A nevem Konstantia, Görögországban élek. Kilenc hónappal ezelőtt kezdtem meg a Fálun Gong gyakorlását.
Egymást követő események sorozata vezetett a Fálun Dáfához: úgy emlékszem, hogy kérdéseim voltak, miért vagyok itt, honnan jövök, hova megyek a halál után, stb.
Két évvel ezelőtt egy szörnyű dolog történt a családomban, mire elkezdtem keresztény könyveket olvasni, és beszédeket hallgattam az interneten. Ugyan lenyugodtam, de nagyon sok dologra nem találtam választ, amik pedig eléggé nyugtalanítottak.
Egy nap kimentem a házból, és a tenger felé néztem, ahol a kikötő van. Éreztem, hogy a kikötőnél akarok lenni. Akkoriban éppen olyan könyveket olvastam, amik a meditáció pozitív hatásáról szóltak, és én is meditációt akartam tanulni. Később éjszaka festményeket láttam szenvedő emberekről a tévében, miközben a tévé csatornákat kapcsolgattam. Láttam, hogy egy ember a képzőművészeti kiállításról magyaráz, az üldözésről Kínában, és a Fálun Dáfá három fő elvéről, és a kikötőbeni gyakorlóhelyről. Nagyon érdekesnek találtam, de volt egy dolog, ami megütötte a fülemet: a riporter ezt mondta: „Ha ingyen meditációs órákat akarsz, menj a kikötőbe“. Feljegyeztem a telefonszámot, és másnap fel akartam hívni a kontaktot információkért. De soha azelőtt nem bíztam meg senkiben a tévénél, ezért haboztam. Három nap eltelte után megint ugyanazt a könyvet olvastam, és bekapcsoltam a tévét, és „véletlenül“ megint ugyanannál a csatornánál lyukadtam ki, ahol ugyanazt a festményt láttam, mint először, majd ugyanarról beszéltek, mint legutóbb, aztán megint beszélt a riporter, stb. Rájöttem, hogy ez semmi esetre sem lehet merő véletlen. Másnap felhívtam a megadott számot, és elmentem a gyakorlóhelyre.
Mikor az első alkalommal végeztem a gyakorlatokat, majdnem elbágyadtam, főleg a második gyakorlatnál. Nagyon erős fájdalmat éreztem az alhasamban a harmadik gyakorlatnál. Megértettem, hogy valami fontos dolog történik velem. A gyakorló azt mondta, hogy ne féljek, és hogy a történtek saját javamra válnak. A gyakorlatok után könnyednek éreztem a testem, és az azelőtt két hónapig gyötrő bal térdemben eltűnt a fájdalom, és nem is tért vissza soha. A jelenlévő gyakorlók mindegyikében egy igazi belső kedvességet éreztem, és a kezdetektől fogva biztos voltam benne, hogy bízhatok bennük. Miután beszélgettünk, elmagyarázták nekem, hogy meg kell próbálnunk művelni önmagunk, és megemlítettek egy könyvet is (a Zhuán Fálunt). Először – minden ok nélkül – vonakodtam egy könyv vásárlásától. Talán azért, mert úgy gondoltam, hogy ez teljesen elvezetne engem a kereszténységtől. Mikor azonban késő este elmeséltem a történteket a férjemnek, ezt mondta: „Miért nem kérdeztél meg a könyv vásárlásáról? Minden jó, ami tudást nyújt.“ Később megrendeltem a könyvet, és gyakorló lett belőlem.
A Fálun Dáfá több módon is megváltoztatott. A művelésen keresztül, és az eltűrt megpróbáltatásokon keresztül nem voltam már annyira félénk, és szégyenlős sem. Türelmetlenségem is csökkent, érzelgősségem is, ehelyett magabiztos lettem, és energikus. Sajnáltam azokat, akiket szenvedni láttam bajoktól vagy bármilyen szerencsétlenségtől, de most már rájöttem, hogy ez egy lehetőség számukra, hogy megszabaduljanak a karmájuktól, ezért már nem sajnálom őket annyira, akkor sem, ha a saját barátaimról, vagy hozzátartozóimról van szó, vagy akár saját magamról. Mindig is az volt a benyomásom, hogy oka van annak, hogy ebben a különös időszakban élek, amiről eddig nem tudtam – egészen addig, míg Mester feltárta előttem az előadásaiban. Most már van értelme az életemnek.
Ami a gyermekeimet illeti, mindenbe beleszóltam, amit csináltak, főleg a házi feladatokba. A művelésemben megértettem, hogy ezen a magatartáson változtatnom kell. Teret kell nekik adnom, hogy saját maguk végezhessék dolgaikat, és hogy megérjenek. Most már készakarva hagyom őket, hogy saját maguk kezelhessék dolgaikat, főleg, ami az iskolai dolgokat illeti; csak akkor segítek nekik, ha látom, hogy tényleg segítségre szorulnak. Ez a változás felelősségtudatossá tette őket diákként, és egyénként is, az iskolai jegyeik is javultak.
Az ortodox kereszténység elveivel nevelkedtem, és Jézus mindig szívem mélyében volt. Mindig segített, ha szükségem volt rá, és úgy értettem, hogy Ő adott válaszokat a kérdéseimre különböző jelekkel. Akkoriban azt gondoltam, hogy Jézus tolt előre, és Ő adott át Mester karjaiba. A Dáfában való művelésemben azonban megértettem, hogy Mester törődött velem mindig is, és hogy Ő készített elő hosszú ideje, hogy megtaláljam a Dáfát. Nem találok szavakat hálám kifejezésére. Ennek ellenére még felmerülnek kétségek időről időre, de legtöbbször a Fá tanulása segít ezeknek a kétségeknek az eloszlatásában, és gyakorlótársaim erős támogatása, akik egy nyomást nem gyakorló, de hatékony módon „felébresztenek“ engem.
Egy nap arra gondoltam, hogy a fő gond az, hogy hogyan érjük el az emberek szívét a ténytisztítás során az országomban, ahol nagyon sokan fanatikusak az emberek a kereszténységgel. Ők egyáltalán nem ismerik a művelés keleti módjait, és néhányan még úgy is vélik, hogy ezek a gyakorlatok ördögiek. Néhányuk ezt mondja: „Miért van szükségünk a Fálun Dáfára, hogy elmagyarázza az elveket, ha mi Jézusban hiszünk, és a szeretetben, amit Ő tanít nekünk?“ és irtózással az arcukon haladnak tovább. Miközben ezen gondolkodtam, hirtelen kétségeim támadtak a Dáfával szemben, de ezúttal olyan erős volt ez az érzés, hogy beleremegtem. Tudtam, hogy a gondolataim nem voltak helyesek, és aktívan el akartam utasítani őket. Néha rendbehozta a fejemet, ha a Pudu zenét hallgattam, de most ez sem segített. Biztos voltam benne, hogy ez egy zavarás, és elhatároztam, hogy Mester tanítását olvasom. „Véletlenül“ azt a Fá-magyarázatot választottam, amit Mester 2008. május 24-én adott New York-ban, Manhattan-ben. Ahogy elkezdtem olvasni, hirtelen minden világossá vált számomra. Pontosan azt olvastam, amit olvasnom kellett az adott időpontban. Mester azonnal válaszolt kérdéseimre!
Mester ezt mondja a Fá-magyarázatban a New York-i Fá-konferencián 2008-ban: „Az emberek megértései és félreértései, az emberek különböző véleményei és nézetei erről a dologról képezik a nehézségeket a ti Fá-igazolásotoknál és az élőlények megmentésénél a világon. Kétségtelenül nekünk mindenképpen meg kell mentenünk őket, mindegy hogyan viselkednek. Hiszen a félreértéseik abból adódnak, hogy ködben vannak. Nehézségeket okoztak a Dáfá-tanítványoknak, mert nem képesek a valós történéseket látni. A valóságban több ezer, több millió évet vártak erre az utolsó napra, mindegy miért jöttek ide. Mi nem tehetjük azt, hogy őket, csak azért mert ebben az egy életben nem jól viselkedtek vagy egy dolgot nem csináltak jól, már nem mentjük meg.“ (2008. május 24.)
Miután elolvastam ezt a részt, és egy kicsit tovább is, éreztem, hogy megszűnt a zavarás; újból nyugodtnak éreztem magam, és a rossz gondolataim teljesen eltűntek. Ekkor érzékeltem Mester jóságát felém. Egy pillanatra sem hagyott el, holott látta kételkedésemet. Éppen ellenkezőleg, azonnal segített rajtam, mikor szükségem volt rá.
Az a megértésem az egészből, hogy akármikor is érezzük, hogy a régi erők zavarásai közénk furakodnak, azonnal reagálnunk kell rá, és el kell utasítanunk a gonoszt, ami saját gondolatainkba hatol, és nem szabad hagynunk, hogy sokáig ott maradjanak, mert biztos, hogy Mester azonnal segíteni fog rajtunk, amíg nyílt szívvel elfogadjuk segítségét.
Egy hónappal ezelőtt egy este elvittem a fiamat a szezon utolsó foci edzésére. Egyfajta ünnepség folyt ott. Általában mindig gondolok rá, hogy Dáfá szórólapokat vigyek magammal, de pont aznap nem gondoltam erre, elfelejtettem belenézni a táskámba, mielőtt elindultunk. Az ünnepségen hirtelen megláttam a város polgármesterét, egy pár méterrel állt csak tőlem. Nem tudtam, hogy eljön. Azt gondoltam, hogy milyen jó lehetőségem nyílt, hogy elmagyarázhatom neki az igazságot, de hirtelen eszembe jutott, hogy nincs szórólapom. Ekkor eszembe jutott, hogy egy gyakorlótársam nem messze lakik, és ő talán hozna nekem szórólapokat.
Egymás után három gyakorlótársamat is hívtam telefonon, de egyikük sem vette fel a telefont. Csodálkoztam, hogy hol vannak, ha szükségem van rájuk. De a következő gondolatom az volt, hogy ezt Mester rendezte így, ezzel esélyt adott nekem, hogy saját magam kezdeményezzek, és saját magam találjak megoldást, anélkül, hogy függnék másoktól. A gondolat után lenyugodtam, és úgy döntöttem, hogy beszélek a polgármesterrel, bármi is történik.
Nem tudtam, hogy mit mondjak neki, de erősen hittem, hogy Mester vezeti utamat. Odamentem hozzá, és elkezdtem beszélni vele: bemutatkoztam, mint a focicsapatban játszó egyik fiú anyja, és Dáfá gyakorló, hozzátettem, hogy meg szeretnénk látogatni. Majd tisztáztam neki a tényeket, olyan tömören, ahogyan csak tudtam. Amikor a gyakorlatokról beszéltem, nem mutatott valami nagy érdeklődést, de mikor az üldözésről kezdtem el beszélni vele, megváltozott a reakciója. „És mit tehetek Önért?“ - kérdezett. Azt válaszoltam, hogy keresünk egy helyet a Zhen-Shan-Ren művészeti kiállításra, és meséltem neki a „Szabad Kínát“ c. dokumentumfilmről. Azonnal felajánlott egy helyet, ahol meg lehetne tartani ezeket a rendezvényeket. Mielőtt távozott, megegyeztünk abban, hogy meglátogatom az irodájában, és mutatok neki információs anyagokat a fent említett rendezvényekről.
Megtanultam ez után a tapasztalat után, hogy ha igazán hiszek a Dáfában, és ha nem akarom a saját kívánt eredményem szerint tenni a dolgokat, ha hiszek Mesterben, és elhagyom az önzőséget, a félelem ragaszkodását, és a tartózkodást, akkor érzem, hogy Mester, és az istenségek mellettem állnak, rám néznek, és segítenek abban, hogy a helyes időben a helyes dolgot tegyem. Mindezek után éreztem, hogy nem én, hanem az igazi énem tette ezeket a helyes dolgokat.
Mint ahogy Mester mondja a Fá-magyarázatban a New York-i Fá-konferencián 2008-ban: „Addig, amíg abból a kívánságból teszitek, hogy a Fá-t igazoljátok és megmentsétek az összes élőlényt, én mindazt, amit tesztek, elismerem. Ezen kívül, a Fá-testeim és az istenségek még nagyszerűbbé és briliánsabbá segítenek tenni, amit csinálsz, mindegy mit is teszel. Ők segíteni fognak neked.“ (2008. május 24.)
Ez minden, amit el kellett mondanom. Ha találtok valami nem megfelelőt, kérlek, szívélyesen mutassatok rá erre.
Köszönöm!
(A koppenhágai 2013-as Európai Fálun Dáfá Tapasztalat-megosztó Konferenciára benyújtott beszámoló)
* * *
tovább ...