1995-ben ismertem meg a Fálun Dáfát, amikor másodikos általános iskolás voltam. Szeretném megosztani, hogy milyen boldogan nőttem fel Dáfá tanítványként. 1999. július 20. előtt minden reggel a gyakorlóhelyre mentünk az édesanyámmal, és a szomszédainkkal közösen végeztük a gyakorlatokat. Az iskola után megálltam ismét a gyakorlóhelynél. Megcsináltuk az álló gyakorlatokat és a meditációt is, mielőtt hazamentünk. Csatlakoztam a felnőttekhez, hogy népszerűsítsem a Dáfát majdnem minden hétvégén. Mentünk a közeli parkokba, és távoli elhagyatott falvakba is. A Fá elvekhez igazítottam magam minden helyzetben és igaz kicsi Dáfá tanítvány lettem.
Megtapasztalni az életet és a halált
Mikor negyedik osztályos lettem, súlyos betegség karmám volt. Magas lázam volt, és kiütések voltak a bőrömön. Képtelen voltam iskolába menni, így csatlakoztam a csoportos Fá tanuláshoz.
Amikor magamnál voltam, hallgattam, ahogy mások tanulták a Fát, de néha elvesztettem az eszméletemet. A magas láztól vörös volt az arcom. Csak a számon tudtam levegőt venni.
Az édesanyám a gyakorlótársam. Nem mérte meg a lázamat, és sikerült megőriznie a xinxingjét*. A nagyszüleim nem művelők és ragaszkodtak ahhoz, hogy bevigyenek a kórházba. Erősen ellenálltam.
Bár azt gondoltam, hogy nem tudok számos Fá alapelvet abban az állapotban, de az őszinte gondolataim erősek voltak. Tudtam, hogy Dáfá tanítványként a Mester gondoskodik rólam. Nem lehet semmilyen problémám. Ezért visszautasítottam, hogy kórházba menjek vagy gyógyszert vegyek be. Ezért a nagyszüleim még meg is vertek.
Ez egy hétig tartott. Mikor az édesanyám elvitt a közös Fá tanulásra, a gyakorlók nem ismertek meg, és azt kérdezték, hogy ki az anyukám.
A bőröm elkezdett kiszáradni és repedezett, ezért az arcom ráncos lett, és úgy néztem ki, mint egy öregasszony. Néhány nappal később az eredetileg sötét színű bőröm fehér és rózsaszín lett, és a kínai babákra hasonlítottam.
Nem mentem kórházba vagy nem vettem be gyógyszert. A testem állapota csodálatosan visszaváltozott.
Később néhány gyakorló elmondta az anyukámnak, hogy nagyon megérintette őket, amikor láttak, hogy milyen öregnek nézek ki. Féltek, hogy nem leszek képes legyőzni a zavarást. Azonban, amikor látták, hogy felépültem, akkor a hitük megerősödött a művelésben.
Tudtam, hogy a Mester és a Dáfá nélkül soha nem épültem volna fel. Az egész testem átalakult. A Mester és a Dáfá segítsége nélkül a testemben lévő rossz anyagok a későbbiekben problémát okoztak volna.
1999 nyarán a hazugságok a Fálun Gongról elárasztották egész Kínát. Egy alkalommal az anyukám és én elmentünk más gyakorlókkal együtt a helyi kormányhoz, hogy fellebbezzünk a Fálun Gongért. Elkéstünk. A tér már tele volt Dáfá tanítványokkal. Tökéletesen rendezetten álltak éppen úgy, mint a gyakorlóhelyen minden nap. Rengeteg katona vette körül őket.
Néhány gyakorló sírt. Még nagyon fiatal voltam, és nem értettem, hogy mi történik. Csak azt tudtam, hogy folytatom a művelést az anyukámmal, nem számít, hogy mi történik.
Eldeformálódott az arcom, amikor lazítottam a művelésben
A felnőtté válásom éveiben lazítottam a művelésben. Habár a szívem mélyén tudtam, hogy Dáfá tanítvány vagyok, engedtem az emberi érzelmeknek. Az egyetemi éveim alatt az arcom eldeformálódott, mert nem ügyeltem a xinxingemre, és nem tanultam jól a Fát, és a gyakorlatokat sem csináltam túl gyakran.
Ez egy nagy nehézség volt a számomra, mert nagyon ragaszkodtam a szépségemhez. Majdnem teljesen összeomlottam, amikor ez történt. Az anyukám megkérdezett, hogy mit választok az akupunktúrás kezelést a kórházban vagy a szorgalmas művelést otthon.
Visszatérni a műveléshez
Megnyugodtam, és emlékeztem a Mester szavaira: „meridiánok és akupunktúra pontok nélkül is elérhető ez az állapot” (Zhuán Fálun 8. fejezet)
Azt gondoltam: „A művelőknek nincsenek akupunktúrás pontjaik. Hova lehetne tenni a tűket az akupunktúrás kezelés során?”
A Mester azt mondta:
„Művelő vagy, de ha még mindig hétköznapi embernek tartod magad és úgy gondolod, hogy betegségeid vannak, hogyan tudnád magad magas szintre művelni? Ha nehézségek alakulnak ki gyakorlásunk során, de te még mindig hétköznapi embernek tartod magad, akkor azt mondom, hogy a Xinxinged ebben a pillanatban a hétköznapi emberek szintjére esett. Legalábbis ebben a kérdésben a hétköznapi emberek szintjére estél.” (Zhuán Fálun, 6. fejezet)
Azt mondtam magamnak, hogy szorgalmasan fogom magamat művelni. A Mester tanítványa vagyok, rendben leszek.
A Mester azt mondta:
„Mindegy, hogy a művelésetek során jó vagy rossz dologgal találkoztok – ezek mind jó dolgok, mivel keletkezésük egyetlen oka az, hogy művelitek magatok. Egy művelő nem érheti el a megvilágosodást emberi gondolatokkal, karma-tartozásokkal és ragaszkodásokkal megpakolva. Az arany idővel egyre fényesebbre csiszolódik.” (A chicágói Fá-konferenciára)
Felbátorodtam, és folytattam a Fá tanulást minden nap, végeztem a gyakorlatokat, küldtem az őszinte gondolatokat, és műveltem a xinxingemet.
Nézegettem az arcomat minden nap a tükörben. De ezután felismertem, hogy ez is egy ragaszkodás. Mikor tükörbe néztem, és észrevettem, hogy javult a helyzet, akkor örültem. Ha láttam, hogy nem javult semmi, szomorú lettem vagy aggódtam.
Olvastam a Mester szavait a Zhuán Fálunban, a 6. fejezetben:
„Mert ha valamitől megijedsz, akkor az félelem. Az nem ragaszkodás? Ha a ragaszkodásod előkerül, meg kell szüntetned, vagy nem? Minél félősebb vagy, annál jobban néz ki úgy a dolog, mintha beteg lennél. A ragaszkodásodat feltétlenül meg kell szüntetned, hogy tanulhass ebből a leckéből, hogy a félelmed megszűnjön és hogy emelhesd magad.”
Azt gondoltam: „A Mester szavai nekem szólnak. Miért nem változott vissza az arcom? Mert nem csináltam jól. Sok ragaszkodásom van. Hogyan is térhetnék haza a Mesterrel, ha nem távolítom el ezeket?
A Mester azt mondta nekünk a Fá Tanítás az Epoch Times Találkozóján, hogy „A jelenség a saját szívből következik.”
Azt gondoltam: „Hogyan tudna helyrejönni, amikor tudom, hogy van valami a szívemben, ami ezt okozza. Tiszta a szívem? Őszinte a szívem?”
Visszatekintve a főiskolai éveimre, én nem voltam más, mint egy hétköznapi ember. Mindenféle ragaszkodásaim voltak, mint a harci szellem, buzgóság, másokat lenézni és az irigység – emiatt nem értem el az igaz Dáfá tanítványok szintjét!
Tanultam a Fát, végeztem a gyakorlatokat, küldtem őszinte gondolatokat, magamban kerestem, és az arcom helyrejött anélkül, hogy észrevettem volna. Megtanultam egy fontos leckét:
Ha nem tanulom a Fát vagy nem végzem a gyakorlatokat, akkor még művelő vagyok? Ha nem művelem magam, hogyan tud a Mester gondoskodni rólam?
A Mester azt mondta nekünk „A Mester-Tanítvány“ című versben a Hong Yin II.-ben:
„A tanítványok helyes gondolatai erősek
Mesteré az erő megfordítani az események folyását”
Mikor arra koncentráltam, hogy jól műveljem magam, a Mester helyreigazított.
Elbotoltam sokszor a művelési utamon. Még most is sok emberi ragaszkodásom van, de el fogom távolítani mindet, egytől-egyig.
*xinxing=a szív állapota, ami a művelő szellemi színvonalára vonatkozik.
* * *
tovább ...