Üdvözlet Mester!
Üdvözlet gyakorlótársak!
Mélyen megtapasztaltam egy csodálatos érzést a Shen Yun jegyek promóciójánál, miközben a hétköznapi emberi gondolataimat eltávolítottam, újra és újra éreztem a Mester könyörületes gondoskodását és megerősítését.
A németem nem túl jó, csak a legegyszerűbb kommunikációra vagyok képes, de a Shen Yun promóciójánál hiány volt a gyakorlókból, így megtanultam egy pár bemutató mondatot a Shen Yun promóció-anyagokból, és elmentem a jegyeladóhelyre, hogy segítsek. Az első nap mindenkinél ugyanazokat a mondatokat ismételtem, amiket megtanultam. Később egy csodálatos szép nő jött hozzám izgatottan és azt mondta: "Hallottam a Shen Yun-ről, és egy nagyszerű érzésem van! Tudnál adni nekem egy tájékoztatót és aztán majd vissza jövök, beszélek a barátaimmal is."
Egyetlen szó nélkül odaadtam neki a tájékoztatókat. Mert ő már hallott a Shen Yun-ről, nem kellett elmondanom ugyanazokat a mondatokat. Elvette a szórólapot és távozott. Nagyon szomorú voltam, hogy ő olyan izgatott volt és nagyon valószínűleg vett is volna jegyeket, de én egyszerűen elengedtem egyetlen szó nélkül. Hogyha egy olyan gyakorlóval találkozott volna, akinek jó a némete, akkor bizonyosan megvette volna a jegyeket. Talán nem kellene itt állnom, vagy inkább menjek újságokat osztogatni ... ?
Nagyon zavarodott voltam, és hirtelen újra előttem állt ez a lány és azt mondta: "Szeretnék jegyet venni!" Felismertem, hogy a Mester volt, aki bátorított engem, hogy kitartsak, így azt mondtam magamnak, hogy soha nem szabad könnyen feladnom.
Másnap, amikor egy másik gyakorló mutatta be a Shen Yun-t a vásárlóknak, erősen figyeltem és azonnal leírtam egy-két egyszerűbb mondatot. Amikor bonyolultabb mondatok voltak, akkor megpróbáltam átváltoztatni egyszerűbb mondatokká, amiket eltudtam én is mondani. Napról napra fokozatosan rengeteg szót tanultam a Shen Yun bemutatásához, miközben figyeltem a hangsúlyt, a sebességet – az ismételgetésem fokozatosan normális bemutatóvá vált. Tudattalanul, én már függetlenül tudtam eladni a jegyeket. Még egy pár hezitáló vásárló is úgy döntött, hogy megveszi a jegyeket, miután beszélt velem. Alkalomadtán, miután hallottam a vásárlókat, akik más gyakorlók bemutatóját már hallották, és arra készültek, hogy haza menjenek és tovább gondolkozzanak rajta, oda mentem hozzájuk, és megváltoztatták a gondolataikat és jegyet vettek. Ez nagyon nagy magabiztosságot adott nekem, és rengeteg ragaszkodásomat tudtam így eltávolítani.
Több mint egy héttel később egy másik gyakorló és én ugyanazon az eladóhelyen voltunk, az első két nap alatt mind a ketten eladtuk az összes jegyet. Aztán hirtelen egy nap egyet sem adtam el. Nagyon szomorú voltam és úgy éreztem, hogy nagyon lassan megy az idő. Biztos voltam benne, hogy valami nem stimmel nálam. Ahogy belegondoltam, rájöttem, hogy az elmúlt pár napban vetekedtem vele az eladott jegyek számát tekintve, minden este arra gondoltam, hogy melyik jegyet adta el ő és melyiket én. Nagyon reméltem, hogy nem vagyok rosszabb, mint ő. Felismertem, hogy ez egy nagyon erős szív volt a saját magam igazolására, ahelyett, hogy a Fát igazoltam volna, vagy az élőlényeket mentettem volna meg. Tudtam, hogy meg kell változnom.
Másnap egész reggel nem adtam el egy jegyet sem, de ő eladott jegyeket. Azt mondtam magamnak: "Tudom, hogy ez egy teszt, és képes leszek átmenni rajta." Leültem és minden más gondolatomat megsemmisítettem, minden egyes emberre figyeltem, aki elment előttem, és figyeltem a lehetőséget hogy a Shen Yun-t bemutassam nekik. Nem sokkal ezután, egy nő jött oda hozzám és azt mondta: "Pár órával ezelőtt elvettem egy újságot tőled és szórólapokat, elolvastam figyelmesen és nagyon jól éreztem magam, felhívtam a családomat, hogy megbeszéljük és úgy döntöttünk hogy elmegyünk megnézni a show-t." Ahogy fogta a jegyeket, újra emlékeztettem magam, hogy stabilizálnom kell a szívem és nem szabad, hogy megmozduljon. Ezután a jegyeket nagyon könnyen el tudtam adni. Éreztem, hogy a szívem nagyon nyugodt volt és nagyon tiszta, semmi nem volt benne, csak a jegyek eladása.
Azon az éjszakán, amikor elmentünk, a gyakorlótársam megkérdezett: "Ma az összes jegyet te adtad el. Nincs olyan érzésed, hogy elszálltál ettől? Azt mondtam: "Nem." Azon az estén, amikor haza értem, tanultam a Zhuán Fálunt, és arról olvastam, hogy "Máskor már beszéltem arról, hogy a Gong növekedésének kulcsa a Xinxing művelése, és a világegyetem tulajdonságaihoz való igazodás." Egy leírhatatlan érzéstől borzongtam meg. Ugyanebben az időben mélységes hálát éreztem Mester iránt.
A jegyek eladása közben azokban a napokban gyakorta éreztünk megerősítést és bátorítást a Mestertől. Délelőtt 10 órától este 8-ig árultuk a jegyeket. Első nap többen voltak a reggeli órákban és kevesebben a délutáni órákban a bevásárlóközpontban, így úgy döntöttünk, hogy 1 órával korábban jövünk és 1 órával korábban jövünk el. Másnap a délutáni órákban mind a ketten ugyanakkor adtuk el az összes jegyet, a gyakorlótársam azt mondta: "Én már nagyon éhes vagyok, de olyan sok ember van itt, így várok, amíg az emberekből kevesebb lesz és utána megyek el enni." Erre azt mondtam: "Én is így gondolom." Ő ezt mondta: "Nem csoda, hogy ugyanabban az időben adjuk el a jegyeket, hiszen ugyanarra gondolunk." Azt gondolom, hogy a Mester látta a szívünket és bátorított minket.
Mikor azt terveztük, hogy este 7-kor megyünk el, felfedeztük, hogy rengeteg ember van ott, így mégis csak 8-ig maradtunk. 8 órakor, mikor indultunk, egy fiatalember sietett hozzánk, hogy jegyet vegyen. Megkérdeztük, hogy hogyan tudott a Shen Yun-ről? Erre ő azt mondta, hogy tőlünk kapta az információt. Megkérdeztem, hogy melyikünk adta az információt. Ő elmosolyodott és azt mondta, hogy: "Mindkettőtöktől." Valójában, felébredt a hétköznapi emberi szívem, de abban az időpontban ezt nem vettem észre, csak azt gondoltam, hogy ez a fiú nagyon érdekes.
Egy nap, amikor tapasztalat cserét tartottunk a csoportban, a gyakorlótársak megosztották, hogy hogyan működtek együtt egymással: Valaki felelős volt azért, hogy megállítsa a járókelőket, egy másik azért volt felelős, hogy bemutassa a Shen Yun-t. Egy másik pedig azért volt felelős, hogy eladja a jegyet. Ők így működtek együtt azért, hogy eladják a jegyeket. Másnap mindketten a bevásárlóközpontba tartottunk, hogy eladjuk a jegyeket, a gyakorló megkérdezte tőlem, hogy együtt tudnánk-e így működni. Erre azt mondtam: "A mi helyzetünk nem ugyanolyan, mint az övék. A mi standunk az út közepén áll, az emberek mindkét oldalról jöhetnek, és így mindketten tudjuk osztani a jegyeket a folyamat elejétől a végéig, függetlenül egymástól. A kritikus pillanatban mi segíthetünk helyes gondolatok küldésével a jegyeladásban, ez a mi együttműködésünk útja." Ekkor a gyakorlótársam komolyan megemlítette, hogy amikor több jegyet adtam el mint ő, irigy volt rám. Erre azt mondtam: "Én is mindig vetekedtem veled a jegyeladásban. Azon a napon, amikor beszéltem azzal a fiatalemberrel, akinek bemutatta a Shen Yun-t, már előjött ez a ragaszkodás." Mind a ketten felismertük, hogy amikor ilyen ragaszkodásunk van, akkor valójában nem alkotunk egységet. Még mindig különbséget tettünk, melyik az enyém, melyik a tied. Hogyan beszélhetünk egy testről? Mindkettőnknek meg kell szüntetnünk ezeket a ragaszkodásokat, hogy együttműködhessünk. Nagyon eltökéltek voltunk, hogy ne tegyünk különbséget egymás között, és hogy jól működjünk együtt egymással.
Ugyanazon a napon találkoztunk egy háromtagú családdal, két szülő és egy kislány. Az elején, amikor ő bemutatta nekik a Shen Yun-t, úgy tűnt, hogy az egész családnak nagyon tetszik, de az apuka kételkedett, mivel ez a 3 jegy már egy elég jelentős összeg lett volna a családnak. Odamentem egy jegytömböt tartva, ahogy hallgattam a beszédüket, tudtam, hogy melyik időpont és melyik jegyár lenne nekik megfelelő. Egyszer csak elővettem 3 jegyet, és egy jó időpontban azt mondtam az apukának. "Láthatod, hogy milyen jó helyeink vannak, ne szalaszd el a lehetőséget és vegyél 3 jegyet." Az apuka nem tudott dönteni.
A gyakorlótársam emlékeztette őt arra, hogy a felesége és a lánya is nagyon szeretne elmenni a show-ra. Az apa még mindig hezitált. Én tovább beszéltem vele, és segíteni akartam, hogy jól döntsön. A gyakorlótársam és én segítettünk egymásnak. Végül az apa bólogatott. Odaadtam a jegyeket a kislánynak, ő pedig megfogta és egy nagy mosoly jelent meg az arcán. Az apa nevetett. Én valóban nagyon örültem, amikor láttam, hogy ez a család a helyes döntést hozta meg az életükben a döntő pillanatban.
Ez volt az első alkalom, hogy együttműködtünk egymással. Amikor este hazamentem, elmeséltem ezt a történetet más gyakorlótársaknak is. Mielőtt elaludtam volna, az egyik gyakorlótársam azt mondta, hogy éppen most olvasott egy tapasztalat-beszámolót a minghui weboldalon. A fő pont az volt benne, hogy nagyon veszélyes, hogyha valaki túlságosan elbízza magát. Amikor ezt meghallottam, akkor a szívemben megriadtam. Azonnal felismertem, hogy amikor beszéltem a jegyeladásról, akkor nagyon nagy élvezet volt bennem. Ez valóban veszélyes volt. Nagyon hálás voltam ezért a tapasztalat megosztásért a gyakorlótársamtól, és nagyon hálás voltam a Mester ügyes elrendezéséért, ami felismertette velem a ragaszkodásomat, mielőtt még megtörtént volna a probléma.
A következő alkalommal, amikor tapasztalatot cseréltünk a csoportban, elmeséltem, hogy hogyan műveltem magam az együttműködésnél és a ragaszkodást a túlságos elragadtatással kapcsolatban. Másnap, amikor mentem a jegyeladó helyre, a gyakorlótársam azt mondta:"Tegnap ugyanazokat a szavakat mondtad, amiről beszéltünk, de nekem nem volt jó érzésem." Azt mondtam, hogy talán ez azért van, mert egy pár gyakorlótársunk arról beszélt, hogy milyen érdekes emberekkel és dolgokkal találkoztak a jegyeladás közben, ahelyett hogy a xinxing*-jükkel kapcsolatban osztották volna meg a tapasztalatokat, így egy kicsit türelmetlen lettem. Dühösen azt mondtam: "Nem fogok elmenni több ilyen tapasztalat-cserére, ez egyszerűen időpocsékolás!"
A gyakorlótársam azt mondta, hogy ez nem helyes gondolat, én pedig azt mondtam, hogy inkább beülök a sarokba, és nem hallgatom meg ezeket az értelmetlen tapasztalatokat, hanem inkább tanulom a Fát, és egy pár Hong Yin verset recitálok. Ez rendben van.
Mikor elmentünk, észrevettem, hogy a vizes üvegem kupakját elvesztettem, és kifolyt a víz, ami az asztalom lévő kártyákat benedvesítette. Tudtam, hogy helytelenül beszéltem. Azt mondtam a szívemben a Mesternek: „Mester tudom, hogy rosszul cselekedtem, meg kell változnom.” Szerencsére a kártyáknak csak a felszíne lett vizes, amely nem akadályozta meg, hogy használjuk azokat. Tudtam, hogy a Mester rám nézett, és nem csak, hogy meg engedte, hogy meglássam a saját problémámat, de azt is lehetővé tette, hogy ez ne befolyásolja a jegyeladást.
A hétköznapi emberi szívtől való megszabadulás egy fájdalmas és ismétlődő folyamat. Február végén egy másik helyre helyeztek át… a feltételek nagyon jók voltak. Nagyon lelkes voltam. Egy idő után egyre kevesebb ember jött, és a lelkesedésem egyre alábbhagyott. Később éreztem, hogy ahogy a hétköznapi emberek megálltak, egyesek már többször kaptak szórólapot. Nem mondtam semmit és gyötrődtem. Pár nappal később Bécsbe fogok menni. Azt néztem, hogy hogy tudnék kiszabadulni innen és valami mást csinálni.
Ezen a hétvégén a jegyeladások eredménye négy jeggyel kevesebb lett, mint, amit számoltam. Felmerült a gondolat bennem, hogy ez talán azért van, mert az állapotom befolyásolta a jegyeladást. Hogyha ez azért van, mert nem csináltam jól, akkor azok az emberek, akiket meg kellett volna menteni, nem menekülhetnek meg. Így a bűn túlságosan nagy lenne. Magamba néztem. Azt éreztem, hogy túlságosan az eredményre koncentráltam és a hatékonyságot értékeltem. Teljesítményre koncentráltam, és amikor azt láttam, hogy nem tudok jól teljesíteni, szomorú lettem. Ez megint csak azért volt, hogy magamnak bizonyítsak és hírnévre törekedjek.
Azt mondtam magamnak, hogy ezeket a ragaszkodásokat le kell tennem. Nem lehet, hogy a bármilyen körülmény is eltérítsen. Helyesen kell cselekednem. A következő hétfőn folyamatosan emlékeztettem magam: „ Felejtsd el magad, neked csak embereket kell megmentened.” Majd úgy találtam, hogy még mindig rengeteg ismeretlen ember volt ott, és voltak olyanok is, akik érdeklődtek. Végül kijöttem ebből a negatív állapotból mindig, amikor boldog voltam a jegyek eladásától arra emlékeztettem magamat, hogy figyeljek arra, hogy ne zavarjam meg a szívemet. Amikor elhagytam jegyeladó helyet, hogy Bécsbe menjek, nem voltam már ilyen szellemi állapotban.
Amikor visszajöttem Bécsből, egy gyakorlóval A-val és egy másik gyakorlóval B-vel voltam egy csapatban. Nem tudtam németül beszélni, és B, aki nagyon jól beszélt németül velem volt, de nem volt önbizalma ahhoz, hogy jegyeket adjon el. Ez egy gyenge csapat volt, ahhoz, hogy jó számú jegyet adjon el. Csak a Mesterre hagyatkozhattunk. Azt mondtam magamnak: „Nincsen meg a képességem, hogy eladjam a jegyeket. Nem beszélek jól németül. Az egyetlen dolog, amit tehetek, hogy helyes gondolatokat őrzök meg és kérem a Mestert, hogy erősítsen meg.“
Azon a napon nem sokkal a kezdet után B gyakorló egy középkorú párnak beszélt a Shen Yun-ről, az ő helytelen viselkedése következtében a pár nagyon gyorsan elment. Azt mondtam magamnak, hogy ne legyek mérges. Odamentem hozzá, hogy emlékeztessem, arra, hogy ezt a problémát elkerülje, ő bólogatott. Azon a napon minden gondolatomra figyeltem, hogy ne legyen semmi helytelen gondolatom a másikról. Különösen, amikor láttam, hogy valami olyat csinálnak, ami nem egyezik az elképzelésemmel. Nem hagytam, hogy kényelmetlenül érezzem magam. Emlékeztettem magamat, hogy minden rossz gondolatot eltávolítsak, hogy a Shen Yun bemutatására vagy jegyek eladására figyeljek.
Azon a napon majdnem egész nap étlen-szomjan voltam, de nagyon energikusnak éreztem magam. Akármikor egy rossz gondolat jött, azonnal kitisztítottam. A testemet és a mezőt is nagyon tisztának, áttetszőnek éreztem. Nagyon magasnak és könyörületességgel telinek éreztem magam. B gyakorló is jól csinálta, sok ember figyelt a prezentációjára és természetesen küldte hozzám az embereket. Így eladtuk a jegyeket. Az egész nap alatt megmutatta a Dáfá a varázslatos erejét. Egy ilyen gyenge csapat végül a legtöbb jegyet adta el azon a napon.
A következő tapasztalatcserén B gyakorló azt mondta, hogy amikor egy gyakorló nem volt túl kedves vele azt gondolta, hogy ez egy teszt számára. Hogy emlékeztesse őt arra, hogy a jegyeladás közben ne legyen meg a szíve az örömhöz. Majd, amikor meghallotta, hogy ez a gyakorló mondott valamit: ”Nem tudom, hogy milyen a más helyek jegyeladása, de remélem, hogy nagyon jó.” Akkor hirtelen meglátta annak a gyakorlónak a szeretetre méltó szívét, amely az élőlények megmentéséért volt, amikor meghallottam a beszámolóját megláttam a hiányosságomat, mert nekem nem volt rossz gondolatom másokról, de képtelen voltam, arra, hogy lássam mások erényeit, amikor ők barátságtalanok voltak velem.
Egy pár hónap Shen Yun jegy eladás folyamata egy folyamatos vizsgálódás és ragaszkodás eltávolítás, állhatatosan mélypontokkal és fájdalommal. Miután a hétköznapi emberek szívét elhagytam, sokkal pihentebbnek éreztem magam, és sokkal nagyszerűbb volt minden. Köszönöm Mester, hogy ezeket a ritka alkalmakat megkaphattam. Köszönöm a gyakorlótársaknak, akik segíttek nekem ebben a folyamatban.
Köszönöm Mester! Köszönöm Mindenkinek!
*xinxing=a szív állapota, ami a művelő szellemi színvonalára vonatkozik.
(A koppenhágai 2013-as Európai Fálun Dáfá Tapasztalat-megosztó Konferenciára benyújtott beszámoló)
* * *
tovább ...