Tisztelt Tanár, kedves gyakorlótársak!
Egy nyugati gyakorló vagyok az Egyesült Államokból. 2005-ben kaptam meg a Fát. A Mester megtisztította és kiigazította a testemet, és elfogadott engem tanítványának. Rájöttem, hogy nekünk, tanítványoknak van egy küldetésünk, ami az érző lények megmentése, különösen a kínai embereké.
Tavaly április óta tisztázom az igazságot a városunkba látogató kínai turistáknak,
Korábban próbáltam tisztázni az igazságot a kínai embereknek, akik néhány belvárosi, öregebb lakásban élnek, és mindig sok kínai igazságtisztázó anyagot vittem magammal a kocsim csomagtartójában.
Egyik nap elhaladtam egy ázsiai étterem előtt, és észrevettem egy nagy csoport kínai embert, a parkolóban. Az volt a gondolatom, hogy talán kínai turisták. Leparkoltam az autómmal, odamentem hozzájuk, és felajánlottam nekik az Epoch Times újság kínai kiadásának a példányait egy három férfiből álló csoportnak.
Az egyikük közülük azt mondta, hogy „Fálun Gong!”, mintha figyelmeztetné a többieket. Elmosolyodtam, és azt mondtam: „Igen, Fálun Gog gyakorló vagyok.” Aztán felajánlottam neki egy újságot, de nem akarta elvenni. A mellette levő férfi azonban elvette. A többi turista aztán közelebb jött, és mindegyikük kért egy példányt az újságból. Volt nálam néhány különkiadás Wang Lijunról (Chongqing polgármester helyettese, aki megpróbált menedéket keresni az USA konzulátusánál 2012 februárjában Chengdu-ban, a politikai csatározások közepette), ami különösen érdekelte őket.
Majdnem mindenki nagyon izgatott volt, ahogy olvasta a szöveget, még az a férfi is odajött és elvett egyet, aki először elutasította. Mikor visszamentem az autómhoz, az egyik nő odajött hozzám, és azt mondta angolul: „Köszönöm.”
Nagyon örültem, és megköszöntem a Mesternek a szívemben, hogy elintézte a dolgokat, és így találkozhattam ezekkel az értékes kínai emberekkel. Rájöttem, hogy ez az étterem nagyon népszerű turista célpont. Azóta az étterem parkolójába megyek a hét 5-6 napján, kb. két órára minden nap, két másik nyugati gyakorlóval lefedjük a maradék 1-2 napot. Az elmúlt 16 hónapban több tízezer irományt adtam át több tízezer kínai turistának, és az eredmények elég jók.
A turisták kérdéseket tesznek fel
Sok turista meglepődve nézi, hogy egy nyugati ember gyakorolja a Fálun Gongot. Megtanultam néhány kínai szót, és általában mindenkit így üdvözlök: „Ni hao, kínai újság, ingyenes!” És sokan mosolygok.
Néhányan visszamosolyognak, néhányan bólintanak, miközben elveszik az újságot, és azt mondják: „Köszönöm, köszönöm!” Mások nem akarnak semmit elfogadni. De gyakran kitartó vagyok, vagy mikor látják, hogy mások elveszik az újságot, megváltozik a véleményük, és ők is elfogadnak néhány anyagot.
Akadnak olyanok is, akik negatívak, és nem lehet őket meggyőzni. Az ilyen embereknek azt mondom kínaiul: „A Fálun Dáfá jó, az üldözés nem jó”.
Néhányan a turisták közül beszélnek kicsit angolul, és ők néha kérdéseket tesznek fel.
Egy férfi tudni akarta, miért gyakorlom a Fálun Gongot, mikor nem vagyok kínai. Elmondtam neki, hogy több mint hét éve vagyok gyakorló, és nagyon egészséges vagyok, nem szedek semmiféle gyógyszert, és sosem volt szükségem orvosra, pedig már 65 éves vagyok. Akkor elmosolyodott.
Elég sokan kérdeznek, hogy vajon voltam-e valaha Kínában, és néha hozzáteszik, hogy Kína most már más, el kellene mennem, és megnézni magamnak. Néha megkérdezem tőlük: „Gyakorlom a Fálun Gongot, mondd meg nekem, ha Kínába megyek, mi fog velem történni, ha végezni akarom a gyakorlatokat egy parkban?” Ettől általában csendben maradnak.
Néha azt is mondom: „El szeretnék látogatni Kínába. Talán mikor Jiang Zemin börtönbe kerül, elmegyek majd.”
Mások azt akarják tudni, mennyit fizetek, és ki fizeti az anyagokat. Elmondom nekik, hogy önkéntes vagyok, és én fedezem a költségét néhány anyagnak, és más Fálun Gong gyakorlók is hozzájárulnak. Általában elfogadják ezt a választ.
Egy férfi megkérdezte tőlem, hogy beszélek-e kínaiul. Azt mondtam, nem. Megkérdezte: „Egy kicsit?” Azt válaszoltam: „Fálun Dáfá hao!” Nevetett, és ismételte: „Fálun Dáfá hao!”
Zavarás
Kezdetben nagyon sok zavarással kerültem szembe, mint például dolgok történtek az autómmal, a kocsi feljárómat lezárták, esős idő vagy akadályok a munkahelyen. De sosem hagytam, hogy bármi is megakadályozzon abban, hogy az étteremhez menjek. Mikor tájékoztattam a főnökömet, hogy elmennék két órára minden nap, és nem leszek telefonon sem elérhető, megkérdezte tőlem, hogy meddig fog ezt tartani. Válaszoltam: „Amíg a Fálun Gong üldözése véget nem ér.” Egy pillanatig csöndben maradt, majd azt mondta: „Mindenki jogosult az ebédszünetre”.
Télen, mikor esős az idő, sokszor elkezdett esni, ahogy elhagytam a házat. Erre küldtem őszinte gondolatokat, és mire elértem az étterembe, az eső általában alábbhagyott, vagy el is állt.
Meg kellett küzdenem a félelmemmel is, nem tudva, mivel találkozhatok. Abban az időben sokat hallottunk a KKP (Kínai Kommunista Párt) zavarásáról a gyakorlókkal szemben Hong Kong-ban, és az egyik helyi koordinátorunk azt mondta, hogy hívnunk kell a rendőrséget azonnal, ha bármilyen probléma alakul ki. Azon az estén vettem észre, hogy elkezdtem némi félelmet érezni. Eldöntöttem, hogy ezt teljesen megszüntetem. Megmentettem az érző lényeket, amely a legőszintébb dolog a világegyetemben. A Mester védelme alatt állok, nincs miért aggódnom. Ezzel az elmém megnyugodott, és nem féltem többé.
Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy nyugodt és barátságos maradjak. Gyakran küldök őszinte gondolatokat, és gyakran kérem a Mester, és az őszinte Istenek segítségét. Néha dúdolom a „Fálun Dáfá hao“ c. dalt, hogy távol tartsam az elmémet a túl sok gondolkodástól.
Buszsofőrök és idegenvezetők
Megtapasztaltam, hogy döntő lehet a buszvezetők hozzáállása a Fálun Gonghoz. A buszsofőrök mind kínaiak, akik az Egyesült Államokban élnek. Általában ösztönzik a turistákat, hogy vegyenek újságot, vagy azt mondják nekik, inkább ne vegyenek. Néhány sofőr semleges, ők hagyják, hogy azt csinálják a turisták, amit akarnak. Így hát eldöntöttem, hogy összebarátkozom a sofőrökkel, és tisztázom nekik az igazságot.
Sok sofőr nagyon barátságos és segítőkész, de némelyek nem.
Az egyik sofőr különösen mérges volt. Kiabált velem: „Miért csinálod ezt? Miért utálod Kínát? Voltál valaha Kínában?”
Körülbelül hat vagy nyolc turista körbeállt minket, és csendben figyeltek.
Elmondtam neki: „Fálun Gongot gyakorlok, a Fálun Gong jó. Nem gyűlölöm Kínát. Szeretem a kínai embereket, de nem szeretem a jelenlegi kínai rezsimet; hazudik és megsérti az embereket.”
Aztán azt kiáltotta: „Menj el!”
Azt válaszoltam: „Ez az én országom!”
Visszakiáltott: „Ez az én országom! Én vagyok az elnök!”
Egy kicsit szótlanná váltam, és megpróbáltam nyugodt maradni úgy, hogy őszinte gondolatokat küldtem. Habár kissé remegtem, nem mozdultam el. Aztán azt mondtam neki: „Jó embernek kell lenned.”
Nem mondott semmit, aztán elfordult, és tett néhány lépést. Néhány ember körülöttünk engem nézett, és mosolygott. Az egyik asszony odajött hozzám, és azt mondta: „Köszönöm!”.
Később végiggondoltam ezt az esetet, és eldöntöttem, hogy a legjobban kell csinálnom az emberek megmentését.
A Mester azt mondta:
„…már régen mondtam nektek, ami egy Dáfá-tanítványt, egy művelődő embert illet, úgy én azt mondtam, hogy egy művelőnek nincsenek ellenségei. Nektek csak az a feladatotok, hogy embereket mentsetek meg,…” (Fá-Magyarázat Chicagoban, 2005. június 26.)
Néhány hónappal később ismét találkoztam ezzel a sofőrrel. Mérgesnek nézett ki, és azt mondta nekem: „Menj el, menj haza, aludj!”
Nem szóltam semmit, és folyamatosan kínáltam az újságokat a csoportjának, egész idő alatt mosolyogva. A sofőr ekkor mondott valamit a turistáknak, minek következtében az egyik férfi egy másik csoportból visszaadott egy újságot nekem. A sofőr aztán mondott néhány tiszteletlen dolgot a Mesterről.
Nyugodtan azt válaszoltam: „A Fálun Dáfá jó, és a Mesterünk is jó ember”. Gyengéden ráütöttem az újsággal a sofőr karjára, de belül nagyon nyugodt maradtam.
Néhány héttel később újra láttam ezt a sofőrt. Sokkal jobban viselkedett. Üdvözölt engem és elmondta, hogy semmi baja nincs velem, csak a Mester volt az, aki nem tetszett neki.
Folyamatosan barátságosan mosolyogtam, és azt mondtam: „Jó dolgokat kell mondanod a Fálun Gongról, akkor a Mesterem megáld téged. Ha rossz dolgokat mondasz, rossz dolgok fognak történni veled.”
Azt mondta, hogy nem hisz ebben. De nem volt ideges, és mikor az emberek a buszon vettek néhány anyagok, akkor sem zavart.
A következő alkalommal, amikor láttam őt, így üdvözölt: „Hogy vagy, barátom?”
Egy másik alkalommal egy nagy meglepetés ért. Kijött az étteremből egy kancsó szódával, és felajánlotta nekem. Elmosolyodtam, és nagyon megköszöntem neki. Egymáshoz szorítottam a kezeimet, és intettem felé egy széles mosollyal.
A Mester azt mondta:
„A Dáfá méltósága nem oltalmaztatja, védeti meg magát a hétköznapi emberek eszközei által. Ez minden egyes Dáfá-tanítványunk valóban könyörületes, együttérző és jószívű magatártása által jön létre, ez nem megteremtve lett és nem is emberi magatartás, ezt nem lehet emberi módszerek által elérni, ez a Könyörületesség által keletkezik és az összes élőlény megváltása közben mutatkozik meg és a művelésed közben. Ha ti összességetekben jól művelitek magatokat, akkor az emberek a világon azt fogják mondani, hogy a Dáfá jó, ők mind tisztelni fogják a Dáfá-t..... Ha némelyek mondják, hogy ez nem lenne jó, akkor te a hétköznapi emberek módszereit használod és veszekedsz velük, te be akarod tömni a szájukat és így tovább és így tovább, ezáltal a konfliktusok ki fognak éleződni. Mi egyszerűen jól viselkedünk és mindent Könyörületességgel kezelünk. Nem szükséges veszekedned vagy vitatkoznod velük. Az embereknek van egy tiszta oldaluk, így egy ember felszíne szintén meg lesz érintve, akkor ő automatikusan azt fogja mondani, hogy te jó vagy.” (Fá-magyarázat és Fá-magyarázás a Fá-konferencián a New York-i Metropolitan-ben 2003.04.20-án)
Körülbelül száz Kilenc Kommentár a kommunista pártról című DVD-t osztottam szét különböző sofőröknek. Az egyik sofőr azt mondta nekem, hogy már régóta kereste ezt a DVD-t.
Néhány sofőr odajött, hogy kezet rázzon velem. Néhányan megkérdezték: „Emlékszel rám?” Egyikük odajött hozzám, és adott néhány sütit, és megölelt. Mások megkérdezték, hogy ebédeltem-e, vagy hozni akartak vizet, mondva: „Olyan meleg van, és már olyan régóta állsz itt.”
Néhány csoport összegyűlt körülöttem, és egy kis beszédet tartott, azt mondva, hogy én egy szép német hölgy vagyok, aki gyakorolja a Fálun Gongot, és hogy az Epoch Times egy jó újság, mindenkinek kellene vennie egy példányt.
A kínai emberek megmentése
Szétosztottam kb. ezerötszáz Kilenc Kommentár a kommunista pártról szóló füzetet. Egyik nap egy különösen nagy buszról szinte minden turista akart egy füzetet.
Egy másik nap egy sofőr odajött hozzám beszélgetni egy kicsit. Elmondta, hogy 10 éve Amerikában él, és szereti a szabadságot. Megkérdeztem tőle: „Ki szeretnél lépni a KKP-ből?” Egyszerűen válaszolt: „Igen” – és megadta nekem a nevét.
Egy másik buszsofőr egyetértett azzal, hogy kilépjen a Fiatal Úttörőktől, amely a KKP egy kapcsolódó szervezete gyerekeknek.
Úgy tűnt, hogy az egyik nap egy fiatal idegenvezetőt zavarja a turistáknak adott újság. Odamentem hozzá, és mosolyogva azt mondtam: „Te jó vagy rossz vagy?” Nevetett, és azt mondta: „Azt hiszem, néha jó és néha rossz.” Bólogattam és visszamosolyogtam. Visszatért a következő nap egy másik csoporttal, és többé nem zavart másokat az újság elvételében.
Egy körülbelül hat férfiból álló csoport állt körülöttem, és dohányoztak. Megtagadták, hogy bármit is elvegyenek tőlem. Akkor az idegenvezető odajött, és intett nekem. Felajánlottam számára egy újságot. Elvette és a férfiakra mutatott, miközben ezt mondta: „Add nekik.” Aztán elkezdte magyarázni nekik kínaiul, hogy a Fálun Gong és az Epoch Times jó. Utána mindegyikük akart egy újságot. Mosolyogtam, és megveregettem az idegenvezető vállát, mondva: „Jó ember vagy. Szerencsés jövőd lesz.” Azt mondta: „Igen, köszönöm.”
Egyszer megpróbáltam egy csoporttal beszélgetést kezdeményezni, megkérdezve egy fiatalembert, hogy beszél-e angolul. Azt válaszolta, nem. Megkérdeztem, honnan jöttek, azt mondta, hogy Guangzhou-ból. Válaszoltam: „Ó, Guangdong tartomány.” Mondta, hogy igen. Erre én: „Wang X a kormányzati vezetőtök.” Nevetett és elmondta másoknak, hogy hallottam Wang X-ről. Mindannyian nevettek. Aztán a buszsofőr odajött hozzám, és akart egy újságot. Véletlen volt, hogy éppen akkor olvastam egy cikket az Epoch Times-ban angolul Wang X-ről.
Egy férfi elutasította az újságot, azt mondva, hogy ő Buddhista, és nem akar semmit sem a Fálun Gongról. Elmondtam neki: „Különböző hitünk van, és mégis tiszteljük egymást. De a Fálun Gong gyakorlókat nem kellene meggyilkolni azért, amiben hisznek.” Ezzel egyetértett, és elmosolyodott egy kicsit.
Múlt év november elején egy Világ Vese Konferencia volt a városunkban. Több busznyi kínai orvos, akik részt vettek rajta, eljöttek az étterembe enni. Sokan elvettek egy különkiadást az újságból. Minden csoport vett néhányat. Egy férfi beszélt velem, miután elolvasta. Nagyon komoly volt, és megkérdezett, hogy igaz-e az, ami az újságban áll. Mondtam, hogy igaz. Elmondta, hogy nehéz elhinnie. Egy kicsit beszélgettem vele, és aztán a csoportja lassan elindult. Megrázta a kezem, és elment ő is.
Egyik nap felajánlottam egy különkiadást egy sofőrnek. Azt mondta: „Félek attól, mit fognak gondolni az utasaim, ha látják, mit olvasok.”
Azt mondtam a sofőrnek: „Nem kell félned semmitől, ez jó nekik is, ha olvassák, ösztönöznöd kell őket. Németországban nőttem fel. Először a nácik voltak nálunk, akik ellenőriztek minket. Mindenki félt tőlük, és így tudták irányítani az embereket. Aztán jött a kommunizmus, és ez ugyanaz volt. Mikor mindenki félt, akkor tudták csak igazán ellenőrizni és elnyomni az embereket, és azt tenni, amit csak akarnak, kihasználták az embereket.”
A sofőr azt mondta: „Igazad van, igazad van!”
Mikor a csoportja elment, sokan elvettek tájékoztató anyagokat. Aztán a sofőr rám mosolygott, és nagyon boldognak tűnt.
Néha több ember egy csoportban hangosan azt mondja: „Fálun Dáfá hao!” (A Fálun Dáfá jó)
Egy férfi megkínált cigarettával, miután elfogadta az újságot; ez igazán vicces volt.
Mostanában az egyik sofőr azt mondta: „Támogatlak benneteket, tényleg! Ti jók vagytok, amit mondotok, az igaz.”
Egy csoport férfi turista mind elutasította, hogy elfogadjon anyagokat egy másik alkalommal, és néhányan még ellenséges pillantásokat is vetettek rám. Közel álltam hozzájuk, mosolyogtam, és ismételten felajánlottam nekik az anyagokat. Egy férfi szigorúan nézett rám. A szívemben kértem a Mester segítségét. Aztán belenéztem ennek a férfinak a szemébe, és elmosolyodtam. Egy pillanattal később az arckifejezése meglágyult, és azt kérdezte: „Te Fálun Gong gyakorló vagy?” Bólintottam, hogy igen. Kinyújtotta a kezét, és elvett egy újságot. Egy másik férfi a csoportból szintén vett egyet.
Később elkezdtem angol szórólapokat terjeszteni, amelyek a szervkereskedelemmel kapcsolatos információkat tartalmaztak a kínai turistáknak vagy buszvezetőknek, akik jól beszéltek angolul. Ez szintén hozott néhány jó eredményt.
Egy ember elutasította az újságot, így megmutattam neki egy szórólapot, ami a szervkereskedelmet tárja fel, és azt mondtam: „Ez az, amit a kínai rezsim a Fálun Gong gyakorlókkal tesz Kínában. Megölik őket, hogy eladják a szerveiket a gazdag amerikaiaknak, és másoknak, akiknek szükségük van szervátültetésre.”
Azt válaszolta: „De én itt élek.” Akkor azt mondtam: „Ezért akarom odaadni önnek ezt a szórólapot, hogy utána tudjon nézni a weboldalakon, és döntse el maga. Ezek az ön fivérei és nővérei. Én német vagyok. Miért mondom ezt el önnek? Mert ez egy emberiség elleni bűncselekmény. Volt egy Hitlerünk az országban, aki hatmillió zsidót ölt meg. A német nép nem akarta elhinni, hogy a kormányunk ezt teszi. Ugyanez történik az ön országában.” Elvett egy szórólapot, és azt mondta: „Oké”.
A Mester ezt mondta a versében:
„Túl időn és téren, a Fá-helyreigazítás siet
Óriási bánat, az akarat mozdulatlan
Őrülten tombol a gonosz, az út tisztán a szemek előtt
Gonoszt eltávolítani, elsöpörve, mint a por
Tanítványok őszintén járják a Dáfá útját
Menny és föld sugárzik, gonosz teljesen oda
Fá-tanítványok szorgalmasan előre – szilvavirágok a hidegben
Ősidő óta bánat és keserűség, csak erre az alkalomra”
(Csak erre az alkalomra – Hong Yin III)
Úgy érzem, hogy egy nagy kiváltság a kínai turistáknak tisztázni az igazságot. Segít fejleszteni a türelmemet, és emelni a xinxingemet*. Kérem, mutassatok rá, ha valami nem megfelelő.
Köszönöm, Mester, köszönöm, gyakorolótársak!
(Előadva a 2013-as nyugati USA Fá konferencián)
*xinxing=a szív állapota, ami a művelő szellemi színvonalára vonatkozik.
Angol változat: http://en.minghui.org/html/articles/2013/11/3/143007.html
* * *
tovább ...