Felülemelkedni az ügynökök megfigyelésén

Majdnem három éve annak, hogy visszatértem a Fálun Dáfá műveléséhez. Az elmúlt három év csodálatos volt, de közben elképesztően kemény is. A gyakorlótársakhoz viszonyítva tudom, hogy még mindig nem tartok ott a művelésemben, ahol lennem kellene. Azonban a Mester és a Dáfá vezetésével kitörtem az állandó felügyelet és ellenőrzés alól, hogy egy normális életet élhessek és becsülettel végezhessem a három dolgot.

 

Visszatérés a műveléshez

Még az üldözés előtt kezdtem el a Dáfát gyakorolni. Miután az üldözés elkezdődött fokozatosan elvesztettem a kapcsolatot a helyi gyakorlótársakkal az évek során. Csak alkalmanként olvastam a Zhuán Fálunt és elvesztem a hétköznapi emberek életében. Azonban a Mester nem adott fel. Egy 2009-es eseményen halottam a Kínai Kommunista Pártból és kapcsolódó szervezeteiből való kilépés mozgalmáról. A félelmeim miatt nem mertem megkérdezni a többieket a részletekről. 2012-től kezdődően különös álmaim voltak. Az egyikben, amelyikre pontosan emlékszem, reggel ahogy kiléptem a lakásból, rendőröket láttam az egyik oldalon embereket agyonlőni, és éppen én következtem a sorban. A másik oldalon egy messzeségbe vezető széles arany utat láttam. Azt gondoltam, nem adom fel, még ha ez az életembe is kerül, és futottam az arany út felé anélkül, hogy visszanéztem volna. Sok más álmomban szintén a halállal néztem szembe és mindig azt mondtam magamnak: „A Mester tanítványa vagyok, Fálun Gong gyakorló”. Majd felébredtem az álomból.

 

Az álmok 2015-ig folytatódtak, amikor vizsgákról kezdtem álmodni ahol mindig esetlenül kerestem a választ a kérdésekre. Amint rájöttem, hogy nem jutottam be az egyetemre a gyengén sikerült vizsga miatt, sürgető érzésem támadt és megbánást éreztem. Miután számos alkalommal volt ilyen álmom, hirtelen megértettem, hogy talán a művelésre kapott idő a vége felé közeledik, és hamarosan itt az idő a végső vizsgára. Néhány hónappal később végül használtam a szoftvert az internetes blokád áttöréséhez, és így hozzájutottam olyan információkhoz, melyek azelőtt nem voltak elérhetőek. Megértettem, hogy nagyon lemaradtam a művelésemben. Akkoriban nem tudtam felfogni, hogy mi az igazi művelés és nem voltam képes megtalálni a ragaszkodásaimat. Gyakran olvastam a Zhuán Fálunt munka után, miközben igaz tényeket tisztázó anyagokat nyomtattam, hogy a lakókörzetemben osztogassam azokat. A Fá tanulás közben nem tudtam jól összpontosítani, és gyakran elaludtam olvasás közben.

 

Az első néhány hónapban, amikor visszatértem a műveléshez, letartóztattak, fogva tartottak, agymosó központba küldtek, és feldúlták az otthonomat. Amikor kiengedtek az agymosó központból, elbocsájtottak az állásomból. A lakóközösségi megbízott és a rendőrség folyamatos megfigyelés és ellenőrzés alá vont. Olyan érzésem volt, hogy „Megpróbáltatások százai hullnak le egyszerre,” (Hong Yin). A következő év során intenzív Fá tanulással fokozatosan megértettem, hogy mi az igazi művelés jelentése, és az őszinte gondolataim erősödtek. Leveleket küldtem a tiszteknek, akik az agymosó központba küldtek engem, hogy leírjam nekik az üldözés valós részleteit. Tudatni akartam velük, hogy továbbra is folytatom a gyakorlást és hogy a Fálun Dáfá egy igaz művelési iskola. Remélem, hogy az igazság tisztázása révén jóvá tehetem a korábbi hibáimat.

 

Most megosztom, hogyan voltam képes túljutni a Kínai Kommunista Párt (KKP) által alkalmazott folyamatos ellenőrzés nyomásán a Fá tanulás és a magamban keresés segítségével.

 

A megfigyelő kamerák kiiktatása

Azt követő napon, hogy kiengedtek az agymosó központból a helyi 610-es iroda, a belbiztonsági csoport, a rendőrség tisztjei és a lakóközösség megbízottja mind eljöttek meglátogatni, és megkérdeztek, hogy folytatni akarom-e a Fálun Gong gyakorlását. Magabiztosan és méltóságteljesen azt feleltem, hogy „Igen, folytatni fogom a gyakorlást, akkor is, ha tízezerszer megkérdezitek, és most azonnal le is tartóztattok”. Várakozásaimmal ellentétben azt mondták: „Rendben, akkor otthon gyakorolhatsz.” Néhány nappal később egy megfigyelő kamerát rögzítettek a lakás bejáratának közelében. Erős ragaszkodásom fűződött akkoriban a félelemhez. Minden alkalommal mikor hazafelé tartottam, először óvatosan körbenéztem a környéken, és csak akkor mentem haza, ha megbizonyosodtam róla, hogy nem történik semmi szokatlan. Mivel nem voltak elég őszinték a gondolataim, amit csak szorgalmas művelésen keresztül lehet elérni. Az életem elég kemény volt.

 

Az gondoltam: „Nem tudok ilyen ellenőrzés alatt élni!”

 

A Mester azt mondja: „Az emberiségnek a történelme nem is arra kell legyen ott, hogy játékteret adjon a gonosznak a gonosztettei számára. Az emberiségnek a történelme a Fá-helyreigazítás számára lett megteremtve, és csupán a Dáfá-tanítványok méltók arra, hogy megmutassák a ragyogásukat.” (A 2005-ös európai Fá-konferenciára)

 

A Minghui oldalán kutattam megfigyelő kamerákról szóló cikkek után, hogy hogyan kell kezelni ezeket, de nagyon kevés ilyet találtam. Aztán erre szakosodott weboldalakat is megnéztem, de továbbra sem akadtam konkrét törvényre ezzel kapcsolatban. Ezért úgy döntöttem, hogy konzultálok egy ügyvéddel, aki tisztában volt a helyzetemmel. Azt is elmondtam neki, hogy továbbra is gyakorlom a Fálun Gongot és meg szeretném ismerni az erre vonatkozó törvényeket és szabályokat. Miután személyesen is találkoztunk adott nekem néhány javaslatot.

 

A javaslatait követve az állampolgárok magánéletének védelmével kapcsolatos rendelkezéseket tanulmányoztam. Mivel az épületben a folyosó minden lakóhoz tartozik, a hivatal embereinek nem volt joga oda megfigyelő kamerát szerelni, ami sérti a lakók magánélethez kapcsolódó jogait. Ezért elküldtem a törvények másolatát a lakóközösségi bizottságnak és közöltem velük, hogy el fogom távolítani a kamerát. Miután leszereltem a kamerát, senki sem jött a lakóközösségi bizottságtól, hogy érdeklődjön utána. Később a hatóságok felszereltek egy másik kamerát. Amikor megláttam leszedtem azt is, és értesítettem helyi a rendőrséget telefonon, kértem őket, hogy ne tegyenek oda többet kamerát.

 

Azután nem csinálták többet és a megfigyelő kamera ügye megoldódott. A történtek idején egy helyi rendőr gyakran jött a lakóövezetbe. Kezdetben nem vettem tudomást a jelenlétéről. Később azonban fokozatosan elkezdtem barátként kezelni és beszélgetni vele. Tudtam, hogy a tudatos oldala teljesen tisztában van azzal, hogy ki vagyok, és hogy mi a Fálun Gong, ezért ő is barátságos volt velem viszonzásul. Például, korábban erősen és agresszíven kopogott be az ajtómon. Később csak párat koppantott, azután csendben várt a válaszomra.

 

Felül emelkedni a folyamatos ellenőrzésen

A megfigyelő kamerák mellett számos ügynök is állomásozott az otthonom bejáratának közelében, hogy ellenőrizzék minden tevékenységemet a nap 24 órájában. Az ellenőrzés a Kínai Kommunista Párt 19. nemzeti konferenciájának idején volt a legintenzívebb, amely 20 napig tartott. Ez idő alatt 18 ilyen ügynök váltotta egymást, hogy megfigyeljenek. Járművel is követtek, amikor az autómmal a városban jártam. Úgy döntöttem, hogy beszélek nekik az üldözésről az én perspektívámból a lakásom előtt, mivel olyan kitartóak és folyamatosan ott állnak.

 

A reggeli Fá tanulás, ebéd és őszinte gondolatok küldése után odamentem a bejárathoz és megpróbáltam beszélgetésbe elegyedni velük. Kezdetben féltem, és csak arról beszéltem, hogy a tevékenységük törvénysértő. Ez a megközelítés ellenállást váltott ki belőlük. Aztán elengedtem a félelmem és közvetlenül a Fálun Gongról beszéltem nekik. Nem mondtak semmit és a bejárat körül járkáltak. Kerülték, hogy túl közel legyenek hozzám. De mivel el nem mehettek, ezért folytattam és időnként videókat is mutattam nekik a telefonomon. Egy szót sem szóltak, de már nem voltak többé elutasítóak.

 

Az ügynökökkel való közvetlen kapcsolat során megtudtam, hogy a legtöbbjük vidékről jött, és azért kezdte el ezt csinálni, mert nem talált más munkát. Közülük sokan szívesen tudtak meg többet a Fálun Gongról. A művelési állapotom korlátozott szintjéből adódóan nem tudtam őket meggyőzni, hogy lépjenek ki a KKP-ból, de mind egyetértettek abban, hogy jó ember vagyok, ami azt gondolom, annak az erőfeszítésnek az eredménye volt, amit a múltbéli hibáim jóvátételéért tettem. Amikor kezdetben letartóztattak a könyörületességnek nyoma sem volt bennem, és azt kívántam, hogy mielőbb kapják meg a büntetésüket. Ez a haraghoz és a bosszúhoz fűződő ragaszkodásból adódott.

 

Egy idő után a Mester elrendezése szerint új munkalehetőségem adódott, ami távol esett a korábbi lakhelyemtől. Azonban a hatóságok hamarosan újra megtaláltak és kiküldték az ügynököket, hogy megfigyeljenek, mint azelőtt. De mivel beszéltem nekik az üldözésről, kifogásokat hoztak fel a feletteseiknek, hogy miért vesztettek el miközben az utcán követtek. Aztán a hatóságok új csapatot szerveztek, hogy kövessenek. Fél napot töltöttem az utcákon járkálva, hogy elkerüljem őket, de nem tudtam őket lerázni. Azt gondoltam magamban: „Ez egy teszt, amin át kell jutnom. Nem tudom kikerülni.”

 

Odamentem az ügynökökhöz és kértem tőlük, hogy hadd beszéljek a felettesükkel közvetlenül, akiről hamarosan megtudtam, hogy a helyi rendőrség igazgatóhelyettese. Miután beszéltem vele, úgy láttam, hogy ő nem olyan rossz, mint gondoltam, és ahogy beszélgettünk fokozatosan egyre barátságosabb lett. Nem volt többé ellenséges velem. Kis idő múlva el tudtam menni anélkül az új munkahelyemre és a napi egyéb dolgaimra, hogy az ügynökök zavartak vagy követtek volna. Valóban úgy történt, ahogyan a Mester tanította nekünk: „És ha tényleg sikerül, akkor mint az az elnyűtt és fáradt utazó, látni fogod „a fűzfák árnyékát, a virágok kinyílását, egy helyet, ahol megpihenhetsz!” (Zhuán Fálun)

 

Forrás: Returning to Cultivation and Breaking Free of the Persecution