Egy fiatal hegedűművész kiútja a videójátékok fogságából

Harmadik osztályos koromban ismerkedtem meg a Dáfával. A nagyszüleimmel végeztem a gyakorlatokat és tanultam a Fát. Amikor 12 éves voltam édesanyámmal az Amerikai Egyesült Államokba költöztünk. Apám azt mondta nekünk, hogy ő Kínában marad pénzt keresni a család számára, és két éven belül csatlakozik hozzánk. Később tudtuk meg, hogy valójában azért akart az USA-ba küldeni minket, mert megismerkedett egy másik nővel, és el akart válni anyámtól. Két hónappal azután, hogy megérkeztünk Amerikába, megtudtuk, hogy már van egy másik családja.

 

Gyerekként ezt túl nehéz volt nekem elfogadni és teljesen szétcsúsztam. Nagyon sokáig a saját világomban éltem és semmi sem érdekelt. Elkezdtem online játékokkal játszani és minden szabadidőmet az internetes virtuális világnak szenteltem. Stabilitásra, megnyugvásra és kényelemre vágytam. Az iskolába járást leszámítva az eszem mindig a játékokon járt. Apám azt mondta az arcom egyre vadabb és a szemeimben kegyetlenség látszik. Az iskolában a jegyeim is megszenvedték, hogy állandóan a játékokra koncentráltam.

 

Amikor 13 lettem beigazolódott, hogy apám megpróbált megtéveszteni minket a válással kapcsolatban. Nem érdekelt többé a valódi élet. Minden nap amint hazaértem az iskolából, délután 3-tól játékokkal játszottam, amíg el nem álmosodtam és ágyba nem bújtam. Anyám sokszor próbált beszélni velem, és javasolta, hogy hagyjam abba vagy játsszak kevesebbet. Nem hallgattam rá és állandóan veszekedtünk.

 

Valójában észrevettem, hogy amikor játszok az érzelmeim nagyon instabilak. Kis dolgok is kiborítottak, amiken normál esetben nem húztam fel magam. Később értettem meg, hogy azok az instabil érzelmek nem a valódi énem volt.

 

Amikor 14 lettem, annak ellenére, hogy továbbra is hittem a Dáfában, a tetteim sehol sem voltak egy gyakorló mértékéhez képest. Időnként kimentem segíteni a gyakorló társakkal a Shen Yun Performing Arts előadó társulatot népszerűsíteni. Szórólapokat helyeztem ki és újságokat osztogattam, de ez volt minden. Azután hazamentem és folytattam a játékot. Amikor a három dolgot csináltam nagyon türelmetlen volt a hozzáállásom. Abban az évben a szüleim közötti konfliktus még súlyosabbá vált, és tudtam, hogy a kapcsolatuk már nem hozható helyre. Menekülést és komfortot keresve teljesen a virtuális játékoknak adtam magam. A valódi életem egy totális zűrzavar volt. A jegyeim rosszak voltak, a családom széthullott, az angoltudásom nem fejlődött így nem tudtam jól kommunikálni az új életemben. Nem voltak barátaim és nem voltak terveim a jövőmmel kapcsolatban.

 

Édesanyám nagyon aggódott miattam, kérte, hogy hagyjam abba a játékot és tanuljam többet a Fát. Arra biztatott, hogy folytassam a hegedű tanulmányaimat és csatlakoznom kellett az iskolai zenekarhoz. Anyám azt remélte, hogy a hegedű tanulmányaim segíthetnek nekem abbahagyni a játékot. Azonban nem volt motivációm így a heti óráimon kívül ritkán gyakoroltam otthon. A többi gyakorló is aggódott értem, ezért javasolták, hogy tanuljam a Fát online gyakorlótársakkal együtt. A következő évtől folytattuk Li Mester új előadásainak olvasását minden nap egy órát.

 

Amíg 17 nem lettem nem élveztem igazán a hegedülést. Abban az időben nem volt kedvem a populáris zenéhez, így elkezdtem klasszikus zenéket hallgatni. Ez nagyon megváltoztatta az életemet. Ahogy felfedeztem magamban a hegedű iránt érzett szeretetet észrevettem, hogy az Északi Művészeti Akadémia zenész tanulókat keres. 11. osztályos tanuló voltam, és ha úgy döntök, hogy átmegyek, akkor még egy évet kellett volna tovább tanulnom, hogy legyen esélyem bejutni a Fei Tian Művészeti Akadémiára. Az egyetlen másik lehetőségem az volt, hogy otthon maradok, befejezem a középiskolát, és egy vagy két évre elmegyek egy állami főiskolára, majd átjelentkezek egy jobb egyetemre.

 

Egész nyáron ezen gondolkodtam. Elvégre ez egy meghatározó kérdés az életben, így nem tudtam könnyedén venni. Végül az Északi Művészeti Akadémia mellett döntöttem, és hogy meglátjuk felvételt tudok-e majd nyerni a Fei Tianra.

 

Tizennyolc voltam, amikor az Északi Akadémiát kezdtem, de hamarosan ki akartam lépni. Azt mondtam magamnak: „Én választottam, hogy ide jövök. Ez nem szintén egy olyan projekt, ami segít a Mesternek a Fá igazolásában? Ha a jegyeim jók, az az iskolának is segít, hogy fejlődjön.” Maradtam.

 

Eleinte szokatlanok voltak nekem a szabályok. Például egyenruhát kellett hordanunk, amit nagyon erőltetettnek éreztem. Az állami iskolákban azt viseltem, amit akartam. Egy másik szabály az volt, hogy nem használhatunk okos telefont. Úgy éreztem az élet túl unalmas így.

 

Voltak csoportos Fá tanulások az iskolában. Ahogy haladtam a Fá tanulásával, fokozatosan megértettem, hogy az ellenérzéseim mind a ragaszkodásaim miatt voltak. El kellett távolítanom ezeket az erős ragaszkodásokat. Változni és fejlődni akartam. Odaadtam az okos telefonomat anyukámnak, így nem volt rá lehetőségem, hogy használjam.

 

Az a nagyon tiszta energia mező mellyel az iskola rendelkezett segített nekem a célomra összpontosítani, hogy bejussak a Fei Tian-ra hegedülni. Sohasem szerettem gyakorolni azelőtt, de most megértettem, hogy az az én felelősségem, hogy fejlődni tudjak. Észrevettem, hogy a fiatalabb osztálytársak technikai tudása jobb, mint az enyém és ez arra ösztönzött, hogy még keményebben gyakoroljak. Fel akartam zárkózni. Végül megértettem, hogy mindez része volt a művelési utamnak.

 

Eleinte csak 30 percet gyakoroltam naponta. Ezt növeltem napi egy, kettő és aztán három órára. Van egy mondás, hogy „A géniusz 1% tehetség és 99% kemény munka”. A Mester tanításaiból megértettem, hogy képesnek kell lennem a nehézségeket elviselni, szembenézni önmagammal és tudnom kell, hogy mit akarok igazán.

 

A következő 18 hónapban keményen gyakoroltam és fejlődtem a művelésemben és a hegedűjátékomban is. Nem mertem lazítani. Alázatosan megkértem a többieket, hogy mutassanak rá a gyengeségeimre, ahol fejlődnöm kell. Biztos akartam lenni abban, hogy a gyakorlásom nem válik formalitássá. Megértettem, hogy a művelés arról szól, hogy ténylegesen csináljuk azt. Megértettem, hogy fejlődni a művészet bármelyik ágában pontosan olyan, mint a művelés. Elérhetünk bármilyen szintet, amit csak megcéloztunk, mert a Mester nem tesz ránk korlátozásokat. Amit a Mester szeretne, az a világ legjobb művésze. A legjobbat kell kihoznom magamból.

 

Meg lettem jutalmazva az erőfeszítéseimért. Bekerültem hegedű szakon egy egyetemre. Ez volt a legjobb ösztönzés számomra. Mivel képes vagyok bekerülni egy egyetemre, akkor miért nem próbálkozok keményebben és végül is miért nem próbálok meg kvalifikálni a Shen Yun-be? A tanáraim azt mondták: „Általában a zenetanulás rengeteg időt vesz igénybe. Azonban te drasztikus fejlődést értél el rövid idő alatt. Ez valóban csodálatos.” Tudtam, hogy a Mester bátorít a tanár szavain keresztül.

 

A Mester azt mondja:

„Mivel azon szint megemelkedésénél az erről a fajta készségről való felismerések szintén össze vannak kötve a Fá-val, a felismerés közben megemelkedik, eközben szintén határtalanul meg lehet emelkedni. A részecskék, amelyekből a magasabb szintek dimenziói vannak képezve, még kisebbek, a hang mezője is mikroszkopikus, anyagi részecskékből van összeállítva, ezáltal a zene még szebben hangzik és a színek még szebbek. Minden anyag magas szinteknek a mikroszkopikus részecskéiből van összeállítva, ezt az alacsony szinteknek a dimenzióiban nem találhatják meg az élőlények. A műalkotások és a készségek egyre kiválóbbak és egyre csodálatosabbak lesznek, egy élőlény megemelkedése a szint és a készségek közös megemelkedésének egy eredménye, a saját felismeréseknek egy megemelkedése különböző szinteken. Más szavakkal, ha ezt a Földön élő emberek beállítottságaival szemléli az ember, ha te valami jót hozhatsz létre, azon múlik (az az oka), hogy te egy jó ember vagy, vagy ezzel valami jót teszel. Másféleképpen mondva az istenségek csupán azért adták neked a bölcsességet, mert egy jó embernek tartanak, csupán akkor hagynak téged műalkotásokat létrehozni. (taps) Az emberi társadalom talán nem istenségek által van irányítva?” (Fá-magyarázat San Franciscóban 2005-ben)

 

A Mester által tanított Fából megértettem, hogy a hegedű tudásom és technikám csak akkor fejlődhet, ha fejlődök a művelésemben. A Mester mindent elrendezett. „A művelés tőled függ, a gong pedig a mestertől.” (Zhuán Fálun)

 

Most már nagyon sajnálom azt az időt, amit fiatalon elvesztegettem. Azonban nem eshetek a múlt emlékeinek csapdájába, és nem engedhetem a megbánást egy új ragaszkodássá válni. A Dáfá változtatta meg az életem és adott nekem mindent, amim csak van ma. A Mester segítsége nélkül a hegedű tanulás úgy, hogy nem kezdtem el sokkal fiatalabban, lehetetlen lett volna. A képességeim még mindig messze elmaradnak a Shen Yun követelményeitől, de nagyon magabiztos vagyok. Különösen keményen fogok dolgozni, hogy elérjem az álmom, és csatlakozzak a Shen Yun-höz, hogy még több érző lényt mentsek meg és beteljesítsem a küldetésem.

 

Forrás: A Young Violinist Talks about How Dafa Changed His Life