A bocsánatkérés ereje

Nemrégiben átmentem egy xinxing teszten, ami mélyen megérintett.

 

Több mint 10 éve művelem magam és következetesen végzem a 3 dolgot. De a családomnál nem mindig tudtam megtartani a xinxingemet. A Fá alapelveiből tudtam, hogy az érzelemhez való ragaszkodásomat művelnem kell. A családtagjaim is a Mester tanítványai, és nekünk összhangban kell lennünk egymással. De ilyen sok éves művelés után sem tudtam előttük a xinxingemet megőrizni. Végül egy nem régiben történt esemény volt az, ami új megértéshez vezetett.

 

A férjem édesanyja

A férjem anyukája is gyakorló. De néha azt gondoltam, hogy túlságosan goromba, amikor az embereknek a Fálun Dáfáról beszél. Otthon ugyanolyan volt. Emlékeztettem a hangnemére és a gyakran túl közvetlen stílusára, de ő erre csak azt mondta, hogy lassan majd megváltozik.

 

Annak ellenére, hogy nem mondtam semmit, nem voltam elégedett a hozzáállásával. Azt gondoltam, hogy a művelés egy komoly dolog, ezért szigorúnak kellene lennie magával szemben, ahelyett hogy lassan változtatna rajta. Nem tudtam a hozzáállását elfogadni és mindig azt akartam, hogy változzon meg. E tekintetben nagyon erős ragaszkodásom volt.

 

Egy nap, amikor az április 25-kei békés fellebbezésről beszélgettünk, megint nagyon goromba volt. Elvesztettem a türelmem és azt mondtam: „Annyira durva vagy, hogy ez kellemetlenséget okoz másoknak. Ezenkívül azok a pontok, amikről beszélsz, ellentmondásosak. Hogy lehet akkor hinni neked?” Azt válaszolta: „Majd lassan változtatok rajta.” Olyan dühös lettem, hogy egyszerűen otthagytam.

 

Utólag már bántam, hogy nem tudtam megőrizni a xinxingemet, és nem tudtam magamat kontrollálni, de nem akartam tőle bocsánatot kérni. Valójában mindig tudtam, hogy az ő viselkedése egy jelzés volt számomra, hogy a ragaszkodásomat elengedjem. Mindig a saját ötleteimet akartam érvényesíteni és azt akartam, hogy a másik ember változzon meg. Túlságosan ragaszkodtam a saját akaratomhoz. Hogy őszinte legyek, a Fá szempontjából, köszönetet kellett volna mondanom az anyósomnak. Nem értettem, hogy miért nem tudtam átmenni ezeken a teszteken.

 

Nagyon makacs voltam. Kis korom óta nem voltam hajlandó elismerni, hogy tévedtem és nem akartam csendben maradni. Legszívesebben nem mondanék semmit és hagynám, hogy a másik hibáztasson vagy valamit tennék, hogy helyrehozzam a dolgokat. De nem tudtam bocsánatot kérni, csak arra voltam képes, hogy utána valamit tegyek ellene. Különösen a családomtól nem tudtam bocsánatot kérni. Sokáig azt gondoltam nem szükséges hangosan is kimondani, ha a cselekedeteimen keresztül azt mutattam, hogy valamit megbánok. Hát nem azt mondják: „A tettek többet érnek, mint a szavak?”

 

A bocsánatkérés ereje

Valóban rosszul éreztem magam a viselkedésem miatt és úgy döntöttem, hogy az anyósomtól bocsánatot kérek. De nem bírtam magam rávenni, hogy megtegyem. Aztán amikor a férjemmel beszéltem, bejött és közvetlenül kitört belőlem: „Nem volt igazam. Kérlek, nézd el nekem! Azt válaszolta: „Ne aggódj ezen.”

 

Ezután úgy éreztem, hogy a környezetem tiszta lett. Minden rossz dolog, amit vele kapcsolatban a rossz gondolkodásommal létrehoztam, eltűnt. Amikor legközelebb újra gorombán szólt hozzám, már nem voltam dühös és könnyen tudtam kezelni. Úgy éreztem, hogy az elengedési képességem megnőtt. Valóban megtapasztaltam azt a csodát, hogy láttam a fényt az alagút végén.

 

Mester azt mondja:

„Ha te az igazi okokat megtaláltad saját magadnál, ha te szemügyre mered venni és elismerni, bevallani őket, észre fogod venni, hogy a dolog azonnal megváltozik, a konfliktusok nem léteznek többé és a másik, ki tudja miért, hirtelen úgy viselkedik, mintha közte és közted semmi sem történt volna és egyáltalán semmilyen konfliktus. Mert művelőként számodra nem léteznek véletlen alkalmak, nem is megengedett, hogy valami véletlen szabotálja a művelésed útját.” (Li Hongzhi, Fá-magyarázat Észak-Amerika első Fá-konferenciáján; 1998. március 29 - 30, New York, USA)

 

Nem voltam hajlandó elnézést kérni, mert nem mertem szembenézni a hibáimmal és beismerni azokat. A rossz gondolatok és a gondolati karma valójában nem az enyémek voltak, de elrejtettem őket, ahelyett hogy lelepleztem volna. Ezért a Mester nem tudott nekem segíteni ezeket megtisztítani, így a konfliktusok továbbra is fennálltak.

 

Miután ezt felismertem, figyeltem arra, hogyan beszéltem a lányommal. Amikor barátságtalanul beszéltem vele és ezt felismertem, bocsánatot kértem. Bár ő nem gondolta, hogy ez nagydolog volt, azonnal elnézést akartam tőle kérni. Nemrég észrevettem, hogy a lányom valóban megváltozott. Még ha néha problémát is okoz, könnyen meg tudom fékezni a haragom. Ennek eredményeként a viselkedése is gyorsan javult.

 

Felismertem, hogy nekünk gyakorlóknak mindegy, hogy kivel van konfliktusunk, a saját problémáinkat kell megkeresni. Gyorsan fel kell ismerni a hibáinkat, és elég bátornak kell lenni, hogy a másiktól bocsánatot kérjünk. Amikor megőrizzük a xinxingünket és őszinte lelkiállapotban vagyunk, a Mester tud nekünk segíteni abban, hogy a rossz dolgokat a környezetünkből teljesen eltávolítsuk.

 

Remélem, hogy a tapasztalatom segíteni fog mindenkinek, aki hasonló cipőben jár.

 

Forrás (angol): Being Brave Enough to Apologize

Forrás (német): Mutig genug sein, sich zu entschuldigen