Amikor először olvastam a „Felhívás minden a Szárazföldi Kína számára készült Shen Yun DVD kiadások terjesztésének a leállítására” című cikket a Minghui-n 2016 februárjában, mélyen le voltam sújtva. Ráébredtem, hogy a kommunista párt nevelése, amit átéltem különösen káros, és el kell távolítanom. Az egész életemet a kommunista rezsim uralkodása alatt töltöttem. Nehéz volt ezt felismerni.
A Mester azt mondja,
„… vegyünk egy üveget tele piszokkal, zárjuk le erősen a tetejét, és dobjuk a vízbe – azonnal lesüllyed a vízfenékig. Minél több piszkot öntesz ki belőle, annál feljebb úszik az üveg a vízben; ha teljesen kiöntöd belőle a piszkot, az üveg a víz felszínére jön.” (Zhuan Falun)
Azt gondoltam: „Nem én vagyok az üveg? Csak minden piszkos dolgot kiöntve belőle tudok magasabbra emelkedni.” Az elmém nem volt nyugodt, amikor a Fát olvastam, és az az érzésem volt mintha valami elválasztana a Fától. Nem volt olyan erős a vágyam a Fá tanulására, mint kezdetben.
Annak érdekében, hogy áttörést érjek el a művelésben, úgy döntöttem megtanulom kívülről a Zhuán Fálunt. Egyszer már próbáltam megtanulni a Hong Yint, de hamar elfelejtettem, amit megjegyeztem. Ezért amikor ismét készen álltam a Zhuán Fálun memorizálására, félelem tört felszínre. Aztán eszembe jutott, hogy sok idősebb, írástudatlan gyakorló képes volt megtanulni a könyvet. Így hát úgy döntöttem én is megtanulom a Fát.
Mentális akadályok leküzdése
Egyszer, amikor kézbe vettem a Zhuán Fálunt és elkezdtem memorizálni a Fát, az elmémet zavaró gondolatok támadták meg. Míg a szám olvasott, az elmém sodródott. Azonnal őszinte gondolatokat küldtem, és kértem a Mestert, hogy segítsen és adjon erőt. De hosszú idő után is csak egy rövid bekezdést tudtam megtanulni.
Leragadtam a második oldalon, és nagy nehézségek közepette tanultam a Mester szavait,
„Mivel mindenki azért ül itt, hogy a Dáfát tanulja, igaz művelőnek kell tekintened magad, és le kell mondanod a ragaszkodásaidról.” (Zhuan Falun)
Egyszerre csak rájöttem, hogy nem kezeltem magam igazi gyakorlóként azokban az években. A Mester adott egy utalást. Megdöbbentem, hogy egy ilyen alapvető problémával nem voltam tisztában egész idő alatt.
Visszatekintve a művelési múltamra, megértettem, hogy nem voltam szorgalmas amióta csak elkezdtem gyakorolni a Dáfát 1998-ban. Bár sokszor olvastam a Zhuán Fálunt, a gyakorlatokat csak alkalmanként végeztem, és nem igazán vettem részt az igaz tények tisztázására tett erőfeszítésekben. Úgy cselekedtem, mint egy hétköznapi ember.
Úgy éreztem, minta valamit áttörtem volna, és igazi gyakorlóvá váltam volna. Hamarosan sikeresen megtanultam a mondatot.
Megtalálni és eltávolítani a ragaszkodásokat
Mialatt a Fát memorizáltam elég sok ragaszkodás felszínre került, beleértve a türelmetlenséget, és a hajlamot, hogy könnyen feladjam. Erősen kitartottam az őszinte gondolatoknál és a Fá memorizálásánál, képes voltam eltávolítani ezeket a ragaszkodásokat.
Úgy éreztem, mintha sosem láttam volna egyes tanításokat a Zhuán Fálunban, annak ellenére, hogy már több mint száz alkalommal elolvastam. Az is ámulatba ejtett milyen erőteljes a logika a Mester tanításaiban, és ahogy fokozatosan és olyan világosan tárja fel a Mester a bonyolult témákat. Egy mélyebb megértéshez jutottam a Fában, ami olyan érzés volt, amit sohasem tapasztaltam azelőtt mialatt a könyvet olvastam.
Nehézségeim támadtak a Mester szavainak megtanulásával,
„Ezt nem együttérzésből teszi, hírnévre és gazdagságra éhes szívét még nem tudta lecsillapítani. Együttérzés egyáltalán nem is keletkezhet nála. Attól fél, hogy elveszíti a hírnevét, inkább elkapja a betegséget, minthogy elveszítse a hírnevét. Milyen erős a hírnévhez való ragaszkodás!” (Zhuan Falun)
Nem néztem magamba, csak ismételgettem a Mester Fáját újra és újra, azt gondolva tudat alatt, hogy nekem soha nem volt ilyen ragaszkodásom a hírnévhez. Eltelt egy óra mire megragadt a fejemben egy mondat a Fából: „Olyan erősen, hogy már természetessé vált, és az emberek nem érzik többé magukban.” (Zhuán Fálun)
Derengeni kezdett, hogy az nem úgy van, hogy sohasem volt ilyen ragaszkodásom a hírnévhez, hanem az mélyen beásta már magát az elmémbe. Eltávolítottam, és hamarosan meg tudtam jegyezni ezt a részt.
Átmenni az élet és halál vizsgáján
Amikor a 3. fejezetet tanultam a Zhuán Fálunból, átmentem a művelésem egy vizsgáján.
Egy reggel, amikor vettem a Zhuán Fálunt és elkezdtem szavalni, a testemben mélyre ható hideget éreztem. Lehetséges okok után kutattam magamban. Volt egy álmom előző éjjel. Valaki éppen előadást tartott. A terem egy kicsit melegnek érződött. Az ember a színpadon intett a hallgatóság felé és azonnal egy picit hűvösebb lett. Mindannyian le voltak nyűgözve. Büszkeség érzése töltötte meg a szívem, azt gondoltam: „Ez az én Mesterem!” Abban a pillanatban az álomban, eszembe jutott, hogy egy gyakorlótársam mesélte, hogy a mester magas és jó kiállású. Hogy lehet, hogy ez az ember ilyen kicsi és csúnya. Azután felébredtem.
Ahogy újra megvizsgáltam az álmot, megértettem, hogy nagy hibát követtem el, és összetévesztettem egy rossz mesterrel. A Mester azt tanította nekünk:
„Ha könnyelműen elfogadsz valakit mesteredül és követed őt, hova fog vezetni? Ő maga sem képes elérni a zhengguot – nem művelted akkor magad hiába?” (Zhuán Fálun)
Azonnal leültem és őszinte gondolatokat küldtem. Eltel egy óra és a hidegség rosszabbodott. Akkor felhívtam az anyám, és megkértem, hogy segítsen őszinte gondolatokat küldeni. Miután visszaraktam a kagylót, a hidegség elmúlt, de a végtagjaim elkezdtek görcsölni, és olyan érzésem volt mintha áramot vezettek volna át a testemen.
Letérdeltem, és bevallottam a hibát a Mesternek: „Mester, a főtudatom nem volt elég világos, és összetévesztettem a rossz mesterrel. Hibáztam.” Mivel a görcsök túl erősek voltak, a földre zuhantam. Folytattam az őszinte gondolatok küldését a földön fekve, és azt mondtam magamnak: „Meg kell őriznem a józanságom a jövőben minden esetben, és nem fogok ilyen hatalmas hibát elkövetni még álmomban sem.”
Úgy éreztem, mintha kötéllel lenne szorosan összekötözve a testem, ami majdnem megfojt. Alaposan leizzadtam. A kezeim görcsben voltak, mint a csirkelábak, a karjaimmal a mellkasom előtt. Próbáltam a lábaimat használva lefeszíteni és távol tartani a karjaimat, de sikertelenül.
A Mester az mondta:
„Az igazi művelés nem olyan könnyű, mint amilyennek képzeled. Gondolod, hogy ha művelni akarod magad, máris sikerül? Ha művelni akarod magad, azonnal veszélybe kerülsz, és azonnal belekeveredhetsz ilyen problémákba.” (Zhuán Fálun)
Kezdtem megérteni, hogy ez a csapás arra van, hogy megvizsgálják vajon el tudom-e engedni az élethez való ragaszkodásomat és a halálfélelmet. Az mondtam magamnak, „Nem félek a haláltól, de nem hallhatok meg, mivel még nem fejeztem be a Fa memorizálását. Annyi év laza művelés után, végre elkezdtem helyesen tanulni a Fát. Senki sem veheti el az emberi testemet. A Mester elrendezését kell követnem, mindegy mi történik.” Az elmém lenyugodott és nem maradt benne félelem. A testem még töltve volt elektromossággal, az arcom zsibbadt, a testem vonaglott. Kibírhatatlan fájdalomban hemperegtem a földön előre-hátra. Miközben magzati pózban verejtékeztem és ziháltam a földön, folyamatosan ismételgettem, „A Fálun Dáfá jó. Az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia jó.”
Három órával később anyám felhívta a férjemet, és ő kihívta a mentőket. Bár minden erőmet összeszedve üvöltöttem, hogy „Nem akarok menni,” bevittek a kórházba.
Minden orvosi vizsgálat, beleértve vérnyomást, vérképet normál értéket mutattak, leszámítva a hozzávetőlegesen alacsony kálium szintet. Továbbra is kértem a Mestert hogy segítsen és adjon erőt, el voltam szánva, hogy átmenjek a vizsgán. A kórházban két órán keresztül kapott infúziós oldat ellenére sem mutatkozott jele a javulásnak. Tudtam, hogy ez nem egy betegség. El kell viselnem, amit el kell, de nem kellene elviselnem, ha a Mester elrendezése szerint nem volt nekem szánva. Ezzel a gondolattal, összeszedtem minden erőmet, hogy kinyissam a görcsben lévő kezeimet. Sikerült. Sokkal jobban éreztem magam és egyszer csak felültem. Mondtam a férjemnek, hogy „Gyerünk, menjünk haza”. Este 8 körül kisétáltam a kórházból. Átmentem a vizsgán a Mester segítségével.
Azóta a Fá memorizálása felgyorsult, és kevesebb mentális zavarás jelentkezett. Olyan mintha a karakterek a Zhuán Fálunban felsorakoztak volna, arra várva, hogy a fejembe lépjenek. Az anyag ami elválasztott a Fától eltűnt. Három hónapon belül befejeztem az egész könyvet.
Betartani a Fát mindenben
Ragaszkodtam a személyes érdekekhez, és a kicsinyes előnyökhöz, amit különösen nehéz volt eltávolítani. Folyamatosan azt mondom magamnak, hogy meg kell szabadulnom minden ragaszkodásomtól.
Egyik nap, amikor egy nyugati stílusú étteremben ettünk, és a barátom egyszer csak azt mondta: „Nézd ezeket a gyönyörű evőeszközöket itt, meg kellene lovasítanom párat.” Meg voltam lepve és nem tudtam, hogy reagáljak. Azt gondoltam: „Én már egy igazi gyakorló vagyok. Nem kellene ilyen kicsinyes előnyökhöz ragaszkodnom. Tilos ezt tennem.” Azóta eltávolítottam ezt a ragaszkodást.
Egy másik alkalommal egy bevásárló utcában voltam a gyerekkel. Miközben a mosdót használtam, találtam egy teljesen új IPhone-t ami a mosdópulton feküdt. Nem nagyon foglalkoztam vele, és távoztam anélkül, hogy hozzányúltam volna. Ha ez még a Fá memorizálásom előtt történt volna, akkor elpakoltam volna az apró nyereségekhez kötődő ragaszkodásom miatt.
A Mester így tanította:
„Minden tanfolyamon vannak olyan emberek, akik lemaradnak a többiekhez képest, mivel gyengébb a megvilágosodási képességük. Ezért teljesen mindegy, milyen helyzettel kerülsz szembe, mind normális.” (Zhuan Falun)
Nem olyan emberekről beszélt a Mester min én? A Fá helyreigazítás a végéhez közeledik. Míg számos gyakorlótársam elérte a célját a művelésben, és csak most kezdtem.
A Mester aggodalma
Egyszer csak felidéztem egy álmot, amit édesanyám mesélt nekem valamikor 1998 környékén. Az álomban, az utcán ment keresztül, miközben fogta a kezem. Egy terepjáró közelített felénk, megállt és a Mester szállt ki belőle. Észrevette, hogy a Mester engem figyel, így arra kért, hogy köszöntsem a Mestert. Ennek ellenére, én továbbra is mögé bújtam.
Miután felébredt, anyám azt mondta nekem, „A Mester aggódik miattad, attól félve, hogy elveszel az emberi világban. A Mester olyan gondterhelt.”
A kezdetektől fogva, és évezredeken keresztül a történelemben, a Mester gondomat viselte egész végig. Mégis elvesztem az embervilágban és kilazítottam a művelésemben.
Minden megváltozott, köszönhetően mindez a Dáfá erejének és az őszinte szívvel történő Fá memorizálásnak. Most már mindent képes vagyok őszinte gondolatokkal kezelni, és képes vagyok gyakorlónak tekinteni magam. A Fá nélkül semmit sem tudtam volna elérni. Jól tanulni a Fát valóban kiemelkedő fontosságú. Az az alapja mindennek.
Forrás: Studying the Fa Well Is the Foundation for Everything
* * *
tovább ...