A családi harmónia megteremtése

Reggelente elvégezem az öt gyakorlatot és őszinte gondolatokat küldök. Reggel 6:30 körül jövök ki a hálószobából, a férjem rizskását és vegyes sült zöldséget készít, és rám vár, hogy elkezdjük a reggeli étkezésünket. Hálás vagyok ezért a kedvességért.

 

Nem volt mindig ilyen. Visszaemlékezve, hogy milyen volt pár évvel ezelőtt rádöbbent, mennyire megváltozott, ezt a hihetetlen, de jó értelembe vett változást nehéz megérteni.

 

A Dáfá segít nekem túljutni a megpróbáltatáson

A Kínai kommunista Párt (KKP) 1999 júliusában kezdte el a Fálun Dáfá üldözését és propagandahullámokat indított, amely a Dáfá gyakorlókat mentális betegekként becsmérelte. A férjem megijedt és bezárkózott az egyik szobába. Azt hittem, hogy egyszerűen csak nem akarja, hogy zavarják, de később elmondta nekem, attól félt, hogy esetleg megölöm őt az éjszaka közepén.

 

Megdöbbentem. Ő egy erős ember, olyan erős, hogy még a férfiak is fájdalmat éreznek, ha megragadta őket a karjuknál fogva. Az ő reakciója megmutatja milyen károkat okozott a KKP rágalmazó propagandája.

 

Pekingbe mentem tiltakozni a Fálun Dáfá igazáért 2000-ben. Amikor hazatértem a 610-es iroda nyomást gyakorolt a munkahelyemre, hogy fogjanak vissza. A férjem is megtette a magáét, hogy rákényszerítsen a „megváltozásra”, és feladjam a spirituális meggyőződésemet. Olyan erősen az asztalba verte a fejem, hogy vérzett. Nem hagyott aludni sem.

 

Miután visszatértem a munkába, a munkahelyem az mondta a férjemnek, hogy ne engedjen elmenni otthonról, hogy más Dáfá gyakorlókkal kapcsolatba lépjek. Azonban nagyon mélyen hittem a Dáfában és nem adtam volna fel a hitem. A háta mögött tanultam a Fát. Időnként, amikor hallottam, hogy nyitja az ajtót, elrejtettem a könyvet, mert attól féltem, hogy esetleg elpusztítaná vagy megrongálná. Amikor megpróbálta elvenni őket, sikertelenül harcoltam a könyv és a fotó visszaszerzéséért. Fokozatosan elkezdtem haragot táplálni.

 

Végül is újra felvettem a kapcsolatot a gyakorlótársakkal. Olvastam a Minghui Weekly–t és csináltam a Dáfá gyakorlóktól elvárt három dolgot. A férjem harcolni kezdett, késsel kergetett és azzal fenyegetett, hogy megöl. Időnként nekem vágott egy tál forró rizst vagy levest. Habár eltalált vele, mégis mindig sérülések nélkül megúsztam.

 

Egyszer az étkezés közben húzta fel magát minden ok nélkül és az összes bögrét, tálat és evőpálcikát elhajigálta mindenfelé. Aztán felpattant és távozott. Nem mertem semmit sem mondani, csak csendben feltakarítottam a rendetlenséget. Rendszeresen dobált és összetört dolgokat körülöttem a házban.

 

A következetes Fá tanuláson keresztül rájöttem, hogy ragaszkodásom van a félelemhez. Minél jobban féltem attól, hogy a férjem dobálni fog dolgokat, annál inkább csinálta. Megkérdeztem magamtól: Dáfá gyakorlóként mitől félek? Attól félek, hogy elveszítem a családom? Félnének ettől a Dáfá gyakorlók? Nem. Nem akartam rossz hírbe kerülni, és hogy a szomszédok nevessenek rajtam. Ez nem a hírnévre való törekvés megmutatkozása?

 

Ez a megértés segített nekem kitalálni, hogyan tudom kezelni a helyzetemet. Amikor a gonosz dühössé változtatta a férjemet kinyitottam az ablakokat és az ajtókat, hogy a szomszédok halhassanak minket. Mitől féltem? Semmitől! A gonosz volt az, aki félt. Nem akarta, hogy a bűnei fel legyenek fedve. Ez egy hatékony módja volt annak, hogy megállítsam őt, hogy olyan arrogáns legyen.

 

Időnként a férjem nagyon erősen megütött, tele volt az egész testem zúzódásokkal. Amikor éjjel megütött másnap akkor is munkába mentem, de nem mertem mások tudtára adni. Megpróbáltam elrejteni, hogy az emberek ne nevessenek rajtam. Úgy tettem, mint aki vidám és boldog életet él.

 

Egyszer, amikor megütött, nem tudtam tovább elviselni, és úgy döntöttem, hogy elmegyek otthonról. Egy másik gyakorlónál maradtam. A férjem és a családja kutattak utánam mindenfelé, de nem találtak meg. Ettől megrettent. Néhány nappal később hazamentem és kezdeményezni akartam a válást. Ő nem akart elválni, mondva, hogy nem karja feldühíteni az anyját. Onnantól kezdve kevesebbszer ütött meg, de továbbra is apróságok miatt harcoltunk egymással.

 

Folytattam a Fá tanulását. A gyakorlótársak segítségével megértettem, hogy a Dáfá gyakorlóknak nem kellene elfogadniuk, ha verik őket.

 

A Tanár azt mondja:

„Bármikor jött megpróbáltatás, nem a természetes eredeti oldalról, hanem teljesen az emberi oldalról szemléltétek azokat. A gonosz démonok ezt a helyzetet kihasználták, és végeláthatatlan zavart és pusztítást okoztak, így a tanítványoknak hosszú megpróbáltatásban lett részük. Valójában ez a Fá emberi oldalról való szegényes megértéséből adódik. Emberileg korlátoztad az isteni oldalad; más szavakkal: korlátoztad azokat a részeket, amelyeket sikeresen műveltél, és megakadályoztad a Fá helyreigazításában. Hogyan tudja a műveletlen oldal korlátozni a főbb gondolataidat, vagy azt az oldalad, amely már megkapta a Fát? Emberileg támogattátok a gonosz démonokat, megengedted nekik, hogy kihasználják a réseket a Fán. Ha eljön a megpróbáltatás, és te, mint tanítvány igazán fenntartod a rendíthetetlen nyugalmat, vagy ha a szíved megfelel a különböző elvárásoknak különböző szinteken, akkor ez elegendő lesz arra, hogy átmenjetek a próbán. Ha ez végeláthatatlanul folytatódik, és nem létezik más probléma a xinxingedben vagy az életviteledben, akkor biztos, hogy a gonosz démonok kihasználják a gyenge pontokat, amelyeket hátrahagytál. Mindezek következtében a művelő nem egy hagyományos ember. Miért nem az eredeti természeted oldala igazítja helyre a Fát?” (Fálun Dáfá Esszenciák a további haladásra I. rész, A Fá részletes kifejtése)

 

Megértettem, hogy még egy hétköznapi embernek sem kellene megütni a feleségét. Az én helytelen megértésem volt az, ami energiával látta el a gonoszt.

 

Egyik nap miután megütött, úgy tett mintha semmi sem történt volna, és meghívta a barátait az otthonunkba. Azt akarta, hogy főzzek nekik. Miközben együtt vacsoráztunk, ők a Fálun Dáfát becsmérelték, és a férjem arról beszélt, hogy ő milyen jól bánik velem. Ezúttal rájöttem, hogy a gonosz mindkettőnket üldöz, mert hiányosságaim vannak, amiket ki tudtak használni. Ezért felhajtottam az ingujjamat, hogy láthassák a zúzódásokat. Beszéltem az erőszakos viselkedéséről is. Semmit sem tudott mondani. Tudta, hogy nem kellett volna megütnie. Azt mondta: „Nem foglak újra megütni. Nem foglak megint megütni.” Csakugyan, attól a naptól kezdve nem tette többé.

 

Addigra tisztán láttam, hogy a gonosz irányítja őt egy másik dimenzióban. Őszinte gondolatokat kellett küldenem, hogy eltávolítsam, és el kellett engednem a haragomat. A gyakorlók gyakran mondták nekem, hogy ne haragudjak rá, mert az nem az ő igazi énje volt, de nem voltam képes ezt megérteni. Időnként még arról is álmodtam, hogy harcolok vele, és a könnyek fojtogattak. Aztán sokáig nem is tudtam vissza aludni. Tudtam, hogy a szívemben erős haragot tápláltam iránta. Megértettem, hogy a probléma tőlem indult, mivel érezhette a harag megtestesülését bennem. Tudnom kellett volna, hogy a Dáfá tanítványok energiával rendelkeznek.

 

Ez a tanítás jutott eszembe:

„Ez az agyformájú anyag, amit egy hétköznapi ember gondolkodás közben kibocsát, röviddel a kibocsátás után feloszlik, mivel nincs energiája. Egy gyakorló energiája azonban sokkal tovább fennáll.” (Zhuán Fálun, 5. előadás)

 

Soha nem vettem észre, hogy a harag, amit iránta tápláltam, hatással van rá. Amikor újra végig gondoltam a szituációt megbánást éreztem. Ezért elhatároztam, hogy eltávolítom ezt a ragaszkodást a gyökerétől fogva.

 

Azonban ez nem volt könnyű. Ahogyan a mondás szól, három láb jég nem egy hideg éjszaka alatt fagy meg (kínai mondás, a szerk). Az a darabka jég a szívemben kemény volt, mint a kő és nehéz volt elolvasztani. Áttanulmányoztam a Fát újra és újra. Egyenként próbáltam alkalmazni a Fá alapelveket a mindennapi életem során. Megvizsgáltam minden gondolatomat és cselekedetemet, eltávolítottam a haragot amikor csak megjelent, azzal a gondolattal, hogy „Nem ismerlek el. Ez nem én vagyok.” Fokozatosan éreztem csökkenni a haragot.

 

A Tanár látta a megvilágosodásomat és az erőfeszítésemet, ezért sok rossz dolgot eltávolított számomra. Amikor igazán megértettem a problémámat és eltávolítottam a haraghoz fűződő ragaszkodásomat, megköszöntem neki a szívem mélyéből.

 

Ezekben az években a férjemnek miattam el kellett viselnie a nyomást a munkahelyétől, a családtól és a barátoktól. Mivel nem műveltem magam igazán, sok hibát vétettem akaratlanul. Nem tisztáztam neki az igaz tényeket a Dáfáról, így elszalasztotta miattam a lehetőséget újra és újra. A bűnök, amiket elkövetett, az én tudatlanságom miatt volt. Ezért minden tőlem telhetőt megtettem, hogy helyrehozzam a hibákat, amiket vétettem. A családi nehézségek végül megoldódtak.

 

A Tanár segít eltávolítani a megpróbáltatásokat

Volt egy eset, aminél évekbe telt nekem, hogy kitaláljam, mi nem volt helyes. A férjem és én ugyanannál az egységnél dolgoztunk. Ő szerette a sört és a barátok gyakran hívták el. Így amikor valaki kereste őt a munkahelyen miközben ő kint ivott engem kért meg, hogy fedezzem.

 

Ennek eredményeképpen ritkán volt időm a három dolgot csinálni, amit a gyakorlóknak csinálniuk kellene, mert végeznem kellett a saját munkámat, az ő munkáját, és a házimunkát is. Dáfá gyakorlóként az idő nagyon értékes, úgy éreztem nem kellene mindig alkalmazkodnom hozzá. Végül is ő csak azzal töltötte az idejét, hogy lerészegedjen; ha ezt továbbra is elfogadom így, nem hagyom ezzel jóvá a tettét?

 

Később megkért, hogy fedezzem a hétvégi műszakban, amíg ő tart egy kis szünetet, hogy szórakozzon. Tudtam, hogy ez nem helyes, de nem tudtam hogyan kezeljem. Ezért amikor ilyen történt, mindig veszekedtünk.

 

Magamba néztem és törtem a fejem. Milyen hibát követtem el? Tudtam, hogy rendben volt nem helyettesíteni őt, de az emberek miért mondták azt, hogy nincs igazam? Rájöttem, hogy ez azért volt, mert meg akartam őrizni a hírnevem. Túlságosan tartottam attól, hogy „nem jó” címkével illetnek, és azt sem akartam, hogy róla mondják azt az emberek, hogy nem jó. Ez mind az emberi gondolkodáson alapult.

 

Ezért azt mondtam az embereknek az irodában, hogy elment inni a barátokkal miközben elvárta tőlem, hogy helyettesítsem. Ez nem helyes, mondtam. Amikor az emberek megértették a történteket, senki sem mondott többé semmit. Néhányan még azt is mondták neki, hogy ne igyon olyan sokat. Amikor újra hétvégi műszakban volt, már nem kérte többé, hogy helyettesítsem, de továbbra is neheztelt rám.

 

A felszínen úgy tűnt, hogy túl vagyunk az eseten. De nem vettem észre, hogy a régi erők arra használják fel őt, hogy megbontsák a családom. Azt hitették el vele, hogy amióta elkezdtem a Fálun Dáfát nem vagyok együttműködő.

 

Nem olyan régen megint rajta volt a sor, hogy hétvégén dolgozzon, de ő a barátaival akart valamit csinálni. Azt mondta: „Ne aggódj. Nincs rád szükségem, hogy fedezz engem. Fizetni fogok ezer jüant valakinek, hogy végezze el a munkám, ha muszáj.” Azután bement a szobájába és becsapta az ajtót.

 

Nyugtattam magam és próbáltam gondolkodni. Hirtelen egy gondolat ugrott be: A régi erők megpróbálják megbontani a családom. Őszinte gondolatokat kell küldenem, hogy eltávolítsam őket. Azt gondoltam: „Semmi sem zavarhatja vagy irányíthatja a férjemet. Nem engedem meg semmilyen gonosz tényezőnek, hogy bármilyen formában és úton-módon tönkre tegye a családom.” Nagyon erős energiát éreztem.

 

A következő napon minden visszatért a normálállapotba, mivel semmi sem történt. Nem említett semmit a helyettesítéssel kapcsolatban, és ő maga látta el a műszakot. A váltás után ment a barátaival csinálni, amit akart. Semmiről sem késett le.

 

Végre megértettem, hogy a régi erők akarták elvenni tőlem az időt, és le akartak húzni. Kárt akartak okozni a férjemnek is, és fel akarták bontani a családom.

 

Megértettem, hogy nem becsültem meg az időt, amit a Mester meghosszabbított számunkra, ami a régi erőknek kibúvót biztosított arra, hogy üldözzenek. Fá helyreigazításkori Dáfá tanítványként meg kell becsülnünk az időt, és jól kell csinálnunk a három dolgot. Nem szabad lazítani. Azért adott nekem a Tanár további lehetőségeket, hogy jobban csináljam, mert megértettem ezt az alapelvet.

 

A Tanár azt mondja:

„A tanítványok helyes gondolatai erősek

Mesteré az erő megfordítani az események folyását”

(Hong Yin II. , Mester-tanítvány tisztelet)

 

A kulcs az, hogy befelé kell néznünk, igaznak kell lennünk, és a Fá szemszögéből kell tekintenünk a dolgokra. Rendkívül fontos, hogyan küldünk őszinte gondolatokat. Dáfá gyakorlóként tudjuk, hogy mi vagyunk a főszereplők és nem irányíthatnak külső tényezők.

 

A gondolataink az isteni világnak megfelelőek, ha a világegyetem elvei szerint járunk el, mindenen átjutunk. Minden a Tanár által van elrendezve. Ezért kritikus, hogy a gondolataink összhangban legyenek a Fával. Akkor fogunk fejlődni, ha a gondolataink helyesek.

 

A férjem korábban zsémbes volt, de most már mindig mosolyog. Nagyon sokat változott, én pedig tisztábbá váltam a művelésben.

 

Forrás: Overcoming Family Tribulations After Elevating Based on the Fa