert azt gondolta, hogy ki fogják rúgni.
Írnom kellett egy jelentést a főnökömnek, és megkérdeztem, vajon annak lehet-e negatív hatása az építészre, amit írok. Azt mondta: „Magunkat is alig tudjuk megvédeni. Miért törődsz azzal mi lesz vele?”
Azt válaszoltam: „Ez a terv az együttműködésünk eredménye. Azonkívül, foglalkoznod kell vele a jövőben. Ha jól bánsz vele végeredményben magaddal fogsz jót tenni.” A főnököm egyetértett.
Befejeztem a teljes körű riportot, ami objektív és korrekt lett. A fejlesztő elégedett volt és nem rúgta ki az építészét.
Később felhívott az építész. Nagyon udvarias volt, ami teljesen más volt, mint amikor először találkoztunk.
A projekt végül be lett fejezve. Nem voltak új projektek beütemezve akkoriban, és beláttam, hogyha a cégnél maradok, akkor teher lennék, a főnökömnek kölcsön kellene kérnie, hogy fizetni tudjon nekem.
Mintha csak a saját rokonom lett volna, nem akartam adósságba hajszolni, hogy fizetni tudjon, így azt mondtam neki: „A projekt befejeződött, haza kell mennem. Hívj fel, ha valami kérdés merül fel.”
Mint Fálun Dáfá művelőnek, a szívem nyugodt maradt.
Több hónappal később, gondoltam, hogy meg kellene szüntetni a bankkártyámat, ami a céges fizetéshez volt kötve. Mivel a főnök soha nem hívott, vagy mondta, hogy kifizetné, amivel tartozik nekem, a céges kártya haszontalan volt.
A bankban a pénztáros kinyomtatta a számlakivonatot és kért, hogy írjam alá. Meglepődtem.
Emlékeztem, hogy kevesebb, mint 100 jüan volt rajta, de ez 60,000 (durván 10,000 USD) egyenleget mutatott. Átnéztem a részleteket, és láttam, hogy a főnököm mindent rápakolt a számlámra, amivel tartozott, de nem értesített róla.
Forrás: A Considerate Architect
* * *
tovább ...