A 2015-ös bécsi Fálun Dáfá tapasztalat-csere konferencián elhangzott beszámoló
Üdvözlet a Mesternek, Üdvözlet, Gyakorlótársak. Köszönöm a Mesternek az összes felismerést, amit megélhettem.
A szülőföldem Peru, az édesapám családja Kínából származik, édesanyám családja pedig Spanyolországból. Mindkettejük családja a múlt század elején emigrált Peruba.
1996 végén kezdtem el a Fálun Gongot gyakorolni. Abban a pillanatban nem értettem a mély jelentését annak, ami velem történt.
Ezelőtt számos kis fizikai baleset ért, rossz volt az egészségem, és volt, hogy gyógymasszőrhöz fordultam a nyakammal, mivel néha annyira fájt, hogy elviselhetetlennek tűnt. Az első találkozó alatt felülvizsgáltuk az egész életemet a születésem óta. Nehéz volt. Rettenetes fájdalmakkal járt, és nem tudtam visszatartani a könnyeimet, amelyek úgy peregtek az arcomon, mint az eső a vihar után. Mielőtt elmentem volna, a szakember megemlített egy meditációt, nevezetesen a „Fálun Gongot”, hogy itt a rendelőhöz közel ki tudom próbálni. Javasolta, hogy menjek el, és én beleegyeztem. Ezzel párhuzamosan egy kollégám a munkahelyen beszélt nekem a „Fálun Gong” gyakorlatról, mely Genfben elérhető. Nem volt véletlen, így kellett lennie.
Nem sokkal ezután, 1996 végén elkezdtem gyakorolni a Fálun Gongot. A hozzáállásom megváltozott, megértettem, hogy nemcsak a fizikai fájdalmat, de a gyermekkori szenvedéseimet is, melyeket a karmikus kapcsolatok váltottak ki, elnézéssel és együttérzéssel kellene kezelnem. Elkezdtem a nehézségeket örömmel fogadni. Ez volt az első ajándék a Mestertől.
1976-ban kezdtem el dolgozni az ENSZ irodában Genfben. A napok mozgalmasak voltak. A nyelvi osztályon, ahol dolgoztam, akkor is, ha túl elfoglaltak voltunk ahhoz, hogy vitatkozzunk, a légkör nem volt békés. 1996 után, mikor elkezdtem gyakorolni a Fálun Gongot, magamba néztem, és együtt érző hozzáállással megvizsgáltam a kollégáim életét, és megállapítottam, hogy a teher, amit mindenki cipel, nem könnyű.
A napjaim hosszúak és mozgalmasak voltak a munkától, de boldog voltam, hogy befejeztem egy feladatot, amit rám bíztak, és segítettem a kollégáim munkáját, amelynek én voltam a felelőse. Mikor hazaértem, olvastam a Zhuán Fálunt és végeztem a gyakorlatokat, amikor nem tudtam menni a genfi csoport közös gyakorlására. Nem éreztem magam fáradtnak, mivel mélyen tudtam aludni.
1978 végén megházasodtam, az élet folytatódott az öröm és a szenvedés csomagjaival. 2000-re elköteleztem magam a Fálun Gong gyakorlatnak stabilabban, hogy megtisztítsuk magunkat minden problémától, amely megakadályoz minket (a férjem és engem), hogy komoly gyakorlókká váljunk, és így boldogok legyünk. A férjemnek mindenfajta bőrbetegsége volt, az egészsége nem volt jó, de hiábavaló volt elmondani neki, hogy ez az alkohol miatt van, és a cigarettától. Elvitt 10 évet a férjem életéből, hogy leszokjon a dohányzásról. Már nem dohányzik többé. Abbahagyta az ivást is, ami egy komoly probléma volt a számára. Amíg befelé tekintettem, és felismertem minden ragaszkodásomat, folytattam a gyakorlást és a művelést, ahogy a Mester mondja.
Lépésről lépésre elkezdtem megérteni számos problémát. Saját magam tisztítása a legfontosabb, és a kulcs a műveléshez. Megértettem újra, hogy szükséges elhagynom a ragaszkodásaimat. Megértettem, mennyire komoly a művelésünk.
Csak azután értettem meg, hogy a férjem tett némi előrelépést a mindennapi életében, miután mindezeket gyakoroltam és műveltem is.
2007 körül a férjem megkért, hogy tanítsam meg neki a gyakorlatokat. Most otthon együtt olvassuk a „Zhuán Fálunt”. Néha felolvasom neki a mi mindennapi leckénket éjjel. Még ha ez nem is mindig könnyű, rendszeresen előrehalad. Tudom, hogy ez csak a betegség felismerésének kérdése, de ez az igazság tisztázásának szilárd ténye a gyakorlatról, és arról, hogyan kellene viselkednie egy gyakorlónak. A gyakorlóinknak példát kell mutatniuk. Az őszinte viselkedés növelni fogja az emberek hitét a Dáfában, és a Dáfá gyakorlókban. A mindennapi művelésünk ezért kulcsfontosságú. Ha igaz művelőként viselkedünk, el fogjuk érni a kötelességünket, hogy segítsünk a Mesternek a Fá-helyreigazításban. Ahogy a Mester említi a Zhuán Fálunban:
„Elmondok neked egy igazságot: az ember egész művelése egy olyan folyamat, amelyben az ember fokozatosan megszabadul függőségeitől. … Mert a gyakorló a legértékesebb. Művelni akarja magát, így ez az általa megalkotott gondolat a legértékesebb.”
(Zhuán Fálun , 1. fejezet, Az embereket magas szintre vezetni)
2003 júniusában elmentünk egy tapasztalatmegosztó konferenciára Koppenhágába, mikor mondtam a férjemnek, hogy egy mini busszal fogunk menni, de meg kell osztanunk a vezetést, a kb. 10 órás autó utat. Mire önként felajánlotta, hogy vezet egy szakaszon. A múlt évben részt vettünk a madridi tapasztalatmegosztó konferencián is, miután részt vettünk az idei Shen Yun előkészítésében. Idén elmentünk júliusban Párizsba, és újra önként felajánlotta, hogy megosztja a vezetési időt velem, végül eldöntötte, hogy végig ő vezeti le az utat Párizsba, és visszafelé is. Megköszöntem a Mesternek és a Dáfának ezeket a változásokat.
Az életem pozitívan átalakult, miután elkezdtem gyakorolni a Fálun Gongot. A munkában való nehézségek után, mikor 2010-ben nyugdíjba vonultam, a kollégáim egy gyönyörű fát ajándékoztak nekem.
Az utolsó éveimben a munkában nagyon hálásak voltak nekem. A részlegvezetőm még meg is kért, hogy írjak egy összefoglalót a tevékenységemről, amit modelleztek a részlegnek, és megosztottak az ENSZ honlapján. Nem tudtam elhinni ezt a döntést, miután számos rossz pillanattal teltek el a korábbi évek.
Az egészségügyi problémákról. 1977-ben, 27 éves koromban átestem egy sebészeti beavatkozáson, amely során kivették az epehólyagomat. Valamikor azután bélproblémáim voltak, több sebész tanácsolta nekem, hogy műttessem meg magam, és távolítsák el a belem egy részét. Aggódtak egy kezdődő rák miatt. Az orvosok meglepődtek, hogy ilyen egészségügyi nehézségeim vannak a fiatal korom ellenére. Az 1990-es években kezdődő cukorbetegséget diagnosztizáltak. 2010 augusztusában, mikor nyugdíjba mentem az ENSZ-től, nem voltak nyomai ezeknek a betegségeknek. Az eredmény az utolsó elemzésből jobb lett. Nincs koleszterin, nincs glükóz, nincs magas vérnyomás. Minden kielégítő volt. Ez 10 évvel ezelőtt volt, mikor utoljára beszéltem az orvosunkkal. A Fálun Gong gyakorlása helyreállította az egészségem.
Először, mikor egy nehézség felmerült, őszinte gondolatokat küldök. A művelés a gyakorlással együtt segít nekem tovább menni az utamon a megvilágosodásig.
Mondhatom, hogy a Dáfá gyakorlása megváltoztatta az életemet. Elkezdtem gyakorolni a Dáfát. A Mester sosem hagyott el. Érzem a támogatását minden egyes pillanatban a mindennapi életben, mikor van nehézség vagy nincs, vagy mikor elér bármilyen kísértés. Mindig ott van, hogy mutassa nekem a helyes utat. Zhen-Shan-Ren (Őszinteség, Jóság és Tolerancia), az elkötelezettségem lelke, hogy művelődjek és gyakoroljak.
Egy idézettel szeretném befejezni Li Mestertől:
„Mikor korábban műveltem magam, sok nagy ember azt mondta nekem: „Az elviselhetetlen elviselhető, a lehetetlen lehetséges”. Valójában ez így van, később megpróbálhatjátok. Próbáld meg, ha igazi nehézségeid vannak vagy ha le kell győznöd a megpróbáltatásokat. Ha elviselhetetlen, próbáld meg elviselni; ha lehetetlennek tűnik vagy nehezen megvalósítható, akkor próbáld meg és meglátod, hogy tényleg lehetetlen-e vagy sem. És ha tényleg megcsinálod, mint az elnyűtt és fáradt utazó, akkor látni fogod „a fűzfák árnyékát, a virágok kinyílását, egy helyet, ahol megpihenhetsz”!
(Zhuán Fálun, Kilencedik fejezet, Emberek nagy alapképességgel)
Köszönöm, Mester, köszönöm, gyakorlótársak!
* * *
tovább ...