1996-ban kezdtem a Fálun Dáfá gyakorlását. Miután az üldözés elkezdődött 1999. július 20-án, helyi asszisztensként több projekt koordinátora lettem. Ez év elején azt a gyakorlót, aki a helyi ténytisztázó anyagokat készítette, elérte az üldözés. Mindent lefoglaltak és elkoboztak. Magamba néztem, amint ez a tudomásomra jutott.
A Mester azt mondja:
„Miközben a Xinxinged egyre emelkedik, növekszik a Gong is” (Zhuán Fálun)
Megállapítottam, hogy nem fordítottam figyelmet a Xinxing emelésre. Nem osztottam meg a tapasztalataimat a gyakorlókkal és nem emelkedtem velük. Például úgy éreztem, hogy X gyakorló képes jól kezelni a munkáját, mert nagyon jól nevelt és kifinomult volt. Ez nem egy nézet volt?
A Mester azt mondja:
„Még ha valaki az összes emberi tudással rendelkezne, akkor is csak egy hétköznapi ember maradna.” („Mi a bölcsesság?” az Esszenciák a További Haladáshoz I.-ből)
A művelés komoly. X gyakorló irodai dolgozó, így ritkán volt ideje, hogy Fát tanuljon. Ez problémákat okozott neki, és a régi erők kihasználták ezt. Igazán megrémültem, amikor magamba néztem. Éreztem, hogy felelős vagyok a régi erők általi üldöztetéséért. Nem cselekedtem helyesen, és ki akartam javítani ezt a helyzetet. El kellene fogadnom a Fá-t mesteremként és visszatérni a helyes útra. Ezzel a gyakorlóval többször is tapasztalatot cseréltünk. A gondolataink rendezetté váltak. A Fá szempontjából tanultuk a Fá-t. Csak a Fá tanulásán keresztül tudjuk magunkat művelni és jól csinálni a három dolgot. A gyakorlótárs hamar megemelkedett. Jóindulatúan kezelte a családi ügyeket. A férje megváltozott: nem félt már az üldözéstől, elkezdte megérteni őt, és támogatni a művelésében. X gyakorló pedig kiművelt egy széles látókörű, toleráns és nagylelkű hozzáállást a mostohalánya felé, megfelelve a Fálun Dáfá gyakorlókkal szembeni elvárásoknak. A Fálun Gong alapelvei szerint élt, az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia szerint.
Ahogy a Mester mondja:
„Buddha fénye messze elér, illem és igazságosság, harmonikus és tiszta” (Zhuán Fálun)
A mostohalánya örömmel elfogadott egy példányt a Zhuán Fálun-ból. Hamarosan a ténytisztázó anyagok nyomtatása ismételten elkezdett működni a gyakorló otthonában.
Három gyakorlót letartóztattak, amíg tisztázták az igaz tényeket a Fálun Gongról, és fogva tartották őket a helyi rendőrségen 2011 júliusában. A családtagjaik azonnal az őrsre mentek, hogy tisztázzák az igazságot a rendőrségen, és követelték a szabadon bocsájtásukat. A 610-es ügyosztály megtagadta ezt és titokban még aznap este egy másik fogolytáborba vitette a gyakorlókat. Nagyon aggódtam, amikor meghallottam a híreket és éreztem az ügy sürgősségét, hogy segítsek a gyakorlótársaimon. Már az éjszaka közepén jártunk. Mit tehetnénk? Kétségbeestem és valamennyi ragaszkodásom a felszínre tört. A hiányosságokat más gyakorlóknál kerestem. Elaludtam, ahogy panaszokat kerestem a gyakorlótársaim ellen.
Hajnali fél 4kor ébredtem fel és megcsináltam az ötödik gyakorlatot. Hirtelen ráébredtem, hogy hibáztatom és kritizálom a gyakorlótársaimat. Továbbá nem teljesítettem a kötelességemet koordinátorként, ehelyett követem a régi erők elrendezéseit. A negatív gondolataim rossz anyagokat bocsájtottak ki a gyakorlótársaim felé. Megkérdeztem magamtól, hogy ez az, amire a gyakorlótársaimnak szüksége van? Ez az, amit a Mester akar? Elöntött a hideg verejték. Magamba néztem és megtaláltam valamennyi ragaszkodásomat, köztük a panaszkodó és kritizáló mentalitást. Zavartnak éreztem magam és féltem, hogy szégyenbe kerülök a gyakorlótársaim előtt, mert valaki rámutat a hiányosságaimra. Azt mondtam a Mesternek a szívemben, hogy rossz voltam, de tudom, hogy mit kell tennem.
Reggel az első dolgom volt, hogy felvettem a kapcsolatot minden gyakorlóval és megkértem őket, hogy küldjenek őszinte gondolatokat, hogy a gonosz megsemmisüljön és a fogva tartott gyakorlótársaink kiszabadulhassanak. Ezután közösen tapasztalatot cseréltünk és elosztottuk a szükséges tenni valókat. A fiatal felnőttek elmentek mindenhová, hogy tisztázzák az igazságot a Fálun Gongról. Néhányan várakoztak a rendőrség előtt reggeltől késő éjszakáig, néhányan a rendőrségre mentek és a 610 irodába, néhányan meglátogatták a rendőrök családtagjait. Mindig észben tartottuk, hogy az a kívánságunk, hogy megmentsük ezeket az embereket és megtettünk mindent, hogy a hatóságok, hogy ne kövessenek el bűnt a Fálun Dáfá gyakorlók ellen. A viselkedésünk jóindulatú, méltóságteljes, tiszteletre méltó, elszánt és nemes volt, tele tettrekészséggel és bátorsággal.
Tapasztalatot cseréltünk a bebörtönzött gyakorlók gyerekeivel, miközben igyekeztünk kiszabadítani őket. Tiszteletteljesen emlékeztek a Mester tanítására. A szülők megmentését úgy tekintették, mint egy lehetőséget, hogy tisztázzák az igazságot és megmentsék az érző lényeket a művelésük folyamatában. Az egyik gyakorló fia beszélt a rendőr állomás igazgatójával a Fálun Gongról és követelte a gyakorlók szabadon bocsájtását. Az igazgató azt mondta: „ Garantálod, hogy az édesanyád abbahagyja a Fálun Gong szórólapok osztogatását?” A fiú azt válaszolta: „Az édesanyám Fálun Dáfá gyakorló. Azt gondolod, hogy megakadályozom az érző lények megmentésében?” A szavai harsogtak az igazgató és a rendőrök fejében, és meg voltak döbbenve.
A Mester az illegális fogva tartással és üldözéssel alkalmat adott a gyakorlóknak, hogy műveljék önmagukat. Nem okoztak csalódást a Mesternek, aki fájdalmakat viselt el értük. Mindannyian, akik részt vettünk a gyakorlótársak kiszabadításában jól tanultuk a Fá-t, őszinte gondolatokat küldtünk és tisztáztuk az igazságot. Elmentünk abba a kerületbe, ahol az igazgató lakik és kitettünk igaz tényeket tisztázó anyagokat. Ez valóban megijesztette a hatóságokat.
A három gyakorló igazán állhatatos volt, amíg őrizetben voltak. Magukba tekintettek, visszatértek a valódi énjükhöz, szavalták a Fát, csinálták a gyakorlatokat, őszinte gondolatokat küldtek, és tisztázták az igazságot, hogy megmentsék az érző lényeket. Nem működtek együtt a fogolytáborral, mert nem követtek el bűncselekményt. Az egyik gyakorló felkereste a fogolytábor vezetőjét és tisztázta az igazságot. Valamint figyelmezette, hogy jól bánjon a Fálun Dáfá gyakorlókkal. Azt mondta neki, hogy a gyakorlókat ártatlanul börtönözték be, és a bebörtönzésük törvénytelen. A három gyakorló lenyűgözően viselkedett.
A fogva tartásuk harmadik napján a 610-es ügyosztály felhívta a családjaikat, hogy tudassa velük, hogy a következő nap szabadon bocsájtja őket.
Visszagondolva, a gyakorlók felismerték, hogy minden a Mester irányítása alatt volt egész végig.
A Mester azt mondta:
„Minden elő van készítve, csak még az hiányzik, hogy te velük vonulj.” („A Dáfá-tanítványoknak tanulniuk kell a Fá-t, Fá-magyarázat Washington D. C.-ben 2011”)
Mindenki megemelkedett. Egy új kezdetet láttunk meg. Amit el fogunk érni, az a fejlődés és a megemelkedés, egy testként.
Köszönöm a tiszteletreméltó és nagylelkű Mesternek azt a sok erőfeszítést, amit a Dáfá tanítványokért tesz!
* * *
tovább ...