Kínában élek, és nem félek beszélni az üldözésről

A negyvenes éveimben járok. Amióta csak 1998-ban megismerkedtem a Fálun Dáfával, az életem megváltozott, mivel megértettem, hogy az emberi lét valódi célja a művelés, és az, hogy visszatérjen az eredeti valójához. Azóta az életem az őszinteség, jószívűség, tolerancia (kínaiul Zhen 真 Shan 善 Ren 忍) alapelvekkel összhangban élem. Nem sodródok többé semmilyen a társadalomban elterjedt egészségtelen gyakorlat hatása alatt. Valamint mindent megteszek a munkahelyen és azon kívül, hogy javítsak a morális karakteremen.

 

Szeretném megosztani néhány munkahelyen szerzett tapasztalatomat.

 

2007-ben kaptam egy állást nagyon közel az otthonomhoz. A képzettségem miatt a cégvezető azt fontolgatta, hogy engem nevez ki a tesztelő csoport élére. Azonban a körülmények miatt először a vegyi elemző részlegnél kezdtem dolgozni. Amikor az akkori vezető, egy Lin nevű férfi, megtudta milyen képesítéseim vannak, nagyon rideg lett velem, és semmit sem akart nekem megmutatni, ami nagyon megnehezítette számomra a munkát.

 

Eleinte egy kicsit mérges voltam, de hamar eszembe jutott a Mester tanítása:

„Mindig könyörületesnek és kedvesnek kell lenned másokhoz, és mindig másokra kell gondolnod, bármit teszel is. Ha problémák érnek, először mindig arra gondolj, hogy mások el tudják-e ezt viselni vagy sem, és hogy ez másokat megbánt-e. Ha így cselekszel, akkor nem fognak problémák érni. Ezért kell magasabb és magasabb mértéket magad elé állítani a gyakorlásnál.” (Zhuán Fálun, 4. előadás)

 

Megértettem a vezetőt hogyan érez, amikor a helyébe képzeltem magam. Ez segített nekem félretenni a saját érzéseimet, és így megértőbb tudtam lenni vele.

 

Egyik nap megtaláltam egy leírás elektronikus verzióját, amiben nagyon sok minden benne volt. Gondoltam ez a leírás nagyon hasznos lenne Linnek ezért javasoltam neki, de ő elutasította a javaslatot anélkül, hogy ránézett volna, „Nem, az nem kell nekem.” Tudtam, hogy fenntartásai vannak a motivációmat illetően, ezért megnyitottam a leírást a számítógépemen. Lin vetett rá egy gyors pillantást és nagyon felderült. Azt mondta, hogy ez az a referencia kézikönyv, amit már olyan régóta keres és hálásan megköszönte. Lin azóta levetkőzte ezt a tartózkodó hozzáállást velem szemben.

 

A tesztelő részlegnél mindenki nő, és két váltásban dolgoznak. A két műszak közötti munka átadás sok súrlódást okozott a munkavállalók között – gyakran tört ki vita amiatt, hogy az egyik váltás többet csinált, mint a másik. Panaszkodtak az igazgatónak is, de ő sem tudta megoldani az ügyet. Vezetőként mindig Linen csattant végül a dolog. Belépésemkor megpróbáltam megoldani ezt az ügyet, mikor először mentem be dolgozni reggel. Aránylag gyorsan le tudtam nyugtatni a dolgozókat, amikor a helyükbe képzeltem magam, csendben végig hallgattam a panaszaikat és a Dáfá tanításai alapján reagáltam rájuk.

 

Lin kezdetben komoly ellenszenvet mutatott a Fálun Dáfá felé, mivel a Kínai kommunista Párt (KKP) által terjesztett propaganda bűvöletében élt. Amikor kezdtem a cégnél, Lin gyakran terjesztette a KKP hazugságait a hátam mögött, ami különösen kínossá tette számomra, hogy az üldözéssel kapcsolatos tényekről beszéljek neki. Kihasználtam az időt és igyekeztem, hogy minden feladatban jól teljesítsek és mindenkivel jószívűen bánjak a munkában. Egy idő után nem kellett sokat beszélnem a Dáfáról senkinek, beleértve Lint is, hogy megváltoztassam a hozzáállásukat a gyakorlathoz.

 

Ahogy Lin jobban megismert, látta, hogy olyan Fálun Dáfá gyakorló vagyok, aki erényes, és aki az erkölcsi karakterének javítását tartja szem előtt, ahelyett hogy alantas motivációkat dédelgetne. Elkezdett megbízni bennem, és nekem öntötte ki a szívét.

 

Egy évvel később a cégvezető leváltotta Lint és engem léptetett elő. Addigra már elég jól kijöttünk Linnel. Mielőtt elment, bejött az irodámba és őszintén elmondta nekem a sérelmeit. Barátságos módon váltunk el. Azt hiszem jelenleg igazgatóhelyettes egy másik cégnél. Remélem, hamarosan szép jövő elé néz azáltal, hogy felismeri a KKP gonosz természetét.

 

Miután részleg vezető lettem, a Mester tanításaival összhangban cselekedtem:

„…ha bármit teszel is, először másokra gondolj és műveld magad az önzetlenségig és emberbarátságig” (A buddha-természetben nem hagyunk ki semmit, Esszenciák a további haladásra I. rész)

 

Annak érdekében, hogy valóban törődjek minden dolgozóval, időt fordítok arra, hogy beszélgessek velük bármiről, ami zavarja őket, és vigaszt nyújtok nekik, illetve útmutatást adok, hogy segítsem őket. A részlegen mindenki jól kijön egymással, és egy örömteli légkörben dolgoznak együtt. Télen az esti műszak a hideg miatt panaszkodott, így vettem nekik termoszokat a saját pénzemen.

 

Egyszer az egyik munkás azt mondta nekem: „Kérem, ne menjen el. Olyan nehéz jó vezetőt találni. Ha elmegy, ki tudja milyen lesz a következő főnökünk. Lehet, hogy megint rosszul járunk.” Ezt hallva tudtam legbelül, hogy nem én érdemeltem ki a dicséretüket, hanem a Fálun Dáfá, mert a Dáfá által meghatározott értékekhez igazítottam a viselkedésemet.

 

Van egy másik Dáfá gyakorló is a munkahelyen, akit Liannak hívnak. Ő a végtermékek részlegén dolgozik. Gyakran látom, hogy sokan összegyűlnek körülötte, amikor az üldözésről beszél. Megkérdeztem tőle: „Annyi ember van mindig körülötted. Miért kedvelnek téged annyian?” Azt mondta: „Nincsen semmi különösebb módszerem, mindenkivel jól bánok.” Ezek a szavak a mai napig a fülemben csengnek. Dáfá gyakorlóként ő valóban sokkal jobban csinálta nálam. Ő valóban magas szinteknek megfelelően végezte a nehéz és unalmas munkáját, a könnyebb feladatokat másoknak meghagyva. Mindenkivel megosztott bármilyen jó dolgot, ami csak volt neki. Következésképpen az üzemben mindenki hitt az igazságban a Fálun Dáfáról.

 

Mindig voltak feszültségek Lian üzemének munkásai és az igazgató között a fizetésekkel kapcsolatban. Egyik nap a forrongó feszültségek végletes összeütközésbe torkolltak. Liant kivéve az összes munkás sztrájkba lépett, és kiakasztottak egy nagy fehér zászlót a cég épületére. A fehér ruhát általában a hagyományos kínai temetés során használják és ez kicsapta a biztosítékot az igazgatónál. Az igazgató oda küldött néhány erős embert, hogy takarítsák el a sztrájkolókat. Ám a sztrájkoló nők nem ijedtek meg és válaszul kihívták a rendőrséget. A patt helyzet eltartott egy darabig.

 

Liannal úgy gondoltuk, hogy nem üldögélhetünk az oldalvonalon. Tudtuk, hogy mindkét félnek megvannak a saját indokai. Liannal úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk megoldani az ügyet.

 

A sztrájk estéjén Liannal meglátogattuk a vállalat igazgatóját egy kis ajándék gyümölccsel. Az igazgató elmesélte a vállalat vezetésével kapcsolatos nehézségeit. Az összes bankkártyáját előhúzta és minden tőkéjét összegyűjtötte, hogy fedezze a fizetéseket. Mi együtt éreztünk vele, mivel tudtuk, hogy nem egyszerű dolog egy vállalkozást irányítani Kínában. Ellentétben a tengeren túli vállalatokkal, Kínában a vállalkozóknak nem csak a nyereséges üzletmeneten kell keményen dolgozni, hanem a korrupt hivatalnokok egész hálózatát is meg kell vesztegetniük a kormányzat különböző szintjein.

 

Azt is elmagyaráztuk:

„Mi tudjuk, hogy a munkások mind keményen dolgoznak, de ha nincsenek megelégedve a fizetésükkel, akkor először nyílt párbeszédet lehetne kezdeményezni velük egy ilyen végletes akció helyett. Meg kell értened, hogy a viselkedésük az elfajzott párt kultúra hatásának eredménye. A KKP régóta arra ösztönöz minket, hogy mindig háborúzni kell az egyik vagy másik dolog miatt, és hogy az embereknek a keserves végig harcolniuk kell egymással. A KKP előtt a kínai emberek nagyon civilizáltak voltak, és nem léptek volna sztrájkba, hogy megoldják a nézeteltéréseiket. Mindent egybevetve, nem hibáztathatod kizárólag a dolgozókat, mivel a rendszer és a társadalom amiben élünk szintén hibás.”

 

Liannal elmentünk a dolgozókkal is beszélni: „Az igazgató felhajtja a pénzt, hogy fedezze a fizetéseteket. Nektek is meg kell érteni az ő problémáit. Nagyon kemény munka vállalkozást futtatni Kínában, ott vannak a magasak adók és a korrupt hivatalnokok, akiket ki kell fizetni. A KKP Kulturális Forradalma elpusztította a hagyományos kultúránkat és erkölcsünket, így a csalások és átverések általános jelenséggé váltak az üzleti életben. Az igazgatónknak jóval több mindennel kell megküzdenie, mint amiről mi tudunk.”

 

Liannal mindketten ide-oda jártunk a két fél között, hogy csökkentsük a feszültséget, és közös álláspontot teremtsünk. A sztrájkot hamarosan lemondták. Úgy gondolom most már minden érintettnek világosabb megértése van azzal a sok problémával kapcsolatban amikkel itt Kínában szembe nézünk, és hogy a KKP a főbűnös.

 

A vállalatunknál a környezet a Fálun Dáfá üldözéséről való párbeszédről most már nagyon jó. Időnként, amikor az üzemben beszélek egy csoport munkás tolong körülöttem, és amikor végeztek, egy újabb csoport gyűlik össze. Egyik nap ebédszünetben valaki az elemző részlegtől megkért minket Liannal, hogy látogassuk meg őket. Kiderült, hogy azt szeretnék, ha megtanítanánk nekik a Fálun Dáfá öt gyakorlatát.

 

Valamivel később letartóztattak és fogolytáborba vittek. Lian újra elmagyarázta az igazságot a Fálun Dáfáról az igazgatónak, aki ennek eredményeképpen sokakat felhívott és megkeresett a különböző kormányhivatalokban, és igyekezett nyomást gyakorolni rájuk, hogy engedjenek el. Egy hónappal később elengedtek, és amikor visszatértem a munkába mindenki nagyon aggódott amiatt, amin keresztül mentem. Ez a megpróbáltatás tökéletes példája egy régi kínai mondásnak: A gonosz nem fogja legyőzni a tisztességet.

 

Mivel a történetem végére értem, őszintén remélem, hogy minden kínai meg fogja érteni az igazságot a Fálun Dáfáról és nem fogja többé elhinni a KKP médiája által terjesztett hazugságokat – a hazugságokat, melyek azért készültek, hogy legitimálják az uralmukat a kínai emberek felett. Mindenkinek nyitva kellene tartania a fülét és a szemét.

 

Forrás: Everyone at Our Company Supports Falun Dafa